Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)
1977-06-20 / 168. szám, hétfő
újságírásunk a szocializmus ügyét szolgAua ÚJ szó 1977 VI. 20. (Folytatás a 2. oldalról) nyékét, erre semmi esetre sincs szükségünk. Propagandánk harciassága és offenzivitása olyan alapvető követelmény, amely a valóság igazságos és mély megismerésének szükségszerűségéből és abból a szilárd meggyőződésből indul ki, hogy nekünk van igazunk, hogy a jövő a szocializmusé és a kommunizmusé. A gazdasági propaganda és agitáció Elvtársak! Társadalmunk életében fontos helyet foglal el a gazdaság. Helyes, hogy a tömegtájékoztató eszközök munkájukban rendszeres gondot fordítanak a gazdaságpolitikánkkal kapcsolatos kérdésekre. A XV. pártkongresszus szociálökonő- miai programjának teljesítése azt jelenti, hogy maradéktalanul meg kell valósítanunk a 6. ötéves terv feladatait, javítanunk kell a munka minőségét, növelnünk kell a hatékonyságát és a gazdaságosságot, mozgósítanunk kell a gazdasági növekedés összes forrásait, és biztosítanunk kell ebben az időszakban is a népgazdaság dinamikus fejlődését csakúgy, mint ahogy a megelőző ötéves tervidőszakban biztosítottuk. Ügy is mondhatnám, hogy ez feltétlen követelmény. A népgazdaság fejlődésének eredményei közvetlenül befolyásolják a nép életszínvonalának alakulását, egyre növekvő szükségleteinek kielégítését. Abból indulunk ki, hogy terveinket csak a dolgozók alkotó kezdeményezése, a munkához és a társadalomhoz való öntudatos viszonya alapján tudjuk sikerrel megvalósítani. Ez az öntudatosság az új ember nevelésének folyamatában jön létre, aki széles társadalmi összefüggésekben keresi tevékenységének értelmét, aki számára világosak a reá háruló feladatok. A nevelésnek ebben a folyamatában éppen a gazdasági propaganda és agitáció hat pozitívan, amelynek nem szabad élettelennek, száraznak és nem meggyőzőnek lennie. Nem szabad a dolgozókat szakkifejezések és számukra nem érthető fogalmak özönével, semmitmondó számokkal és közhelyekkel elárasztani. Néha úgy tűnik, hogy egyes csoportok túlságosan leíró jellegűek, formálisak, és — bocsánat a kifejezésért — unalmasak. Azt hiszem. nem növeli a riport meggyőző erejét és életképességét a gépek zakatolása, ami már szinte sztereotip módon minden riportban háttérként szerepel, mintha a szerző szemében lassan ez a zörej már fontosabb lenne, mint az Igazgatóval, a mérnökkel vagy a munkással folytatott beszélgetés tartalma. Az eredményről meg gyakran úgy beszélnek, mint* ha az magától születne. Az eredmény már a záró akkord. A nyilvánosságot azonban érdekli, hogyan jutottak el az eredményhez az egyes dolgozók, az egyes munkacsoportok, mi motiválta cselekedeteiket, milyen problémákat kellett közben leküzdeniük, milyen nehéz perceket éltek át, mekkora küzdelmet kellett vívniük azért, hogy kifejtsék a tervezett szénmennyiséget, kiváló minőségű acélt gyártsanak, műszakilag tökéletes gépet készítsenek, megtermesszék és be- gyűjtsék a termést. Hiszen nemcsak a készen adott eredményeket, hanem a problémák megoldásához vezető alkotó hozzáállásában a munkastílusban és -módszerekben is rejlik a pozitív példa erele, amely kolektív tapasztalatokkal gazdagíthatja a társadalmat. Más úton nem lehetséges hatékonyan közvetíteni és továbbadni az élmunkások és az élen Járó kollektívák Ismereteit és képességeit, leküzdeni az elavult munkamódszereket és -formákat, terjeszteni a haladó eljárásokat és az újítók sikereit. Az újságíró nemcsak regisztráló készülék, nemcsak azt jegyzi fel, amit mondanak neki. A dolog lényegére kell törnie, s a szó jó értelmében — mondjuk — kellemetlenkedőnek is kell lennie, és meg kell kérdeznie a fogyatékosságok okait. Nem szabad megelégednie az objektív nehézségekre való hivatkozással, hanem lé- nyegretörő kérdéseket kell feladnia. Hiszen vannak olyan vállalataink, amelyek kiváló eredményeket érnek el, üzemeink, amelyek rendszeresen teljesítik a tervet, de olyanok is, amelyek lemaradnak a feladatok teljesítése terén. Nem az a célunk és nem is szabad hogy az legyen, hogy megütközést keltsünk, és destruktív bírálatot gyakoroljunk, mint ez a társadalmi válság éveiben történt, hanem törekednünk kell még roszabb: távolról a csúcsot látni lehet, de amikor félúton vagyunk, vagy a hegyoldalban, elveszik szemünk elől. Ez találó példája a mi utunknak is. Erről érdemes elgondolkodni. Semmit sem szabad leegyszerűsíteni, hiszen számos olyan dolog, amely egyszerűnek tűnik, a valóságban nehéz. A feladatok sikeres teljesítése csak akkor lehetséges, ha reálisan látjuk a leküzdésre váró akadályokat. Számos nagy sikert érünk el, amelyekre büszkék vagyunk, bizonyos dolgok azonban nem sikerülnek. Nem szabad, hogy a sikerek önelégültekké, gondtaa problémák, a fogyatékosságok okainak kivizsgálására, és segítenünk kell azok feltárásában és megoldásában. Az alkotó bírálat A bírálat hatékony és hasznos lehet, ha a szocializmus megszilárdításának pozíciójából, világos és elvszerö álláspontból, a problémák mély ismeretéből indul ki, és megmutatja a kivezető utat. A tömegtájékoztató eszközöknek be kell kapcsolódniuk a küzdelembe mindenütt, ahol a fogyatékosságok, a felelőtlenség. a lustaság, és a haszonlesés ellen folyik a harc, ahol az egyéni, a vállalati vagy a helyi érdekeket a társadalom érdekel fölé helyezik, ahol kiforgatják a párt irányvonalát, ahol — hogy úgy mondjam — még létezik a gyakorlati opportunizmus, ahol rossz munkával teszik tönkre az emberek milliói munkájának eredményeit. A tömegtájékoztató eszközöknek ez a bíráló és egyidejűleg ellenőrző tevékenysége a jövőben is élvezi majd pártunk és kormányunk teljes támogatását. Nem azt akarjuk, hogy gyökeret verjen a tudományos vagy a műszaki elmaradottság, hanem éppen ellenkezőleg azt, hogy népszerűsítsék a haladás példáit, a hatékonyság növelésére, a szigorú gazdaságosságra, a minőség javítására és az egész társadalom javára szolgáló kezdeményezés fejlesztésére való törekvést, hogy elősegítsék a tudományos-technikai forradalom vívmányainak gyakorlati megvalósítását, fokozzák az érdeklődést e vívmányok iránt, s hogy az emberekben tudatosítsák, hogy népgazdaságunk a KGST-tagállamok népgazdaságainak egyike. Azt sem akarjuk, hogy a tömegtájékoztató eszközök válogatás nélkül propagáljanak mindenféle kezdeményezést, nehogy akaratlanul a formális munkaversenyt támogassák, vagy nehogy jogtalanul olyan egyének vagy kollektívák népszerűségét növeljék, akik vagy amelyek ezt nem érdemlik meg. Az új társadalmi rendszer építése, ahogy erre Lenin többször figyelmeztetett, rendkívül bonyolult feladat. Alkotni mindig nehezebb, mint rombolni. Utunkon akadályokkal kell meg- küzdenünk, sőt számos akadály az utolsó pillanatig ismeretlen, hirtelen merül fel, meglep bennünket. Nem szabad azonban hagynunk, hogy a nehézségek meglepjenek, számítanunk kell rájuk, és nem szabad megijednünk, pánikba esnünk, amikor szembetalálkozunk velük. Bizonyára ismerik azt a találó hasonlatot, amelyet egykor Lenin alkalmazott: messziről a domb kicsinek tűnik, de minél közelebb jutunk a csúcshoz, elérése annál fárasztóbb, és ami lanokká tegyenek bennünket, a sikertelenségeknek sem szabad idegességet, kapkodást és a távlatok elvesztését kiváltaniuk belőlünk. Határozottan ehhez tartjuk magunkat propagandánkban. Ostorozzunk mindent, ami számunkra ellenséges, állítsuk pellengérre a szocialistaellenes megnyilvánulásokat. Harcoljunk a múlt, a nyárspolgári ideológia csökevényei ellen, a kispol- gáriasság megnyilvánulásai ellen mindenütt, ahol még előfordulnak. Ez fontos feladat. Amikor azonban bírálunk, ezt annak tudatában tegyük, hogy erősítenünk és segítenünk kell mindazt, ami a szocializmus ügyét szolgálja. A bírálat nagyon felelős elvi küzdelem szerves része, és ezért fejleszteni kell. Október útján Elvtársak! Közeledik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója. A Szovjetunió nemzeteinek, a mi nemzeteinknek, a szocialista országok népeinek és a haladó emberiségnek ez az ünnepe arra ösztönöz bennünket, hogy még jobban és hatékonyabban sajátítsuk el és terjesszük a marxizmus—leninizmus eszméit, propagáljuk azokat a történelmi eredményeket, amelyeket a Szovjetunió és a szocialista tábor országai, az egész világ forradalmi és haladó mozgalma ért el az imperializmus ellen vívott harcban. E tevékenységünk során a Szovjetunió Kommunista Pártjának és pártunknak az Októberi Forradalom, 60. évfordulója alkalmából kiadott határozatából indulunk ki. Hatvan esztendő alatt lényegesen megváltozott a világ politikai térképe. Földünk arculata. Lenin eszméit, az Októberi Forradalom eszméit a szocialista országok közössége továbbfejleszti. Ez új típusú közösség, a szabad szocialista nemzetek olyan közössége, amilyet a történelem korábban nem Ismert. E közösség országai önkéntesen fejlesztik, és koordinálják együttműködésüket s magatartásukat a szocialista internacionalizmus és a kölcsönös elvtársi segítség alapján. A Szovjetunióval az élen ez a közösség a történelem legfontosabb ereiévé válik. Ma, a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa nélkül már semmilyen fontos nemzetközi problémát sem lehet megoldani. A szocializmus győzelmes előrehaladása következtében több tucat új, független állam keletkezett, amelyek nem követik a fejlődés kapitalista útját, némelyek a szocialista orientálódást választották. Állandóan elmélyül a kapitalizmus általános válsága, egyre nyilvánvalóbbakká válnak megoldhatatlan ellentétei, hanyatlása. Széleskörűen fokozódik a proletariátusnak a kizsákmányolás, a monopóliumok uralma ellen vívott osztályharca. A három fő forradalmi áramlat: a nemzetközi szocializmus, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalmak erejének egyetlen hatalmas mozgalommá való egybekovácsolódása lényegesen megváltoztatta az erőviszonyokat a világban. Alapjaiban átalakult a nemzetközi kapcsolatok egész rendszere. Ezeket a változásokat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kezdte el. Bizonyítják a leninizmus életképességét és igaz voltát, egybekapcsolódnak a Szovjetunió Kommunista Pártjának fáradhatatlan tevékenységével, amely a párt vezető ereje, agya és motorja az egész haladó forradalmi mozgalomnak. Ezért a kommunisták világszerte elismerik és nagyra becsülik Lenin pártját. Pártunk büszke arra a barátságra, amely a Szovjetunió Kommunista Pártjához elválaszthatatlanul köti. E párt tapasztalatai, alkotó és elvszerű lenini politikája, amelyet Leonyid Iijics Brezsnyev elv- társ személyesít meg, ösztönző például és a tanulságok forrásául szolgálnak számunkra. Szívesen csatlakozunk azon milliókhoz, akik őszinte jókívánságaikat fejezik ki Brezsnyev elvtársnak a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökévé való megválasztása alkalmából. Mennyire megváltozott a világ az elmúlt hatvan esztendőben! Mekkora nehézségek közepette született meg, fejlődött és szilárdult meg a munkásság és a parasztság fiatal szovjet állama! Mennyi gúnyban, rágalmazásban, iróniában és lekicsinylésben részesült! És ma? Nagy tisztelettel beszélnek a Szovjetunióról. Még ott is, ahol korábban rágalmazták és sokáig lebecsülték. Tisztelettel tekintenek rá még mostani ellenségei is. Korunk tartalmát a kapitalizmus és a szocializmus harca adja meg. Az emberiség világméretű áttérése a szocializmusra és a kapitalizmus csődje — ezek évszázadunk alapvető problémái, amelyek meghatározzák propagandánk legfontosabb témáit is. Lenin azt mondotta. hogy Oroszország száz évvel elmaradt a kapitalizmus mögött ennek ellenére túl fogja szárnyalni. Ez a látomása, amely már megvalósult, abból a mély meggyőződésből fakadt, hogy a felszabadított dolgozó nép, amely lerázta a kizsákmányolás békjóit, a párt vezetésével, a marxizmus—leninizmus tudományos elmélete alapján a legnagyobb akadályokat is leküzd! és győz. Ma a Szovjetunió minden téren a leghaladóbb ország. A világ első olyan országa, ahol felépítették a fejlett szocialista társadalmat. Példaképünk a Szovjetunió A Szovjetunió a világbéke fő biztosítéka. Elsősorban az ő érdeme. hogy az emberiségnek sikerült megakadályoznia a termonukleáris háború kitörését. A Szovjetunió nagyszabású békeprogramot valósít meg. A többi szocialista országgal együtt következetesen megvalósítja a helsinki értekezlet Záróokmányában foglaltakat A lehető legtöbbet tette annak érdekében, hogy a belgrádi találkozó, amely a Záróokmányban foglaltak megvalósításával foglalkozik. építő szellemű, sikeres legyen. hogv tanácskozása ne legyen hangyaboly. mint ahogy azt bizonyos reakciós erők óhajtják. Az Októberi Forradalom eszméi nagy forradalmasító erőként habnak a szöviet demokrácia élő valóságában. Bizonyítja ezt az új szovjet alkotmány tervezete is. Ez a dokumentum csapást mér mindenfajta szovjetellenességre. A fellett szocialista társadalmat, ahogyan Brezsnvev elvtárs beszédében rámutatott az SZKP KB legutóbbi ülésén, a fejlett gazdasági élet, a modern termelési bázis jellemzi amely lehetővé teszi a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának építését. a tudományos-technikai forradalom vívmányainak és a szocialista gazdasági rendszer előnyeinek egybekapcsolásával A társadalmi viszonyok magq,* sabb érettségi fokát képvise^, amelyek kommunista viszonyokká fejlődnek; ilyen például a dolgozók szilárd politikai és társadalmi egysége, a kommunista párt iránti odaadása é* a marxizmus—leninizmus iránti hűsége. Az alkotmánynak, a szovjet társadalom alaptörvényének tervezete nagy visszhangot keltett nemcsak a Szovjetunióban, hanem valóban az egész világon. Lelkesen ülvözölte a tervezetet népünk és a Szovjetunió minden barátja. Az új alkotmány jóváhagyása a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet népnek történelmi jelentőségű hozzájárulása lesz a kommunista építés nagy művéhez és az azoknak nyújtott internacionalista segítséghez, akik a társadalmi haladásra, az emberiség felszabadítására törekszenek. Nem véletlen, hogy a burzsoá sajtó annyira fejvesztetten és védekezően reagált az új szovjet alkotmány tervezetéra, s a nyugati tömegtájékoztató eszközök egy része elkeseredetten támadta. Persze, ha az új alkotmányt nem a burzsoá ideológusok szája íze szerint alkotják meg, rossznak kell lennie az első betűtől az utolsóig. Bírálatukban szégyentelenül visszaélnek a fogalmakkal és meghamisítják a történelmet. A Guardian című brit lap például azt veti a Szovjetunió szemére, hogy nem a kommunizmus felé halad, ahogy azt a Kommunista Kiáltvány meghatározza, hanem a Szovjetunió Kommunista Pártja csak azt érte el, hogy az egyik osztályt felváltotta a másik. Mintha nem éppen ebben rejlene a történelem fejlődésé-; nek alapvető és döntő fordulata! Abban, ahogy a pokolba került az utolsó kizsákmányoló osztály, és hatalomra került, az az osztály, amely felszabadította saját magát és a többi dolgozót a kizsákmányolás alól. Ezt a Guardian valahogy nem vette észre. Más nyugati tömegtájékoztató eszközök azt kifogásolják, hogy az új alkotmány tervezete nem tartalmazza az emberi jogokat nyugati értelmezés szerint. Mintha az emberi jogokat csak úgy lenne szabad értelmezni, ahogy azt a burzsoázia és képviselői értelmezik. Hiszen Carter úr nyugodtan megteheti, hogy az emberi jogokról szónokol, miközben hagyja, hogy Chicagóban a tüntető Puerto Ricó-lak közé lőjenek, hogy csak egy nemrég történt eseményt említsünk az imperializmus tipikusan jellemző erőszakos cselekedetei közül. Ä Puerto Ricó-iaknak vitathatatlanul megvolt a joguk tüntetni. De amint látható, a rendőrségnek ugyanúgy megvolt a joga közéjük lőni. Formálisan a jogok egyenlőek, csakhogy az uralkodó osztály joga nyilvánvalóan egészen másképp érvényes. Tovább a megkezdett úton Elvtársak! Hazánk nagy sikereket ért el a szocialista építés során. Társadalmunk fejlődéséből is szemléltetően láthatjuk, mire képes a nép, milyen hatalmas alkotó erőt rejt magában, és tud kifejteni, amikor megszabadul a kizsákmányolástól és amikor a kommunista párt vezeti, amely a marxizmus—leninizmus tudományos elméletét követi. Helyesen gazdálkodni a dolgozók aktivitásával és kezdeményezésével — ez politikánk egyik legfontosabb követelménye. A társadalom az eszmei tevékenység fontos eszközeit bízta Önökre. Hiszem, hogy kongresz- szusuk további lépést fo? jelenteni előre azon hatékony utak keresésében és határozatok meghozatalában, apielyek ezen eszközök még jobb fel- használását szolgálják a XV. kongresszus programja következetes megvalósítása érdekében, népünk jóléte érdekében, a szocializmus és a béke sokoldalú továbbfejlesztése érdekében. Tanácskozásukhoz is és újságírói munkájukhoz Is sok sikert kívánok! (Köztescímek: Üj Szó)
