Új Szó, 1977. július (30. évfolyam, 179-208. szám)

1977-07-21 / 199. szám, csütörtök

SORBANALLÁS nélkül Gyorsan és foíyomatosan veszik ót a gabonát Aratás idején szokatlan kép fogad, először hinni sem akar­juk, hogy valóban a Mezőgaz­dasági Felvásárló és Ellátó Vállalat oroszkai (Pohronský Ruskov) központjának annál a kapujánál vagyunk, ahol a gabo­nát hozó szállítóeszközöket fo­gadják. Hiszen alig múlt dél­után három óra — ami aratás idején még majdnem reggelnek számít — és a kapu előtti tér­ség mégis üres, várakozó trak­tornak, teherautónak nyoma sincs. Illetve mégis. A föútról az Idevezető bekötő útra épp most tér le egy IFA tehergépkocsi és megáll a kapu előtt. Raktere tele búzával. Tehát mégis jó he­lyen járunk. — A Zselízi Állami Gazdaság­ból jövök, ma ez a negyedik fuvarom. Nagyon jó az átvétel, eddig öt percnél többet még nem vártam — mondja Soós Jó­zsef sofőr és többre már nincs is idó, mert máris szólítják, hogy álljon rá a mázsára. Ojabb rakomány érkezik, Ma­gyar János hozza ugyancsak JSse) ízről. — Az első nap. volt egy kis fennakadás, do a folytatás an­nál jobb. Traktorral 15 kilo­méterről hordom a gabonát, de ma már harmadszor vagyok itt. Az, elmúlt négy nap alatt e^y- egy alkalommal perceknél töb­bet még nem várakoztam. — Igyekeztünk jól előkészí­teni és megszervezni az átvé­telt, és úgy látszik sikerült. Ötödik napja vásároljuk fel a gabonát, a hozzánk szállító nyolc mezőgazdasági üzemben teljes erővel aratnak, s amint látja, torlódás még sincs —fele­li Bartal István, a központ ve­zetője. Márciusban nagy ta karítást tartottak a központban, ezt kö­vette a nagyjavítás, és egyes berendezéseket — közlük a ga­bonafelvonókat — kicseréltek. Korábban a négy felvonó órán­kénti összteljesítménye 800 mázsa gabona volt, most egy felvonóé 500 mázsa. Ez már le­hetőséget ad a gyorsabb felvá­sárlásra, de ez még nem min­den. A folyamatos átvétel érde­kében egész sor további újítást is be kellett vezetni. — Az első ez volt, a pneu­matikus mintavevő, amely lé­nyegesen meggyorsítja és főleg megkönnyíti a munkát — mu­tatja a vezető legújabb . beren­dezésüket. Közösen végignézzük a mun­kafolyamatot és közben órán­kat figyeljük. A tehergépkocsi rááll a mázsára, Fótyi Tibor a rakomány négy sarkából és a közepéből mintát vesz egy üre­ges müanyagrúddal, amely gu­micsővel a laboratóriummal van összekapcsolva. A gabona e csövön keresztül kerül a la­boratóriumba, ahol Nagy Lívia, az arra szolgáló műszerrel má­sodperceken belül megállapítja a gabona nedvességét, Szebeni Júlia és Racskó Andrásné pe­dig — egyelőre csak megközelí­tően — a gabona tisztaságát. Ezalatt Kustár Gyuláné meg­méri a rakományt és a mázsá­ra állástól számított kél percen belül már a sofőr kezébe ad­ják a cédulát az utasítással együtt, hogy hova vigye a ga­bonát. — Az itt megtakarított per­cek elenyészőnek tűnnek, de tudni kel!, hogy nyolc óra alatt 150—200 rakományt minősí­tünk, és ha minden esetben csak egy percet faragunk le a várakozási időből, ez műszakon­1977 VII. 21. ként közel három órát jelent. jó kezdet után jó folytatás — mondható arra, ami a gabo­nát hozó szállítóeszközöket ez­után várja. — Lényeges, hogy a trakto­rok és a tehergépkocsik, ame­lyek gyorsan átjutottak a má- zsáláson és a laboratóriumi vizsgán, a rakományukat is gyorsan kiönthessék — magya­rázza Bajkay Tihamér, a köz­pont növénytermesztési előadó­ja, már útban az átvevőhelyek felé. — A traktorokat a gabo­na szárazsága és tisztasága szerint öt helyre irányítjuk. Az átvételi helyeken egyszerre több traktor adhatja át a gabonát. Ide a standard szárazsúgú gabona kerül, amit később is ráérünk tisztítani. Négy kosár van, egyszerre tehát négy szál­lítóeszközt tudunk iü fogadni — mutatja a vezető a siló ga­bonagyűjtőjét. Méterekkel tovább a 16 szá­zalék nedvességen felíiW és tisz­tításra kerülő gabonát veszik át, mégpedig két gyűjtőkosárba. Hogy a szárítás ne késleltesse az átvételt, a kitisztított gabo­na átmeneti tárolására hat tar­tályt is leszereltek. Ezekből kerül a szem a szárítóba. Nagy előny, hogy a szárítóhoz is tar­tozik három, egyenként egy va- gonos tartály, így a szárító úgy is üzemelhet, hogy nincs rá­kapcsolva a siló felvonója. Ara­tás alatt e tartályokból viszik a gabonát a takarmánykeverő­be, így a takarmánykészítésre sem kell felvonót lefoglalni. Faraktárnak hívják — mert Burial István (jobbról) és Baj­kay Tihamér elégedett a gabo na minőségével. Iából készült — azt a tárolót, ahova u többi 16—20 százalék nedvességű gabona kerül. Kapa­citása 200 vagon, csuk teteje van, így az itt tárolt szemet napközben a levegő mellett a nap is szárítja. Van még egy „vasraktár“ is — korszerű, fémből készült, 300 vagon kapacitású tároló. Az egyik felébe a száraz, a má­sikba pedig a 15—16 százalék nedvességű gabonát gyűjtik. Az ennél szárazabb — de mégnem standard — gabona pedig a cu­korgyártól kikölcsönzött rak­tárba kerül. — Lám, ez a mi titkunk nyit­ja — mondja elégedetten kör- utunk végén a felvásárló köz­pont vezetője. — Tizenegy hely­re „szórjuk“ szét a traktoro­kat és ígv a sok is kevésnek tűnik. EGRI FERENC Szebeni Júlia (balról) és Racskó Andrásné a gabona tisztaságát állapit ja meg. (A szerző felvételei) Mozgalma napok HETENKÉNT ÉRTÉKELIK A KOMBÁJNOSOK VERSENYÉT A losonci (Lucenec) járás­ban már szinte hagyománynak számít, hogy elsőként a Füleki (Fiľakovo) Állami Gazdaság határában állítják munkába a gabonabetakarítás gépeit. így volt ez az elmúlt napokban is, amikor az őszi repce aratásá­val megkezdődött a tizennyolc­húsz napra tervezett nyári munka. — Állami gazdaságunk a já­rás legnagyobb gabonatermesz­tő mezőgazdasági üzeme — mondta ottjártamkor dr. Július Víťaz elvtárs, a gazdaság igaz­gatója. — Az elmúlt ősszel és az idei tavaszon tíz falu halá­rában összesen 2200 hektárt vetettünk be gabonafélékkel. Főleg Száva és Mironovszkaja búzafajtát vetettünk, termesz­tési feltételeink között ugyanis ez a két fajta adja a legna- gyob terméshozamot. Gazdasá­gunk sávolyi részlegén tavaly egy húszhektáros parcellán 70 mázsás hektárhozamot értünk el a Mironovszkaja búzából. A Száva akkor átlagosan tíz má­zsával adott nagyobb termést, mint a többi fajta. Az idén ismét jó termésre, sót helyenként rekordliozamok- ra is számítottak a gazdaság szakemberei. Június közepéig átlagosan mintegy ötven má­zsás termést ígértek a nagy gonddal megművelt gabonaföl­dek. A nyár eleji száraz időjá­rás azonban keresztülhúzta a bizakodók számi lés át. A csapa­dékhiány mintegy tízmázsás ho­zamcsökkenést okozott a vetés- terület minden hektárján. A tervezettnél azonban még így is három-négy mázsával többet takaríthatnak be hektáronként. — Nálunk már az is hagyo­mánynak számít, hogy minden alkalommal különösen nagy gonddal készülünk fel a csúcs­munkákra — magyarázta Sza­bó Gyula mérnök, a gazdaság főagronómusa. — Nem volt ez másként az aratást megelőző hetekben, hónapokban sem. Mi­vel az elmúlt években mindig gondot okozott a szalma pré­. seléséhez szükséges spárga hiánya, az idén már február­ban hozzáláttunk a beszerzésé­hez. így most ebből is kellő mennyiség áll rendelkezésünk­re. A legnagyobb gondot termé­szetesen a gépek előkészítésé­re fordítottuk. A javításokhoz A zöldaratás jól sikerült: Kihasználják az öntözőberendezéseket Fótyi Tibor bonábÓL mintái vesz ga­Alig félórája még napsütés­ben érkeztem Palástra (PIüs- lovcej. Útközben megállapítot­tam, hogy gondosak az itteni ■ Béke Efsz növénytermesztői, szorgalmasan öntözték a siló- kukoricát. Most azonban,* ami­kor Szabó Lászlóval, a növény- termesztési üzem vezetőjével beszélgettünk az irodában, már megeredt a zápor. Látom, örül az esőnek, de bosszantja is egyúttal. — Nagy szükség van a csa­padékra: a takarmánynövé­nyek, a kapások szinte áhítoz­nak a nedvesség után, viszont a jó idő sem ártana, hiszen a kombájnosok reggel kivonultak a repcébe. Bizony nem könnyű a földművelő emberek munká­ja! — fakad ki elkeseredetten. A — Idefelé jövet úgy láttam, öntöznek. Ahogy ezt a kiadós záport nézem, úgy gonlolom, egy darabig nem kell majd öntözni. — Jól is jönne egy kis pihe- nes, hiszen az idén is alapos munkát végeztek az öntözők. Azért mondom, hogy ez. idén is, mert ‘tavaly is rengeteget öntöztünk. Jókora területen van erre lehetőségünk,, 770 hektárt hálóznak be az öntözőberende­zés föld alatti csövei. Az idén 200 hektáron réteket is öntöz­tünk, ebből 152 hektárt két al­kalommal. Az öntözött silóku­korica területe 83 hektár, a 10 hektár zöldbabot ötször is meg­öntöztük. A cukorrépából 80 hektárra került mesterséges csapadék, 10 hektárnyi korai burgonyánkat pedig három íz­ben öntöztük meg. A legtöbb vizet azonban a 40 hektáros kertészetünk fogyasztja, ahol íöleg paradicsomot, paprikát, káposztát és uborkát termesz­tünk. — De bizonyára eredményes is a „vízpazarlás“. — Természetesen, hiszen je­lentős mértékben növeli a hektárhozamokat. Különösen a takarmányféléknél érezteti a hatását, ugyanis az öntözés 80 százalékban az évelő takarmá­nyokra és az intenzív rétekre irányul. Bár az idei tavasz kedvezett a takarmánynövé­nyeknek, mégis úgy gondolom, az öntözésnek nagy része van abban, hogy a herefélékből 1935, lucernából 5355, szántó- földön termesztett fűfélékből 1618 mázsát takarítottunk be szárazon, A réti és a legelők­ről betakarított széna több mint hatezer mázsát tesz ki. Takarmányalapunkat 6643 má­zsa jó minőségű szenázs is gazdagítja. Ha mindehhez hoz­zászámítjuk a gyorsszárítóban készített 2200 mázsa zöldlisz­tet. elmondhatjuk, hogy az el­ső kaszálás eredményes volt. A második már gyengébbnek ígérkezik, mert bár öntöztünk, a nagy szárazságot mégsem tudtuk ellensúlyozni. Az ered­mények alakulásában a szor­galmas munka is nagy szere­pet játszott, amiben főleg Já­nošík Gyula, Anion Giöecky, Kázmér József, Csémy Zoltán és Ján Hudec járt az élen. — Ahogy láttam, már a ga­bonatáblák is megsárgultak. Hogyan készültek fel az ara­tásra? — A té! és u tavasz folya­mán i^ndszeresen javítottuk az aratáshoz szükséges gépeket, így megteremtettük az eredmé­nyes munka feltételeit. Mint minden évben, most is részle­tes aratási tervet dolgoztunk ki, ismertettük, megvitattuk mindenkivel, aki részt vesz az aratásban. Már csak az időjá­ráson múlik, hogy mennyire engedi megvalósítani tervein­ket. — Sok gabona vár betakarí­tásra? — összesen 1710 hektár, eb­ből 945 hektár búza, 575 hek­tár árpa. Ezt kell learatnia a 17 saját és az öt vendégkom­bájnnak, amelyek a Senohradi Efsz-ből érkeznek. Kombájno- saink: Péter Imre, Zobek Ist­ván, Ján Stec, Matús Károly, Antal István és a többiek évek óta részt vesznek az aratás­ban. Eddigi jó munkájuk az idei betakarításban is garancia lehet. — Milyennek ígérkezik az idei aratás? — Szövetkezetünk földje elég változatos, a sík szántók mere­dek domboldalakba mennek át, ahol fokozott elővigyázatos­ságra van szükség, s a gabona is egyenlőtlenül érik, ami las­sítja az aratást. Ügy gondol­juk, hogy fél hónap elegendő lesz az aratási munkák elvég­zéséhez. Ami a hozamokat il­leti, tavasszal még rekordter­mésre számítottunk, de a má­jusi, júniusi szárazság alapo­san keresztülhúzta számításain­kat. De még így is 45—46 má­zsát várunk hektáronként. BÜJToS JÁNOS szükséges pótalkatrészek hiá­nya nálunk is sok gondot oko-- zott. A legnagyob erőfeszíté­sek ellenére sem tudtunk min­dent megvásárolni. Ezért a Detvai Gépgyár és az itteni Ko- vosmalt nemzeti vállalat szak­embereihez fordulunk segítség­ért, akik több fontos gépal- katrész elkészítésével könnyí­tettek a helyzetünkön. A gabo­nabetakarítást így hat E—512- es, három Niva, négy SZK—4- es és egy Kolosz kombájnnal végezhetjük. Az aratás kezde­té előtt két új E—512-es kom­bájnt is sikerült vásárolnunk. Arra számítunk, hogy ilyen gé­pi erővel jó idő esetén húsz nap alatt elvégezzük a gabona betakarítását. Az aratás kezdetét megelőző napokban persze nemcsak a gé­pek javításával készültek a nyári csúcsmunkákra az állami gazdaság dolgozói. Mielőtt el­indultak a kombájnok, minden részlegen nyilvános pártgyűlé- sen is megtárgyaltak az elvég­zésre váró feladatokat. Akkor vitatták meg a részletes mun­katervei is. A nyilvános párt­gyűléseken azonban sok szó esett a kombájnosok évről évre szép sikereket eredményező aratási versenyéről is. Ebben a munkaversenyben tavaly Ján übroííník került az első helyita, aki E—512-es kombájnjával 312 hektáros területről 476 tonna gabonát takarított be. Ennél nem sokkal volt kisebb a má­sodik helyezett Jozef Komora teljesítménye. — Az aratás idején évek óta hetenként értékeljük a kom­bájnosok versenyét — mondta Stefan Tonka elvtárs, az üzemi pártbizottság elnöke. — Az aratók teljesítményéről mindig részletesen beszámol a nyár folyamán kétnaponként megje­lenő üzemi újság, az Aratási Híradó is. A hét végi komplex értékelések alkalmával kerül sor a legjobb kombájnosok megjutalmazására. Az E—512- es kombájnok kezelőinek heti 190 tonna, a többi kombájnon dolgozóknak pedig heti 170 tonna magot kell kicsépelniük a célprémiumért. Aki teljesíti ezt a feladatot a kombájnosok közül, annak 200 koronát, a segédjének pedig 100 koronát fizetünk ki a munkabéren kí­vül. Tavaly 24 000 koronát for­dítottunk erre a célra. Az idén már összesen 80 000 korona jut a legszorgalmasabbak megju­talmazására. Véleményünk sze- rint az anyagi ösztönzés nagy­ban hozzájárul a jó munkához. Természetesen az sem vitatha­tó, hogy az aratók megbecsü­lését ilyen formában is kifeje­zésre kell juttatni. Az állami gazdaság dolgozói a gabonabetakarítás folyamatos és kifogástalan végzésén kívüi nagy gondot fordítanak a ter­més megfelelő tárolására is. Az idei tavaszon új mezei szé­rűt építettek, amelyből nem hiányzik a hideglevegős szárí­tóberendezés sem. A korszerű gépek segítségével naponta mintegy 200 tonna gabona tisz­títását, szárítását végezhetik el az ott dolgozók. A szárítóbe­rendezés jó kihasználását most különösen fontosnak tartják. Az idei termésből ugyanis 10UÖ tonna sörárpa eladására kötöt­tek szerződést a gazdaság ve­zetői a felvásárlókkal. — Örömmel mondhatom el, hogy ismét sikerült jól meg­szervezni a gabonabetakarítás minden egyes munkafolyamatát — nyugtázta az üzemi pártbi­zottság elnöke. — Nem késle­kedünk a szalma begyűjtésével sem. A 2200 hektáros terület feléről préselve kerül kazlakba a szalma. A többi parcellán rendfelszedőkkel dolgozunk. A szalmabegyüjtés mielőbbi el­végzése érdekében az önkén­tes idénymunkások is sokat segítenek az állami gazdaság­hoz tartozó tíz falu határában. Amint a szalmabegyűjlők egy-egy parcellán befejezik a munkát, a traktorosok késede­lem nélkül hozzáfognak a tar- lóhántáshoz, majd a tarlókeve­rékek vetéséhez. Ezt a munkát is igyekeznek a lehető legjobb minőségben elvégezni, mert a tarlókeverékek jó termés ese­tén hektáronként legalább 00 mázsa zöldanyagol adnak. LALO KÄROLÍ

Next

/
Thumbnails
Contents