Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-14 / 162. szám, kedd

A Nagy Október - új szakasz kezdete a proletár internacionalizmus fejlesztésében

(Folytatás a 3. oldalról)

lek, és az opportunista gyakorlat módszereit érvényesítették. Bizonyos gondatlanság, a munkásosztály szerepének lebecsülése, irányzat a pártélet korlátozására, az ideológiai munka jelentőségének lebecsülése, a párt vezető szerepének gyengítése nyilvánult meg.

A pártélet említett és további fo gyatékosságai, a hibák elleni harcban megnyilvánuló határozatlanság a pártot és fokozatosan az egész társadalmat mély politikai válságba so dorta. A jobboldali opportunista és revizionista erők, a szocialistaellenes és ellenforradalmi emelek a párt, a pártépítés lenini építésének elvei elleni közvetlen támadásokra, a párt forradalmi múltjának befeketítésére használták ki ezeket a fogyatékossá gokat. Támadták a munkásosztály vezető szerepét, a proletárdiktatúrát, a szocialista államot, a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátságunkat és szövetségünket. Mindezek mögött az a törekvés rejlett, hogy kiragadják Csehszlovákiát a szocialista országok közössé géből.

A párton belüli antiszocialista ellenforradalmi erők e céltudatos aknamunkáját a külföldi antikommunis- ta központok támogatták és így következett be, hogy társadalmunkat a polgárháború veszélye fenyegette. Csak a szocialista országok kellő időben érkező internacionalista segítse gének köszönhető, hogy elkerültük a testvérgyilkos vérfürdőt.

A CSKP KB 1970. évi decemberi ülésén Husák elvtárs hangsúlyozta: „A szocializmus építésében eléri eredményeinket csak azzal a feltétellel fejleszthetjük tovább, ha minden vonatkozásban következetesen felszámoljuk mindazt, ami politikai,, eszmei és szervezési szempontból gyengítette vagy harcképtelenné tette pártunkat, mint a szocialista társadalom vezető erejét, és ez elősegítette a revizionista, antiszocialista erők aktivizálódását, végső soron pedig társadalmi rendszerünkben az ellenforradalom veszélyének növekedését.*'

Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetősége mélyrehatóan elemezte a válság okait országunkban, és megmutatta az utat, a lehetőségeket ennek felszámolásához. A CSKP Központi Bizottsága 1970. évi decemberi ülésén rendkívül fontos dokumentumot hagyott jóvá. A CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai című dokumentumban, amelyben nemcsak a válság okait és elmélyülését leplezték le, hanem — és ez a fő — megmutatták, hogyan építsük tovább szocialista társadalmunkat, miképpen biztosítsuk sokoldalú, dinamikus fejlődését.

A közelmúlt hibáiból pártunk és az egész nemzetközi kommunista mozgalom levonta a tanulságokat. Oj tapasztalatokat szereztünk abban, hogy hova vezethet, ha megszegik a pártélet lenini elveit, eltérnek a marxizmus—leninizmustól és a proletár internacionalizmustól.

Nemcsak az elmélet, hanem a gyakorlat is teljes mértékben igazolta, hogy csak a szocialista forradalom, csak a marxista—leninista párt képes megteremteni a feltételeket olyan komoly kérdések megoldásé hoz, mint a kizsákmányolás és az elnyomás megszüntetése, a háború és a béke problémája, az igazi szabadság és a demokratikus jogok kérdése s a valóban humánus és legigazságosabb társadalmi rendszer felépítése.

A proletárdiktatúra állama meggyorsítja minden nemzet és nemzetiség politikai, gazdasági és kulturális fejlődését. Megszünteti a gazdasági és kulturális elmaradottságot, fokozatosan felszámolja a nacionalizmus és a sovinizmus maradványait, s így megszilárdítja a nemzetek szocialista testvériességét, valamint a munkásság internacionalista egységét.

Ha a proletár internacionalizmus a -kapitalista viszonyok között elsősorban a munkásosztály és élcsapatának az ideológiája, a szocializmus építése során ez az eszme valameny- nyi dolgozónak, egész nemzeteknek a sajátjává válik, amelyek a gyakorlatban járják ki a szocialista internacionalizmus szellemében folyó nevelés iskoláját.

Ill

'A proletár és a szocialista inter- nacionalismus a szocialista világrend- szer kialikulásának és fejlődésének

időszakában egyaránt sokoldalúan érvényesült, igazolta erejét és életképességét, ez az eszme a nemzetek és urszágok közötti kapcsolat legfőbb kritériuma és legeredményesebb formája lett.

A burzsoázia képviselői és kiszol gálói tudatosan meghamisítják, megmásítják a szocialista internaciona lizmus elveit és tartalmát, ellentétbe helyezik a hazafiassággal. Azt állítják, hogy a proletár internacionaliz mus a nemzeti függetlenség és szuverenitás korlátozását jelenti. Ellen ségeink a kommunista és munkáspár tok valamennyi összehangolt akcióját úgy állítják be, mintha az említeti pártok Moszkva „alárendeltjei“ lennének, vagy nemzetközi központ jött volna létre, és így tovább. Mindez a tények tudatos elferdítése. Közismert tény, hogy senki sem akart és akar ilyen központot létrehozni. A Szovjetunió Kommunista Pártja soha senkire sem akarta rákényszeríteni az akaratát.

Más dolog az, hogy a kommunista pártok születése és formálódása idején elengedhetetlen volt egy nemzetközi központ létrehozása, lévén akkor a kommunista mozgalom még gyenge és tapasztalatlan. Az erős és jól szervezett burzsoáziával szemben a fiatal kommunista pártok másképpen nem tudtak volna helyt állni. A Kommunista Internacionálé hathatós segítsége nélkül a mi kommunista pártunk például nehezen szabadult volna meg az opportunista befolyástól.

Napjaink egyik időszerű feladata nem valamiféle központ létrehozása, hanem a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének a megteremtése a proletár internacionalizmus elvei alapján. A szocialista országok, kommunista és munkáspártjaik történelmi szükségszerűségként értelmezik a proletár internacionalizmust, érdekük a szocialista közösség egységének megszilárdítása, mindent megtesznek azért, hogy e közösség szilárd láncszemei legyenek. Mert csupán így biztosíthatják legjobban saját országuk gazdasági szociális és kulturális fejlődését, így teremthetik meg hazájuk biztonságát és függetlenségét és egyúttal így szilárdíthatják meg az egész szocialista közössé get.

A marxista—leninista pártok ma is, amikor kialakulnak a nemzetközi kommunista mozgalom egységének új formái, a proletár internacionalizmus hoz való hűségben látják a további sikeres harc legfőbb feltételét nemzeti és nemzetközi méretben egyaránt. Elmondhatjuk, hogy a proletár internacionalizmus nemes gondolata már a nemzetközi munkásmoz galom vérében van. Ez természetesen semmiképpen sem jelenti azt, hogy sikerült teljesen felszámolnunk a nacionalizmus felbukkanásának lehetőségét.

Az a tény, miszerint valamennyi párt tevékenységének a színtere saját országa, oda vezethet — és sajnos ilyesmi napjainkban is megtörténik —, hogy nem értelmezik dialektikusán a nemzeti feladatok és a nemzetközi célok közötti összefüggéseket.

Amint azt Brezsnyev elvtárs az SZKP XXV. kongresszusán mondta: a proletár internacionalizmus feladásával „a kommunista pártoktól és az egész munkásmozgalomtól hatalmas és jól bevált fegyvert vennénk el. Ezzel jó szolgálatot tennénk osztályellenségeinknek, akik — és ezt is meg kell mondanunk — nemzetközi méretben aktívan koordinálják kommunistaellenes akcióikat.“

A szocializmus elleni páratlan méretű támadások és koordinált akciók tanúi vagyunk. Ellenségeink „leporolják“ a hidegháború időszakának jelszavait, valamiféle „szovjet fenyegetésről“, „a szocialista országok agressziójának veszélyéről“ beszélnek és így tovább. E rosszindulatú kampányok célja a nemzetközi enyhülés folyamatának fékezése, a Kelet- és a Nyugat közötti kapcsolatok kiélezése, a nemzetközi légkör megmérge- zése és a nyugati világ bajainak leplezése.

Minden jel arra mutat, hogy a burzsoázia önként nem akar lemondani hatalmáról és osztályprivilégiumairól.

S emellett hamis, minden tudományos alapot és osztályszempontot nélkülöző elméletet hirdet arról, hogy a kapitalizmusban lehetővé válik valamiféle demokratikus állam megteremtése, ahol a hatalmat egyformán osztják el valamennyi osztály között. Az ilyen állítások abszurd volta nyilvánvaló.

A szocializmus erős és vonzó lett.

A burzsoázia tudatosította a szocialista társadalmi rendszer elleni nyílt,

frontális támadás reménytelen voltát, ezért igyekszik a szocializmus .„megjavításának“ leple alatt folytatni mesterkedéseit. Csupán az eltelt harminc év alatt hány tervezetet készítettek, hány „tudományos fölmérést“ végeztek azzal a céllal, hogy elvonják a figyelmet a reális szocializmusról! Kompromittálódott és csődöt mondott a nemzeti szocializmus gondolata, bebizonyosodott, hogy ezek az elgondolások tarthatatlanok, Ezt követte a demokratikus és keresztényszocializmus, az emberarcú szocializmus, most pedig a legújabb modell, az úgynevezett eurokommunizmus.

Szerintük bárki kedve szerint választhat, amilyen szocializmust csak akar. Senki sem gátolja ebben. Az egyetlen, amit a burzsoá körök és cinkosaik nem ajánlanak, s ami ellen minden eszközzel harcolnak, az a lenini elvekre épülő szocializmus. A történelemből megtanultuk, milyen kegyetlenül, kíméletlenül harcolt a burzsoázia a szocializmus hívei ellen. Felhasznált és kipróbált minden módszert. Akkor érte el legnagyobb sikereit,“ amikor sikerült belülről megbontania a szocialista mozgalom sorait. Ezt a módszert ma, új körülmények közölt is alkalmazza a kommunista mozgalom elleni harcban.

Az eltelt HU év történelmi fejlődése igazolta, hogy ha a munkásosztály élcsapatának, a forradalmi pártnak a vezetésével meg akarja szerezni a tömegek bizalmát, és a nemzet vezető ereje akar lenni, akkor elvszerűen és következetesen kell harcolnia. Naiv dolog azt föltételezni, hogy ha a különböző kispolgári és más ellenséges áramlatok nacionalista hangvételének behódolnak, akkor huzamos ideig megszilárdíthatják a munkásosztály és a kommunista párt helyzetét. Ez az út ugyan lehetővé tenné ideiglenes eredmények elérését, de minden ilyen jellegű elhajlásért a kommunista mozgalom mindig nagy árat fizetett.

Olyan körülmények között élünk és dolgozunk, amikor a szocialista világ- rendszer a nemzetközi fejlődés meghatározó erejévé lett, a szocializmus mélységesen befolyásolja százmilliók gondolatait és érzelmeit, s a kapitalizmus végérvényesen elveszítette történelmi kezdeményezőképességét, nem tud pozitív választ, megoldást adni az emberiség mai égető kérdéseire. Napjainkban, amikor egyre csökkennek a lehetőségek, a gazdasági megkülönböztetésre és a háborús kalandokra, a szocializmus és a kapitalizmus közötti osztályharc súlypontja egyre inkább a^ ideológia területére tevődik át.

A burzsoá propaganda legújabb slágere az úgynevezett demokrácia, szabadság és az emberi jogok kérdése. Igazán a képmulatás legfelsőbb fokáig kell eljutni ahhoz, hogy az emberi szabadság és a jogok védelmezőinek a kapitalizmus képviselői adják ki magukat, annak a rendszernek a tagjai, amely a kizsákmányolásra és az elnyomásra épül, s öléből született a fasizmus. Ez a rendszer két világháborút és több száz háborús kalandot robbantott ki, a gyarmatokon nyomort, munkanélküliséget, elmaradottságot hagyott maga után. Ez a rendszer mindenhol támogatja a kizsákmányolást, éspedig úgy, mintha ez az állapot eleve adott, egyszer s mindenkorra megváltoztathatatlan volna.

Az imperializmus igyekszik visszavágni a szociális-gazdasági és külpolitikai téren elszenvedett vereségekért, az ideológiai fronton mozgósítja erőit és az emberi szabadságjogok ködösítő jelszavainak leple alatt megpróbál jogot formálni a szocialista országok belügyeibe való beavatkozásra. A reakció mozgósította egész hatalmas propagandagépezetét, hogy csökkentse a szocializmus befolyását a világon. Tudatosan és rendszeresen meghamisítja az igazságot a szocialista országok razdasági, szociális és kulturális életerői. Különböző hamis eszközökkel, a tényeket elferdítve hasonlítják össze a kapitalista és a szocialista országok életszínvonalát. Felnagyítják a szocialista világrend- szer nehézségeit és fogyatékosságait. Tudatosan és gátlástalanul meghamisítják a szocialista életmódról alkotott elképzeléseket. Semmit sem bíznak a véletlenre, mindent megterveznek, összehangolnak nemzetközi méretben. A szocialista országok elleni eszmei és más felforgató tevékenység fő szervezője és irányítója a NATO és a CIA az Amerikai Egyesült Államokban.

Minden egyén vagy csoport provokatív megnyilatkozása ebben vagy abban a szocialista országban, minden társadalomellenes megnyilvánulás kiváló alkalmat nyújt a szocializmus elleni újabb kampányhoz. Tömören fogalmazva: minél nagyobbak a sikereink, annál dühödtebbek, gátlástalanabbak és rafináltabbak lesznek a világreakció támadásai a szocializmus ellen.

A szocializmusnak, amelynek lényege az ember jóléte és boldogsága, nincs szüksége semmilyen tanácsra ahhoz, milyen legyen a szocialista életmód, és az embereket milyen jogok illetik meg a szocialista országokban. A szocialista ország lakosának ezerszer jobban biztosítottak a leális szabadságjogai, mint a legfejlettebb kapitalista ország dolgozóinak.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom egyik legfontosabb élő hagyománya a békéért és a népek közötti megértésért vívott harc. Lenin pártja következetesen érvényesítette és fejlesztette tovább ezt a politikát mindjárt a világ első proletárállamának megszületése, Szovjetoroszország

megalakulásának első napjai óta. Ez a hagyomány él tovább, s legutóbb a Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusa ezekre az elvekre építve szabta meg a békéért, a nemzetközi együttműködésért, a nemzetek szabadságáért és függetlenségéért vívott harc további útját. Abban, hogy az európai országok már negyedik évtizede békében élnek, a nemzetközi feszültség az utóbbi években enyhült, és az országok közötti kapcsolatokban a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének az elve érvényesül, a legfőbb érdem a Szovjetuniót, a Szovjetunió Kommunista Pártját, Központi Bizottságát és személy szerint Brezsnyev elvtársat illeti meg.

Lehet-e vajon valami humánusabb, emberibb, nemesebb annál, mint a világ népeinek megszabadítása a termonukleáris háború veszélyétől, borzalmaitól? Éppen ezért mindenkinek, aki az ember tartalmasabb életéért, boldogulásáért száll síkra, kötelessége a Szovjetunió, a szocialista országok és minden békeszerető imperialistaellenes erő történelmi jelentőségű erőfeszítéseinek a támogatása. Nem feledjük egy pillanatra sem, hogy e nemes célok hatvan évvel ezelőtt a lenini békefelhívással keltek életre.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó megünneplésére készülünk. Eszméi munkánkban, jelenünkben élnek tovább. Ezek az eszmék, melyek a proletár forradalom győzelméhez vezettek, kiállták az idő próbáját, igazolták erejüket, életképességüket.

Csehszlovákia Kommunista Pártja, a csehszlovákiai nép liű a Nagy Október és a proletár internacionalizmus forradalmi eszméihez. Történelmi tapasztalatokkal gazdagodva, s a marxizmus—leninizmus halhatatlan eszméi által vezérelve dolgozunk és harcolunk Lenin pártjának példáját követve, együtt a szovjet néppel és a szocialista közösség többi országával. A csehszlovákiai dolgozók minden erejükkel a CSKP XV. kongresz- szusa határozatainak, a fejlett szocialista társadalom további felvirágoztatása programjának megvalósításán fáradoznak.

Meggyőződtünk arról, hogy ez a politika nemzeti szabadságunknak, függetlenségünknek a legmegbízhatóbb biztosítéka. Egyúttal megfelelő biztosítékot nyújt a Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország népeivel — amelyek az élen haladnak a haladásért és a világbékéért harcolók között — való internacionalista együttműködéshez. A szocializmus felvirágoztatásáért kifejlett lelkiismeretes munkával méltóan ünnepeljük meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumát.

Az egész haladó emberiség, valamennyi földrész dolgozója a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumát teljes joggal tartja saját ünnepének is. Attól függően, milyen körülmények között él, mindenki a maga lehetőségei szerint megünnepli ezt a napot. Milliók őszinte jókívánsága — különböző levelekben vagy gondolatban — jut el a szovjet állam szívébe, Moszkvába. A haladó és demokratikus erek kifejezik köszönetü- ket, hálájukat a szovjet kommunistáknak, az egész szovjet népnek, a grandiózus mű építőinek, amelynek alapjait a Nagy Októberi Szocialista Forradalom rakta le.

(Megjelent a Voproszi istorii

KPSZSZ idei 5. számában)