Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-30 / 178. szám, csütörtök

Énekszó a Tisza mellett

Ötéves a Bodrogközi Magyar Tanítók Énekkara

i n t e r k 1 u b ü tantestületi szobában

MÁR NEMCSAK LEVELEZNEK

Mikor egy vidám pergésú, fátékos népdalfeldolgozás előadása után is erős marad a taps, nem tehetnek mást — kénytelenek ismételni.

— Még hogy is tud olyan gyorsan mozogni a szájuk, ne- kfMn kitörne a nyelvem — mondja előttem egy idős ember a feleségének, miközben öufe lr ’ '•n tapsol.

fryors ütemű szlovák nép- clíí ' Csajkovszkij lágyan lengo da'lamai váltják fel; szinte pillanatok alatt szárnyukra ra gndva az emberi képzeletet. Dr» alig pihenünk ebben a lebegésben, máris Bárdos népdalfeldolgozásának pattogós; magyar ütemei vérteznek fel iámét, fis Íjív tart ez perceken keresztül. Magyar, szlovák, cseh, orosz nyelven zendül fel a dal és ragad magával. A terebesi járás magyar tanítóinak énekkara ünnepli így fennállásuknak ötéves évfordulóját, itt a nagy- tárkányi (Veľké Trakany) új kultúrházban, — vendégük, a Szepsi (Moldava nad Bodvou j Munkásdalárda jelenlétében és köz rém üköd é«év«'

Csonka Lászlő. a nagytárká- nyi Kilencéves Általános Iskola igazgatója mondja az ünnepi hangverseny után:

— Iskolánkból öten vagyunk tagjai az énekkarnak. Számunkra külön öröm, hogy itt tarthattuk ünnepi koncertünket. Kultúrházunk a legutóbbi választásokra készült el. Eddig ez a fellépés volt itt a legnagyobb rendezvény.

Vaszily Lászlói és Kovács Aladárt keresem tekintetemmel. Nem csoda, hogy az énekkar elnökét, illetve karnagyát a legnagyobb tömeg közepén találom meg.

— Hát egy kilót biztos fogytam — mondja Kovács Aladár —. de egy közös próba alkalmával több is lemegy —

teszi hozzá mosolyogva, miközben homlokáról törli a verejtéket.

Nagy a zsongás, nehéz most Itt beszélgetni. Vaszily Lászlóval ezért egy csendesebb sarkat keresünk, ahol nyugodtab- han elmondhatja az öt év rövid történetét.

— Működött régebben Nagy- kaposan egy énekkar, de valamilyen oknál fogva felbomlott és járásunkban hosszú ideig magyar énekkar nem volt. A pangást megúnva született az ötlet, hogy — mivel járásunk ban viszonyhľg sok magyar pedagógus van — alakítsuk hát meg a tanítók énekkarát! Kimentünk a járási nemzeti bizottság oktatási osztályára. Ne kik is tetszett az ötlet. Azonnal körlevelet írtunk az iskolákhoz. Hát í^y kezdődött! Először negyvenen, aztán ötve- nen, most pedig már hatvanan vagyunk. Az eltelt fél évtized alatt 54 fellépése volt énekkarunknak. 121 próbán, ti két- háromnapos összpontosításon vettünk részt. Valamennyi- fellépésre mottónk jegyében: Eijutlatrv a lényt az emberi szív mélyébe“ készültünk. Legsikeresebb. szerepléseink

1973-ban Losoncon, a kezdő énekkarok fesztiválján, majd Poprádon, az énekkarok kerületi versenyén volt. 1974-ben a SZNF 30. évfordulója alkalmából Trebišovon adtunk sikeres koncertet. 1975-ben jól szerepeltünk Füleken az énekkarok kerületi versenyén. Voltunk a galántai Kodály napokon is, ahol ezüstkoszorús minősítést nyertünk. Hetvenhatban a hazai fellépéseken kívül Magyar- országon részt vettünk j III.

nyen. Énekkarunk közönség elé lépett még Szerencsen, Abaúj- szántón és Tokajban. Nagy odaadással és lelkesen készültünk a választási .gyűlésekre is, tudatosítva ezek politikai és társadalmi súlyát.

— Mi a magas színvonal, és a sok sikeres fellépés titka? — kérdezem még Vaszily Lászlót.

— Mindenekelőtt az a leg fontosabb, hogy mindnyájan tiszta szívvel, őszinte akarás

aranyosvölgyi erdei hangverse- sal csináljuk. A zenéből, a kö zös éneklésből valahogy erőt tudunk meríteni. Lehet, hogy furcsa, de meggyőződésem, ez többet ad nekünk, mint akár egy jő szauna. ,,A zene felemelő erejében rejlik fáradhatatlanságom titka“ — Bohony Er nő bácsi, énekkarunk egyik legidősebb tagja is így nyilatkozott nemrég. De mindezek — hogy úgy fogalmazzak — csak az érem egyik oldalát jelentik. Ha az illetékesek nem biztosítottak volna számunkra működési lehetőséget, támogatást, akkor ma nem ünnepelhetnénk. Éppen ezért engedtessék meg, hogy ezúton is kö szünetünket fejezzük ki a járási pártbizottság, a jnb, valamint a kulturális intézmények vezetőinek, és más dolgozóinak, akik megalakulásunktól kezdve szívükön viselik sorsunkat.

A rendezők ünnepi vacsorához invitálnak. Ilyenkor általában feszélyezett a hangulat, de itt most nem! Jó kedvvel, viccelődve ülnek asztalhoz a szép siek és az itthoniak. Régi ismerősök már, hisz a Bodrogközi Tanítók Énekkara is dalolt a Bódva-völgyében. Élményekről, a közelmúlt eseményeiről beszélgetnek, de mielőtt hoznák a vacsorát valamelyik asztalnál felcsendül egy népdal és néhány lélegzetvételnyi idő után már mindenki énekel. Ismét arra gondolok, igaz az a mondás, hogy dalolva szép az élet! SZASZAK GYÖRGY

A közelmúltban Nagyidán (Vefká Ida) részt vettem a szülői munkaközösség ünnepi ülésén, a pedagógusok részvételével megrendezett patronálok napján, amelyen a védnökségi szerződés tervezetét tárgyalták meg.

A figyelemre méltó nem maga a szerződés. Ilyen sok van, bár még mindig nem elég, legalábbis a magyar tanítási nyelvű iskolák esetében. Az a két munkás, aki a szocialista mun- kahrigád képviseletében részt vett ezen az ülésen nagyon mély benyomást hagyott bennem. Egyszerűségüknél csak a bölcsességük volt nagyobb, ahogy a több éves sikereikről, a kitüntetéseikről beszéltek.

A védnökségi szerződést a Kelet-szlovákiai Vasmű egyik üzeme karbantartó részlegének Lőrinc szocialista brigádja kéz dernényezte a XV. párt kong resszus határozatai szellemében. A szerződés bevezetőjében hivatkoznak arra, hogy a CSKP

XV. kongresszusa kiemelte a? egész iskolarendszer átszervezésének fontosságát a tanítási módszer hatékonyságának és az oktatás színvonalának emelése érdekében. Szorgalmazta, hogy a tanulók már a nyolcosztályos alapiskolában szerezzenek annyi gyakorlati és elméleti ismeretet, hogv sikerrel megállják a helyüket mind a

Az ok kiváltja az okozatot, majd az okozat hat vissza az okra, így alakul az egész

egyetlen természetes körfolyamattá: egészséges fejlődéssé,

így van ez a Királyhelmeci (Kráľ. Chlmec) Alapiskolában is, ahol közel 50 pedagógus foglalkozik 747 tanuló oktatásával, nevelésével. Kezdetben, a konszolidációs évek kezdetén ok volt: erősíteni, fejleszteni n tanulók érzés- és tudatvilágában a proletár nemzetköziség szellemét. Molnár Zoltán igazgató így emlékszik vissza erre:

— - Arra törekedtünk, hogy a tanításban feltétlenül érvényesüljön ez, do más formát is kerestünk.

Megalakult a pionírcsapat tanácsának közreműködésével az INTERKLUB, melynek vezetője Szűcs Gyula tanító. Ez volt az okozat.1* A klub tevékenységének jelentősebb sikereire emlékeztetnek az iskola forradalmi h gy o m á n y ok e m 1 ékszobá j á ban

őrzött krónikák, fényképfelvételek emléktárgyak, ajándékok. Séf esik Béla igazgatóhelyettes véleményével teljes mértékben egyetértünk:

—■ Ezek csupán külső jelek, melyeket fontosaknak tartunk, és felhasználunk további munkánkban. A belső, a lényeg, a tartalom tanulóink tudatában él. Azt mi nem tudjuk megmutatni, de hisszük, reméljük, hogy megmutatják majd ők. Ahogy mondani szokás: a nagybetűs életben.

Az igazgató másik helyette se, Csurkó Dezső így méltatja a klub jelenlegi tevékenységét:

— Az okozat visszahatása ma már nemcsak a tanulók köre ben érezhető ...

Sürgető kérdéseinkre, hol? hogyan? miben? — kimondja:

— Még a tantestületünk is interklub.

Tények: az iskola rendszeres baráti kapcsolatot tart a beregszászi szovjet iskolával, a tőketerebesi (Trebišov) szlovák tanítási nyelvű alapiskolával, Magyarországon a Kisváradi Általános Iskolával.

Tagadhatatlan, hogy a baráti kapcsolatok eleven ereje jobban érezhető, ha a szokásos levélváltásokon kívül rendszeresítik a találkozókat is, mint a királyhelmeciek teszik. Hangulata, varázsa van egy-egy jól szervezett baráti találkozónak. Kölcsönösen megismerik egymást a pionírok, a pedagógusok.

— Mi azonban arra törekszünk — magyarázza az igazgatóhelyettes —, hogy tartalmat, úgynevezett belső töltést adjunk ezeknek a találkozóknak. Olyan programot, mely a jövőben is hatni fog.

Érdemes megemlíteni példa

közép- és főiskolákon, mind a szakmunkásképző intézetekben.

A Lőrinc-brigád ezt a feladatot megtárgyalta és a Országos szakszervezeti kongresz- szus és a NOSZF évfordulója

Mindenki nyer

A szocialista munkabrigád és az iskola együttműködése

tiszteletére tett kötelezettségvállalásaiba foglalta.

Elhatározásuk indokolásában rámutattak arra is, hogy a védnökségi üzemeknek és a fejlettebb szocialista mnnkabri- gádoknak szükséges hatékonyabb segítséget nyújtaniuk az iskoláknak Elsősorban segédeszközök készítéséről, a politechnikai képzéshez szükséges hulladékanyag juttatásáról, apró javítások gyors elvégzéséről van szó Tudatában vannak annak, hogy a politikai nevelő- munka elősegítését szolgálják a rendszeres üzemlátogatások, szakelőadások, szaktanácsadások. A tanulóifjúság így határozottabb képet nyer az életről, a munkalehetőségekről és feltételekről, megismerkedik a

gyanánt az egyik találkozó programját. Rajzversenyt szer vezett a tőketerebesi szlovák iskola. A legsikerültebb rajzokat Királyhelmecre küldték. Ott kiállítást rendeztek ezekből a rajzokból. Szavazott a „közönség“, vagyis az iskola diáksága, és a rajzokat felülbírálta, értékelte a tantestület, illetve a Királyhelmeci Alapiskola szaktanítóiból álló bíráló bizottság. Díjazáskor eljöttek a tőketerebesi tanítók és diákok. Már adva volt a téma: a rajztanítás módszereinek összehasonlítása. És adott volt a jövő számára alakítandó program: Mikor és hol rendeznek hasonló versenyt. kiállítást? Milyen témaköröket érintve? Milyen technikával készített rajzokat fognak kiállítani?

Hasonló módon rendezlek már közös sportversenyt, honvédelmi versenyeket. És nemcsak szlovák, hanem szovjet és magyarországi pedagógusokkal, pionírokkal együttműködve.

A találkozók, közös rendezvények alkalmával egyéni, személyes barátságot kötöttek, hiszen a pionírok nemcsak a néhány órás versenyen, rendezvényen találkoztak egymással, hanem otthonaikba hívták egymást. Megismerkedtek barátaik szüleivel, testvéreivel, otthonával, hiszen néhány napig együtt laktak. Beregszászon. Király- helmecen, Tőketerebesen, Kisvárdán.

Felfigyelek a megjegyzésre:

— Mindez még csak forma, mely ugyan belső tartalommal párosul, de mi továbblépünk. Illetve már léptünk is.

— Ez miben nyilvánul meg?

Újabb, feljegyzésre érdemes

tények következnek: közös tan- testületi gyűlések, bemutató tanítási órák, szakmai megbeszélések. Beregszászon, Királyhel- mecen, Tőketerebesen, Kisvárdán.

— Négyes találkozót még nem szerveztek?

— Még nem, de arra Is sor kerül majd.

Természetes folyamat: az ok kiváltja az okozatot, majd az okozat hat vissza az okra. Kör- be-körhe, de egyre magasabb szinten.

Aki mindezt megismeri, felismeri a Királyhelmeci Alapiskolában, már nem is csodálkozik, ha a tantestületi szoba falán meglátja a bekeretezett elismerő oklevelet, melyet szövetségi kormányunk elnöke, Ľubomír Štrougal elvtárs írt alá.

HAJDÚ ANDRÁS

munkafolyamatokkal az egyes szakmákban.

A szerződéstervezetet az üzemi gyűlésen — az iskolaigazgatóság jelenlétében — hagyták jóvá. Csak néhány pont a szerződésből: a szocialista

munkabrigád segítséget nyújt az iskolának az ifjúság megnyerésére az üzemben való munkára; a szakoktatás színvonalának emelése érdekében az üzem lehetőségei szerint tanítási segédeszközöket készít és kisebb javításokat is elvégez.

Az iskola ezzel szemben kötelezi magát,, hogy az üzem ünnepi ülésein és a állami ünnepek alkalmával az üzemvezetőség felkérésére a tanulók műsort adnak; ismertetik az üzem és a szocialista brigádok eredményeit és tájékoztatják őket a brigádtagok életéről és munkájáról, hogy ezzel is elősegítsék a munkához való szocialista viszony kialakítását.

Befejezésül talán csak any- nyit: a magyar tanítási nyelvű alapiskola Nagyidán régi épületben van, ahol sokszor gondot okoztak a javítások. Már eddig is sokat segítettek a szülők, a javítások elvégzésére azonban talán ez az egyetlen megoldás kínálkozik a községben — s ez a példa mindenképpen megérdemli, hogy szót ejtsünk róla.

SZANYI JÖZSEF

Ötlete I*

„Humorban nem ismerek tréfátKARINTHY FRIGYES

1

Itt van előttem ez a fekete macska. Sátánnak hívom, mivel éppen olyan fekete, mint Sátán kutyám volt, amelyik miután tizenegy gyönyörű kutyakölykőt hozott a világra, kimúlt. Tehát

itt maszkái előttem ez a Sátán nevű macska, és nyávogd mert nem szereti, ha az írógépen kopácsolok. Hiába magyarázom neki, hogy írnom kell, félrehajtja gyönyörű mókusfejét és nyávog.

k'rnondom neki, hogy ő tulajdonképpen francia kölni. Chat- noir. Fütyül a dologra. Engem ez némileg megvigasztal, mert úgy látom Sátán macskám nem sznob.

Most felmászott az asztalra, határozottan tiltakozik az ellen, hogy írok. Ügy nézem, viszolyog mindenfajta értelmiségi tevékenységtől. Játszani szeretne velem, nyilván az a véleménye legjobban tenném, ha pamutgombolyaggá-válnék, montha már látta volna az'okat a bizonyos giccseket, azokat az előkelő falvédőket.

Nem láthatta, hiszen még csak egyhónapos. Bekapcsolom neki a kis japán tranzisztoros rádiót. Valamelyik állomásról beatzene közvetítődik. Macskám kínjában a falat kezdi rágni. Kikapcsolom a készüléket: elvégre is az állatkínzás büntetendő cselekmény.

Mondom neki, hogy a múltkor Sliaöon éppen ilyen mókust láttam, mint ő, csak nem ilyen feketét. Nem hiszi el.

Sem hiszi el. Látom rajta, hogy azt hiszi, ő a világmindenség közepe, középpontja, teteje. Hiába is magyarázom neki, hogy régebben az ember is ezt hitte magáról, aztán jött Kopernikusz és Jöttek az egésznek.

Ez a Kopernikusz-féle história elálmosítja őt, meg talán az ű/ságok is, amiket tanulmányozás végett eléje tettem. Szépen összegűmbőlt/ödik és alszik, alszik, alszik.

2

Az üzletember. Ezt a címet adnám ennek a je/ezetnek, ha egy üzletember megérdemelne egy címet.

Figyeljék meg öt, ahogy átmegy az utcán, határozott léptekkel, céltudatosan, célirányosan. Üzletet megy kötni. Egyelőre még nem tudja, milyen üzletet, csak azt, hogy: jót. Jó üzletet.

Dehát milyen is a jó üzlet?

Már az utca innenső oldalán észreveszi a megszorult embert. A 'ődbejutottat. A csöbehúzottat. Hozzálép.

Megveszi a télikabátját, a jegygyűrűjét, a karóráját. Féláron, tern.é^zetesen. Megveszi az álmait, a lelkivilágát, ábrándjait, tér ve't. Féláron.

s mindezt eladja egész áron. Hiszen csak így lehet jó az fiz et. Őneki mindig van télikabátja, több jegygyűrűié, négy—öt karórája. Mindig vannak használható ötletei, tervei.

ügyeljék meg őt. Megérdemli a figyelmüket. Göndör a haja. De néha egészen kopasz. Néha az is előfordul vele, hogy állásban van Néha az is, hogy dolgozik.

Humora persze nincs. Azt például el sem tudja képzelni, hogy valamelyik üzletfele vlsszakézből szájonvágja őt.

Holott megérdemelné. Holott csak ezt érdemelné meg.

ZS. NAGY LAJOS

A Bodrogközi Magyar Tanítók énekkara. Karnagy: Kovács Aladar

(Molnár János felvétele)