Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)

1977-08-23 / 232. szám, kedd

N

em tudom pontosun, mikor jön haza. Háromig dolgozik, ha elérte a buszt, «kr kor lassan itthon is kéne neki lenni, ha pedig nem, Zöldállás- tól gyalog vagy stoppal jön — mondja György jánosné.

Már éppen indulnánk, azzal, hogy később majd visszajövünk, amikor a ház sarkánál feltűnik János bácsi.

— Tessék, jöjjenek csak visz- sza. Permetezni akartam a délután, dehát ilyen időben nem lehet, és a gálic sincs beáztatva.

Barátságos ez a porta. A szobák is, amelyeknek a falait népi motívumokkal díszített tányérok ékesítik; az ajtókat, az «♦+>u tévében is látlak.*

Hagyományőrzők

Martosi motívumok

lakokat eredeti martosi behúzok teszik szebbé, a tűzhelyen parazsas vasaló, a lóca fölött hímzett fésű tartó ...

— Gombaszögön táncoltam utoljára. A menyem, az unokák, a falubeliek a tévében is látlak. Mindenki körülcsókolt, amikor hazajöttem. A zsűri elnöke, Vásárhelyi Zoltán is gratulált Zselízen, ahol elsők lettünk ...

György néni szintén ott volt Gombaszögön, mint öltöztetőasszony.

— Az volt a baj, hogy nem voU neki párja, mert ugróstán- cot akart ő előadni, aztán olyan ..., olyan egyszerűt, verbunkost meg csárdást táneoM.

— A Martosi lakodalmast adtuk elő — mondja János bácsi.

—A vőlegényt az együttes művészeti vezetője, Hlavicska László mérnök táncolta. fin meg az örömapa voltam.

— János bácsi az együtes legidősebb tagja?

— Igen. Hatvanhét éves vagyok. De itt van még Papp Bandi meg Hegedűs Feri. Azok is öregek már, de nálam fiatalabbak.

Beszélgetésünkben Anti, az unoka is részt vesz. Magas, szőke, igazán táncra termett fiú.

— Azzal, hogy tagja vagy az együttesnek, egyúttal a hagyományok őrzésére-ápolására is vállalkoztál. Miért?

'— Szeretek táncolni, énekelni, szeretem a népzenét, így tehát a néptáncot is megkedveltem. Kilencedikes voltam, mikor az együttes vezetője felkeresett: van-e kedvem táncolni*? jelentkeztem, felvett. Negyvenen voltunk, tizenketten maradtunk.

György néni egy tucat ámulatba ejtő, gyönyörű kézimunkát vesz elő.

— Esténként, munka után szoktam varrogatni. Rengeteg »ok mintám van, lehet válogatni. Ezek itt térítők, ezek pedig behúzok. Fehér alapon piros vagy kék színű rátett-metélés- sel. Mi csak ezt a két színt használjuk.

— Ez a vőfélyzsebkendő milt or készüli?

— Ó, az már annyi idős, mint qrhány éves házasok vagyunk. Harminckilenc. Nagyon soká tor ť, míg megcsinálok egyet, inert kifűzött varrással készül, a szélén tökmagminta van.

— János bácsinak mit jelent * tánc?

— Nagyon szívesen táncolok jpég ma Is, de ha húsz évvel fiatalabb lehetnék... Mindig élmegyek, ha hívnak.

— György néni minden útjá- <# elkíséri az együttest?

— Hó-t hogyne! Fel kell öltöztetni a lányokat. Egyedül ttem tudják rendesen felvenni a nyakkendői, csak az alsó- szoknyát. Meg a menyasszonyt

„A péntöt kell még beráncolni ..

iyii. a néptáncot is megkedif éti e m.“

Megszerette őket..

fGyökeres György felvételei)

Is át kell öltöztetni, feltenni neki a fíketőt...

— Készült-e már az unokának hasonló ruha?

— Varrtam én már neki is. Egész télen azt csináltam. Tessék, meg is mutathatom. A péntőt kell. még beráncolni, és be kéne fejezni a pruszlikot, de sehol sem lehet arany csipkét kapni. A majcánál még be kell majd vennem, mert nem elég dömzse a lány. Majd később jó lesz neki. Látja, ez a pénlő, az alsóing. Vagdalódzhátik majd rajta az a három- négy szoknya.

— A munkatársak hogyan fogadták János bácsit, amikor hazajött Gombaszögről?

— Gratuláltak. Azt is mondták nekem, hogy akármikor elmehetek, akár egy hétre is. De nem érem én be azzal. A féldecitől van igazán jó kedve az embernek. És táncolni csak akkor lehet.,.

4>

György Jánoséktól Zsittnyan Istvánhoz, az iskola igazgatótanítójához mentünk. Nem nehéz szóra bírni, lelkesen, elmélyülve beszél a hagyományokat őrző falu népi táncegyütteséről.

— Kis falu a miénk, még ezer lakója sincs, ám a népi hagyományoknak régi tisztelőié. Erről, úgy hiszem, nem kell sokat beszélgetnem, mert falumúzeumunk is egyedülálló Szlovákiában.

— A Martosi lakodalmast mikor mutatta be először az együttes?

—■ 1957-ben Zselízen. Éppen húsz éve, s ez a táncművészeiben hosszú idő. Az akkori csoport menyecskekórussal és énekkarral lépett fel. Mostani együttesünk 1975-ben mutatkozott be a Regruta búcsúzó című összeállítással. Ezt követte a Bodrogközi botos, majd a Somogyi leánytánc. A Martosi lakodalmas már Hlavicska László koreográfiája, a zene pedig Ág Tibor martosi gyűjtése.

— ön mióta van kapcsolatban az együttessel?

1945-től, a megalakulástól. György Sándorral, a CSEMADOK helyi szervezetének akkori el- nökéveL állítottuk össze az első műsorokat, persze, mi is táncoltunk. Az árgyélus- és a gyertyás-tánc már akkor is része volt a Martost lakodalmasnak, de a mai összeállítás már természetesen kiforrottabb, művészileg csiszoltabb. Higgyék el. nem volt nehéz összehozni ezt a mai együttest. Mikor a faluban elterjedt a híre, hogy új, fiatalokból álló csoportot akarunk alakítani, meglepően sokan jelentkeztek. Könnyű dolgunk volt, mert még válogathattunk is.

— Én azt hiszem, hogy a láncnak mindig jelentős szerepe volt a falu életében.

— Az biztos. Nemes, kedves szórakozás, amelynek mindig voltak nézői is. Például húsvét előtt, amikor pillikét táncoltak az asszonyok. Egyszerű tánclépésekből állt az egész, kézen fogva, körbe járva énekeltek az asszonyok, a gyerekek pedig a zsebkendő szélét fogták, úgy énekeltek, táncoltak velük. Martosi a régebbi időkben nem kötötte össze országút a világgal. Ősztől tavaszig az emberek ki sem mozdultak a faluból. Agyagos, marasztaló sár volt mindenütt. Nem maradt más hátra, mint hogy együtt szórakozzanak, táncoljanak, énekeljenek.

— A zselízi első díj Hlavicska László munkáját ugyancsak dicséri. Ű hogyan lett az együttes művészeti vezetője?

— Mikor az ifjúsági szervezettel közösen létrehoztuk a tánccsoportot, a gyerekek rögtön érdeklődni kezdtek, vajon ki lesz az együttes koreográfusa. Azt csak bízzátok rám, feleltem. Az újvári Napsugár együttes táncoktatója volt Hlavicska László, elhívtam őt Martosra, nézze meg hogyan táncolnak a gyerekek ... Tehetséget, akaratot látott bennük, így állandóan kijárt hozzánk. Megszerette őket, és a gyerekek is ragasz?, kodnak hozzá. Saját kocsiján jár ide, lelkiismeretesen, szív- vel-lélekkel. végzi a munkáját. Elkezdett forgatni egy kereket, s ezt addig teszi, amíg úgy érzi, hogy szükség van. a munkájára.

G. SZABÓ LÁSZLÓ

Pionírjaink külföldi sikere

A Debrecenben megrendezett V. nemzetközi Gyermekrajz- páiyázatra és kiállításra több mint hétezer alkotást küldtek he a szovjet, csehszlovák, balgái, jugoszláv, kubai, lengyel, ibagyrw, német és román pionírok. A 13 évesek korosztályában első díjat nyert Jana Ky- sela [Nový Jicin), másodikat faderleó Róbert (Bratislava). A 34 évesek korosztályában }a~ roslau Veöerka (Martitv) nyert harmadik díjat. Nandrazi Mar- Qit (füím. SubotaJ a 10 évesek

korosztályában második, Miroslav Brizák (Martin J a 7 évesek korosztályában harmadik díjat nyert. A 6 évesek korosztályában mind az első, mind a második díjat csehszlovák pályázók nyerték, Alan Krutilek, illetve AtešŽemanek (Nový Ji» öai). Rajtuk kívül 23 csehszlovák pionír kapott tárgyi jutalmat.

Említésre méltó, hogy a k»<Hr Mtáso* mindegyik jutalmazott rajza szerepelt. Fazekas Renata, Moniku tiurUková} Simon

László (Rim. SobolaJ és Fogadu György, Anna Habarová, Juhász Attila (Bratislava) rajzai különösen nagy tetszést arattak mind a szakemberek, mind a látogatók körében. A díjosztó ünnepségen Varga Balázs író mondott beszédet. Dr. Tarr Károly, Hajdú Bihar Megyei Tanácsának osztályvezetője adta át a díjakat és jutalmakat a sikeresen szereplő pályázóknak. Többen a csehszlovák pályázóit közül személyesen is »észt vettek ezen az ünnepségen.

haján

Űl FIL MEK

A FIATAL ÖREG

(cseh)

Egyszerű, színes, hangulatos ez a cseh film, sajátos líra hatja át, amely a mesehangvételnek és a valóságnak a találkozásából adódik. Népi humorával és bölcsességével a morvaszlovák nép ősi tapasztalatait és azok továbbélését példázza. A film hangulata és főhőse,

Sok mindenről szól a film, jóllehet nincs összefüggő cselekménye. Ám a fiatal öreg életszemlélete, népi bölcsessége, embersége, humora, töretlen derűlátása és egész lénye — példa nemcsak unokájának, hanem valamennyiünknek, akik rohanó századunkban gyakran

A cseh film öregjei; jobbra Bonus Záhorský, a főszereplő

Josef apó, Romain Rolland Colas Breugnon című elbeszélésére, illetve központi alakjára emlékeztet.

A fiatal öreg című cseh film története a morva—szlovák határ egyik falujában játszódik, itt él Josef apó, immár kilenc- v<4nnyolc éve. A filmnek tulajdonképpen nincs is cselekménye, hiszen az alkotás kilenc életképből áld, hosszabb-rövi- debb epizódok laza fűzére. Az egyes anekdotákat az öreg unokája meséli el, a filmnek tehát nincs a sző szoros értelmében vett drámai felépítése. A mű ennek ellenére egységes, nem kelt a nézőben olyan érzést, hogy töredékeket hit.

Jaroslav Matéjka, a forgató- könyv írója Josef apó tartalmas életéből néhány epizódot bemutatva, olyan kérdéseket is fel tud vetni, mint az emberi lét, az élet, a halál, a cselekvő személyiség, a nemzedéki ellentét, a hagyományőrzés, a falu átalakulása, az emberek gondolkozásának megváltozása. A film fiatal öregje nemcsak önmagára és nem is csak a családjára gondol, hanem természetesen gondolkodik a nemzedékek egymást váltó rendjének áthághatatlan törvényszerűségéről s tudja, hogy amint az ősök örökségén, küzdelmén épült a közelmúlt és a jelen, úgy épül bele az ő erőfeszítése az eljövendő évtizedek életébe.

megfeledkezünk észrevenni az igazi emberi értékeket és hajlamosak vagyunk arra, hogy a mának, a gyors látszateredménynek éljünk. Az idős parasztemberből pedig — előrehaladott kora ellenére — életerő, élni akarás, éleligenlés sugárzik. Az öreg élete egyszersmind az emberiesség próbatétele is; ismerősök és idegenek, barátok és ellenségek, optimisták és közönyösök körében élte le megpróbáltatásokkal teli életét — hite, akarata azonban töretlen maradt.

Antonín Kachlik rendező mélyen ismeri a morva—szlovák határon élő nép gondolkodását, az emberek mindennapjait, ezért volt képes mélyen átéli: igazságokat élményt szerző eredetiséggel, költői filmmé sűríteni. Az alkotást népi humor, bölcsesség, líra hatja át. Az öreg szerepét játszó Boliuš Záhorský nemzeti művész lenyűgöző egyéniségű, tehetséges jellemábrázoló színész. Az öregapót sokszínűén, sajátos színészi eszközöket felvonultatva formálta meg. Alakításában Josef apó egy ízig-vérig eredet! egyéniség, sajátos vonásokkal, szokásokkal és életstílussal. Remek teljesítményt nyújtanak a filmben partnerei is: Jirina

Sejbalová, FrantiSek Filipovský, Vladimír Hlavatý, Otomar Kor- belár és Vladimír Monšík.

SZANDAKAN 8 (japán)

A film az egykori gyarmati prostituáltakról szól, a történet azonban mélyen beleágyazódik Japán modern történelmébe. Kei Kuiiiai filmjében a főszereplő élettörténetében ugyanis Japán újabb kori históriája tükröződik.

Még a század elején, Japán gyarmatosító, területrabló korszakában ezrével vásárolták meg a leánykereskedők nyomorúságban élő japán családok leánygyermekeit s szállították őket az új gyarmatok bordély- házaiha. így került Szaki, a film hőse is tíz egynéhány éves

korában Észak Borneo kikötőjébe, Szandakanba. A filmben a lány élettörténetének egyes részei elevenednek meg; van közöttük sok megdöbbentő drámai részlet, de sok a szokványos és érzelgősre hangolt jelenet is.

A Szaiidakan 8 formailag középszerű, de tartalmában és mondanivalójában jelentős film. A rendező tükröt tartott a japán nép elé, hogy a maga érdességében mutassa meg országa asszonyainak, lányainak egykori életét.

—ym —

Jelenet ű japán filmből

('Miroslav Mirvald felvétele)

1977.

Vili.

4