Új Szó, 1977. július (30. évfolyam, 179-208. szám)

1977-07-21 / 199. szám, csütörtök

A tér végtelen lehetőségei Egy különleges cseh színpadról és színházi fesztiválról Aki dél-csehországi ki­rándulása alkalmával mog akar ismerni egy k"iturális különlegessé­get, ne mulassza el fel- koresni a dél-csehországi színházi fesztiválok szín­helyét: a Český Krum­lov-i Várkastély francia parkját. Itt működik ugyanis a közép-európai viszonylatban egyedülál­ló forgó nézőteres sza­badtéri színpad. Európá­ban csak a finnországi Tamperében létezik még hozzá hasonló. Amint ne­véből is kitűnik, lényege, hogy nem a színpad for­dul a nézőkhöz, hanem a nézőtér forog körbe a játszott darab cselekmé­nyének megfelelően. Nem csupán üres színpadfor­mai trükk az egész? — kérdezheti valaki. Nem mindegy, hogy a színpad forog-e, vagy a nézőtér? Ml a különbség? — Az, hogy a hagyományos szín­paddal ellentétben itt szinte korlátlan térbeli lehetőségek nyílnak ren­dező, színész és néző szá­mára egyaránt. A hagyo­mányos színpadot itt a Schwartzemberg grófok egykori díszes nyaralója, a Belárium alkotja. Ez sem „közönséges“ egysí­kú színpad, hanem több, egymás fölött elhelyez­kedő szintje van, nem beszélve arról, hogy — ha a drámai történés úgy kívánja — a színpadi ké­pek színhelyeiként felhasznál­hatók a más-más magasságban levő nyitott szobái és erkélyei is. Különösen történelmi jelle­gű játékok bemutatásánál előny az épület történeti adottsága, mert akkor az eredeti bútorzat, a falfestmények stb. is „be­kapcsolhatók“ a színpadi lég­körbe. De nézzük közelebbről a külön­leges nézőteret. 1959-től műkö­dik. Az első darab, melyet a forgó nézőtér közönsége lát­hatott. Weisenborn Az eltűnt arc című darabja volt. De a 800 személy befogadására alkal­mas nézőtér műszaki adatai is érdekesek. Amint Jan Fronz ke­zelő- és karbantartó mester el­mondotta, csupán önsúlya 60 tonna, ha megtelik nézőkkel, akkor már 120 tonnát nyom. Ezt forgassa azután valaki! Persze, azért forog, nem Is olyan nehezen, de két 21 Kw erősségű villanymotor szüksé­ges hozzá. A rendes ülőkesoro­kon kívül 24 helyes karzata is van a nézőtérnek. Legnagyobb előnye persze ennek a színháznak az, hogy a rendező tulajdonképpen az eqész parkot fáz évszázados fákat, a sétányokat, a padokat, a szökőkutat, az ágyásokat. a gyepes tisztásokat stb.] igény­be veheti — a színpad szerves részeként. Ez egy kicsit közel viszi a színházat a filmhez. A bemutatón készült felvételünk JU­LIUS ZEYER mesejátékának egyik je­lenetét ábrázolja. A szépséges Mahu- léna szerepét JINDRA B REND LÓVÁ, szerelmese, Radúz szerepét pedig RE­NE PRIBIL alakítja, (Bohuslava Mankóvá felvétele) íüfdé'vfssok vetélkedője ÜJ MŰSOR A TELEVÍZIÓBAN ugyanakkor — a vetítőtechnika felhasználásával — a laterna magica rokonává is teszi. Vagy­is a rendező magasságban és mélységben, függőleges és víz­szintes síkban korlátlanul ural­ja a teret. Nem is szólva a legkülönbözőbb színű fényha­tásokról, amelyek nagyszerűen érvényesülhetnek e ' környezet­ben. Igaz, csak az esti előadá­soknál. Ugyanis a České Budé- jovice-I Dél-csehországi Szín­ház, amely birtokolja e színpa­dot, a nagy érdeklődésre való tekintettel a fesztivál idei, XXI. évadától kezdve a délutáni elő­adásokkal is kísérletezik. A színház rendezői. színészei, díszlettervezői és más munka­társai mély felelősségtudattal tekintenek e feladatra. Tudják, hogy a nyári éjszaka varázsát, a fenséges esti, atmoszférát semmivel sem pótolhatják. Mégis azt szeretnék, ha az al­konyat előtti előadások részt­vevői ugyanolyan elégedetten, ugyanolyan művészi élmények­kel távoznának, mint az esti előadások nézői: nem szabad csalódniuk, hogy máskoi* is el­jöjjenek. Minthogy ez elsősor­ban a serdülő korú nézőket érinti, nem lehet közömbös, hogy siker koronázza-e a jó- szándékú kísérletet. „A legmeg­felelőbb dramaturgiai megoldá­sokat, a leghatásosabb szcenoq- ráfial eszközöket keresve pró­báltuk ki az új rendezői ötlete­ket, a leqmeqqyőzőbb színészi játékot, alakítást — a műfény hatásai nélkül — mondja Mi­lan Fridrich főrendező. — Hoqy sikerült e az új kísérlet, az természetesen csak néhány évad után derül majd ki." De milyen célt is szolgál ez a különleges színház? Amint a be­vezetőben említettük, mindenek­előtt a Dél-csehországi Színhá­zi Fesztivál zajlik itt minden évben. A DSZF 1975-ben jubi­lált, húszéves volt. E jubileum jelentős eseménynek számított a Dél-csehországi Színház éle­tében is. Hiszen a fesztivál-elő­adásokat e színtársulat tartja. A Dél-csehországi Színházi Fesztivál már régen túllépte a České Budéjovice-i kerület ha­tárait. Országszerte nagy az ér­deklődés iránta. Az idei, XXII. fesztivál műsorán három szín­játék szerepel: Alois Tirásek Lámpás című klasszikus mese­játéka, František Hrubín A szépséqes leány és a vadállat cjmű, kristálytiszta gondolati- ságú, mélyen költői és köny- nyed humorú, felnőtteknek szánt modern meséje és Julius Zeyer egyik bűbájos romantikus játéka, a Radúz és Mahuléna. Július Zeyer népmesei ihle- tettségű játéka új darab a fesztivál műsorában, június 3-án volt a bemutatója. A múlt század második felében élt és alkotott jelentős cseh költő és drámaíró Radúz és Mahuléna című versjátéka, melynek cse­lekményét a szerző a tátrai táj szépséges környezetébe helyez­te, nem más, mint az élet és a szerelem elragadó költői ma- gasztalása. A játékot Milan Fridrich rendezte, főszerepeit Jindra Brendlová és René Pri­bil játssza. „A harmadik évtizedében járó Dél-csehországi Színházi Fesz­tivál — vallja Jan Voráček, a társulat * dramaturgja — már felnőtt, önjoqú, önálló, népsze­rű és — méq mindia eqyedül- álló — színművészeti esemény- sorozat. Már régen túl van a bizonytalan első lépéseken, qyermekbetegséqeken. Bátran tekinthet az elkövetkező évek reményteljes távlatai elé. Ám egy pillanatig sem pihenhet ed­dig szerzett babérjain! A mű­vészi becsvágytól hajtva, a kö- zönséa széles rétegeinek bizal­mát, támoqatását élvezve, to­vábbra is folytatnia kell a kere­sést. a kísérletezést, a játék­stílus javítását, a minőséqi szint emelését...“ Az előző évadokhoz hason­lóan az idei, XXII. Dél-csehor­szági Színházi Fesztivált is a Český Krumlov i Jnb és Vnb védnöksége alatt rendezte meg a Dél-csehországi Színház. A június 3-tól szeptember 4-ig tartő fesztivál előadásai emlékezetes színházi élményt nyújthatnak mindazoknak, akik Dél-Csehországba kirándulnak, vagy éppenséggel České Budé- jovice környékén töltik szabad­ságukat. KÖVESDI JÁNOS A Csehszlovák Televízió jú­lius második vasárnapján szí­nesben közvetítette a Fürdővá­rosok vetélkedője című új szó­rakoztató és ismeretterjesztő vetélkedősorozat első részét Bártfafürdőről (Bardejovské kú­pele). A műsor keretében egy éven keresztül havi egy alka­lommal más-más fürdőhelyről közvetített egyenes adásban ke­rül képernyőre ez az érdekes­nek és hasznosnak ígérkező új műsor. Szlovákia 23 gyógyfür­dője közül azt a tizenkettőt vá­lasztották ki a közvetítések színhelyéül, ahol a tévéközvetí­tésnek sem műszaki, sem egyéb akadályai nincsenek. E tizenkét fürdőhely a következő: Kune- rad, Bardejovské kúpele, Boj­nice, Piešťany, Rajecké Tepli­ce, Ružbachy, Dudince, Štrb­ské pleso, Sliač, Lúčky, Nový Smokovec és Trenčianske Tep­lice. A tizenkét adásból álló soro­zat keretében a televízió nézői megismerkedhetnek a tizenkét fürdőhely történetével, jelené­vel, az egyes gyógyfürdők gyó­gyászati jelentőségével stb. Ezenkívül minden egyes alka­lommal egy másik szlovákiai gyógyfürdőt is bemutatnak, mégpedig olyat, ahová a tizen­két hónapon át tartó adásso­rozat folyamán nem jutnak el a televízió kamerái. Az első adás színhelyén mu­tatkozott be a vetélkedő tizen­két résztvevője, a sorozatban szereplő 12 fürdőhely egy-egy egészségügyi nővére. A tizen­két fiatal egészségügyi dolgozó már a vetélkedő első forduló­jában bebizonyította, hogy jól felkészült e vetélkedő során rá­juk váró feladatokra. Karol Po­lák műsorvezető irányításával szinte kaleidoszkópszerűen per­gett a műsor. A vetélkedő első fordulójában hallgatom tenger mor- molását, tenger habja fölött fu­tó szél zúgását“, visszhangzik bennem Mikes Kelemen sóhaj­tása. Most, amikor a Bolgár Kulturális Központ tárlati he­lyiségében František Studený képei vesznek körül. A festő és a tenger találko­zása. Napfényes és viharos időben. Régi téma, az európai művészeiben, a 15. század óta szerepel. A 16. és 17. század­ban külön műfajt képezett Né­metalföldön a marina (tenger­kép). Később mind a francia, mind pedig az angol piktorok hol hűséges, hol eszményi ké­pet adtak a tengerről. Zsáner­képekben jelenítették meg a kikötői jeleneteket, drámai hév áradt a csataképekből és sú­lyos gyász a hajótörések ábrá­zolásából. Studený mester azonban mindenfajta anekdotikus és le­író, vagy elbeszélő elem nélkül ragadja meg a tengert, mint realista motívumot. S a tenger­festés eszköztárának teljes bir­a résztvevőknek különféle ér­dekes, a nézők számára is szó­rakoztató és tanulságos felada­tokat kellett megoldaniuk. Többek között Bardejovské kú­pele és Kováčova fürdők törté­netével, e fürdők jelenével és fejlődésük távlataival kapcsola­tos kérdésekre kellett vála­szolniuk, ivópróba alapján fel kellett ismerniük a bártfai für­dő híres „Herkules“-forrásának vizét, be kellett bizonyítaniuk, hogy szakmai ismereteken kí­vül ügyesen ropják a keringőt, polkát és csárdást, s az izgal­mas vetélkedő szüneteiben töb­bek közt Marcela Laiferová és Jaroslav Duríček szórakoztatták kitűnően a fürdő pácienseiből összeverődött közönséget és a tévénézők népes táborát. A vetélkedő első fordulójá­nak győztese a hazai versenyző, a Bardejovské kúpéle színeit képviselő rokonszenves Anna • Gajdárová lett, aki mind szak­mai, mind egyéb ismeretekből brillírozott. A második helyen a Piešťany versenyző. Jarmila Hlaváčková, a harmadikon pe­dig Mariana Adamcová, a Tren- čianské Teplice-i versenyző végzett. A Csehszlovák Televízió mű­soraiban megszoktuk a szelle­mes és szórakoztató vetélkedő­ket, mint amilyenek például a Tíz lépcsőfok az aranyig — szellemi vetélkedő, vagy a szá­zadik, jubileumi adása felé kö­zelgő A szellemesebb nyer című „viccmondó maratón“. Az új ve- télkedősbrozat Is jól startolt. Reméljük, hogy a további adá­sok az elsőhöz hasonlóan gör­dülékenyek, szórakoztatva ta- nítóak, zökkenőmentesek lesz­nek és a műsor rendezői, vala­mint közreműködői még sok kellemes percet szereznek majd a Csehszlovák Televízió nézői­nek. SÁGI TÓTH TIBOR tokában alkotja szuggesztív formával tartalmat éreztető ké­peit. Majdnem nyaranként visz- szatér a bolgár tengerhez. Vonzza a hatalmas őselem örö­kös mozgása, színeinek vibrá­ló belső élete, változása, új és más arca a különböző nap- és évszakokban. A tenger a ké­peken egyúttal a festő lelkiál­lapotának, érzelmeinek kifeje­zője is. Sajátos kézírásával, széles ecsethúzásokkal, temperamen­tumosán felrakott olajfestékkel szólaltatja meg a harsogó szín­drámát. S mintha olykor társa­dalmi és egyéni sorsok feszült­ségét is éreztetné. Néhány ki­tűnő ecsetrajzán a tus mély feketéje kevés vonallal sokat mond a tájról, hajók és bárkák siklásáról vagy pihenéséről. Studený František mester „az 1960-as és 70-es évek művészi termésének most bemutatott szép válogatásáról bízvást ál­líthatjuk; hogy: „a kép — az­zal is szép, hogy beszél“. BÁRKÁNY JENŐNÉ A tenger vonzásában František Studený képei Sokan úgy gondolják: a pe­dagógusok a kéthónapos nyári szünidő idején teljesen felsza­badultan, gond nélkül töltik szabadságukat. Annyi bizonyos, hogy ők Is várják a vakációt, ám aki azt hiszi, hogy június­tól szeptemberig távol marad­nak munkahelyüktől — az té­ved. Hogyan töltik hát a nya­rat a pedagógusok? # * * Czakó Domonkos és felesége, Czakó Erzsébet a gímesi (Jele- nec) alapiskola pedagógusai. A férj testnevelés-természetrajz, a feleség pedig pionírvezetés- földrajz szakos. Három kiskorú gyerekük van: Attila. Zoltán és Krisztina. — Éppen a túrakirándulás programján gondolkodtam — mondja az apa —, hasznossá és kellemessé akarom tenni a gyerekek számára. Pénteken felviszem őket a Zoborra, ad­dig ki is dolgozom. Csak a fel­ső tagozatosok jönnek ... 1969- ben végeztem el a pedagógiát Nyitrán, de azóta csak testne­velést és honvédelmit tanítok. Természetrajz egyszerűen nem Jut. De nem Is panaszkodom, így is van mit csinálnom. Ma­Pedagógusok nyáron gam is rajongok a sportért, já­rási atlétikai versenyeket is nyertem, így biztosan megérti: örömmel végzem a munkámat. Sportversenyeket szervezek, já­rási és kerületi versenyekre ké­szítem fel a tanulókat. Iskolánk több éve kapcsolatot tart a nyitrai pionírtáborral, így nya­ranként sporttalálkozókat szer­vezünk, amelyeken a gyerekek asztaliteniszben, labdarúgásban és atlétikában mérik össze ere­jüket és tudásukat. Már július eleiétől edzéseket tartunk az Is­kolában. A gyerekek nagyon szeretik az ilyen rendezvénye­ket. Nyugodtan elmondhatom, iskolánk tanulói közül nem egy később is sokat hallat magá­ról. Például Sípos fános és Jan- csó Tibor, akik tagjai a cseh­szlovák ifjúsági atlétikai válo­gatottnak. Súlylökésben és dtszkoszvetésben már több ver­senyből kerültek ki győztesen. —- Tizenegy éve tanítok — veszi át a szót a feleség. — Krisztina már hároméves, így lassan helyre zökkenek a mun­kában. Pionírvezető vagyok, földrajzot csak egy évig taní­tottam, remélem lesz még rá alkalom. Kétszázötven diákom van, higgye el — van éppen elég dolgom. Gyakran megtör­ténik, hogy szombaton és va­sárnap is együtt vagyunk. Au­gusztus első felében a falu pionírtáborában dolgozom, majd utána az egész családdal Prá­gába megyünk... • * • Gerencséren (Hrnčiarovce 1 Molnár Ferencet látogattam meg. Barkácsolás közben za­vartam. — Akad itt munka mindig — mondja. — A gyümölcsfák kö­zött és a szőlőlugasban amúgy is szívesen dolgozom. A napok­ban jöttünk meg a Balatonról. Egv hétig voltunk ott. a fele­ségem sajnos megbetegedett, így haza kellett jönnünk. 1964 augusztusában kerültem a falu­ba, Matematikát és fizikát ta­nítok. tagja vagyok a matema­tikai olimpiász járási bizottság­nak is. Hogy mivel töltöm a nyár hátralévő részét? Tűzvé­delmi lárőrök kiképzésével bíz­tak meg, akikre az aratási mun­káknál' tényleg nagy szükség van. Gyógynövény gyűjtést szer­veztem a faluban, most a szál­lítással vannak problémáim. Pionírvezető is vagyok, szeret­nék még ebben a hónapban né­hány sportdélutánt szervezni. Két éve a feleségemmel tagjai vagyunk a falu énekkarának, s így azt hiszem szeptemberig nem fogok unatkozni... • « » Az asztalon Irodalmi Szem­le, Igaz Szó és Kallós Zoltán balladagyűjteménye. Csente Ro­záliát, a gútai (Kolárovo) ze­neiskola fiatal pedagógusát ol­vasás közben zavartam meg. — Ha tegnap lőtt volna, itt­hon sem talál. Éjjel lőttem ha­za Kapuvárról. A városi ének­karral egy megyei fesztiválon vettünk részt. Nem, ezúttal nem versenyeztünk, a gálaestre hív­tak meg. Egy éve énekelek, és nagyon őrülök, hogy tagja va­gyok az énekkarnak. Ősszel Krakkóban is fellépünk, sző van egy NDK-beli vendégszerep­lésről is. Rajongok á zenéért. Ä gim­názium elvégzése után orosz­szlovák szakon akartam folytat­ni tanulmányaimat, de helyszű­ke miatt nem vettek fel. Mivel nyolc évig tanultam zenét, a városi zeneiskola lett első mun­kahelyem. Zongorán és harmo­nikán tanítom játszani a gye­rekeket. de zeneelméletet is ta­nítok. Kezdetben ugyan prob­lémáim voltak a tanítással — ötödik osztálytól felfelé nem voltak magyar nyelvű tan­könyveink zeneelméletre, de az­óta könnyítettem a helyzeten. A szlovák tankönyveket ma­gyarra fordítottam, zenei lexi­konokból anyagot gyűjtöttem és a kéziratokat kinyomattuk, s így megoldódott a probléma. Egyetlen vágyam van még: a Kodálv-módszer bevezetése is­kolánkban. Szeretném minél hamarabb ennek alapján taníta­ni a diákokat. Az első lépéseket már megtettem ... Egyébként, ha a tanulók próbálni szeretné­nek, mert nincsen otthon hang­szerük, bármikor gyakorolok velük. A zene nem tűri meg a kéthónapos szünidőt. Szeptem­berben pedig hangversennyel szeretnénk kezdeni az Iskola­évet. G. SZABÓ LÁSZLÖ 1977. VII. 21. Ô

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents