Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)

1977-08-20 / 229. szám, szombat

A Panama-csatorna lövője A világsajtó és a közvélemény régen várta ezt a hírt. A hírügynökségek a múlt héten repítették világgá, hogy végre elvi megállapodás született az Egyesült Államok és Panama között a Pa• numa-csatorna jövőjéről kötendő Oj szerződésről. A megállapodás szerint a csatorna övezete 2000- ig fokozatosan panamai fennhatóság alá kerül. További részleteket egyelőre nem közöltek. Hosszadalmas, 13 évig húzódó maratoni tár­gyalássorozat zárult le. Romulo Escobar Bethan- court, a tárgyalásokon részt vevő panamai kül­döttség vezetője nem ok nélkül jelentette ki: „13 éven át kemény harcot vívtunk az amerikai tárgyalópartnerrel a megbeszéléseken a csator­naövezet szuverenitásáért“. A hír nem kelteit meglepetést, hiszen nyilvánvaló volt, hogy. előbb- utóbb úgyis rendezni kell a csatorna körüli kér­dést. Amennyiben a most született megállapodást ősszel ratifikálják, 2000 ben végérvényesen meg­szűnik a 97 éves amerikai jelenlét a Panama­csatorna övezetében. A megállapodás akkor lép érvénybe, ha mindkét ország törvényhozása jóvá­hagyja, gmi valószínű. A Panamával 19ü8-ban kötött szerződés értelmében az 50 mérföld hosszú Panama-csator­na „örök időkre“ az Egyesült Államok tulajdona, és a washingtoni kormány igazgatá­sa alá tartozik az övezet men­tén kijelölt part menti 5—5 mérföldnyi széles sáv is. A szerződés az eredeti szöveg szavaival élve „örök érvényű“. A század elején kötött meg­állapodás szerint tehát a csa­tornaövezet tulajdonképpen az Egyesült Államok felségterüle­te, és az USA hatóságainak jo­ga van letartóztatni, kihallgat­ni, elítélni minden panamait, aki az övezet törvényeit meg­sérti. Mindezekből nyilvánvaló, hogy ez a „kis Amerika“ a csa­tornaövezetben napjainkban már idejét múlt és tarthatatlan állapot, mivel az Egyesült Álla­mok gyarmati uralmat tart fenn egy több mint 500 négyzetkilo­méternyi sávon, amely ketté­osztja Panamát. A washingtoni Külügyminisztériumban is a 60-as ével< közepén rádöbben­tek már arra, hogy a Végtelen­ségig nem tartható fenn ez az állapot. Az 1H64 óta folyó két­oldalú tárgyalásokon már több­ször úgy látszott, hogy a tár­gyalópartnerek egészen közel járnak az egyezmény kidolgo­zásához. A Panama részéről szorgalmazott tervezet értelmé­ben néhány éven belül vissza kellett volna állítani Panama rendelkezési jogát az övezet­ben, és 25 éven belül biztosítani kellett volna ellenőrzési jogát * csatorna fölött. A washingto­ni kongresszusi képviselők ke­pében — akiknek az új szerző­dést jóvá kell hagyniuk — erős ellenkezést váltott ki egy ilyen értelmű megállapodás gondo­lata. A kongresszus elutasító magatartása azt eredményezte, hogy a tárgyalások évekig egy helyben topogtak. Ford elnök az elnökválasztás előtt kijelen­tette, hogy a választások előtt már nem kezd újabb tárgyalási fordulóba és megvárja, míg be­fejeződik az elnökválasztási spanyol gyar­matosítók a földszoroson ke­resztül öszvér­háton szállítot­ták az aranyat és az ezüstöt Dél-Amerlkából a Karib-tenge- ren várakozó gályáikhoz, hogy Spanyol- országba vi­gyék. A csator­na 1914-es meg­nyitása óta el­sősorban Pana­ma biztosítja a két világóceán közötti kapcso latot: békeidő­ben a kereske­delmi hajózás, háború idején az Egyesült Ál­lamok haditen­gerészete szá­mára. Mivel a közép amerikai or­szág stratégiailag rendkívül fon­tos földrajzi fekvésű, nyilván­való, hogy Panama gazdasági élete elsősorban a csatornától függ. Mind ez ideig azonban a panamai kormány nem rendel­kezhetett a csatornaövezettel úgy, mint sajátjával. Panama nem adóztathatja meg a csa­tornán áthaladó hajókat, nem állapíthatja meg a vámokat, nem igazoltathat senkit a tér­ségben — mindez az amerikaia­kat illeti meg. Ezért érthető a panamai nép természetes tö­rekvése arra, hogy megszaba­dítsák az országukat kettészelő amerikai zónát a washingtoni fennhatóság alól. A Garter-kormányzat a hata­lomátvételt követően pár héten belül újabb tárgyalásokat kéz dett a panamai kiilügymniszlé- riummal az új csatornaegyez­ményről. Az elnök a tárgyalá­sok kezdetén nyilatkozatban je­lentette be, hogy Washington „új, kezdeményező“ lépéseket tesz a Panama-csatornával kap­csolatos vita rendezésére. Azon­ban később kiderült, hogy ez­úttal is, mint számos más eset­.A panamai kormány elsőrendű törekvése arra irányul, hogy visszaszerezze fennhatóságát a csatornaövezetben. További fon­tos célkitűzése a lakosság szociális problémáinak, többek között u lakáskérdés megoldása. A lakosság legszegényebb rétegei a fel­vételen látható fabarakkokban élnek. (ČSTK—APS-felvétel) küzdelem. így Garterékre várt « feladat, hogy folytassák a tárgyalásokat a panamai féllel. Mint ismeretes, az elnökválasz­tások idején a kongresszusi képviselők egy részét is újjá­választották. A kongresszusi képviselők nyilatkozataiból ki­derült, hogy az új összetétel­ben rugalmasabb álláspontot képviselnek a csatornavitában. ŕanama egyébként kicsi or­szág, az USA viszonylatában mérv® akkora, mint Dél-Koroli- na, 1,0 millió lakossal, legfon­tosabb természeti kincse föld- **izi fekvése. Amurit Idején a ben szintén, módosította a vá­lasztási kampány idején tett ígéretét, és áz „új kezdeménye­zések“ kifejezés alatt azt ér­tette, hogy az Egyesült Államok lényegében nem adja fel az el­lenőrzést a csatornaövezet fe­lett. A Carter-kijelentést köve­tően Boyld panamai külügymi­niszter leszögezte, hogy Panama csakis olyan megállapodást ír alá, amelyben a washingtoni kormány garantálja az amerikai csapatok távozását és a támasz­pontok felszámolását a csatom na térségében. Ezekután nyH- uánvaló volt, hogy a Carter­kormányzatnak engednie kell álláspontjából, amennyiben va­lóban új megállapodást akar kötni a Panama-térség státusá­ról. Az utóbbi hetekben washingtoni részről azzal az ürüggyel halogatták a megál­lapodást, hogy Panama állító­lag a tárgyalásokon túl magas összeget követel az USA-tól az övezet eddigi használatáért. Persze ez csak kifogás volt. Washingtoni részről érthető, hogy érdekében áll a csatorna­szerződés hátráltatása, mivel a Pentagon stratégái mindvégig különös jelentőséget tulajdoní­tottak a csatornának. Nem tit­kolták, hogy a térségben állo­másozó amerikai egységek i,olyan tűzoltó-osztag“ szerepét töltik be, amely szükség esetén bármikor áthelyezhető Latln- Amerika bármely pontjára, amint ez a múltban nemegyszer már meg is történt. Hogy az Egyesült Államok politikai köreiben mennyire érezték a korlátlan uralom le­jártának közeledtét és az új szerződésről elért megállapo­dást, azt Andrew Youngnak, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselőjének nemrég befejeződött kéthetes karib-tér- ségi körútja is bizonyítja. A washingtoni diplomata úti cél ja eredetileg az volt: megpróbálja visszaállítani az elvesztett ame­rikai befolyás visszaszerzését e térség országaiban. Erre annál is inkább szükség lett volna, mert a közelmúltban hat latin­amerikai és karib-tengeri or­szág vezetőjének részvételével Bogotában megtartott csúcsér­tekezleten leszögezték, hogy vé­get kell vetni az amerikai dik­tátumnak Lat in-Amerikában. Azt is leszögezték, hogy a Pa­nama-csatorna térsége nem egyetlen ország ügye, Panama szuvereií j tásána k hel yreá 1 lí tása felségterületének egy részén összefügg a függetlenségért és a kolonializmus felszámolásáért harcoló Latin Amerika érdekei­vel. Washington figyelmét az utóbbi időben nem kerülhette el ez az egyre erősödő tiltakozó hullám, amely a közelmúltban az említett térség országaiban kibontakozott. Ezért indult út­nak Young. Carter elnök meg­bízásából — az értesülések sze­rint — kompromisszumot akart felkínálni a térség országai helyzetének rendezésére. Ám még mielőtt az amerikai diplo­mata felkereshette volna Pana­mát, létrejött az említett meg­állapodás. Ugyanis a washing­toni kormány úgy látszik vég­érvényesen belátta, hogy nincs értelme az időhúzásnak, mert előbb-utóbb létre kell jönnie az igazságos rendezésnek a csa- tórnaövezetben és a Panama­csatornát feltétel nélkül a pa­namaiak fennhatósága alá kell helyeim. & K. E. Melyik a legszebb magyar szó? Sok embert, írót is, nyelvészt is foglalkoztat a kérdés, vajon melyik a legszebb magyar szó. Mielőtt e kérdésre válaszolnánk, tisztáznunk kell, milyen szempontok szerint tekintünk egy szói szépnek. Megnyerheti tetszésünket pél­dául a szó hangalakja. Ha egy szó szépen, kellemesen hangzik, ha dallamos, akkor szépnek találjuk. De a szép hangzás önmagában nem elég. Például kellemes hangzá­sú szó a láda. az alma, de hangulati velejáróik miatt még­sem tartoznak a szép magyar szavak közé. Viszont a je­lentés és a hangulati velejárók néha széppé tesznek hang­zásra közömbös szavakat is, például: béke, gyermek. Per­sze a jelentés sem elég önmagában. Az esküszik szó ma­gasztos jelentésű ugyan, de hangzásra nem szép, a két sziszegő hang nem teszi kellemessé, ezért nem tartjuk az esküszik igét sem szép szónak. A szó tehát akkor szép, ha hangzása kellemes vagy legalábbis elfogadható, s ugyanakkor tartalma, jelentése, hangulati velejárója is kedvező. Például a szerelem, álom, csillag esetében a kedvező tartalomhoz hangulati, érzelmi ráadás és dalla­mos hangalak járul. Kosztolányi Dezső író és költő a következő tíz szavun­kat tartotta legszebbnek: láng, gyöngy, anya, ősz, kard, szűz. csók, vér, szív, sír. Több évvel ezelőtt egy pályázatszerű véleménykutatás alkalmával a nagyközönség is nyilatkozott a legszebb ma­gyar szavakról. A bíráló bizottság a következő tíz szó be­küldőjét jutalmazta: csend, fény, illat, lomb, szellő, csil- tag, gyöngy, könnyű, szelíd tündér. A pályázók szavaza­tait megszámolva viszont a nagyközönség a következő tíz magyar szót találta a legszebbnek: szerelem, béke, szere­tet, szabadság, szellő, édesanya, haza, szív, elet, csillag. A pályázók tehát a szavak jelentéstartalmát részesítették előnyben, az ó szavaik elsősorban magasztos jelentésűek, illetve költői szavak, a szavak hangalakját, hangzását mar nem vették nagyobb mértékben figyelembe. A bíráló bi­zottság a jutalmazott szavazatok elbírálásakor viszont a dallamos szavakra is tekintettel volt. A pályázatokat fel­dolgozták a beküldők neme szerint is, a pályázat során több szó inkább a nőknek tetszett, mint például: álom, bár­sony, becsület, csend, csermely, csillag, édesanya, erdő, fa­levél, felhő, fény, fohász, gyermek, gyöngyvirág, hajnal, hála, harmat, haza, kedves, otthon, szeretet, tűz, vándor és virág. A férfiaknak viszonl a következő szavak tetszettek: i>nya, család, kenyér, leány, lomb, pillangó, szabadság, sze­relem, szűz és vér. A felsorolt, szépnek tartott szavakra jellemző, hogy ál­talában finnugor eredetűek. Legtöbbjük főnév, néha mel­léknév. Hangalakjukra jellemző, hogy általában vagy csak magas, vagy csak mély magánhangzót tartalmaznak, nincs bennük mássalhangzó-torlódás, többjüket az l, néha két /, illetve az n, m teszi dallamossá. A felsoroltakon kívül is van még sok szép magyar szavunk, hiszen egy szó szépsé­gének megítélésében az egyéni ízlés nagymértékben szere­pet játszik. Bizonyosak vagyunk benne, ha megszavaztat­nánk lapunk olvasóit, még nagyon sok szóra szavaznának, amelyeknek szerintük a legszebb tíz magyar szó közt vol­na a helyük. SZGTS LÁSZLÓ Mire vagy mivel operálnak? — Mivel operálták az édesapádat? — kérdeztem rész­véttel egy fiatal ismerősömtől. Zavartan pislogott, majd mentegetőzve így felelt: — Nem is tudom; nem értek az orvosi dolgokhoz. Biz­tosan valamilyen műszerrel; késsel, vagy ahogyan mond ják: szikével. Vagy talán van valami újabb találmány is már? — Nem arra gondoltam, hogy mivel végezték el a műté­tet, hanem arra, mi miatt operálták — magyaráztam mo­solyogva, inert nem ez volt az első félreértés, amelyek ez a kérdés okozott.-- Értem, miről van szó — nyugtatott meg. — Arról, mire operálták. Epére — telte hozzá azt vélve, így min­den félróéitésl kizárt. Igen, minket, csehszlovákiai magyarokat általában epé­re, gyomorra, tüdőre és egyébre operálnak. S ezt rendjén valónak is találjuk. Sőt ha valakitől azt halljuk, hogy öt vakbél/f*/ operálták, furcsán nézünk rá. s talán még gya­nakszunk is, hogy az illető ném tud jó) magyarul. Mert hogyan lehet valakit vakbél/«?/ operálni, hiszen a -val, vei raggal rendszerint az eszközhatározót fejezzük ki. Itt pe­dig az okot kell meghatározni, nem az eszközt — gondol­juk, s néha még azt is felhozzuk bizonyításként, hogy a szlovák nyelv is a -ra, re rágnák megfelelő elöljárót hasz­nálja ilyen esetben, tehát: Operovali iio na slepé črevo, na žlčník, na žalúdok és így tovább. Igen, a szlovák nyelv a na elöljáróval fejezi ki az ope­rovať ige mellett az okot, s bizonyára ezért használunk mi is általában -ra, re rágós szót az operál ige mellett ok- határozóként. S talán azért nem tiltakozik ellene nyelv­érzékünk, mert a ra, re ragos szóval más esetekben is fejezhetünk ki okot a magyarban. Például ezekben a mon­datokban is okhatározóként szerepelnek a -ra, -re ragos szavak: Felfigyelt a szóváltásra/ A bátorításra feléje in­dult; Áldomást ittak a jó vásár ra; A barátja hatására tet­te; stb. De hadd tegyük hozzá mindjárt, hogy a -val, -vei rag is előfordulhat az okhatározói rag szerepében. Pél­dául: „Anyjukat bevitték vérhas sál, a járványkórházba“ — írja Tersánszky; „Szép menyasszony —■ Jajgat a sebéibe/“ — olvashatjuk Aranynál. S nem feledkezhetünk meg egy nagyon fontos dologról sem: arról, hogy a magyar nyelv­ben bizonyos igék megbatározott raggal ellátott főneve­ket, úgynevezett vonzatokat vesznek maguk mellé hatá­rozóként. Például a megbotlik ige mellett az okhatározót a -ban, -ben ragos főnév fejezi ki: megbotlott egy gally­ban. Az operál ige melleit pedig -val, -vei ragos főnévvel fejezzük ki az okot: Epóvel, gyomorral, vakbélZeZ operál­ták. Aki ezt tudja, az nem feltétlenül az eszközre fog gondolni a -val, -vei ragos szó hallatára, hanem az okra. Hányán mennek orvoshoz még ma is — az öregebbek és a jobb nyelvérzékűek közül — a májuk kai, a gyomrukká/, és más szervükbe?, ha bajuk van vele! És az orvos nem a májukra, gyomrukra kezeli őket — mint másokat, különö­sen a fiatalabbakat a liečiť na pečeň, liečiť na žalúdok ha­tására —, hanem a májukfraZ, gyomrukká/. így helyes ez, így mondják a magyar nyelvterület más részein is, ne­künk is igazodnunk kell tehát az egyetemes vonzathasz- rálalhoz. nr. JAKAB ISTVÁN ÚJ SZÓ 1977. VIII. 20. 4 □Z7F!ii S^lÉi ÄüfeiaVlM A Panama-csatorna térképe. A világos sáv a washingtoni igazgatás alatt levő 5—5 mér­földnyi sávot jelzi.

Next

/
Thumbnails
Contents