Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)
1977-08-19 / 228. szám, péntek
A | n ** I h i r fllii »* kozmuvelodes utioroje Szabó Ervin száz éve született Néhány fecske sem csinál nyaral ÉVAD UTÁN, ÉVAD ELŐTT A VIDÉKI SZLOVÁK SZÍNHAZAKBAN Nézzük csuk végig a listát: ifjúsági színházi előadások fesztiválja Martinban és Pre- šovban, színházi szemle Nyit- rán, Kassán, (Košicében) és más városokban. Szemlékben, feszti- v.'1 lókban gazdag volt a vidéki szlovák színházak elmúlt évadja. Ezeknél a rendezvényeknél nem a külsőségek a fontosak, hanem az, hogy az egyes előadásokat a közönségen kívül, szinte az egész színházi „szakma“ megnézi, s utána alaposan elemzi, megvitatja a látottakat, így volt ez az elmúlt hónapok ban Is, amikor a színháziak és a kritikusok ismét „megmérkőztek“ egymással. Sokat, talán túl sokat beszéltünk a színvonalról, kár, hogy nem az egyes előadások kapcsán, ugyanis tavaly az elképzelésekből, a szép szavakból elég kevés valósult meg, s így a vidéki szlovák színházakban bizony elég ritkán láttunk figyelemre méltó előadást. Ezzel nem akarok minden tavalyi próbálkozást a sutba dobni, mert néhány rendezés, színészi teljesítmény és előadás átlagon felüli volt. A sor elejére a Nyitrai Területi Színház Shakespeare-bemutatója kívánkozik. Stanislav Párnický rendezésében tapsolhattunk a Szemet szemért című színmű kitűnő előadásának. Ugyancsak e társulat vitte megérdemelt sikerre Roscsin Az egyik férfi olgan, mint a másik című művét Karol Spi'sák rendezésében. Az érdekes előadások közé tartozik a prešovi Jonáš Záhorský Színház előadása is, ahol Peter Kováčik fiatal szlovák drámaíró Kocsma a zöld fa alatt című alkotását vitték színre. Csehov Ivanovja pedig a martini Szlovák Nemzeti Felkelés Színházban keltett nagy érdeklődést elsősorban a kitűnő díszletek és az érdekes rendezés miatt. S nem feledkezhetünk meg /o* zef Opálený rendezéséről sem. ö Gyurkó László A búsképű lovag Don Quiote de la Mancha szörnyűséges kalandjai és gyö- nyörüszép halála című színművét vitte a színre, s a közönség meg a kritika nagy elismeréssel fogadta a mély gondolatokat is tartalmazó filozófiai színművet. S ne feledkezzünk meg Peter fezný rendezéséről sem: ő a zvoleni vár sajátos környezetében színvonalas előadásban vitte színre Andre/ Heing Ál Johanna című színművét. Körülbelül ennyi a pozitívum, és persze több elsőrangú színészi alakítás. De ezek a „fecskék“ nem tudnak színházainkban nyarat csinálni. A színház ugyanis tudvalévőén kollektív művészet, s ezért a kellő összhang, baráti szellemű közös munka nélkül elképzelhetetlen a jó előadás. A színházban senki sem emelkedhet a másik föEgyetlen kérdést vittem magammal Lázár Lászlóhoz, a Ki* rályhelmeci (Kráľovský Chlmec) Városi Művelődési Otthon igazgatójához. De nem állhattam vele elő azonnal, bele kellett hallgatnom egy beszélgetésbe, amely igen megörvendeztetett. A fiatal igazgató ugyanis arról beszélt Kovács Aladárral, a Bodrogközi Magyar Tanítók Énekkarának vezetőjével, hogyan lehetne fölvenni a kapcsolatot a szerencsi énekkarral. Régebbi tervük ez, remélik mindketten, hogy most sikerül megvalósítani. A vendégszereplések, találkozók, közös fellépések több szempontból Is hasznosak lennének az együttesek számára, a bodrogköziek elé Is eggyel több és komoly lehetőség nyílna erejük, tudásuk fölmérésére. Sikerüljön a terv, kívántam Kovács Aladárnak, amikor búcsúzott, erősödjék tovább a Bodrogközi Magyar Tanítók Énekkara, amely nemrégen ünnepelte — szép sikerek után — megalakulásának ötödik évfordulóját. ☆ Az igazgatóhoz vitt kérdésem is évfordulóval kapcsolatos, lé, senki sem végezhet öncélú művészi munkát és csak akkor remélhet sikert, lia a kollektíva, a közös cél érdekében dolgozik. Csak így jön létre a csodás varázslat, az utánozhatatlan színházi légkör. Ha visszatekintünk az elmúlt évadra, akkor újra megismételhetjük azt is, hogy Szlovákia- szerte sok a kitűnő színészi egyéniség, de közülük sokan évek óta várnak arra, hogy bizonyíthassák kivételes tehetségüket, sokoldalúságukat. Vajon meddig kell még várnia a nyitrai Jozef Dóczynak arra, hogy igazolja rátermettségét a tragikus és tragikomikus szerepekre? Eddig ugyanis csupa komikus figura életre keltésével bízták meg. Ugyanígy például a prešovi Jozef Stražant sem volna szabad „beskatulyázni“, mert ő mást is tud, mint csak vidám fickókat játszani. Azon is el kell gondolkozni, hogy a szlovákiai színjátszás egyik kiváló tehetsége, a zvoleni Andrej Mojžiš megfelelő lehetőséget kap-e a művészi önmegvalósításhoz és a fejlődéshez. S ugyanezt mondhatjuk el a kassai Milan Drotárról és a martini Igor Hrabinskýról. Folytathatjuk a névsort: Kveta Lu- ko'šíková, Andrej Hryc, Éva Ma- tejková, Ján Bzdúch ... sok színészt említhetnénk. Sokat beszélünk a korszerű színjátszásról, vanak elképzelé seink az univerzális színészről, aki tud énekelni, táncolni, s ha kell szavalni is, aki kellő átéléssel kelti életre Csehov hősét, más rendezői koncepcióban viszont például Pierot szerepében hangoskodni, improvizálni is tud. Ehhez persze nemcsak tehetségek kellenek, hanem koncepiózus színház, s különösen pedig erős rendezői egyéniségek. Igaza volt Jozef Budskýméghozzá olyan évfordulóval, amelyet nemcsak a Bodrogközben, az országban fognak megünnepelni, hanem világszerte azok a milliók, akik — hogy most mást ne említsek — kor- és erkölcsi parancsnak tekintik a béke építését. — Hogyan készültök a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordluójának megünneplésére? — Több rendezvényünk volt az idén, és ezek jó része — mint mindenütt az országban — az évforduló jegyében zajlott le. Kapcsolatokat teremtettünk a tömegszervezelekkel, hogy átgondolt szervezőmunkával, közös erővel minél színvonalasabb műsorok készüljenek. Társrendezői vagyunk annak a nagyszabású békeünnepélynek, amelyre két-három ezer embert várunk. Ellátogat hozzánk a Szőttes, amely most a Bodrogközben szerepel. Úgy érzem, kitüntetésnek, megtiszteltetésnek is vehetjük, hogy több szervvel közösen itt rendezzük meg a politikai dalok második kerületi seregszemléjét, ugyancsak az NOSZF tiszteletére. Tizenhárom járásból érkezett fiatalok lépnek majd fel a szabadtéri színpadon. A járási nemzeti bizottság kulturális osztálya Ismerd meg barátaink országát címmel szellemi vetélkedősorozatot hirdetett meg, amelyre mi is beneveztünk egy nak, aki egy szakmai értékelésen hangsúlyozta, hogy egyik ember sem volt egyéniség, amikor megszületett, csupán azzá vált, céltudatos, szívós munkával. Ilyen útkeresésre, munkára van nagy szükség színházainkban. A vidéki színházak dramaturgiai terveiben kellő figyelmet szentelnek a mai szlovák drámáknak. Az elmúlt évadban a legtöbb helyen Ján Solovič Aranyesőjét játszották. Sok előadást ért meg Peter Kováčik két színműve, A velencei képeslap és a már említett Kocsma a zöld fa alatt. Ján Ká- ko'snak Minden sínen remény című új darabját mutatták be. Az ifjúsági színművek közül Jozef Mokoš Nektek játszunk című darabja aratott megérdemelt sikert. Az elmúlt évad egyik örvendetes jelensége volt, hogy a műsorban növekedett a mai szovjet, bolgár, magyar és NDK- beli drámák száma. Ezen az úton is tovább kell lépni, hogy még rugalmasabban és színvonalasabban mutathassuk be a baráti országok drámairodalmának új értékeit. Űj színházi évad küszöbén állunk. Olyan szezon kezdődik nemsokára, amelyben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Győzelmes Február jubileumainak méltó megünneplésére készülünk. Nem csupán darabválasztásokkal — ez önmagában kevés lenne —, hanem színvonalas előadásokkal. S ezért a vidéki szlovák színházaknak most különösen szükségük van az említett kollektív munkára, a rendező és színészegyéniségekre, s persze más színházi szakemberekre is. hogy ötletes, jól kimunkált, sokszínű előadásoknak tapsolhassunk. PETER VALÓ öl tagú csapattal. És nálunk lesz az egyik körzeti verseny színhelye. Beneveztünk továbbá a legjobb agitációs központok és a leghatékonyabb szemléltető agitációk versenyébe. És ha már itt tartok, hadd mondjam el azt is, hogy felújítjuk agitációs központunk anyagát, az évfordulóhoz méltó módon és dokumentumokkal. Még az ünnepségsorozat kicsúcsosodása előtt vendégül látjuk a kassai Thália Színpadot, gyermekeknek is tartanak egy előadást. — És kik szerepelnek majd az évforduló napján, az ünnepi műsorban? — A Bodrogközi Magyar Tanítók Énekkara és a Fürt népi táncegyüttes. Kovács Aladárék úgy állítják össze műsorukat, hogy az kifejezze Októbert, dalban szóljon róla. Úgy tervezzük, hogy ez a két együttes, közvetlenül helmeci fellépése előtt, ellátogat a környező falvakba, ünnepi műsort adni. Mivel az egész év e jelentős évforduló jegyében telik, természetes, hogy később is lesznek rendezvényeink az NOSZF tiszteletére. Oj műsort készítenek például az amatőr színjátszók. . Azok a lelkes fiatalok és nem fiatalok, akik legutóbbi műsorukat kétszer mutatták be Ki- rályhelmecen, oly nagy volt iránta az érdeklődés. (bodnár) Kiemelkedő évfordulóra emlékezünk. Száz éve szülelett Szabó Ervin, a magyar forradalmi munkásmozgalom képviselője, a marxizmus első tudományos művelője Magyarországon, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt baloldali ellenzékének harcos vezetője, szociológus, a magyar könyvtárügy egyik legnagyobb alakja. Fiatalon, bécsi egyetemi évei alatt ismerkedett meg Marx és Engels munkáival. A társadalmi igazságtalanságok iránt különösen fogékony fiatalember egy életre elkötelezte magát a marxizmus, a marxista munkásmozgalom mellett. Neve már életében egyet jelentett a meg nem alkuvó forradalmisággal, a puritán feddhetetlenséggel, a marxizmus igazságainak harcos szolgálatával. A nemzetközi munkásmozgalomban is a marxizmus politikai elméletének kiváló míivelőjeként, a munkás- osztály jeles nevelőjeként tartották nyilván. Korán bekövetkezett halálának (1918) évében a moszkvai Szocialista Akadémia méltán választotta tiszteletbeli tagjává. Életművéről viszonylag még ma is keveset tudunk. Köreinkben nevét többnyire csak a róla elnevezett könyviár tette ismertté. Tanulmányai, kritikái, könyvtártudományi és művelődéspolitikai cikkei szétszóródtak, nálunk szinte hozzáférhetetlenek. A köztudatban könyvtárosként élő Szabó Ervin életét és nagyságát pedig sok tekintetben elsősorban ezek a művek, és teszik időállóvá. Nemcsak életében, hanem hosszú ideig a halálát követő években is a viták pergőtüzében állt. A konzervatívoknak, u szektás baloldaliaknak azért nem tetszett, mert a nagy tudású, széles látókörű, öt nyelven beszélő, félelmetes vitapartner túlságosan Intellektuálisnak bizonyult. A jobboldal, a két világháború közötti negyedszázados ellenforradalmi hatalom birtokosai azért támadták, mert benne látták a magyarországi szocialista forradalom törekvésének egyik vezető egyéniségét. Mai szemmel ítélve Szabó Ervin életműve nem mentes a tévedéstől. Jogosan bírálható anarcho-szindikalizmusa, állam elmélete, és az, ahogy a nemzetközi munkásmozgalom fejlődését megítélte. Változatlanul értékesek azonban (és számos tanulsággal szolgálnak a mának) közgazdasági és szociológiai vizsgálódásai, müvelődés- és könyvtárpolitikai elvei, valamint a könyvtárszervezésben kifejtett gyakorlati munkája. A magyar szocialista művelődéspolitika egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású megalapozója Magyarországon tulajdonképpen elsőnek hirdette és képviselte tudományos szinten a forradalmi elméletet, a munkásmozgalom nagy tanítását: a marxizmust. Az új társadalmat megalapozó akkori marxizmusból a gazdasági fejlődés elméletét, valamint az orosz és a francia forradalmároknak és kritikai realistáknak azt a tanítását tette magáévá, hogy új társadalom csak jól szervezett és öntudatos munkásosztállyal teremthető meg. A marxizmus igazához következetesen ragaszkodott. A filozófia forradalmának eme vívmányát azonban nem dogmák gyűjteményének, nem lezárt eszmerendszernek, hanem állandóan fejlődő, a tudomány eredményeit állandóan integráló, és a helyes cselekvés irányvonalát meghatározó világnézetnek tekintette. Vallotta, hogy belső reformok nélkül nincs szocialista átalakulás, hogy a marxista világnézetnek át kell hatnia az élet minden területét, hogy a kapitalista jellegű élvezethajhászás összeegyeztethetetlen a szocialista magatartással, hogy a szocializmust nemcsak Ismerni és érteni, hanem érezni és élni is kell, hogy a párt semmiféle akciója se legyen „a vezető kisebbség kizá‘ rólagos, önkényes intézkedésének kiszolgáltatva", hogy a szocialista erkölcs követelményének csak akkor teszünk eleget, ha magán- és közéletünk harmóniában áll. Szemléletét és cselekvését a forradalmár egyértelmű érdeklődése és meggyőződése, a marxista közgazdász és szociológus átfogó tudása, a szocialista művelődéspolitika és könyvtáros szakember elemző elméleti készsége és gyakorlati alkotó tevékenysége határozta meg. Nagy érdeme, hogy az uralkodó osztályok nacionaliz- musa-sovinizmusa ellen mindvégig a legélesebb küzdelmet folytatta. Sohasem ismerte el a függetlenségi párt nemzeti dema gógiá jána k j ogosultsá gá t, s a legélesebb szavakkal árulásnak bélyegezett minden engedményt, amelyet a szociáldemokrata párt vezetői a választójogi harcban — még ha taktikai megfontolásokból is — e nemzeti demagógiának tenni szándékoztak. A magyar sovinizmus, 1848 történetének romantikus-nacionalista meghamisítása késztette arra, hogy — a munkásság internacionalista nevelése érdekében — kimutassa az 1848—1849-es magyar forradalom igazi mozgató erőit, valódi osztálytartalmát. Válasza nem volt mindig pontos. A forradalom osztályviszonyainak az általa végzett, elemzése azonban messze túlmutatott a szabadságharc korabeli történészeinek tudománytalan, sovi- niszla történelemszemléletén. Szemben a magyar uralkodó osztályok elnyomásával, az akkori, soknemzetiségű Magyarország viszonyai között a nem magyar népek szabadságát követelte. Tulajdonképpen Szabó Ervin tette meg az első lépést azon az úton, amelyen továbbhaladva lehetőség kínálkozott a magyarországi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalmak közötti szövetségre. Az első világháború szörnyű politikai és morális megrázkódtatásaiból kiutat kereső forradalmár munkások és fiatal értelmiségiek, galileista diákok az ő útmutatásai nyomán indul* tak harcba a militarizmus és létrehozója: a kapitalizmmus el* len. Az ö közvetlen hatására és szellemi irányításával formálódott harcos, tevőleges erővé a háború utolsó évében a forradalmi szocialisták csoportja. Munkásságában — ami azóta általános gyarkolattá vált — a maga idején az bizonyult forradalmian újnak, hogy a dolgozó tömegek művelődési szükségleteit és igényeit következetesen összekapcsolta gazdasági- politikai érdekeikkel. Művelődéspolitikájának egyik központi kérdése „a nagyközönség olvasó szükségletének* korszerű kielégítése. Ügy vélte, hogy a nyilvános könyvtárak sűrű hálózata „a modern városoknak sajátos terméke, egyúttal újabb tünete annak a társadalmi fejlődési iránynak, amely a kollektív szolgáltatások folytonosan szaporodó tömegével helyettesíti a szükségletek egyéni kielégítésének rendszerét". Hangsúlyozta azt is, hogy „ne a könyv legyen a cél, az őr, a fétis, hanem az olvasó”, és még a legkorszerűbb műveltség sem lehet végcél. Arra való, hogy a művelődő ember sikeresebben helyt álhasson az élet küzdelmeiben. A könyvtáraknak Szabó Ervin tanítása szerint „azt kell nyújtaniok, ami a munkásság társadalmi és politikai törekvéseivel és harcaival közvetlenül vagy közvetett vonatkozásban van, azok eredetét, történetét megvilágítja, elméleti alapjukat szélesíti és tudományos perspektívát nyit a jövőbe. Szóval mindazt, ami az egészségesebb, teljesebb, tisztább, tudatosabb, egyszóval: emberi létért való törekvéshez fegyvereket szolgáltat.“ Szabó Ervin munkássága korszakhatár a magyar művelődéspolitikában. a korszerűen értelmezett közművelődés történetében. Mai értelemben vett klasz- szikus írást nem hagyott az utókorra, és nem úgy vált kiemelkedővé, ahogy korának géniuszai. Értéke, munkásságának korszakos jelentősége sajátos formában fejeződött ki. A társadalom fejlődésére gyakorolt hatása alapján mégis ma már méltán tekintik őt egyre többen a második reformnemzedék egyik legnagyobb forradalmi egyéniségének, akinek harmadikként Ady Endre és Bartók Béla mellett a helye. Szabó Ervin a gondolkodás és az emberi magatartás olyan időszerű és általános érvényű példáját képviselte, amely nemcsak tiszteletadásra késztet, ha nem arra is ösztönöz, hogy tanuljunk tőle. BALÁZS BÉLA Ünnepre készülnek A Szemei szemért című előadás egyik jelenete a nyitrai színház előadásában. (Pavol Dríhal felvétele)
