Új Szó, 1977. július (30. évfolyam, 179-208. szám)

1977-07-22 / 200. szám, péntek

Forró áramkörben BORÁROS IMRE PÖDIUMI ELÖADÄSÄRÖL PORTRÉ (Gyökeres György felvétele) isméi egy fecsk® Sütő András regénye szlovákul Nem kezdi azonnal. Áll a szétnyltott bársonyfüggöny mozdulatlan hullámainak vörö­sében. közel a színpad szélé­hez Mintha szakadékhoz... Még vár. Várja, hogy lecsen­desedjen a közönség, foglaljon helyet, aki késett. Ne zavarja senki, semmi a verset. Aztán lassan elindul a szín­pad közepe felé, egy szál ma­gában. kék farmeröltönyben. Öszes szakálla, arcának partjait takaró őszes hajszálai mögött megkeményednek a vonások, tekintetét mondanvalója szigo­rítja. Tekintete parancsol. És most belevág a csendbe. Beleénekli: „Aki dudás akar lenni..Mint a szél, mely előbb a vitorlákat duzzasztja föl aztán a tengert lendíti sziklás partok felé, olyan ez a dal A másodpercnyi csend, amely követi, már nem csend, már beton kifutópálya a ver­sek, csehszlovákiai magyar köl­tők versei elé. „Nektek beszélek: munkások, parasztok, mik ott voltatok az összes frontokon, Kik mindkét oldalán a frontnak Véreztetek s dögöltetek óriási halomban. Miért? Miért? ... Ezt el kell mondanom ..." Forbáth Imre] És Boráros Imre beszél, köl­tők szavaival szól — fiatalok­hoz. A versek egymás után emel­kednek magasba, hogy aztán berepüljenek a lélek legben­sőbb tájainak fölizzított légte­rébe. Lapokból, antológiából, kötetekből ismerem valameny- nyit, most mégis: mintha má­sok lennének. Többek, nagyob­bak, erősebbek. Amit a papír bezár vagy eltakar ezekből a versekből, az most mind kibom­lik. láthatóvá válik, fölhangzik az élő. emberi szavakban. Bo­ráros Imre vigyáz, ne törje össze a formát és vele együtt a vers belső tartalmát, ne mos­sa össze a színeket, árnyalato­kat, ne sikkassza el a képekbe komponált zenét. Száz-százhúsz mozdulatlanul ülő-figyelő diák a teremben. Nem hiszem, hogy van egy is közöttük, akihez ne szólnának érthető, fölfogható hangon a A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére Naponta sok érdekes tájé­koztatás és adat lát napviláqot a különböző hírközlő szervek­ben, amelyek kivétel nélkül hí­ven tökrözik a szovjet kultúra maqas színvonalát, sokrétűsé- qét és sokszínűséqét. Ezek kö­zül váloqattunk össze ízelítő­ként néhányat. A Szovjetunióban nagy pél­dányszámban jelennek meg a verseskötetek. Anna Ahmatova műveinek (példányszám: 200 ezer], Jevqenyij Jevtusenko köl­teményeinek (100 000), Andrej Vozni/eszenszkij verseinek (130 ezer] legújabb kiadásai például gyorsan eltűntek a könyvüzle­tekből. A költészeti estekre, amelyeket gyakran a luzsnyiki Sportpalotában rendeznek (ez 14 000 férőhelyes], igen nehéz jegyet szerezni, s „A költő órája“ című televízió-műsorok sok millió nézőt vonzanak a képernyők elé. És teljesen törvényszerű je­lenség. hogy a legnagyobb szovjet könyvkiadó, a moszkvai Szépirodalmi Kiadó négykötetes versgyűjteményt rendez sajtó alá — címe „A szovjet költé­szet 60 éve“. Ez a jubileumi antológia (megjelenését a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára tervezik) több mint 1100 különböző nemzedék­hez tartozó költő munkásságát mutatja be. A leghíresebb köl­tők mellett (Vlagyimir Maja­kovszkij, Szerqej Jeszenyin, II- ja Szelvinszktj, Marina Cveta- jeva, Borisz Paszternak és má­versek, fiatalabb, költőnemzedé­künk versei is, az annyiszor bántott, leintett „érthetetle­nek“. Él ezen a pódiumon min­den vers. hat minden szó, és a szavak közötti csend is tele feszültséggel, költészettel. Az egyik pillanatban nap süt, a másikban vihar tombol. És gon­dolat fakad, amelyről nem is tudtuk, hogy bennünk van. a versek nyomán. Méghogy érthetetlen versek! Méghogy nem valók pódiumra! Hogy elmondbatatlanok, hogy elszavalhatatlanok! Hogy nincs bennük gondolat, se zene, sem­mi szépség! Ha most itt lenné­nek a kételkedők, csak a kon­vencionális dolgok iránt fogé­konyak, most látnák Boráros Imrét, sokadmagával, közel a színpad széléhez. Nem mintha szakadékhoz. Nem. Áll a költők és a közönség között — forró áramkörben, amelyet maga te­remtett. Elvégezte azt a mun­kát, amelyről Nagy Attila, a je­les magyarországi színművész így ír Juhász Ferenc verseivel a pódiumon című dolgozatában: „Az elolvasott szavakat minden­ki saját tudásának és élmény- qazdaqsáqának szintjén telíti tartalommal. Ennek a meqszün- tethetetlen helyzetnek követ­keztében minden ember más és más színvonalon olvas verset, novellát, regényt, mindent. Óriási különbséq lehetséqes két ember élményében, bár mind­kettő ugyanazt a verset olvas­ta ... A versmondóra vár a Jel­adat, hoqy mindenki számára elvégezze azt a munkát, amit a qazdag lélekkel olvasó em­berek képzelete végez el.“ • « » Az idézettel akár be is fe­jezhettem volna jegyzetemet, ha a MATESZ fiatal művészének — A homokóra nyakában című — félórás, önálló műsora nem sugall néhány gondolatot az új­ságírónak és, azt hiszem, mind­azoknak, akik a csehszlovákiai magyar költészet (irodalom) és az olvasók kapcsolatának kiszé­lesítésén és mélyítésén mun­kálkodnak. Boráros Imre egyéni kezde­ményezését a szokásosnál han­gosabban kell üdvözölni. Mert mifelénk, ahol a pódiuml elő­adásnak nincsenek hivatott mű­vészei, és előadóművészetről még csak nem is beszélhetünk; ahol íróink és költőink alkotá­sok) kevésbé népszerű költők versei is bekerülnek a kötetbe — nélkülük ugyanis a szovjet költészet története nem volna teljes. A második kötet a negy­venes években született irodal­márok műveivel végződik. A harmadikban és a negyedikben pedig a Szovjetunió népeinek és nemzetiségeinek 67 nyelvén írott versek fordításai kapnak helyet, s ezek között olyan nemzetiségek is szerepelnek, amelyeknek írott nyelve csak 1917 után keletkezett. A filmrendező színházi bemutatkozása Andrej Tarkovszkij, akinek filmjei — az -Iván gyermekko­ra, az Andrej Rubljov, a Sola­ris — a világ sok országában elismerést vívtak ki, a moszk­vai Lenin Komszomol Színház­ban megrendezte Shakespeare Hamlet című tragédiáját. A címszerepet Anatolij Szolonyi- cin játssza, aki néhány évvel ezelőtt Rubljov orosz ikonfestő alakját testesítette meg a fil­men. Opfélia — Inna Csuriko- va, a szovjet színművészet és film egyik legérdekesebb mű­vésznője. Chaplin szoknyában, orosz Giulletta Masina — így keresztelték el Csurikovát a külföldi újságírók. Alkotómű­vészetének óriási skálája — amely a tragédiától az excentri­kus játékig, a remegéstől átfű­tött líraiságtól a bohóckodásig terjed — lehetővé teszi Csuri- lcova számára, hogy homlok- egyenest ellentétes jellemeket forn'4Hon meg a mozivásznon. Színpadon Inna leggyakrabban drámai művekben szerepel: saiból a (ókai-napokon és az azt megelőző versenyeken is keveset hallunk; ahol csak ke­vés magyar szakos tartja erköl­csi kötelességének a csehszlo­vákiai magyar irodalomból szű­kén mérő tankönyveknél töb­bet adni, fölhívni a gyerekek figyelmét a legújabb alkotások­ra; ahol a mai napig nem sike­rült szélesebb rétegekhez eljut­tatni a Madách kiadványokat; ahol még mindig nem tudjuk becsülni és korszerű formákban közkinccsé tenni értekeinket, mifelénk többszörösére nő egy- egv ilyen műsor jelentősége. Nemcsak élményt ad, gondol­kodtat, tanít és nevel, de nép­szerűsíti is irodalmunkat, ne­veket, műveket, ha úgy tetszik saját dolgainkat jegyzi be a köztudatba. Amelyekről illik is meg kötelességünk is tudni, hogv erős gyökerekről értelme­sen és cselekvőképesen kapcso­lódhassunk be a társadalom és a világ mozgásába. És még valami, amit nem elég tapssal megköszöni!i-iidvö- zölni: Boráros Imre hozzá mert nyúlni fiatal költőink verseihez. Akarva-akaratlanul a pódiumi előadás talán legnagyobb ma­gyar művésze, Ascher Oszkár jut eszembe, akiről Palotai Er­zsi többek között ezeket írja egyik könyvében: ,,Pódiumra lé­pésének első pillanatától kezd­ve élt benne a meggyőződés, hogy az előadóművésznek elő­futárnak is kell lennie, nem­csak haladnia kell a korral, meg is kell előznie azt, a kort kifejező, a jövőt vívó írókat, költőket bele kell égetnie az emberek tudatába, nemcsak el­fogadtatni, meg is kell szeret­tetni őket!“ Boráros Imre ezt teszi most. Tavasszal több helyütt, falusi házakban mutatta be műsorát, klubokban, városi művelődési és nemrégen az őrsújfalusi kempingben, tábortűz mellett. Hogy a jövőben is elvihesse költőink verseit az emberek kö­zé, a megértésen kívül segít­ségre is szüksége lesz, elsősor­ban a színház részéről. Ne dől­jön dugába kezdeményezése, mint néhány társáé, akik ha­sonló műsorokkal kísérleteztek. Boráros Imre azoknak beszél, kik ott voltak az összes fron­tokon, és azok gyermekeinek és unokáinak. BODNÁR GYULA mint viszonzatlan szerelmétől szenvedő Anna Petrovna (Cse­hov Ivanovjában), mint büszke és hűséges Nele (a Charles de Coster Thyl Ulenspiegel című regénye nyomán színpadra vitt Thyl-ben). Most pedig Ofélia szerepét játssza — a világ drá­mairodalmának egyik legliraibb hősnőjét alakítja. Történelmi jelentőségű fényképek Marx Károly és Engels Fri­gyes — ez a címe a moszk­vai Plakat kiadónál megjelent albumnak. A kötetben a tudo­mányos kommunizmus megala­pítóinak 38 fényképét gyűjtöt­ték egybe. Ezek a fényképek az SZKP KB melletti Marxiz­mus—Leninizmus Intézet köz­ponti pártlevéltárában vannak: 15 felvétel Marxról és 23 En- gelsről. A fotodokumentumokat idő­rendben helyezték el. A ma­gyarázatok és a jegyzetek idé­zik a kortársak tanúbizony­ságait, akik igazolják a fel­vételek időpontját és színhe­lyét. Marx, Engels és barátaik dedikáló sorait fakszimilében közük. A reprodukciók pótló­lagos retusálás nélkül készül­tek, a felvételek részekre bon­tásának és újbóli összeállításá­nak módszerét alkalmazták, s ez lehetővé teszi, hogy a képek legapróbb részletei is jól lát­hatók legyenek. A szakemberek katalógusként használhatják ezt a kiadványt. A kísérőszö­veg orosz, angol, német és francia nyelvű. GELLERT GYÖRGY Nem fellengzős szavaknak szánom, tények, szépen sza­porodó új könyvek íratják le velem, az utóbb időben már nemcsak beszélünk a szomszédos országok kultu­rális értékeinek kölcsönös megismeréséről, hanem te­szünk is érte. Fontos az is, hogy azon a bizonyos szel­lemi hídon egyre inkább két­irányú a közlekedés, ugyan­is a szlovák és a cseh olvasó egyre több fordítást vehet a kezébe a magyarországi, valamint az egyetemes ma­gyar irodalom kincsestárá­ból. S a sokasodó fordítások mégis arra figyelmeztetnek, hogy kölcsönösen sok még az adósságunk, csökkent, de nem szűnt meg a fölfede­zésre váró írók, irodalmi alkotások száma. Sőt. még ilyen irodalmak is akadnak, miként azt Sütő András re­mekművének, az Anyám könnyű álmot ígért-jének szlovák fordítása is igazol­ja. Mert ez a regény a szlo­vák és a cseh olvasó szá­mára eddig teljesen ismeret­len területről, a romániai magyar irodalom házatájá- ról érkezett hírnökként, re­mélhetőleg nem magányos fecskeként, mert ebben a tárházban is sok a fölfede­zésre váró érték. Marta Lesná, akit eddig több klasszikus és kortárs magyar mű ihletett tolmá­csolójaként tartottunk szá­mon, műfordítói pályafutá­sának eddigi legnehezebb feladatára vállalkozott, ami­kor Sütő András csodálatos képekben, szavakban, meg­jelenítő eszközeiben oly gaz­dag, s ráadásul a sajátos er­délyi érzés- és gondolatvilá­got híven tükröző regényét szlovákra fordította. Az át­ültetés színvonalát és a for­dító tehetségét dicséri, hogy a szlovák változat csaknem mindent megőrzött Sütő András írói és emberi vilá­gának szépségeiből, csillo­gásából, jellemábrázoló ere­jéből. Nyelvi leleménye, for­dítói ötlete nem apad el, s így Sütő András regényének figurái, jelenetei sehol sem szürkülnek el, közel kerül­nek a szlovák olvasó szívé­hez is. A leleményes fordítói megoldások közül hadd emeljem ki az egyik leg­bravúrosabbat. A nótázás lí­rai szépségű jelenetére gon­dolok, ahol Marta Lesná nem fordította- le a magyar népdalokat, hanem megke­reste az egy tőről fakadt, hasonló gondolatokat és ér­zéseket kifejező szlovák vál­tozatokat és azokat közölte. Az eredetiben a csillagokat biztatják, hoqy ragyogjanak és utat mulassanak, mert a házukat és kedvesüket kere­sik. Aztán áz édesanyjukat hívják, jöjjenek ki, kössenek kendőt, méq mielőtt felszáll- nak a vármegye házára. A szlovák fordításban ehelyett a holdat bátorítják, világítsa be az utat, de ne mondja el senkinek, hoqy fényében csókolóztak a szerelmesek. Később arra kérik társukat, mondják meq édesanyjuk nak, ne várja már őket va csorára. Ezzel a módszerrel Marta Lesná megőrizte a jelenet minden árnyalatát, szépsé­gét. Persze, ilyen hangvételű alkotás nehezen képzelhető el kisebb hibák, problémák nélkül. Az egyik ilyen kér­dőjelnek azt tartom, hogy a fordító néha ott is használ­ja a fentebb említett behe­lyettesítő módszert, ahol ezt az összefüggések, asszociá­ciók nem teszik lehetővé. Példaként a 23. oldalról idé­zek egy mondatot: ... nagy népünnepségeken visszaadni „u“ hanqzójára a vesszőt és az eltorzott „tya betűt, amely szinte csúfolódáskép­pen került a macska hátára. Szlovákul a 25. oldalon: ... na veľkej ľudovej vese­lici mu vrátit mäkčeň na „l“ a zašantročené „t“, čo sa vriam na posmech dosta­lo mačke na chrbát a teľa­ťu na nos.“ Ez a megoldás más tájra vezeti az olvasót, ezért nem szerencsés. A kisebb hibák másik köre az erdélyi tájszavak megfe­lelő fordítása, ami nyilván sok gondot és néhány eset­ben megoldhatatlan problé­mát okozott. Az utolsó lé­nyegesebb észrevételem az, hogy néhány jelző pontatlan fordítása kisebb hangsúlybe­li eltolódásokat okoz. Mind­ezek természetesen nem csökkentik a vállalkozás je­lentőségét és a fordítás ér­demeit. Végezetül pedig egyálta­lán nem a megszokás, ha­nem a figyelemre méltó munka késztet arra, hogy megdicsérjem a Slovenský spisovateľ kiadót. Valameny- nyien tudjuk, naponta hány ezer, tízezer új könyv jele­nik meg a baráti országok­ban, mennyi a lefordításra váró, értékes könyv. S eb­ben a sokasodó kínálatban a kiadó munkatársai — mint már bevezetőnkben említet­tül? — újat, értékeset fedez­tek föl. Erről az úttörő je­lentőségű munkáról csak az elismerés hangján írhatunk, miként Garaj Lajos utósza­váról is, aki értő szavakkal kalauzolja olvasóit a romá­niai magyar irodalom háza- táján. SZILVÁSSY JÓZSEF 1 Érdekes tények, események

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents