Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)

1977-08-18 / 227. szám, csütörtök

NEMCSAK JÁTSZANAK Ady Endre negyedik önéletrajza Még tart a vakáció, de az Ipolynyéki (Vinica) Alapiskola épületéből mégis gyermekzsi­vaj hallatszik. Talán még a szo­kottnál is élénkebb itt az élet, s ez érthető, hiszen a cigány- srármazású gyermekek számára rendeztek nyári nevelő-üdülő tál)orozást. Az iskola előtti park füvében négy gyerek ül 9 játszik. Amint a közelükbe értem, abbahagy ták a játékot, nem tudták, mit akarhat tőlük 'az idegen. Né hány mondat után azonban megnyíltak a gyermekszívek. Az első meglepetés akkor ért, amikor bemutatkoztak: Ró­bert Berki, Eugen Oláh Nagy­kürtösről (Veľký Krtíš), Svet­lana Oláhová Pőtorból, Svetla­na Oláhová Strháreből. Azt hit­tem, barátnője nevét ismételte a kislány, de kiderült, mindket­tőjüket Svetlana Oláhovának hívják. Hogyan érzitek magatokat a táborban? Róbert Berki válaszol első­nek, bár ő a legfiatalabb, még csak tízéves. — ló itt, sok hasznosat tanu­lunk. De azért tavaly Balogon jobb volt. Közel volt a sport­pálya, az Iskola udvarán fürdő- medence is volt. Tanulunk is. kedvenc tantárgyamat, a mate­matikát is. — A bizonyítvány milyen volt? — Sajnos, volt két hármasom m. De jövőre már nem lesz —* mondja nagy elhatározással. — Anyu a szövetkezetben dolgozik, apu a szénbányában — mondja a strhárel Svetlana. — öten vagyunk testvérek; hogy eljöttem, szüleimnek leg­alább rám nincs gondjuk. Érde­kes itt az élet, tanulunk is. és a táborozás sokba sem kerül: negyven korona elég a négy hétre. Ennivaló van bőven, nincs mire költeni a zsebpénzt. A pőtorl Svetlana egy évvel fiatalabb, csak tizenkét éves. Először van táborban. — Én szívesen jöttem, két testvérem, akik szintén itt van­nak, már voltak táborban más­kor is. sok érdekeset meséltek róla. Jó, hogy naponta tanu­lunk. Igaz, a számokkal nem vagyok nagy barátságban, de a szlovákot annál jobban szere­tem. Azonkívül szórakozunk, pihenünk, és sok érdekes játé­kot is megismertünk már. És a koszi is jő. Eugen Oláh a kirándulások hasznosságáról beszél. — Nagyon tetszett nekem a szövetkezet baromfi telepe, meg aztán a kombájnok, amint arat­tak. ló, hogy megismerkedhet­tünk itt a környékkel, új élmé­nyekkel gazdagodva térhetünk haza. — Ti milyen nyelven beszél­tek? Egymásra néznek, majd szin­te egyszerre mondták: — Szlovákul. — Cigányul értetek? Nevetve mondják: — Én nem, én se ... — Én értek néhány szót. de beszélni nem tudok. — Ha lehet, jövőre ismét el­jöttök? — El bizony! — hangzik az egyöntetű válasz. A tábor vezetője Jozef Kruž- liak, a Nagykürtösi Gimnázium igazgatóhelyettese így beszél a tábor életéről: — Idén már heledízben „üze­mel" a tábor, de minden évben más-más iskola ad neki otthont. A jnb Iskolaügyi, egészségügyi és szociális osztálya négy hé­ten át biztosít kellemes nyara­lást a hetven gyereknek. Főleg a gyengébb előmenetelő tanu­lók kaptak itt helyet és azok, akiknek szociális helyzete ezt indokolta. — Miben nyilvánul meg a tál>or nevelő szerepe? — Igen sokoldalú foglalko zást biztosítunk a táborlakók­nak. Megismertetjiik őket a tár­sas viselkedés, a közúti közle­kedés szabályaival, varrni, ké­zimunkázni tanulnak. Különféle versenyeken a körülöttük levő világgal Ismerkedhetnek meg. De naponta három tanítási órát is tartunk, főleg szlovák nyel­vet (anyanyelv) és matemati­kát. — Gondolom, túrákat is ren­deznek. — Természetesen, hiszen egyik fő célunk: szórakozva tanulni. Ezért felkerestük a he­lyi szövetkezetei. megnéztük az aratást. A szomszédos közsé­gekbe is ellálogallunk, Magas- majtényban megtekintettük a partizánközség emlékművét. De hosszabb túrákra is vállalkoz­tunk: egy napot töltöttünk Margit-Ilona fürdőben, autó­busszal Banská Štiavnicára is elmentünk, hogy megismerked­jünk a város történelmi neve­zetességeivel. — Hogyan telik egy nap a táborban? — Reggel 7 órakor ébresztő, reggeli torna, mosdás. Reggeli után tanítás következik. Dél­után kerül sor a túrákra, ver­senyekre, vetélkedőkre, melyek iránt mindig nagy az érdeklő­dés. Voltunk már hat filmelő­adáson is a helyi moziban. Egy alkalommal álarcosbált is ren­deztünk. —A fegyelemmel nincs baj? — Bizony az első napokban nehezen alkalmazkodtak a gye­rekek a házirendhez. Sokan az addig megszokott „életformát“ akarták élni. Az első hét után azonban fokozatosan megszok­ták a rendet, most már ez a természetes számukra. Persze, apróbb bajok adódnak még most is. S ahol ennyi gyerek van, akad furcsaság is. Például a nevek körül. A tábor lakói kö­zött 16 Oláh, 11 Berki és 11 Kováč van. De előfordul, hogy még az előnevük is egyforma. Érdekes például az is, hogy — főleg kezdetben — ha vala­mi nem tetszett a gyerekeknek, némelyek cigány nyelven mond­tak véleményt, hogy mi ne ért- - sük. Összegezve a táborozás ta­pasztalatait, igen pozitív ered­ményt kapunk. Egy két kivétel­től eltekintve, dicsérni lehet a gyerekeket. Sokuknak lényeges változást hozott ez a táborozás, melynek egyik célja az volt. hogy megmutassa a helyes élet­formát. És ha ez a megismerés az új utáni vágyat is felébresz­tette a gyerekekben, akkor az itt töltött idő nagy lépést je­lentett az új felé vezető úton. • # * A négy gyerek még mindig a fűben látszik. Felidézem em­lékezetemben szavaikat, visel­kedésüket. Hol van már ez a négy gyerek a „péró“ világátóll Ök — s Úgy látszik, már szü­leik is — maguk mögött hagy­ták a múltat, előre tekintve, határozott céllal, jó úton ha­ladnak az emberibb élet felé. BÖJTÜS JÁNOS Lehetett volna szenzáció. Így is az Ady-centenárium legérde­kesebb olvasmányát vehetik kézbe az Életem nyitott köny­ve harmincezer példányának — nemsokára kiváltságosnak szá­mító — tulajdonosai. Ennél többet már csak akkor kapha­tunk, ha majd a hangyaszorga­lom .végleg összegyűjtötte en­nek a meghökkentően bőséges életműnek fellelhető morzsáit. Akkor inkább a szakemberek ünnepelhetnek — ez a könyv mindenkié. Kovalovszkit Miklós nem kevesebbre vállalkozott minthogy a három valóságos Ady önéletrajz után rekonst­ruálja a soha meg nem írt negyediket. Versek. levelek, cikkek különböző okkal, oéllal papírra vetett írások részletei­ből áll össze a monumentális önportré, amely félezer oldal­nyi kétségtelen hiteles Ady szöveggel beszél mindenről, ami a költővel kapcsolatban az olvasót érdekelheti. Mekkora hitelű tanú lehet valaki saját pőrében? Ady nem fukarkodik az önvallomásokkal. Véleménye szerint a költő éle­te „nyitott könyv“ és hogy egy pillanatnyi kétséget se hagy­jon az önfelmutató igazság szükségszerű meztelenségéről, hozzáteszi, „csak éppen nem fiatal lányok kezébe való“. A költő Ady nem ideális adatfor­rás, főként ha Petőfi pontos részletekből duzzadó realizmu­sával vetjük egybe;, vagy éppen József Attila költészetével, ahol szinte minden sor, kép mögött megsejthető, sőt megfejthető valóságos tények vagy hiedel­mek bujkálnak. Ady verseiben jóval áttételesebben vannak je­len az indító élmények, annál kedvezőtlenebb prózai önvallo­másai. Tőle magától tudjuk vérbajos megfertőztetésének a végeredménynél nem kevésbé dicstelen történetét, alkoholmá­morainak és a kiváltásukhoz szükséges „aranyak“ előterem­tésének megalázó kálváriáit. „Belzebúbi“ kajánsággal épít­gette a romlás magyar virágá­nak polgár szörnyűlködtető és polgárnési kongatta tó mítoszait A tanévnyitó közeledtével gyorsul az új alapiskolák és óvodák építésének üteme. Szlo­vákiában szeptember 1-ig ösz- szesen 153 új iskolát (64G osz­tályt) kell átadni rendeltetésé­nek. A rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban az év első fe­lében több iskola is elkészült: Hrnčiarska Vesen egy három­tantermes alapiskola, a hnúšťai lakótelepen óvoda és bölcsőde, ehhez hasonlót építettek Rima­szombatban is, Bárcán befejez­ték az óvoda újjáépítését, a tervezettnél viszont később fe­jezik lie az újbásti (Nová Bas­ta) óvoda korszerűsítését. Az építőknek nem sikerült határ­idő előtt átadni Rimaszombat­ban a 36 tantermes alapiskola új épületét. [ól haladnak a munkálatok az almágyi (Gemerský Jablo­nec) 18 tantermes alapiskola építésén; az év első felében a beruházásra szánt 6 millió ko­ronának több mint a felét már kimerítették. A Bratislava-vidé- kl járásban az új tanév meg­kezdéséig elkészül Lozornőban a kéttantermes óvoda. Sajnos, ugyanezt nem mondhatjuk el a malackyi lakótelepi óvodáról és bölcsődéről. Az év végéig Pla­vecký Stvrtokban is elkészül az óvoda. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban az év első fe­léljen elkészült a Nyárásdi (To- poíníkv) Alapiskola tornater­me, az Eperjesi (Jahodná) Alapiskola pedig éttermet ka­pott. A dunaszerdahelyi Kelet lakótelepen javában folyik a 22 tantermes alapiskola építése, Nagymegyeren (Čalovon) és Somorján (Samorín) pedig óvo­da épül. Az új tanév megkezdé­séig elkészül a Hegyétei (Kút- niky) Alapiskola négytantermes épülete, Sárosfán (Blatná na Ostrove) pedig háromosztályos alapiskola. Z-akcióban befeje­zik a vásárúti (Trhové Mýto) maga köré. Épp ilyen tudató« szorgalommal tette publikussá az Ady családfa nagy történel­mi gyökereinek originális he­raldikai címerfestékkel színe­zett legendáit. Élete apróbb dolgaiban pedig szükség esetén éppen úgy taktikázott, ravasz- kodott, mint a helyében bárki más. Furcsa bizottság, csupán a klasszikusoktól elvárni ae utolsó odavetett betűig kötelező hitelességet. Kovalovszky Miklós imponáló anyagismeretei terelgeti a ne­gyedik önvallomás monumentá­lis áradatát az üdvösnek látszó mederbe, bölcsen és szerencsé­sen elkerülve a költőre egyéb­ként annyira jellemző szélsősé­geket. A vágóolló a maga meg­tévesztő objektivitásával olykor veszedelmesebb eszköz, mint a toll. Kovalovszky akár egyetlen szó kommentár nélkül is lehet­ne szubjektív, eldönthetne. pro­vokálhatna, föléleszthetne kü­lönböző vitákat. De ő még a dokumentumokat egybefűző ma­gyarázataiban is — időnként valamelyes pátosszal — sze­mélytelen, az idézetek kikanya- rításában pedig tapintatos. Az alapos utánjárók persze meg­találhatják itt akár az Ady- személyiség szélsőséges ellent­mondásait is, hogyan kéri pél­dául házassága ügyében az „úr­nak magyarnak egyként rongy“ Tisza István közbenjárását. A kötet Csinszka-portré ja szintén a hagyományos beállításban ké­szült, de Ady kételkedéseinek nyomait azért fellelhetjük. Saj­nos (bizonyára a megjelenés sietsége miatt) elmaradt az ilyen könyvekben nélkülözhe­tetlen név és tárgymutató, így aztán ennek a látszólag popu­láris könyvnek az olvasók szi­gorúan előzetes tudásuk hierar­chiája szerint veszik hasznát. De egyúttal még a hiányzók is eredményekké válhatnak, hi­szen utána olvasásra ösztönöz­hetik az elmélyedő olvasót. Ez pedig a legtöbb, amit egy ilyen kötettől várhatunk. KIGÚ BÉLA óvoda két osztályát és a Nagy- megyeri Művészeti Alapiskola újjáépítését. Az év végéig elő­reláthatólag átadják rendelte­tésének az alistáli (Hroboiio- vo), dióspatonyi (Orechová Potőií) a csallóközcsütörtöki (Štvrtok na Ostrove), a nagy- magyari (Zlaté Klasy) tornater­met, Albáron és Padányban pe­dig az alapiskolát. A galántai járásban már át­adták rendeltetésének a vág­sellyei (Sala) Váll lakótelepen az óvodát. A Z-akcióban a kö­vetkező hónapokban befejezik a deáki (Diakovce) és a lakso- nyi (MatúSkovoJ óvoda építé­sét. A komáromi járási iskolaügyi szervek tájékoztatása szerint már átadták a martosi (Mar- tovee) és az ógyallai (Hurba­novo) óvodát, és — Z-akció­ban — szeptember 1-ig még el­készül az alsópéterl (Dolný Pe­ter), a marcelházai (Marcelo­vá), az ógyallai óvoda. Dulov- cén a következő hónapokban befejezik egy 6 tantermes alap­iskola építését. A komáromi la­kótelepen a tanév elejéig nem készül el az óvoda, a Nyitrai Magasépítő Vállalat ugyanis nem fejezi be a munkákat. Mi újság a lévai járásban? A nyitrai építők határidő előtt be­fejezték Léván (Levicei a 22 tantermes alapiskola építését. A lévai lakótelepi óvoda és böl­csőde azonban csak az év vé­gére készül el. Szeptember el­sejéig előreláthatólag befejezik itt a művészeti alapiskolát. A fentiekből kiderül, hogy Dél-Szlovákia számos községé­ben, városában az új tanévben a tanulók új iskolában kezdik meg a munkát. A következő napokban mindent el kell kö­vetni. hogy az épületek határ­időre elkészüljenek, s az épí­tők minőségi munkát végezze­nek. JAROSLAV MEŠKO A Jegyvenöt ülőhely, majd- / V nem ugyanennyi unott arc. Csak annyi törté­nik, hogy a busz gyorsab­ban megy a megengedett­nél. A főutcán, ahol minden olyan, mint tegnap volt, mint holnap lesz. Kinek ezen, kinek azon, kinek amazon Jár az esze. Aszerint, ki mint él. Ha mindenki ugyanúgy, abban az esetben nyilvánvaló, hogy mindenkinek ugyanazon és ugyanúgy. Azért történhetne valami. Ebbe a kalitkába, mondjuk, betévedhetne egy légy, vagu még inkább egy méhecs­ke ... A sofőr váratlanul és hir­telen fékez. Akik elől ülnek, hamarabb ugranak fel, mint azok. akik hátul. Mindenki talpon, majdnem negyvenöt nyak nyúlik, s közben ro­pog. Pillanatok alatt szétta­posott tyúkszemek a szilon-, frottír- és cérnazoknik alatt. Rendőrök. Vagy öt ven mé­terrel odébb sok ember. Vagyis: tömeg. Csak,.. Aki elől van, többet lát. — Baleset. *- Méghozzá nem is akár milyen lehet. — Mondják már, mi van? Mit látnak? — kiáltoznak a hátsók. — Embereket! —- Jaj, istenem! Hogy tör­ténhetett? ! — Mi történt? — Nem látunk semmit maguktól. — Legalább mondanák ide hátra is, hogy mi történt! Az utca fele szabad. a busz az esemény közelébe ér. — Semmi. — Csak koszorúznak. — Mindenki visszaül. Es ami várható volt: többen egyszerre ugyanazt kiabál­ják: — Az előbb valaki a tyúkszememre lépett. • • • Negyvenöt ülőhely, majd­nem ugyanennyi unott arc. — Legyen szíves, kedves­kém, álljon meg. A busz megáll, aztán újra elindul. Senki nem fordul hátra. Ha hátrafordultak volna, akiknek minden valószínu- sőa szerint ugyanazon és ugyanúgy, könnyfoltokat látnak az úttesten. Az apró öregasszony nyomában, aki elindult visszafelé... BODNÁR GYULA VIDÍM VAKÁCIÓ Pillanatkép a táborból (A szerző felvétele) Iskolaépítkezésekről az új tanév előtt 1977. VIII. 18. 6

Next

/
Thumbnails
Contents