Új Szó, 1977. július (30. évfolyam, 179-208. szám)

1977-07-14 / 192. szám, csütörtök

Vajánban (Vojnny) már az első 660 mW-os hőerőmű építése alatt szükségesnek mutatkozott egy további hőerőmű megépítése. A választás ismét Va- jánra esett, mert ezzel a döntéssel több gond eleve megoldódott, a szén és a mazut például a széles vágányú vasúton érkezik a Szovjetunióból egyenesen az üzembe.

A két hőerőmű közöt nincs lényeges különbség, csupán annyi, hogy amíg az „egyes“ szénre megy, a „kettes“ ma- zutra. Emellett a kettesnek háromszáz méter magas kéménye van, tehát száz méterrel magasabb, mint az egyesé.

Hazánkban a legfontosabb energetikai létesítmények közé soroljuk a Va- jáni Hőerőművet, amely nemcsak a te- rebesi (Trebisov) járás iparosítását lendítette elő, hanem országos méretekben is hozzájárult az utóbbi két ötéves tervidőszak feladatinak megvalósításához.

Teljesítik az állami tervet

Minden termelőüzem legfontosabb feladata a terv teljesítése. Arról, hogy mi a helyzet ezen a téren a Vajáni Hőerőműben, Jaroslav Simo mérnöknél, termelési igazgatóhelyettesnél érdeklődtem. v

— Energiatermelésünk — mondotta az igazgatóhelyettes — a KGST keretében megvalósuló kölcsönös segítség-s nyújtás jegyében folyik. Kooperációs termelésnek is nevezhetnénk ezt a nagy jelentőségű munkát, amelyből üzemünk is kiveszi a' részét. Egyszer mi adunk, másszor mi kapunk áramot a KGST-országok nemzetközi energia- rendszerének közvetítésével. Az 1976-os évet egyébként jó eiredménnyel zártuk, száz százalék fölött teljesítettük az állami tervet. Az idei óv első négy hónapja is jó termelési eredményeket

A villanyenergia forrásánál

TÍZÉVES SZORGALMAS MUNKA EREDMÉNYE

mutat. Az állami terv a két erőmű számára 8U1000 mWó áram termelését irányozta elő. A valóság pedig 961820 mWó, ami 107,95 százalékos teljesítést jelent. Az év elejétől kezdődően a szabványozott fogyasztáshoz viszonyítva 1937 tonna tüzelőanyagot takarítottunk meg.

A kettesnél, amely ez év elején kapcsolódott be a termelésbe, az említett négy hónap alatt 145 százalékra teljesítettük a tervet, ami 77 970 mWó többlettermelést eredményezett. Az elért teljesítmények, valamint az energia- megtaka%tás mellett jó eredményeket értünk el az üzemzavarok korlátozása terén is. Míg 1975-ben a termelési üzemzavar elérte a 6,53 százalékos értéket, ez a szám két év alatt lényegesen csökkent, s ma már csupán 1,35 százalék, ami ilyen méretű termelés esetén elenyészőnek mondható. A munkaütemet figyelembe véve jogosan remélhetjük, hogy az 1977. évi tervet is sikerül teljesítenünk. Ez egyben kötelez is minket, mivel tjjzéves jubileumot ünnepelünk, ugyanis 1967-ben kezdtünk teljes ütemben termelni.

Aktivitásban nincs hiány

A termelés színvonala mindenekelőtt a dolgozók kezdeményezésétől, fegyelmétől és felelősségérzetétől függ. A munkával kapcsolatos kérdésekről Jozef Curina, a szakszervezeti üzemi bizottság elnöke tájékoztatott.

— Bevezetőül elmondanám, hogy munkásaink hét műhelyi alapszervezetbe tömörültek. A termelésben elért sikereink elsősorban annak köszönhetők, hogy dolgozóink főleg a tüzelőanyaggal és a villanyárammal való takarékosságra, a „kényszerleállások“ csökkentésére helyezik a súlyt. A szocialista brigádmozgalom keretében kiveszik továbbá a részüket az önkéntes véradásból, az új munkaerők betanításából, s általában véve a kulturális-népnevelő munkából.

Vállalatunk 736 dolgozója szocialista munkabrigádtag, ami körülbelül 50 százalékos szervezettséget jelent. A 36 kollektíva közül 25 kapta meg az első fokozatot, 6 kollektíva a másodikat, 1 pedig a harmadik fokozat tulajdonosa.

Szociális program

A munkásokkal való törődés minden üzem jelentős motivációs forrása. Ezen alapszik a munkások munkához való viszonya, ami lényegesen kihat a termelésre. Az üzem vezetősége kidolgozta a hatodik ötéves tervidőszak szociális programját, melynek Fő irányelveit Arnold Libič mérnök, az üzem személyzeti ügyekkel foglalkozó igazgatóhelyettese ismertette.

— Míg üzemünk kezdettől fogva lépést tudott tartani a lakásigényekkel, ma egy kissé másként alakult a helyzet, ugyanis lemaradtunk a lakásokról való gondoskodás és karbantartásuk terén. Nincs elegendő bölcsődénk és óvodánk sem, jelentős nehézségeink vannak az üzlethálózat kibővítésével kapcsolatban, valamint a közellátást illető egyéb kérdésekben.

Az említett nehézségek oka főleg abból ered, hogy míg a hőerőmű munkásainak száma fokozatosan növekedett, ezzel nem volt arányban az említett intézmények építése. Ma már munkásaink létszáma és a termelés is állandósult, elsőrendű feladatunk lesz az említett gondok kiküszöbölése, mégpedig a dologzókról való gondoskodás komplex programja keretében.

A fiatalok bizonyítani akarnak

A hőerőmű dolgozóinak több mint ötven százaléka harminc éven aluli. A lendület tehát nem hiányzik. Az aktivitás, a bizonyítani akarás fontos szerepet tölt be az üzem életében. Ezt tapasztalhatjuk az egyes ifjúsági kollektívák, a SZISZ- alapszervezetek munkájában is. Az egyik ifjúsági kollektíva vezetője az „öregedni nem akaró“ fán Forgác. Nem tartozik már a húszévesek közé, mégis jól érzi magát a fiatalok társaságában.

— Ifjúsági kollektívánk „A XV. párt- kongresszus kollektívája“ nevet viseli. Az egyik kötelezettségvállalásunk keretében a Nagy Októberi Szociálist?. Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére ez év január elsejétől május végéig megtakarítottunk 293,5 tonna tüzelőanyagot, ami 76 310 koronát jelent a tervezett fogyasztással szemben. Saját energiafogyasztásunkban 195,5 mWó áramot takarítottunk meg, ez pénzben kifejezve további 28 750 korona. Összegezve tehát: öt hónap leforgása alatt csupán a mi kollektívánk több mint százezer koronát takarított meg az tizemnek.

Kollektívánk hat újítási javaslatot nyújtott be. Az egyik javaslat realizálása 22 000 koronás megtakarítást eredményezett. Tizenhét tagú brigádunkban jó az összetartás, közös célokat követünk, így az eredmények sem maradhatnak el. VARGA LÁSZLÓ

A „kettes“ látképe, háttérben három hűtőtoronnyal

E'.sktromos zárószelep javítása a gépházban

ľ Kocs*

1 vételei)

Jómódú nyugdíjasok

1377

VII. 14.

Nem szorulnak kegyelemkenyérre

Nagy volt a sürgés-forgás az ipolysági (Šahy/ Vörös Lobogó Efsz éttermében. A vezetőség tizenöt' vendég fogadására készült. Négy faluból helyi autóbuszjárattal érkeztek a szövetkezet érdemes tagjai, akik nemrég érték el a nyugdíjkorhatárt. Hosszú éveken át jó munkával segítették a gazdaság fejlesztését. Sok nehézséggel küzdöttek, és az élet forgatagában alig vették észre, hogy eljött a megérdemelt pihenés ideje.

Meghitté vált a hangulat, amikor a helyi kilencéves alapiskola tanulói rövid, de színvonalas műsorral köszöntötték az ünnepeiteket. Könnycseppek gördültek végig az arcokon,

amikor két tanuló elszavalta Csontos Vilmos „Hatvan év“,

valamint „Szivárvány és dér“ című versét. A tanulók virágcsokrok átadása közben békét

és boldogságot, hosszú életet

kívántak az ünnepeiteknek.

A teremben levők élénken figyelték Holman Jánosnénak, a személyzeti osztály vezetőjének üdvözlő beszédét. Részletesen magyarázta a nyugdíjasok jogait és kötelességeit. Kecskés Károly, a szövetkezet elnöke is méltatta az tinnepelteik érdemdús munkáját, és kifejezte reményét, hogy a jövőben is segítenek a csúcsmunkák idején, ott, ahol éppen szükség lesz rájuk.

A tizenöt ünnepelt nevében Makrai József, a szövetkezet villanyszerelője mondott köszönetét a megemlékezésért, s megígérte, hogy a többiekkel együtt átadja tapasztalatait a fiataloknak. Pihenésre egyelőre még nem gondol, mert azt tartja, addig egészséges az ember, amíg alkot, dolgozik.

A pénz- és tárgyi jutalom

átadása után öröm volt hallani a tervezgető szövetkezeti tagok beszédét.

— Megegyeztem a vezetőséggel, hogy ledolgozom a megengedett száznyolcvan napot — mondta Makrai bácsi. — Többet nem, mert pihenni is kell.

A szövetkezet és a falu Józsi bácsija örökké lót-fut, mert ilyen a természete. Ha valaki rászorul és hívja, készségesen segít, sohasem mond nemet. Kissé sajnálja, hogy elszálltak felete az évek, * de azért nem érzi magát öregnek. A többiekkel együtt úgy döntött, hogy öregedő embernek tituáltatja magát a jövőben. Mindannyian derülnek ezen a megoldáson. Persze, az éveket nem tagadhatják le, de még mindannyian jó erőben vannak és fiatalosan ígérik, hogy még tovább dolgoznak.

Eifogódottan tekint vissza a negyedszázados munkára Miskó István, a volt ipolyviski (Vyš- kovce nad Ipľom) szövetkezet híres számadó juhásza is.

— Amikor a szövetkezet alakult, több mint száz juhot adtam a közösbe — mondta. — Nem sajnáltam őket, mert megfizettek értük, és a vezetőség továbbra is gondjaimra bízta a nyájat.

Miskó bácsi egy kicsit szorongva készült a pihenésre, mert most már meg kell válnia juhaitól. Csak alkalmi munkát végezhet, a növénytermesztésben vagy másutt. Utódja, az új juhász, senkire sem bízza az állatokat.

Hriadelský Margit és Otrekal Júlia szintén a régi gárdához tartozik. Nem mindennapi eredményeket értek el a sertéstenyésztésben. Anyakocánként álHolman Lajosné átnyújtja a szeretet virágcsokrát a nyugdíjas asszonyoknak (A szerző felvételei)

Kecskés Károly, a szövetkezet elnöke kemény kézszorítással kíván jó egészséget az ünnepeiteknek

talában évente tizennyolc malacot választottak el. Igaz, munkájukat mindig jól megfizették. Az elnök véleménye szerint megérdemlik a jó keresetet, mert mindig becsületesen helytállnak. Kissé tréfásan célzást teszek, hogy a jövőben hová teszik azt a sok pénzt. Ugyanis a nyugdíjhoz még igen szép munkadíjat is kapnak.

— Van annak helye — mondta Margit néni — nagyon megváltozott a világ. Valamikor az agg szülőket gyerekeik tartották cl kegyelemkenyéren. Ma a nyugdíjas segíti gyermekeit, de még az unokáit is. No, meg mennyibe kerül manapság egy- egy eljegyzés, meg lakodalom! Jobb arról nem is beszélni.

Pál Mária, a volt tesmagi (Tešmák) szövetkezet tagja emlékezetében kutatva, így nyilatkozott:

— Bizony, valamikor a mi falunkban nem törődtek az öregekkel. A Horthy-rendszer- ben az egyik öreg bácsi három hónapra mindössze tizenöt pengő alamizsnát kapott. Akkoriban gondolni sem mertünk arra, hogy valamikor még nyugdíjas parasztok is lesznek.

— Nem panaszkodhatunk — mondta Simon Sándor bácsi, hisz gondoskodik rólunk a szocialista rendszer, a szövetkezet.

Az ünnepeltek nem győztek eleget hálálkodni. Beszélgetés közben azt is megtudtam, hogy akik ledolgozták az előírt éveket, és megfelelő keresetük volt, havonta több mint ezer korona járadékot kapnak. Derűsen tölthetik hátralévő napjaikat, nincsenek anyagi gondjaik.

A kristályvázák és a boros- kancsók, valamint a pénzjutalom átadása után az ünnepeltek vidáman kívánnak egymásnak jó egészséget. Bár a szövetkezet elnöke marasztalja őket, mégis sor kerül az ünnepi asztal megbontására. A parolá- zás után ki-ki hazatér otthonába. Ezt a szép napot a nyugdíjasok sohasem felejtik el.

BALLA JÓZSEF