Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-14 / 162. szám, kedd

(Gyökeres György felvétele) Evek óta visszatérő megfi­gyelés, követelmény az is, hogy a fesztivál színvonalának további emelése érdekében szi­gorítani kell a részvételi krité­riumokat. Vagyis jelentsen rangot, fellépni Zselízen, s ha valamelyik csoport ide eljutott, az ne adja alább bizonyos szín­vonalnál. Persze, a fellépésre kijelölt együtteseknek a bizal­mat még jobb, alaposabb fel­készüléssel kell meghálálni^ hogy Zselízen minél kidolgo­zottabb produkcióval szerepel­jenek. Az idei országos népművé­szeti fesztivál mérlege az em­lített szakmai hibák ellenére pozitív. A közönség, amely fő­leg vasárnap gyűlt össze szép» számban, szép műsorokat lát­hatott, s ebben jelentős résziltfr volt a vendégegyütteseknek is. Az országos népművészeti fesztivál ezúttal is hazánk nemzetei és nemzetiségei együ- vétartozásának, internacionalis­ta egységének manifesztáciőja is volt. Ilyen szempontból is a jól végzett munka tudatával távoztunk Zselízről. CZINGEL LÁSZLÓ rá viselkedésünkre, tulajdonsá­gainkra. A humort is emberformáló, emberjavító eszközként alkal­mazza. Káprázatos átváltozá­sai azt bizonyítják, hogy a perc töredéke alatt minden át­menet nélkül képes egyik helyzetből a másikba csöppen­ni, egyik maszk mögül a má­sikba bújni. Maszkjaival is emberi figurákat és karaktere­ket mintáz, magatartásokat jellemez és minősít. Mai együttese a szovjet sza­tíra legjelentősebb egyénisé­geivel dolgozik együtt. Gin- gyinnal, Rjabkinnal és Rizsov- val. A tíz tagú társulat ta­pasztalt színészekből és fiatal tehetségekből áll. A. Karpov, V. Ljahovickij és L. Gvozgyi- kova a legjobb karakterszíné­szek közé tartoznak. A színház sikerének egyetlen titka van: tükör felállításával lehetőséget adnak a negatív jelenségek bemutatására. Ar­kagyij Rajkin színházának minden előadása aktuális, mi­vel kortársai világát mutatja be és a társadalmi fejlődés gyorsítását szorgalmazza a hu­mor érvényességével összeköt­ve. Felébreszti a megismerés­hez való kedvet, megszervezi, hogy az emberek a valóság megváltoztatásában szórako­zást találjanak. Rajkin és társulata Košicén búcsúzott a közönségtől. Ez a búcsú azonban nem lehet más: „Viszontlátásra, Arkagyij Raj­kin!“ G. SZABŰ LÁSZLÓ ÚJ FILMEK Többen az átlagon felül JEGYZETEK A XXII. ORSZÁGOS NÉPMŰVÉSZETI FESZTIVÁLRÓL FUSS, HOGY UTOLÉRD (cseh) Nem mondunk újat, amikor megállapítjuk: a mai téma filmre vitele sokkal nagyobb buktatókat rejt magában, mint például a történelmi téma. Napjainkat ugyanis mindany- nyian jól ismerjük, az alkotók­tól tehát joggal elvárjuk, hogy műveikben igazságosan, tárgyi­lagosan ábrázolják a történte­ket. tatva minden lehetőséget meg­ragadtak arra, hogy ostoroz­zák a kispolgáriság mai meg­testesítőit és e mentalitás for­máit. Céljuk, hogy a vadhaj­tások nyesegetésével megmu­tassák az igazi emberi értéke­ket, a mai vezetők helyes jel­lemvonásait, olyan tulajdonsá­gokat, mint a felelősségtudat, az odaadás, a szorgalom, az Jelenet a cseh filmből; Jobbra Zdenék Hradilák, a főszereplő Az emberek közötti kapcso­latokkal foglalkozik Stanislav Sírnád rendező a Fuss, hogy utolérd című filmben. A kap­csolatokat bonckés alá téve az önzést, a karrierizmust, a túl­burjánzó becsvágyat és a kis­polgári mentalitás egyéb mai megnyilvánulásait veszi célba. A film központi alakja egy munkásszármazású gyárigazga­tó. A történet, illetve a konf­liktus kibontakoztatása szem­pontjából kulcsszerepe van a filmben az igazgató feleségé­nek — a hihetetlenül rongyrá­zó és kivagyi, a férj pozíciójá­tól megrészegült „nagyságos asszonynak“ — és az igen jő képességű, ám a karrierért mindenre képes, gátlástalan igazgatóhelyettesnek. A film konfliktusát ennek a három embernek a kapcsolata adja; viszonyuk ábrázolása nem újszerű, s hogy az alkotás mégis mai, az éppen a konflik­tus hordozóinak tulajdonságai­ból, magatartásából adódik. Az alkotók a szereplőket, illetve kölcsönös kapcsolatukat bemu­emberek megbecsülése, me­lyek a vezetői tekintélyt növe­lik. Stanislav Strnad alkotása nem kivételes mesterségbeli tudással készült mű; hibái el­lenére (a konfliktus híg meg­oldása, az igazgató feleségének kispolgári magatartása szinte valószerűtlenül túlhangsúlyo­zott stb.) azonban tisztességes vállalkozásnak tekinthető első­sorban azért, mert amit elénk tár — igaz. A rendező érde­me, hogy volt bátorsága tükröt tartani az emberek elé és szé- pítgetés nélkül meg merte mu­tatni a tükörben látható képet. Jó színészi alakítások tanúi lehetünk a filmben; Zdenék Hradilák az igazgató szerepét egyszerűen, mértéktartóan ala­kítja. Helyettesét Kadoslav Br- zobohattj formálja meg — a szerep nyújtotta lehetőségek­nek megfelelően. Marie Draho- koupilová a feleség szerepében a kelleténél harsányabb. Emlé­kezetes marad még Karolina Slunéöková és Martin Rúzek já­téka. Robert Louis Stevenson hí­res kalandregénye ma is ked­velt olvasmánya a serdülő if­júságnak. A kincses sziget a nagy angol kalandregények vo­nulatába tartozik, Defoe, Fiel­ding és Walter Scott hagyomá­nyaiból táplálkozik, jóllehet a a nézők figyelmét még akkor is, ha az alkotás alaphelyzete nem túlságosan érdekes. A kincskeresés, a gyors meggaz­dagodás, a nagy kaland, a ro­mantika ma is izgatja az em­berek fantáziáját, jóllehet sen­ki sem hisz bennük. A spanyol kalandfilm egyik kockája 1977. VI. 14. társadalmi körkép felvázolá­sának gondosságában nem emelkedik a nagy romantiku­sok színvonalára. A.regényt már számtalanszor megfilmesítették. A mostani adaptációhoz olyan nagy mű­vész adta a nevét, mint Orsón Welles; ő a forgatókönyv társ­szerzője és az egyik főszerep, a rettenthetetlen kalózvezér alakítója. John Hough rendező képzeletét a mű mozgalmassá­ga, kalandossága és titokzatos­sága ragadta meg. Kétségtelen, hogy ezek az elemek lekötik A rendező nem túl eredetien dolgozta fel a regényt; a ka­landfilmek ismert fordulatait alkalmazta. A történetet egyéb­ként egy kisfiú szemén keresz­tül láttatja; Kim Burfield, az ösztönösen tehetséges gyer­mekszínész otthonosan mozog a kalandokban. Orsón Welles- szel együtt ő tartja a vállán az egész film építményét. Játékuk az alkotás erőssége, s nélkü­lük az adaptáció bizony lógna a levegőben. —i/m— Rajtunk is múlik A leningrádi Állami Miniatűr Színház vendégszereplése „Könnyű a jövőt megjósolni — mondotta Rajkin. Péntek után szombat következik, a nyarat ősz váltja fel. Hogy mi­lyen lesz a jövő? Milyen lesz kertünkben a gyümölcsfa ter­mése? Rajtunk is múlik!“ A dolgos, nyílt, becsületes embert tiszta, igazságos jövő várja. Komolyan, szenvedélye­sen kell harcolnunk hibáink kiküszöböléséért. Erre figyel­meztetett bennünket Arkagyij Rajkin, kinek szövetségesei a remény, az igazság és az em­beriség. Ezek társaságában lé­pett elénk az elmúlt napokban, lángragyújtva önmagát, minket pedig fellobbantva. Külföldi művészek vendég- szereplése mindig nagy kultu­rális esemény színházi éle­tünkben. Erről tanúskodik Ar­kagyij Rajkin, a Szovjetunió nemzeti művésze és annak tár­sulata, a leningrádi Állami Mi­niatűr Színház hatalmas sikere is. Rajkinék nem ismeretlen környezetbe jöttek hazánkba, hiszen 1958-ban és 1963-ban már jártak nálunk. így érthető is, hogy mostani előadásukra, a Rajtunk is múlik, című mű­sorra művészet volt jegyet kapni. Az Állami Miniatűr Színház (Malenkij chudozseszt- vennij esztradnij tyeatr) „Raj­kin színháza“; a művész 1939- től tagja a társulatnak. Ott­hon „a szovjet színpadi szatí­ra királyá“-nak, vagy egysze­rűen csak Arkásának nevezik, aki nemcsak nevetni, hanem nevettetni is tud. Arkagyij Rajkin a legna­gyobb művészek egyike. Gaz­dag színészi eszköztára, ma­gasfokú tehetsége sokoldalú művészre vall. Konferál, ját­szik, pantomim jeleneteket ad elő, parodizál, énekel. Rajkin erősen intelektuális és rendkí­vül vonzó egyéniség. Nemcsak egy társulatot, hanem egy mű­fajt is képes magához formál­ni. Esztrád, szatíra, kabaré? Ne­héz eldönteni, melyik jellem­ző színpadára. Ám a humor mindenképpen dominál. A társulat kezdetben klas­szikus esztrád színházként működött, színjátszó csoporto­kat, cirkuszművészeket, szava- lókat, énekeseket, táncosokat, parodistákat foglalkoztatva. A műsor ugyan változó jellegű volt, Rajkin azonban a konfe- rálás melleit mindent megta­nult, végül ő lett a színház első számú előadója. Rajkin képességeit is alárendeli hu­mánus mondanivalójának, har­col minden olyan jelenség és emberi tulajdonság ellen, ami gátolja életünket. Gesztusai, mozdulatai, mimi­kája, beszélő szemei színes szí­nészi skáláról tesznek bizony­ságot. Rajkin szavak nélkül is művészi teljesítményt képes nyújtani, mert művészete mély emberséggel, széles emberisme­rettel van telítve. Bizalmas suttogásával hatal­mába keríti a nézőt, mondani­valójával elgondolkoztatja, majd hirtelen feloldva mutat ve még nem baj, a hiba akkor kezdődik, amikor az összekötő ének, szöveg merőben más, mint a tánc, nincs összefüggés közöttük. Sok dilemmát oko­zott, hogy a műsorblokk idejét egy tájegység löltse-e ki, avagy több tájegység táncait vigyék színpadra bizonyos gon­dolatot, összefüggő motívumot követve. Ha lehet ezt egyálta­lán így mondani, akkor az utóbbi tűnik nehezebbnek, mert a különböző tájegységek­nek más a táncos jellegük, s ezt bizony nem könnyű egy műsor keretében megfelelően érzékeltetni. Zselíz (Želiezovce) már több mint két évtizede hazai ma­gyar táncosaink, valamint a népművészet kedvelőinek talál­kozóhelye. Népi táncegyütte­seink évről évre itt is számot adnak felkészültségükről, fej­lődésükről, művészi útkeresé­sükről. A szakemberek, első­sorban a táncmozgalom irányí­tói pedig lemérhetik az együt­tesek tevékenységének eredmé­nyességét, a további munkát illetően értékes tapasztalatot szerezhetnek. Nem mellékes, sőt nagyon fontos az is, hogy a nézők ezrei gyönyörködhet­nek népművészetünk értékei­ben, a változatos, szemet-lelket gyönyörködtető táncokban. Különösen az utóbbi évek óta országszerte nagy figyel­met szentelünk folklórkin­csünk feltárásának és megfe­lelő feldolgozásának, úgy, hogy a múlt értékei, haladó hagyo­mányai kulturális életünk szer­ves részévé, ihlető forrásává váljanak. Fontos szempont az is, hogy népművészetünk, hala­dó hagyományunk jelentős szerepet játszik a mai ember életszemléletének, valamint tu­datának és érzelemvilágának a megfelelő formálásában. Legjobb táncegyüttesünk mű­sorválasztásában, művészi mun­kájában is érződik az említett fokozott gondoskodás. Sokan nyúlnak szűkebb hazájuk folk- lőrkincseihez, s ilyen vonatko­zásban gyakran úttörő munkát végeznek már-már feledésbe menő értékek feltárásában. Az idei fesztiválon ismét színpadra léptek legjobb együt­teseink, hogy 20 perces mű- sorblokk keretében versenyez­zenek a CSEMADOK Központi Bizottságának nagydíjáért, va­lamint a Népművelési Intézet által kiírt „Az év legjobb ko­reográfiája“ elnevezésű díjért. Ürömmel állapíthatjuk meg, hogy a résztvevő tánccsopor­tok többségénél határozott ja­vulást észleltünk tavaly óta. Ma több átlagon felüli együt­tesünk van, mint egy évvel ezelőtt. Koreográfusaink több olyan új kompozíciót készítet­tek, amelynek alapját hazai magyar tájegységek folklórkin­csei képezi. Jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy népi tánco­saink ezeket az alkotásokat megfelelő színvonalon adták elő. Persze, ezúttal sem csupán pozitívumokat jegyeztünk le. Köztudott, hogy a népi tánc nagyon életteljesen és intenzí­ven érzékelteti az emberi ér­zelmeket, lelkiállapotokat, han­gulatokat, nem utolsó sorban pedig a sokoldalú emberi jel­lemvonásokat. Ezek megfelelő színpadi megjelenítése belső színpadi fegyelmet igényel el­sősorban a táncosoktól. S ez a belső fegyelem, a megfelelő összpontosítás bizony több együttesnél hiányzott. Több csoport fellépésénél dicsérhet­tük a táncosok tiszta éneklé­sét, ugyanakkor azonban né­hányszor nem lehettünk elége­dettek az éneklő csoportok tel­jesítményével, mert több eset­ben bizony csökkentették egy- egy műsorszám értékét. Sa>nos, több esztendeje visszatéri) probléma a kísérő zenekarok Pillanatkép a fesztiválról többségének aránylag gyenge színvonala is. Ezúttal sem min­dig álltak feladatuk magasla­tán, s rájuk is ugyanaz vonat­kozik, mint néhány éneklő cső portra, részvételükkel nem emelték egy-egy műsorszám színvonalát, sőt. Ismerjük a ze­nekarokkal kapcsolatos szerve­zési, több esetben pedig anya­gi jellegű gondokat, mégis úgy érezzük, többet kellene foglal­kozni a zenekarok szakmai fejlődésével. Országszerte egy­re több zeneiskola működik, szinte napról napra növekszik a zeneileg képzett, fiatalok száma. Ükét is be kellene von­ni *tz amatőr művészeti moz­galomba. Szakmai felkészültsé­gük, ambíciójuk ösztönzőleg hathatna a zenekarok munká­jára. További észrevételként azt említjük meg, hogy néhány együttesnek komoly gondot okozott a 20 perces mösor- blokk megfelelő összeállítása. Sokan úgy oldották meg a problémát, hogy a műsorban szereplő táncokat egymás után rakva énekkel, szöveggel kö­tötték össze. Ez alapjában vé­A KINCSES SZIGET _________________________________(sponyot)

Next

/
Thumbnails
Contents