Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)
1977-08-19 / 228. szám, péntek
H ogyan jön létre egy brigád? Egy példa: azonos munkakörben dolgozó emberek, esetleg egy kollektíva tagjai egy szép napon azon veszik észre magukat, liogy „valahol szorít a cipő“, a rájuk szabott követelmények, igények egyre nőnek. Ezt okozhatja az is, hogy a részleget — ahol ők dolgoznak — bővítik, esetleg már a gépek is kezdenek elöregedni. S mindezek mellett felvetődik egy másik — nern- kevésbé fontos — kérdés is, a dolgok emberi oldala. Az elsőre — nem recept, de talán megoldás, hogy a kollektívát friss, újult erővel bővítsék. A második pedig talán az, hogy az új emlierekkel erősített régi csapat minél inkább eggyé ková- csolódjék — s ehhež szükséges, hogy az emberek megismerjék egymást, egymás nehézségeit, gondjait, azt, ki hogyan él. Sőt, még egymás családját is. S ha ez sikerül egy kollektíván belül, akkor a munkában sincs probléma. A Vajáni (Vojany) Hőerőműben működő Jonáš Záhorský szocialista munkabrigád vezetőjével, Ladislav Kundrát kalkulátorral é$ a brigád két tagjával, Ján Palovčík mérnökkel és Diószeghy Zoltánnal beszélgettünk. — Hát, nem a legtisztább környezet ez itt — jegyzem meg bevezetőül, fehér nadrágom aljára pillantva. Mert, bizony, idejövet a folyosókon, lépcsőkön alaposan fekete lett a szénportól. —■ Nem. de nem is járunk mi itt ilyen öltözetben — feleli a fiatal, szemüveges mér- • nők mosolyogva. Valamennyien, munkások, technikusok, mérnökök egyaránt munkaruhába vagy köpenybe bújnak. A szénpor még az emeletekre is föl- száll, no meg a munkások is széthordják. A brigádról érdeklődöm, s természetesen, a vezetőhöz fordulok. De a szökés fiatalember nem tartozik a nagyon közlékenyek közé. — Majd itt a Paľovčík> elvtárs elmondja. Mi meg a Diószeghy elvtúrssal kiegészítjük, ha valamit elfelejtene. Egyébként Diószeghy Zoltán a brigád egyik legidősebb tagja. — Persze, csak az éveimet tekintve — szól közbe Diószeghy elvtárs —, kinézésre ugye nem? A fiatal mérnöknek viszont aligha lesz alkalma n felejtésre, mert előtte az asztalon megjelenik. egy vaskos, díszes könyv, a brigád krónikája, melybe pedig mindent följegyeztek.-- A brigád, — amint a krónika első lapján is látja •— 1971. január 28-án alakult. S ebben nagy szerepe volt Kočiš elvtársinak, az üzemi pártszervezet volt alelnükének. akit azóta felelősségteljesebb beosztásba helyeztek. — És honnan származik e furcsa elnevezés? — Nézze, üzemünknek nagyon jó kapcsolata van a pre- šovi Jonáš Záhorský Színházzal. így mi, 1973. december 30-án őket kértük fel patrónus- nak. S amint a bejegyzésekből és az tizem vezetőségétől megtudtam, ez nemcsak amolyan formális, papíron létező egyesség. A brigád ilyenképpen is igyekszik gondoskodni arról, hogy az általuk kitűzött jelszó, „Szocialista módon dolgozni, szocialista módon élni“ második részét is kitöltse. Évente egy-két alkalommal találkoznak a színház művészei és a szocialista brigád tagjai, különböző összejöveteleken az üzemben. A művészek gondoskodnak a műsorról. utána pedig — jó barátok módjára — el-elszórakoznak közösen. Legutóbb pedig a brigádtagok kaptak meghívást: a színház üj stúdióval gazdagodott, s a színészek meghívták kedves ismerőseiket a megnyitó előadásra. — Szocialista módon dolgozni — veszi át a szót Diószeghy Zoltán —, szerintünk nem egyenlő azzal, hogy például valamennyien kijelentjük: nem késünk el a munkából. Ez valamennyiünk számára természetes. Ennél sokkal fontosabbat értünk alatta. Tudatában vagyunk. hogy egy ilyen hőerőműben. mint a miénk, mindennek óraműpontossággal kell működnie. A legkisebb figyelmetlenség, hiba miatt sok száz embernek kell leállnia — s ezt nem is tudom összegben kifeÚJ SZÓ Természetes, — * hogy példát mutatnak A Vajáni (Vojany) Hőerőmű Jonáš Záhorský szocialista munkabrigádja EGY BRIGÁD HÉTKÖZNAPJAI Szocialista módon élni és dolgozni jezni, mekkora kár vállalatunknak, népgazdaságunknak. Paľovčík elvtárs számomra is érthető módon magyaráz: — Vegye például a kazánok rekonstrukcióját. Egy hőerőműben ez rendkívül fontos dolog. A mi brigádunknak kellett biztosítania a munka műszaki feltételeit. Mi vittük a prímet, azaz ellenőriztük valamennyi komplex ésszerűsítési brigád munkáját. Nem részletezem a munka menetét, de a szakemberek tudják, nem mondható gyakorinak az olyan eset, amikor ekkora akció ügyvédek és •arbi terek nélkül zajlik le. Most már szívesen emlékeznek vissza a nagy napokra, ha az azokhoz vezető út sok bosz- szúsággal, nehézséggel, fáradozással járt is. De e sok nagy nap talán egyik legnagyobbika lesz, ha a szocialista munka- brigád az ezüst fokozat után megszerzi a csúcsot jelentő aranyat. Mit jelent számukra ennek elérése? Ján Paľovčík: — Amint már elhangzott, kollektívánk a karbantartó részlegen működő valamennyi más brigád munkájának nem hivatalos szervezője, irányítója. Ezek saját kezdeményezésükre igyekszenek fölvenni velünk a kapcsolatot, mindenben kikérni a tanácsunkat. S ennek az együttműködésnek, megértésnek nagyon örülünk, mert talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Vajáni Hőerőmű ma olyan színvonalat fit meg, hogy az egész országban számolnak vele. tudnak róla. A brigád vezetőjének is van hozzáfűznivalója: — Ami az aranyat illeti, a kötelezettségvállalások még csak most formálódnak. Lehet, hogy sokan legyintenek, mivel most nem sorakoztatok föl sokjegyű számokat. Mi viszont azt tartjuk, ha nem is lesznek milliók, fontos az, hogy amit vállaltunk, teljesítsük is. Karbantartókról léVén szó. nem mondhatunk terminusokat. Ha valami adódik, azt a lehető leggyorsabban megoldjuk. Sőt, nemcsak az üzem vezetőségével. a pártszervezettel is megvitatjuk. Illetve, készen eléjük rakjuk a javaslatot. Ami pedig a társadalmi munkát illeti, abból is alaposan kivesszük részünket. Bármilyen akcióról legyen szó, f környezetszépítés, szolidaritási alapra ledolgozott munka stb.l megyünk mi magunktól. Nekünk még soha nem kellett külön meghívót küldeni. Egy munkabrigádról van szó, emberekről, akiknek a munka mellett megvannak a saját hétköznapi problémáik is. Valamennyien nősek, gyerekes apák. Sokszor éjszaka. sőt szombat-, vasárnaponként is maradniuk kell. ha azt a munka úgy kívánja. S ilyenkor a feleségekre, az anyákra hárul minden, a háztartás, a gyermekek nevelése, sokszor még az otthoni férfimunka is. Amint lehet, a munkabrigád összeszedi a külső nagy családot, s közösen ki-kiruccannak valahova. Persze, más problémáik is akadnak. Amint elmondták, legtöbbjük Nagykapo- son íVeiké Kapušany) lakik, s itt bizony a rohamos fejlődéssel a szolgáltatások és a kulturális létesítmények nem tudnak kellő ütemben lépést tartani. Kevés az üzlet, a városi moziterem színvonal alatti. Nem is beszélve a bölcsődékről, de ez még csak elmegy. Sokkal rosszabb a helyzet az óvodákkal. A brigád átlagos életkora 29 év. Sokuknak kicsi, talán éppen óvodás gyermekeik vannak. S mi legyen ezekkel? A felsorolt hiányosságokat talán az üzem vezetősége a vnb vei karöltve — egy kis jóakarattal — ki tudná kíiszö bölni. így néz ki madártávlatból egy brigád hétköznapja, sőt néha szombat-, vasárnapja is. Számukra az az igazi ünnep, ha minden simán, zökkenőmentesen zajlik az üzemben. URBAN KLÁRA Éppen csak leülünk az asztal mellé, máris hívják Száméi Pált, a Csilizközi Efsz üzemi pártbizottságának alelnökét, jelenlegi beosztásában a hat falura kiterjedő szövetkezet sertésgondozóját. — Csekélység az egész válaszolja a világ legtermészetesebb hangján. — Csak a meghívót kézbesítették ki a szövetkezet holnap tartandó választmányi ülésére, mert hát a megalakulása óta ennek is tagja vagyok. — Nem lehet könnyű dolog a kommunista sertésgondozó zsúfolt programját összeegyeztetni a pártmunkáséval, hiszen, amennyire tudom, sertésgondozóként sem nyolc órát dolgozik naponta. — Valóban, nem kevés munkát ad a funkciók ellátása, különösen most. hogy fokozottabb ütemben dolgozunk az őszi tala jelőkészítés és a terménybetakarítás megszervezésén, nemkülönben helyt kell állni az eredeti munkaszakaszon is... Mégsem érzem tehernek az alelnöki, sem az efsz vezetőségében betöltött tisztséget, noha ezenkívül az alapszervezetemnél és másutt is van funkcióm. Végeredményben az ezeken a területeken szerzett tapasztalatokból sok mindent hasznosíthatok a magam munkájában is. S ezzel máris helyben vagyunk. éppen arról szeretnék írni. hogy a csilizközi kommunisták miként teljesítik pártmegbízatásaikat, s a párt- és a társadalmi munkában mennyiEgy újításról, ésszerűsítésről szóló jelentés nyomán beszélgetünk a párt gazdaságszervező feladatáról a Barmfifeldolgo- zó nemzeti vállalat dunaszerda- lielyi (Dunajská Streda) üzemében. Az újítás egy bélyegzőfej megszerkesztése, a Hollandiából vásárolt tojáscsomagoló gép üzemeltetésének módosítása. Az újító tiagy Dezső technikus. Aki válaszol, Stekler Borbála, pártvezetőségi tag, részlegvezető. — Mi az újítás lényege? — Régebben harminc tojás került egy csomagba, most pedig az osztrák megrendelő kívánsága szerint tíz. Friss tojások csomagolásáról van szó, hiszen naponként szállítják tőlünk, fontos volt tehát a bélyegzőfej megszerkesztése, mert a csomagolás dátumát rá kell nyomtatni a csomagokra. Ha nincs bélyegzőfej, akkor most egy dolgozó csak a dátumozással foglalkozna. Nyertünk tehát egy munkaerőt. És a csomagológép teljesítménye sem változott. Óránként 23 000 tojás kerül a csomagokba. Két műszakban üzemeltetjük a gépet. Nyilvánvaló az újítás jelentősége. — Egyébként maga a terv- feladat figyelmeztetett benníuv két már korábban a szervezés fontosságára. Az eredmény nem csupán egy probléma megoldása, hanem a megfontolt, kellően időzített politikai munka sikere is. Szerves része annak a következetes munkának, mely a párt gazdaságszervező és irányító funkciójából ered. — Ebben az esetben is? — Feltétlenül, hiszen a fejlesztési, szervezési elképzelések ösztönözték az újítót, és ez határozta meg azt is, hogy a kommunisták a dolgozók figyelmét az új elfogadására irányítsák. Meg kell teremteni az új iránti fogékonyság légkörét. Ügy kellett a munkát megszervezni, hogy a változás véletlenül se okozzon zűrzavart, hanem éppen ellenkezőleg, hatékonyabb legyen a munka. — Változtatni kellett a szemléleten? — Azon is, hiszen a dolgozók magatartása, véleménye nagyon fontos. Meg kellett szervezni a csomagológép két műszakban való üzemeltetését. Sőt. még azt is bevezettük, hogy minden re sikerül megvalósítaniuk az egyenlő teherviselést. — Minden párttag elsőrendű kötelességének tartjuk a személyes példamutatást. Természetes dolog ez, mégis beszélni kell róla, mert ez a szavak és a teltek egységének az alapja. Igen! — mondja nyomatékosabban. — Ogy, ahogy az imént kifejtettem, mert a politikai nevelő- és agitációs munkánk eredménytelen maradna, ha a pártonkívüliek azt látnák, hogy magunk sem aszerint élünk és dolgozunk, amit mondunk ... Az előző napokban festés és nagytakarítás folyt a házban, Száméi Pált felesége a bútorok helyreállítása végett a szobába invitálta. Elegendő idő volt elgondolkoznom azon, hogy a sertésgondozó ezelőtt a kombájn nyergében ült és mutatott példát gépesítő társainak. Most meg? — Hát az úgy történt — vette át ismét a szót. amint kisvártatva visszatért —, hogy a téli Időszakban, miután a gépemásodik hét szombatján is üzemel. Nem volt könnyű feladat, hiszen a csomagolóban nők dolgoznak. Zömükben feleségek, édesanyák, akik számára a hosszabbított és a szombati műszakok áldozatvállalást jelentenek. Egyetlen férfi a munkabrigádban Holocsi Rudolf, a brigádvezető. Az aranyfokozatért versenyző munkabrigád már több kitüntetést, rendkívüli elismerést is kaphatott volna, ha a női munkabrigádnak nő a vezetője, de ők ragaszkodnak u brigádvezetőhöz. Stekler Borbála így vélekedik erről:. — Becsület kérdése ez. Vele kezdték, vele folytatják. For- maság kedvéért nem hajlandók változtatni a brigádtagok. Igazuk van. Figyelemre érdemes ez a megjegyzése is: — A kollektíva problémájánál maradva párttagként és vec zetóként egyforma meggyőződéssel állítom, hogy a szerve^ zésnél legjobb segítőnk a szocialista brigádmozgalom önszervező, önbuzdító, demokratikusan cselekvő képessége. — Mi a legutóbbi tapasztalatuk? — A dolgozók küJön-külön, vagyis egyenként hajlamosak arra, hogyha szokatlan, új helyzetbe kerülnek, elutasítják az újat. Valamiféle tudat alatti kényszer hatására úgy vélik, hogy a régi módszer jobb volt. Az új más, mint a megszokott, a begyakorolt. Kollektívában azonban másképpen vélekednek. Egymást bíztatják: Próbáljuk meg! — És a kommunisták? — Az csak természetes, hogy példát mutatnak. Az eredmény bizonyítja, hogy a szocialista munkabrigádban dolgozó kommunisták becsülettel teljesítették feladataikat. Naponta indul az üzem udvaráról a teherautó, mely Ausztriába szállítja a tojást. Mindegyik csomagocskában tízet—tízet. Mindegyik csomagocskán ott a dátum, s a felirat: Friss tojás a Csehszlovák Szocialista Köztársaságból. Még egyetlen reklamációt sem kapott az üzem vezetősége, pedig köztudomású, hogy a külföldi megrendelő igényes. HAJDÚ ANDRÁS két, szerszámokat a műhelyben kijavítottuk, elmentem segíteni a kétezres új sertésistálló építéséhez. Néhány nap múlva Rácz Mihály, a telepvezető megszólított: „Te Pali! Ha elkészül az Istálló, nem jönnél el ide dolgozni, sertésgondozónak? Az üzemi pártbizottság és az alapszervezetem ülésén ugyancsak előterjesztették ezt a javaslatot. Gondoltam, a kommunistának mindegy, milyen helyen teljesít szolgálatot, s miután a családdal is megbeszéltem a dolgot, szívesen vállaltam az átállást. Ezidén tehát Száméi Pali nélkül folyt az aratás a csilizközi szövetkezet gabonaföldjein. — Valószínű hiányzott életéből a sok éven keresztül megszokott munka ritmusa? — Magamat cáfolnám meg, ha ezt letagadnám. De megtaláltam számításom az új környezetben is. Egyébként ezt pártmegbízatásként vállaltam és a pártmunka lényege az, hogy a kommunisták az adott területen segítsék a párt politikájának megvalósítását. Ebijén pedig hiba nincs, mert az állat- tenyésztés, beleértve a munka- szakaszomat is, nemcsak a tervét. hanem a NOSZF 60. évfordulója köszöntésére vállalt felajánlásait is példásan teljesíti. A csilizközi kommunisták alapos emberek. A pártépítést úgy végzik, hogy mindig legyenek új emberek, akik bármely szakaszon átvehetik a feladatokat. folytathatják a munkát, s nem is kezdő fokon. SZOMHATH AMBRUS számel pál "Átállása“