Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)

1977-08-20 / 229. szám, szombat

MEGVITATJÁK AZ ALKOTMÁNYTERVEZETET # JELSZAVUK A MINŐSÉG JAVÍTÁSA « SZÁZEZER ÚJ LAKÁS ÉVENTE • AHOL A MÁZ GÉPKOCSIK KÉSZÜLNEK

'., ' Ijj&P*' vSív* •* ' , •W .:->■ "'IWB

^ ^^yhri\r|

■ K % ‘ tf' T^ÄsEaiwŕáreWMK

>- M- wwBéPm&m

i yte

&' * xÉ&&.. ^m^^^KSSKBm^^mm^m

Az első MÁZ gépkocsi

Belorusz barátainknál

A KÜLSZÍNI FEITES MESTERE

Példás bányász

Moszkvából Miaszkbe, a Belorusz SZSZK fővárosába gyorsvonattal estétől reggelig tart az utazás. Az indulás helye a moszkvai Belorusz vasútállomás, melyet sok mozikedvelő egy szovjet játékfilmből nálunk is megismerhetett. A szovjet gyorsvonatok, hálókocsik közismert kényelméről, tisztaságáról ezúttal is meggyőződhettünk. Reggel kipihenten érkeztünk meg az egymillió 125 ezer lakosú hős városba.

Minszk, illetve Belorusszija a Nagy Honvédő Háborúban a legszörnyűbb pusztítások színhelye volt. A főváros lakossá- ‘ ga 1944-ben 50—60 ezerre csökkent, s a köztársaság minden negyedik lakosa életét vesztet- 1e. A Belorusz SZSZK-nak jelenleg 9,5 millió a lakosa, vagyis csak most érte el a háború előtti számot. Adatokról szólva hadd említsük meg még, hogy Belorusszija kelet—nyugati irányban 650, észak—déli irányban pedig 560 km-es terjedelemben terül el. A köztársaság területének egyharmadát erdők borítják. Az összterület 20 százaléka mocsár.

A pályaudvarról gépkocsin tesszük meg az utat a rendkívül impozáns, korszerű Jubilej- naja-szállóba, mely az ugyancsak modern sportcsarnok közelében terül el. Innen utunk vendéglátóinkhoz, az újságíró szövetségbe vezet. Abba az épületbe, amely egyl>en szerkesztőségek otthona. Többek közt

V. M. Mihajlov, az újságírószövetség titkára és Kukevics elvtárs, a propagandaosztály vezetője fogad bennünket. Elmondják, hogy a Belorusz Újságíró Szövetségnek 2100 tagja és hat területi szervezete van. Jelenleg 11 köztársasági újság jelenik meg Belorussziában. A belorusz nyelven megjelenő Zvezdát még 1917 augusztusában kezdték kiadni. A Szovjet Belorusszija 1937 tői jelenik meg, de Munkás címmel már 1927-ben kiadták. A háború alatt Moszkvában nyomták, s repülőn szállították Belorusz- szia területére. Földművesújság belorusz és orosz nyelven is megjelenik. A pionírok lapját kétszer hetente adják ki. Ezeken kívül megjelenik sportújság, irodalmi lap, valamint az Esti Minszk. Vendéglátóink büszkén beszélnek arról, hogy az újságírók a háborúban fegyverrel, a fasiszták kiűzése után pedig tollal és szerszámmal harcoltak. Aktívan vettek részt az első szubotnyik

munkálataiban. A köztársaság lakosainak mostani életét a háború, illetve a forradalom előttivel össze sem lehet hasonlítani.

Belorusszia a cári Oroszországnak elmaradott része volt, lakosságának 25 százaléka nem tudott írni és olvasni. A forradalom előtt egyetlen főiskola, egyetem sem volt Belorussziába)), ma pedig 32 van. Még a háború előtt is 15-ször kevesebb villanyenergiát termeltek, mint a Szovjetunióban általában. Ma egyebek közt elektromos szá mit ógé p eke t gyártanak. A legjobb szovjet fehér-fekete tévékészülékeket Belorussziában gyártják. Ismertek hűtőszekrényeik, óráik. Lendületesen fejlődik a köztársaság mezőgazdasága is. Tavaly gabonából 26 métermázsás hektárhozamot értek el, s ez a feltételekhez képest figyelemre méltó — sok a mocsaras, homokos talaj. Ez idén a tavalyinál nagyobb termésre számítanak. Jelentős a köztársaság sertéshús-termelése is.

Az újságíró szövetség tisztségviselőivel és újságírókkal beszélgetve szó esett az új szovjet alkotmány tervezetről is, melyet június 4-én közöltek a

nyilvánossággal. Az alkotmánytervezettel kapcsolatos vita témái közül többek között azt említették meg, hogy sokan javasolják: a helyi szovjetekbe is ötévenként (akárcsak a Legfelsőbb Tanácsba) válasszák a képviselőket. Vannak, akik azt javasolják,, hogy a képviselők legyenek kötelesek tájékoztatni a választóikat munkaeredményeikről is, ne csak képviselőként kifejtett tevékenységükről. Ismét másutt természet- védelemre vonatkozó egységes törvényt javasolnak. A lapok az alkotmánytervezettel kapcsolatban most kezdenek részletese)! foglalkozni a munkához és a pihenéshez való jog kérdéseivel.

Az újságok másik két leggyakoribb témája a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója és a minőség állandó javításának kérdése. Mindenkinek a véleményét szívesen közük arra vonatkozóan, mit kellene tenni, hogy még jobban menjen a munka, még jobb legyen a termékek minősége. A cikkek nagy visszhangot váltanak ki. A munkaverseny eredménye nagyon kedvező. Ez abból is látszik, hogy a Minszkben gyártott termékek 63 százaléka minőségi áru. A minőség követelményét természetesen a lakások építése során is fontosnak tartják. A Belorusz SZSZK-ban évente 100 ezer lakás épül, vagyis mintegy 500 ezer ember költözik új otthonba. Általában egy háromtagú család kétszobás lakást kap. Jelenleg a legnagyobb az érdeklődés az egyszobás lakások iránt. Szövetkezeti lakásra mintegy 400 ezer ember vár a fővárosban.

Lakáshoz jutni üzemekben is lehet. Például, akik régen dolgoznak a Minszki Autógyárban, azoknak szép lakásuk is van. A gyár fiataljai munkaidő után részt vesznek az üzemi lakások építésében, hogy hamarabb kapjanak lakást. Bölcsődei férőhelyben nings hiány az üzemben. Pionírtábora is van a gyárnak — 3600 gyerek részére. Évente harminc Csehszlovákiából érkező pionír is részt vesz a nyári táborozáson. A Minszki Autógyár és a kop- ŕivnicei Tatra vállalat együttműködési szerződést írt alá. Ott Jávánkkor az üzemi lapban

éppen cikk jelent meg a kop- rivniceiekkel való kooperációról. Az üzemi újság, mely 1947 óta jelenik meg, ebben az évben már elérte a négyezredik lapszámot. Főszerkesztője, Jakov Jevszejevics Karpovszkij elmondja, hogy a Belavtomasz — így hívják a hatalmas gyárat most kapta meg a második Lenin-díjat. Az első autót még 1947-ben gyártották. Az e_lső MÁZ teherautót a gyár udvarán meg is tekintjük. Ennek a típusnak számos kolhozban még ma is hasznát veszik. A vállalat hét üzemből áll. Az üzemek speciális gépkocsikat, aggregátorokat és lengéscsillapítókat is gyártanak. Az üzemi lap sokat foglalkozik a pártélet kérdéseivel is, ami persze érthető, hiszen a gyárban 5500 párttag dolgozik. Érdekes, hogy ebből 3000 harminc éven aluli.

A gyár fiatal dolgozóinak számával összefügg, hogy az üzemi lap rendszeresen foglalkozik a honvédelmi nevelés és a hazafiságra való nevelés kérdéseivel. Ennek a témának a legnagyobb szakértője Pavel Andrejevics Duncsik, a Szovjetunió Hőse, az autógyár polgári védelmi parancsnoka. A veterán harcossal való beszélgetésünk külön élményt jelentett. Annál is inkább, mivel részt vett hazánk felszabadításában.

— Nagy szeretettel fogadtak bennünket Csehszlovákiában — emlékezett. — Ha azt kérdeztük, merre jutunk el valahová, nemcsak az utat mutatták meg, hanem be is üllek az autónkba, és velünk jöttek az emberek. Tejjel, sörrel kínáltak bennün- kcl. Ma is jóI emlékszem 1)14!) tavaszára, arra, amint a Prágai Felkelés segítségére siettünk.

Azt is elmondja, 1944 ben egy reggel héttől délután ötig tartó tűzharcban hogyan törték át a németek gyűrűjét. Ezért a hősi helytállásért kapta magas kitüntetését. Csehszlovák kitüntetésekkel is büszkélkedhet.

— A nagy harcok idején 21 éves voltam — mondja, majd így folytatja. — A mostani életünket össze sem lehet hasonlítani az akkorival. A fiam egyetemre jár, a lányom pedig a tudományok kandidátusa.

Hogy milyen a gyár dolgozóinak élete, arról némi képet nyertünk az üzemi klub megtekintésekor. Szvetlana Mlhaj- lovna Gebelova, az üzemi lap kulturális osztályának vezetője kalauzolt végig a városban levő hatalmas klub helyiségein. A minden igényt kielégítő épületben van 1050 személyt befogadó színházterem, táncterem, számos kisebb helyiség, a klubélet különböző formáinak megfelelően. Legutóbb népművészek fesztiváljára került sor a klubban. Az épület tőszomszédságában sportpálya terül el.

Az emberek lelkesedéssel beszélnek munkájukról, életükről, mely elválaszthatatlan egymástól. Aki a munkát és az életet szereti, annak minden vágya, hogy béke legyen. Belorusz barátainknál aligha gyűlölheti valaki jobban a háborút. Erről Minszkben, a hős városban lépten-nyomon meggyőződhettünk.

FÜLÖP IMRE

Már gyermekkorában megtanulta, mi az élet. Amikor kilencéves volt, apjával együtt részt vett a bányászok tüntető felvonulásában, amely Led- vicéből Duchcovba menetelt; és saját szemével látta, hogy Duchcov közelében a csendőrök agyonlőttek négy munkanélküli bányászt, tizenkettőt pedig megsebesítettek. Látta a tüntetők ökölbe szorított kezét, akik az elbocsátások, a nyomor és az éhség ellen tiltakoztak, s követelték az emberi méltóság tiszteletben tartását. A polgári kormány azonban munka helyett golyót adott.

Ilyen körülmények között nevelkedett Jaroslav Vlček. Súlyos betegség miatt apjának már 42 éves korában ott kellett hagynia a bányát. 120 korona havi járadékból nem tudta . fenntartani öttagú családját.

. Ezért Jaroslav már 16 éves korában dolgozni ment a braíía- nyi Ignis-bányába. Itt érte meg a felszabadulást, 1945 májusának dicső napjait. Közvetlenül ezután követte apja példáját és feleségével együtt belépett a kommunista pártba. A bányában, amelyet 1947-ben Mak- szim Gorkij Bányának neveztek el, mindig ott tevékenykedett, ahol ezt a széntermelés növelésének szükséglete leginkább megkövetelte. 1948-ban részt vett az üzemi tanácsok és a parasztbizottságok történelmi jelentőségű kongresszusán.

Két évvel később felkereste őt a bílinai járási pártbizottság titkára. Megtudta róla ugyanis, hogy ért a mezőgazdasághoz, s ezért, megkérte, hogy legalább egy évig nyújtson segítséget az egységes földművesszövetkeze- tek létrehozásában. Jaroslav beleegyezett, és ezt követően kilenc éven át a járási pártbizottságon dolgozott. Amikor visszatért a külszíni bányába, fokozta szakképzettségét és csoportvezető lett. Párttisztségeket is betöltött. Tizenhét éve tagja az üzemi pártbizottságnak, több éve a járási ellenőrző és revíziós bizottságnak, hat éve alelnöke az üzemi pártbizottságnak, 1976 óta tagja a teplicei járási pártbizottság elnökségének, a XIV. kongresszus óta pedig tagja pártunk Központi Bizottságának.

Vlček elvtárs és a külszíni bánya összes bányászai számára mérföldkövet jelentett az 3965-ös esztendő. Ekkor bányájukat a bílinai Maxim Gorkij új bányaipari nagyüzemnek, hazánk legnagyobb külszíni bányaüzemének részévé nyilvánították. Kibővítése után a nagyüzem évi 17 millió tonna szenet fog termelni, 3,5 millió tonnával többet, mint amennyit az egész észák-csehországi barnaszén medence termelt 1946-ban.

Jaroslav Vlček bányász munkája mellett sokat törődik a fiatal bányászok nevelésével és olyan kollektívák létrehozásával, amelyek megállják a helyüket a külszíni fejtés új, nagyteljesítményű gépeivel dolgozva.

A Nagy Makszim — ahogy a nagyüzemet a bányászok hívják — 2400 hektáron terül el, a barnaszenet 200 méter mélységig aknázzák ki. Elég volt néhány év ahhoz, hogy ez a nagy külszíni bánya a bányászok szívéhez nőjön. Talán azért van ez így, mert létrehozása kezdetben minden bányász számára megterhelő munka volt. Olyan kollektívák jöttek itt létre, amelyek ma biztosítják a

termelés növelését. Különösen akkor, ha munkába állítják a nagy külszíni bányagépeket, rendkívül kimerítő és sok áldozatkészséget megkövetelő munkát kell végezniük. Akad azonban számos új ötlet is, amiről 160 újítási javaslatuk tanúskodik. Jelenleg a bányában már több szocialista munkabrigád dolgozik. Tapasztalt kommunisták vezetik ezeket a munkacsoportokat, például Ra- dek Benda, Milan Novák, František Souček, Václav Novák, Bedrich Matoušek, Jaroslav Fara és mások. Az utóbbi négyr esztendőben több mint 150 párttagjelöltet vettek föl, mégpedig főként ezekből az élenjáró kollektívákból.

— Vlček elvtárs egyike volt az elsőknek azok között, akik tudatosították, hogy csak megfelelő képzettségű fiatal dolgozókkal lehet gyorsan előrehaladni a bányaüzem fejlesztésében — mondotta Szabó István, a harmadik pártalapszervezet elnöke. — Mindig azt az elvet érvényesítette, hogy bizalommal kell lenni a fiatal, rátermett emberek iránt, s nem kell félni attól, hogy gazdasági tisztségekkel bízzuk meg őket. Azt mondjuk, hogy az, ami jó a munkások számára, hasznosnak kell lennie az egész szocialista társadalom számára is. Ez alatt nem elavult szokásokat, sem holmiféle személyes érdekeket kell érteni. Vlček elvtárs mindig nagyon érthetően, a bányászok nyelven magyarázza meg a kommunista párt politikáját.

Bedrich Matoušek, a KU 300/S típusú bányagépen dolgozó szocialista munkabrigád vezetője hozzátette: — Különösen a fiatal bányászok előtt jár jó példával, mint ember és kommunista. Szerény és mindig igazságos. Amikor a munka nem jól megy és nehézségek adódnak, megtalálja a hatásos gyógyszert. Tanácsot, önbizalmat és derűlátást ad. De képes nyíltan megmondani a legkellemetlenebb igazságot is azoknak, akik elkényeJmesednek és nem dolgoznak jól.

Közijén a Nagy Makszim gyorsan fejlődik. Az idei állami terv

20,6 millió köbméter föld megmozgatását és 3 millió tonna szén termelését irányozza elő.

A bányászok és a technikusok felelős és alkotó hozzáállást tanúsítanak a feladatok megvalósítása iránt. Az év elejétől, május 10-ig a földszállítás ütemtervét 205 000 köbméterrel túltel jesílették, és 19 000 tonna szenet bányásztak terven felül. Sikerre] teljesítik az Októberi Forradalom 60. évfordulója tiszteletére tett felajánlásukat is, amelyben megígérték, hogy 45 . ezer tonna szenet bányásznak terven felül, a földszállítási munkák tervét pedig 433 000 köbméterrel túlszárnyalják. Fokozott mértékben törődnek a bányagépek és a szalagszállítók zavartalan üzemelésével, s ezzel is növelik a teljesítményt.

Ezeknek az eredményeknek az eléréséből Vlček elvtárs is kiveszi részét. Vlček elvtárs május elsejének előestéjén a prágai várban magas állami kitüntetést vett át: a Munkaérdemrendet. A bányaüzem egész kollektívája azt vallja, hogy ez a kitüntetés egy olyan ember érdemeinek méltányolása, aki számára az alkotó munka és a haladásért vívott küzdeim az élet értelme.

KAREL LORKNC

Bratislavában a Stavoindustria dolgozói építik a Matador vállalat új gyárépületeit, (,Felvétel: W. Andor — ČSTK}

P. A. Duncsik elvlárs, a Szov jelunió Hőse, aki részt veit hazánk felszabadításában

(A szerző felvételei)