Új Szó, 1977. július (30. évfolyam, 179-208. szám)

1977-07-12 / 190. szám, kedd

felújítják o prágai Nemzeti Színházai A cseh nemzeti kultúra egyik legbecsesebb hajlékának, a prá­gai Nemzeti Színháznak kapui néhány évre bezárultak. A kö­zel százéves színházban a ze­nét, a szép szót és a táncmű­vészetet, az előadások ünnepi hangulatát munkások, műépíté­szek és tervez®mérnökök össze­hangolt munkája váltja fel. Megkezdődött ugyanis a Nem­zeti Színház eddigi legnagyobb méretű felújítása. Kapunyitás a századik évfordulón A hat évre tervezett rekonst­rukció fő oka az, hogy a szín­ház belseje, műszaki berendezé­se elavult, nem felel meg a ■korszerűsítés követelményeinek. Az annak idején közadakozás­ból felépített színház, újrameg- nyitásának 100. évfordulóján, azaz 1983 ban már teljesen új köntösben jogadja majd az ün­neplő közönséget. Szocialista államunk nagyvonalú gondos­kodását tanúsítja a tény, hogy a Nemzetihez tartozó Smetana Op eraház felújítása után sor került a cseh színművészet ne­ves hajlékának felújítására is. Nem kevesebb, mint 300 millió korona értékű beruházásról van szó, s ha ehhez hozzászámítjuk «i színházhoz tartozó épülete­ken végzendő munkálatok érté­két, akkor az egész felújítás 700 millió koronát tesz ki. A színházépület felújításával nem változik meg a Nemzeti Színház külseje, sem pedig a nézőtere. A színház restaurálá­sáról, nem pedig átépítéséről viin szó. Nemcsak a nézőtér, de az előcsarnok, a társalgók is visszakapják eredeti formáju­kat. díszítésüket, éppúgy, mint i\ színház folyosóit, fogadóter­meit díszítő műalkotások. A né- zétőren kicserélik a kárpitozott széksorokat, teljesen új lesz a színpad műszaki berendezése is. A műszaki berendezések A színház működéséhez fel­tétlenül szükségesek a díszlet-, jelmez- és kelléktárak, próba­termek, festő- és szabóműhe­lyek, a színészeit és statiszták öltözői, társalgó stb.A Nemzeti közvetlen tőszomszédságában álló régi épület csak részben elégítette ki az igényeket. Áp­rilis 17-én felrobbantották, hogy helyére új, a korszerű színházi munkához megfelelő épületet létesíthessenek. Méreteire jel­lemző, hogy az alagsorban ter­vezett díszletraktárban 30 szín­mű díszlete jer el. A színház­hoz tartozó többi új épületben művészklubot és a nyilvánosság számára éttermet és kávéházat terveznek. Az épülettervezet A Nemzeti Színház és az épülő melléképületek makettja (CTK-felvétel) harmadik objektuma a fővárosi nemzeti bizottság irányítása alá tartozó művelődési klub lesz, amelynek nagytermét a nemzeti színház művészei is igénybe veszik majd, elsősor­ban sajátos, űj színpadi formák alkalmazásánál. Minden megújul Szólni kell még a restauráto­rok munkájáról. A Nemzeti Színházban levő műalkotások: festmények, kisplasztikák, stuk­kók. díszítő festmények, ipar- művészeti munkák restaurálását a prágai Képzőművészeti Aka­démia restaurátorképző kará­nak hallgatói és a Cseh Kép­zőművészeti Alap restaurátorai végzik majd. Technikai eljárá­sokkal megerősítik a meglazult: festékrétegeket, felfrissítik a képeket védő lakkréteget, szak­szerűen konzerválják a színház­ban elhelyezett műalkotásokat. A prágai Nemzeti Színházat a múlt század végén a cseh fes­tészet több jeles képviselője dí­szítette festményeivel. Václav Broiík, Mikulás Ales, František Zeníšek neve fémjelzi a Nem­zetit díszítő festményeket. A színház függönyét, V. Hynais becses alkotását is restaurálják. A 14X14 méteres függöny fel­újításával még az idén elké­szülnek. Megtisztítják a portól, felújítják rajta a festékréteget, s az egészet új alátétre helye­zik. Teljesen új lesz a fiiggöny- húzási technika is. Kiállítják a Nemzeti Színház műkincseit A nagyarányú helyreállítási munkálatok lehetővé teszik, hogy a nyilvánosság is láthas­sa a Nemzeti Színház restaurált műkincseit. A Nemzeti Galéria rendezésében a jövő év február­jától a litomyšli kastélyban be­mutatják a színház elnöki sza­lonját, díszítő festményeket, együtt a szalon értékes bútor­zatával. Innen a kiállítás anya­gát a hlubokái várkastélyban levő dél-csehországi Aleš Ga­lériába szállítják. Itt az érdek­lődők már láthatják a restau­rált függönyt is. A műkincseket — Hynais, Brožík, Marák fest­ményeit, Spaniel, Štursa, Su- charda, Kafka, Dvorak és Lidic­ký szobrait — mielőtt visszake­rülnének a felújított színház- épületbe — még Prágában is kiállítják. A prágai Nemzeti Színház lé­te kezdettől fogva össznépi, Nemzeti ügy volt, hiszen szüle­tésénél, jelképesen szólva, az egész cseh nép bábáskodott. Ma nincs szükség gyűjtésre, a szocialista állam, mint már fen­tebb említettük, elegendő esz­közt biztosít a Nemzeti Színház felújítására. A főváros lakossá­ga azonban ma is szívügyének tekinti a Nemzetit, ez kifejező­dik a felújítást végző dolgozók és szállítóvállalatok kezdemé­nyezésében is. Alig kezdődött meg a munka, Karol Vorel, a Szocialista Munka Hőse máris felhívással fordult a felújítás­ban részt vevő üzemek szocialis­ta munkabrigádjaihoz: tekint­sék szívügyüknek a színház épí­téséit A felhívásra nemcsak a brigádok, de a szállítóvállala­tok és kivitelező üzemek is a feladatok pontos, hibátlan és határidő előtti teljesítésére irá­nyuló szocialista kötelezettség­vállalásokkal válaszoltak. SOMOGYI MÁTYÁS Százhuszonöt mű a Szovjetunióról Cseh festők és grafikusok tárlata A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére a szlovák és a cseh képzőművészeti alap, a bratis­lavai Dielo és a prágai Dílo rendezésében 48 cseh festő és grafikus 125 művét állították ki a bratislavai Művészetek Házában. Ezek a müvek arról közvetítenek a tárlat iránt ér­deklődőknek, hogy a cseh mű­vészek hogyan látják a Szov­jetuniót, a szovjet emberek mindennapi éleiét, a szépséges tájakat, a városok csodálatos épületeit. A különböző stílu­sokban született munkák mű­vészileg hiteles, őszinte gondo­lati és érzelmi közlések. A festmények zöme tájkép. Jindrich Veselka a szocsi ten­gerpartot festi meg érzékeny kézzel; Jan Mácha Gagrája vo­nalakból és színekből bomlik ki; Pavel Maúr képe szinte lí­rai vallomás az egyik szocsi parkról, pálmáiról; Hobilová Gagrai est című festménye ugyancsak igazolja, hogy „a színek nélküli festészet szív nélküli festészet“ (Schmidt Rottluff), mert ez az alkotás erős, kifejező színekkel ké­szült. A városképek festői nem a látványt festik, hanem annak emlékét elevenítik fel, fogal­mazzák újra. Jaromír Jindra Zagorszkra emlékezik. Ódon, színes, bizánci stílusban ké­szült templomára, a meleg szí­nekben gazdag város házaira. fosef Stépán egy bakui utca életét, Jereván panorámáját és a havas ormú, kéklő Ararátot viszi vásznára, személyes han­gú vallomás formájában. Zakó­vá a hűvös légkörű Tallint idé­zi; M. Germáková érdemes mű­vész kitűnő ecsetkezeléssel turbános férfiakkal, fátyolken- dős asszonyokkal népesíti be a Szamarkandi teázót. Dús keleti színekben tündöklik a Khivei ősi mauzóleum, és napfényben ragyog az Urguti bazár. Karel Uhlik szinte eszköztelenül, pusztán jelzésekkel jeleníti meg a Néva-parti estét és a Dnyepr menti tájat. Patkó Ma- sata moszkvai' motívumokat, a Kreml egymással vetélkedő tornyait és bizáncías kupoláit festi. Jaroslav Grus nemzeti művészt is a Kreml, a Vörös KULTURÁLIS HÍREK • A francia Akadémia idei irodalmi díját a hetvennégy esztendős Marguerite Yource- nar írónőnek ítélték, munkás­ságáért. • „Erőszak és ellenállás a koncentrációs táborukban“ címmel kiállítás nyílt meg a jugoszláviai krusevaci múzeum­ban. A kiállított képzőművésze­ti alkotásokat a fasiszta kon­centrációs táborokban sínylődő jugoszláv foglyok készítették. tér, a Lenin Mauzóleum nagy- szerűsége ihleti ifteg. Dalibor Richánek szuhumi ecsetrajzán megkapó az a drámaiság, ame­lyet fekete tussal érzékeltet a művész. Fraňľľšek Volf színes tollrajzának, a Kiszáradt fának, korszerű a képépítése, fosef Sémin vörös krétarajza szembe­állítja az ősi, lágyan dombo­ruló kupolákat egy későbbi korszakban épült, hűvös, neo­klasszikus épület homlokzatá­val. Folytathatnánk a sort, de úgy hisszük, ennyivel is sikerült ér­zékeltetni, mennyire gazdag és sokszínű a tárlat anyaga. Egyébként ezzel a tárlattal egyidőben, Prágában, szlovák képzőművészek azonos téma­körben született alkotásait te­kinthetik meg a látogatók. BÁRKÁNY JENÖNÉ • Chicagóban befejeződött a szovjet kultúra napjainak a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulójának szentelt rendezvénysorozata. A fesztivál amerikai—szovjet ba­rátsági nagygyűléssel zárult, ezen a részvevők felhívást fo­gadták el a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti eny­hülés folyamatának megszilár­dításáról, a szovjet és az ame­rikai nép kölcsönös megértésé­nek elmélyítéséről. ÚJ FIL MEK Ml LENNE, HA SPENÓTOT ENNÉNK? ■■09 «9 (cseh) Már a címből is sejthető, hogy ezt a cseh filmet nem szabad komolyan venni. Mert ugyan mi történhet, ha valaki spenótot eszik? Rendszerint semmi, lévén a spenót vitami­nokban rendkívül gazdag, egészséges táplálék. Ám mi történik a film hőseivel, ha spenótot esznek? Olyan furcsa, abszurd és bizzar dolgok, hogy a néző már-már kínosan érzi magát a moziban, az alkotói szándékkal ellentétben a film nemigen veszi igénybe nevető­izmainkat. A komédia cselekménye az elkövetkező évtizedekben ját­szódik, s a történet egy fiata­lító gép körül bonyolódik. Az R-191 típusú „szerkentyű“ a szarvasmarhák regenerálására szolgál, az emberi „leleményes­ség“ — ez ^selben a kapzsiság — azonban határtalan, s né­hány ügyeskedő a gépet embe­rek megfiatalítására alkalmaz­za — persze, némi hálapénzért. S ezzel megkezdődik a szinte véget nem érő bolondozás. mások bizalmával való vissza­élés mire vezet. » Hát igen, Václav Vorlíček, az egyébként tehetséges vígjá­tékrendező ezúttal túl sokat markolt... Ezért fordulhatott aztán elő, hogy a leghumoro- sabbnak szánt jelenetek „nem jöttek be“ vagy a mosoly gyak­ran dermesztő, egy-egy jelenet pedig enyhén szólva ízléstelen vagy kimondottan ízlésrontó. A rendező mintha túlságosan szar badjára engedte volna a fantá­ziáját, amikor ennek tudatára ébredt, akkor pedig visszafog? ta ezt a szabad szárnyalást, hirtelen realista stílusba csa­pott át, s példázatot akart nyújtani az emberek haszonle­séséről. Az abszurd helyzetek komi­kumára épülő történet, a mese öncélúan groteszk. Az alkotó egy-egy ötletet az unalomig isr métel vagy variál és kétes drar maturgiai kalandokba bocsát­kozik. A film jellegzetesen nyá­ri bohóság, kertmoziba szánt habkönnyű r'n Vladimír Jelenet a cseh komédiából; az előtérben Vladimír Mensík . Van ebben a filmben min­den (sőt a kelleténél több), ami egy abszurd vígjátékhoz szükséges: váratlan meghök­kentő jelenetek és fordulatok, helyzetkomikum, szerepcsere, filmtrükkök, remek komikusok — s mindez „megtoldva“ mé­lyebb gondolatokkal. Az alko­tók ugyanis nem csupán szóra­koztatni akartak, hanem figyel­meztetni arra: lám, lám ilye­nek vagyunk s az emberek kapzsisága, becstelensége, a A CÍMOLDALON Menšík, Jirí Sovák, Iva Jan- žurová, Josef Somr, Petr Kost­ka, Eva Trejtnarová, Čestmír Randa, Stella Zázvorková, Ju­raj Herz, Josef Vétrovec, Petr Nárožný erőfeszítést nem kí­vánó bolondozással vesz részt a játékban. A nevetés — mint ismeretes — fél egészség. . Ám kérdés, hogy az ilyen fajta szellemi táplálék — színes csomagolása ellenére —• nem ártalmas-e egészségünkre? (amerikai) Komédia a javából ez az amerikai film, melyet három név fémjelez: Billy Wildere, az amerikai filmvígjáték élő klasszikusáé, Jack Lemmoné, a népszerű komikusé és Wal­ter Matthau-é, a remek jellem- színészé. Szokatlan történet, még szokatlanabb és egészen váratlan megoldással — így jellemezhető a bolondos vígjá­ték. A történet 1929-ben, Chica­góban játszódik. A filmben egy halálra ítélt anarchista szöké­sét, illetve kézre kerítését kö­ról lévén szó, elmondásával egyébként is megsértenénk ;i játékszabályokat. Ezért a film­ről mindössze annyit: sok haj­sza egy jó riportért a címol­dalra. Az alkotás a negyvenes évek amerikai filmvígjátékainak és groteszkjeinek a legjobb ha­gyományait folytatja. Helyzet- komikumok füzére, egész sor hajsza, fordulatok, eredeti ötle­tek, hatásos csattanó — meg­felelő mértékkel adagolva, mindvégig izgalomban tartja ;i nézőt, s nem engedi lankadni Jack Lemmon és Walter Matthau az amerikai vígjáték főszereplői vethetjük nyomon, s ezzel pár­huzamosan bonyolódik a cse­lekmény másik szála: egy iz­gága és nyüzsgő riporter lázas készülődése nászúira. A törté­net oly bonyolult és szerteága­zó, hogy elmesélése meddő vállalkozás lenne, s vígjáték­érdeklődését. A szokatlan tör­ténetet fuck Lemmon és Wal­ter Matthau ragyogó élmény­számba menő színészi játéka és Billy Wilder megbízható, magabiztos rendezése teszi nemcsak igényessé, hanem szó­rakoztatóvá is. -~ym — 1977. VII. 12.

Next

/
Thumbnails
Contents