Új Szó, 1977. július (30. évfolyam, 179-208. szám)
1977-07-12 / 190. szám, kedd
|NEh IANY 53 SOR SMITH LELÉP A SZÍNRŐL? ünnepi nagygyűléssel kezdődött július 5-én az orenburgi gázvezeték építésében részt vevő országok népeinek barátságfesztiválja. (Felvétel: CSTK — L. Hajský) Az orenburgi fesztivál Látogatás az NDK és a lengyel szakaszon (ČSTK) — Az Uráltól a Kárpátokig húzódó, 2700 km hosz- szú távolsági gázvezeték építésében részvevő országok — Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, az NDK, Lengyel- ország és a Szovjetunió — barátsági fesztiválján a vendégek vasárnap a lengyel szakasz építői közé látogattak el. A lengyel építők határidő előtt megkezdték az első kompresz- szorállomás berendezésének szerelését. Legjobb eredményeket értek el a hegesztésben, mint ahogy ezt a gázvezeték legjobb építőinek találkozóján megállapították. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére az NDK szakaszán is kibontakozott a szocialista verseny; vállalták, hogy november 7-ig, vagyis határidő előtt átadnak 60 termelő létesítményt és lakóházat. A lengyel építők kötelezettséget vállaltak, hogy az 583 kilométer hosszú lengyel szakaszon határidő előtt 10 hónappal befejezik a hegesztési Előzetes választási eredmény (ČSTK) — Tokióban nyilvánosságra hozták a japán felsőházba való parlamenti választások előzetes eredményeit. Az uralmon levő Liberális Demok- rata Párt a 106 mandátum közül 59-et szerzett meg, a parlamenti többséghez még hiányzik 6 mandátum. A Szocialista Párt ez ideig 21 mandátumot, a Komeito Párt 12 mandátumot, a kommunista párt pedig 3 mandátumot szerzett. munkákat. A csehszlovák építőknek már 20 kollektívája szerezte meg a szocialista munkabrigád címet. A fesztivál vendégei vasárnap ellátogattak Szokolovo faluba, ahol az első csehszlovák önálló zászlóalj 1943 márciusában Ludvík Svoboda parancsnoksága alatt átesett a tűzkeresztségen. A vendégek megtekintették a Szovjet—Csehszlovák Barátság Múzeum kiállítási tárgyait és megkoszorúzták az elesett szovjet és csehszlovák hősök emlékművét. A barátságstaféta hétfőn megérkezett Harkovba. Itt, a távolsági gázvezeték negyedik szakaszán az NDK-ból jött csaknem kétezer szakmunkás dolgozik. A német építők szintén „ajándékkal“ üdvözölték a stafétát: teljesítették féléves munkatervüket, összehegesztettek 260 km csővezetéket, elvégezték 240 km csővezeték szigetelését és földbe helyezését, ami 13,5 km-t jelent terven felül. Tegnap a fesztivál színhelye Cserkasszi volt, ahol a fesztivál vendégeit kenyérrel és sóval fogadták. A cserkasszi területi pártbizottságon megtartott baráti találkozón Ivan Lu- tak, a területi pártbizottság első titkára hangsúlyozta, hogy a fesztivál a szocialista országok népe nemzetközi testvériségének és barátságának, egységének és kölcsönös megértésének leghatékonyabb mani- fesztácíója lett. A fesztivál résztvevői ezután elhelyezték a hála virágait V. 1. Lenin emlékművénél és meglátogatták a kremencsugi völgyelzárógát fölött emelkedő hősi emlékművet. NARONG KITTIKACSORN, a thaiföldi diktátonendszer három tagja közül az utolsó visz- szatért Bangkokba. A másik két tag, Prapasz Csarusathien és Thanon Kittikacsorn már az elmúlt év végén visszatért Thaiföldre. DÜSSELDORFBAN nemzetközi diákszemináriumot tartottak, amelyen megtárgyalták a kapitalista országok ifjúsága munkanélküliség elleni harcának problémáit. LUCHINO REVELLI BEAUMONT, a FIAT oég francia fióküzemének vezetőjét, akit április 13-án egy terrorista csoport elrabolt. tegnap szabadlábra helyezték. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK a világ legnagyobb fegyverkereskedője. Klienseinek egyre több fegyvert ad el, ösztönzi a lázas fegyverkezést és a világ különböző térségeiben veszélyes helyzeteket teremt. A Parade című folyóirat szerint 1950 óta az USA 60 milliárd dollár értékben szállított fegyvereket külföldre. A BRIT MUNKÁSPÁRT egyik bizottsága jelentést dolgozott ki, amely megállapítja, hogy a fegyverkezési költségek korlátozása nemcsak a brit gazdaság fellendüléséhez vezetne, hanem jelentős lépés lenne a leszerelés felé, hozzájárulna az enyhüléshez és a Kelet-Nyugat együttműködésének elmélyítéséhez. A SZOVJET IPAR júniusban 100,8 százalékra teljesítette a tervet. Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva az ipari termelés 6 százalékkal emelkedett. A legjobb eredményeket a gépipar üzemei érték el. Waldheim Lengyelországban (ČSTK) — Kurt Waldheim ENSZ-főtltkár hivatalos lengyelországi látogatásának második napján, hétfőn találkozott Emil Wojtaszek lengyel külügyminiszterrel. Véleményt cseréltek időszerű nemzetközi kérdésekről, az ENSZ szerepéről, az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakának perspektíváiról, valamint Lengyelország együttműködéséről az ENSZ szervezeteivel. Kurt Waldheim tegnap ugyancsak találkozott fan Szyd- lakkal, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnök- helyettesével. (ČSTK) — A rhodesiai fajüldöző fehér telepes-rendszerben egyre nagyobbak az ellentétek, s a rendszer elkeseredett manőverekkel igyekszik az afrikai hazafiak fokozódó nemzeti felszabadító mozgalmát fékezni. A mély politikai válság érezhető a rendszer uralmon lévő pártjában — a Rhodesiai Frontban is. A közelmúltban a pártból kilépett a „parlament“ tagjainak egy csoportja élükön Desmond Frosttal, a párt elnökével, akik Smith-t „engedékenységgel“ vádolják. Hasonló szempontból bírálja a jelenlegi salisburyi vezetőség az új ultrareakciós csoportosulást, amely a Rhodesiai Akció Párt nevet viseli. A párt vezetői vádolják Smitht, hogy „nem képes“ elfojtani Zimbabwe népének felszabadító mozgalmát és kijelentik, hogy Rhodesiának „erősebb személyre“ van szüksége. Nézetük szerint Smith teljesítette feladatát, s le kell lépnie a színről. Az Observer című brit lap a Rhodesiai Frontban kialakult helyzetről szóló kommentárjában nem zárta ki egy katonai puccs lehetőségét, amelyet a fehér telepesek ultrajobboldali erői a hadsereg támogatásával kísérelhetnének meg. A fajüldöző rendszer politikai vezetőségének ellentétei a magyarázata annak, hogy egyre több fehér bőrű igyekszik különféle címen elhagyni az országot. Ez év első négy hónap, jában Rhodesiából 5500 személy vándorolt ki. Stephen Low, az USA zambiai nagykövete és John Graham, az angol külügyminiszter első helyettese a rhodesiai fajüldöző fehértelepes- rendszer képviselőivel folytatott háromnapos megbeszélés után elutazott Salisburyból. A nyugati diplomaták misz- sziója a hírek szerint nem hozott semmiféle kedvező ered* ményt. Ismét megmutatkozott, hogy Nagy-Britannia és az Egyesült Államok Zimbabwe népére rá akarja kényszeríteni a rhodesiai probléma neokolonia- lista rendezését. E szempontból kell értékelni a Nyugat tervét, miszerint az átmeneti időszakban, amely Rhodesia függetlenségének kikiáltását előzné meg, a hatalom a brit admi- nisztráió kezébe kerülne. A zimbabwei Hazafias Front képviselője ezzel kapcsolatban világosan kijelentette: „Nem azért harcoltunk, hogy a hatalom Nagy-Britannia kezébe kerüljön. Azért harcolunk, hogy az országban mi uralkodjunk MEGVESZTEGETÉSI ÜGY A KONGRESSZUS ELŐTT (ČSTK) — Az amerikai Kongresszus képviselőházának különbizottsága megállapította, hogy a megvesztegetési botrány terjedelme, — amelynek során dél-koreai ügynökök pénzzel, tárgyi ajándékokkal és dél-koreai körutazásokkal vesztegették meg az amerikai kongresz- szusi képviselőket, — az eddig feltételezettnél jóval nagyobb. A New York Times adatai szerint 115 kongresszusi képviselő ismerte be, hogy megvesztegetési összeget fogadott el. A 435 jelenlegi kongresszusi képviselő közül 35-en, a 265 volt kongresszusi tag közül pedig 132-en nem feleltek a kérdőív e pontjára. A kongresszus valamennyi tagja válaszában hangsúlyozta, hogy a dél-koreai ügynökök ajándékaikért „sohasem kértek semmit“. Megemlítették azonban, hogy a dél-koreaiak arra számítottak, hogy segítségükkel megteremtik a „jószándék légkörét“, amely a Dél-Koreának nyújtott gazdasági és katonai segítségről szóló szavazásnál, valamint Pák Csőn Hl dél-koreai diktátor nyilvános támoga- tásában nyilvánul meg. A New York Times szerint az amerikai Igazságügyminisztérium három, Illetve hat volt és jelenlegi kongresszusi képvise« lő ellen indít eljárást. Benzin-gondok az USA-ban (ČSTK) — James Schlesinger, Carter elnök energetikai kérdésekkel foglalkozó tanácsadója Washingtonban kijelentette, hogy a Carter-kormány a kőolajimport 10 százalékos korlátozását helyezi kilátásba. Ebben látja ugyanis a hazai ener- glafogyasztás csökkentésének egyik lehetőségét. Az NBC televíziós társaság-1 nak adott interjújában Schlesinger kijelentette, hogy az ország energiaválsága megoldásának egyik lehetősége a ben*« zinárusítás terén a jegyrend-« szer bevezetése. kalmazására. A lap hangsúlyozza, hogy a kommunisták internacionalista kötelességeiket nem állítják szembe nemzeti feladataikkal, vagy fordítva. A kommunisták mindkét feladatot szerves egésznek, egymással összefüggőnek tartják. A revizionisták azáltal, hogy elárulják saját munkásosztályukat, nemcsak a nemzeti haladó mozgalmat, hanem az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat is elárulják. Míg Carrillo azt állítja, hogy az eurokommunizmus „önálló stratégiai koncepció, amelyet bármely fejlett országban lehet érvényesíteni“, a Népszabadságnak más a véleménye. Eszerint nyilvánvaló manőverezés az eurokommunizmus fogalmának a politikai harcba való „bevitele“. A mesterkedés célja az, hogy elvonják a figyelmet a monopóliumok elleni harcról, az eurokommu- nistának nevezett nyugat-európai kommunista pártokat szovjetelleneseknek nyilvánítsák, és ellentéteket szítsanak a testvérpártok között, főleg azok között, amelyek már megszerezték a hatalmat és azok kö- között, amelyek a hatalomért még' csak küzdenek. Hasonló hangnemben ír a Kansan Uutiset című finn kommunista lap Is. Ez a sajtóorgánum Is megállapítja, hogy az eurokommunizmus fogalmát nem a kommunista mozgalom hozta létre, hanem bizonyos kommunistaellenes erők a kommunista és munkáspártok tavaly megtartott berlini értekezlete előkészítésének idején. 1977 A Tiedonantaja, a Finn KP egy másik lapja múlt keddi számában szintén az eurokom- munlzmussal kapcsolatban egyebek között ezt írta: „A Finn KP legutóbbi kongresszusa határozatainak szellemében hangsúlyozza, hogy harcolni kell az olyan elméletek ellen, amelyek ellentétesek a marxizmus—leninizmušsal, s amelyek ártanak a kommunista mozgalom egységének.“ A burzsoá lapok Carrillo könyvének recenzióját elsősorban arra használták fel, hogy elferdítsék az SZKP és a nyugat-európai kommunista pártok kapcsolatainak valódi jellegét és lényegét. A legmarkánsabban ez az amerikai Christian Science Monitor (június 27-1 szám) és a nyugatnémet Süddeutsche Zeitung fjúnlus 24-1 szám) esetében nyilvánult meg. Az előbbi véleménye szerint a Novoje Vremja cikke arról tanúskodik, hogy állítólag az SZKP „keményebb magatartást“ kezd tanúsítani abban a kérdésben, hogy „elismerje minden kommunista párt jogát saját útjának megválasztására“ (ugyanez a motívum más polgári sajtótermékekben is fellelhető). A Süddeutsche Zeitung — állítólagos „politikai megfigyelőkre" utalva — arra a megállapításra jut, hogy „az SZKP ugyanúgy, mint a múltban, most sem hajlandó feladni a kommunista mozgalom irányításának szándékát“. Az ilyen állításoknak természetesen semmi közük sincs ahhoz a politikához, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja folytat a többi kommunista és munkáspárt irányában. Ezek csak az antikommunizmus koholmányai. Céljuk az, hogy elferdítsék a szovjet kommunisták politikáját. A Novoje Vremja cikke semmi olyat sem tartalmaz, amit bármiben is „az SZKP beavatkozásának“ lehetne minősíteni. Azokat az alapelveket, amelyek meghatározzák a párt politikáját, a jelenkori fő problémák iránti magatartását, hivatalos dokumentumokba foglalták, elsősorban abba a pártprogramba, amelyet az SZKP 1961-ben metgartott XXII. kongresszusa hagyott jóvá. Azt a problémát, amelyről a bostoni és a müncheni lap ír, a program így fogalmazza meg: „A kommunista pártok függetlenek, ás országuk konkrét feltételeiből kiindulva határozzák meg politikájukat.“ Ez a rövid idézet is teljesen világos és egyértelmű. Lapozzunk fel azonban más dokumentumokat is. Az SZKP 1959- ben megtartott XXI. kongresz- szusán leszögezte: „A kommunista mozgalomban nincsenek „fölérendelt“ és „alárendelt“ pártok. Minden kommunista és munkáspárt egyenlő. A pártok önállóak, mindegyikük felelős a kommunista mozgalom sorsáért, sikertelenségeiért és győzelmeiért.“ Ez teljesen világos megfogalmazás, amelyet nem lehet elferdíteni. A dokumentumokat sok millió példányszámban a Szovjetunióban és külföldön Is nyilvánosságra hozták. Nem nehéz megismerkedni e dokumentumok tartalmával. Az SZKP 1966-ban megtartott XXIII. kongresszusa Ismét visz- szatért a testvérpártok kapcsolatainak kérdéséhez. Megállapította: „Az egység megszilárdítása (vagyis a nemzetközi kommunista mozgalom egységéé — a szerk. megjegyzése) megköveteli a pártok által kollektíván kidolgozott normáknak a kölcsönös kapcsolatokban való tiszteletbentartását. A pártok teljes mértékben egyenlők és önállók és nem szabad egyik párt belügyeibe sem beavatkozni. A pártok támogatják egymást, és internacionalista szolidaritást tanúsítanak. A kommunista pártok gazdag tapasztalatokat szereztek forradalmi tevékenységük során, és senki sem tudja náluk jobban megoldani az előttük felmerülő problémákat, mint ők maguk. Az SZKP ellene van minden hegemonizmusnak a kommunista mozgalomban, az összes pártok közötti valóban internacionalista és egyenjogú kapcsolatok megteremtését támogatja“. Ugyanezt az irányvonalat a legkisebb változtatás nélkül az SZKP XXIV. és XXV. kongresz- szusa Is jóváhagyta és ez az irányvonal minden változtatás nélkül meg is valósul. Senki sem tud egyetlen tényt sem említeni, amely azt bizonyítaná, hogy az SZKP „a kommunista mozgalom Irányítására“ törekszik, vagy hogy nem ismeri el „minden pártnak azt a jogát, hogy a saját útján haladjon“. Nemcsak az SZKP kongresz- szusal tanúskodnak erről, hanem azok a testvérpártokkal közösen kidolgozott dokumentumok is, amelyeket Leonyid Bresznyev, az SZKP KB főtitkára aláírt. Elég megemlíteni a kommunista és munkáspártok 1969. évi moszkvai nemzetközi tanácskozását, valamint az európai kommunista és munkáspártok tavalyi berlini konferenciáját, amelynek határozatait az SZKP becsületesen teljesítette és teljesíti, s amelyeket semmiképpen sem akar felülvizsgálni. Ezzel összefüggésben érdemes Idézni E. Berlinguernek, az Olasz KP főtitkárának kijelentését, amelyet a római Mes- sagero című lapban tett. Ezt mondotta: „Az Olasz KP teljes mértékben független a Szovjetuniótól. Szó sem lehet semmilyen függőségről sem utasításokról. A Szovjetunió sohasem tette még a legkisebb kísérle-. tét sem arra, hogy előírja számunkra, mit tegyünk nemcsak Olaszországban, hanem a nemzetközi munkásmozgalomban kifejtett tevékenységünket és részvételünket Illetően sem. Hiába keresnek ma a Nyugaton változásokat az SZKP-nak ebben a következetes és elvszerű irányvonalában. Ilyen változásokra nem került sor, s ezért hiába siránkoznak azok, akik a Novoje Vremja bíráló cikkében támadást látnak a Spanyol KP és a többi nyugateurópai kommunista párt ellen.“ (Rp)
