Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-18 / 166. szám, szombat

A MEZETEK TELIES AZD1I0SSAGA i jósiomsiédi kopcsolatok elmélyítésére tíírekszUnk VASIL B Hli AK ÉS FRANZ MUHRI ELVTÄRSAK SAJTÓÉRTEKEZLETE BECSBEtt (ČSTK) — A CSKP és az Osztrák Kommunista Párt kül­döttsége tárgyalásainak befejeztével Bécsben a két küldött­ség vezetője: Vasil Bilak, a CSKP Központi Bizottságának titkára és Franz Muhr If. az Osztrák Kommunista Párt elnöke közös sajtóértekezletet tartott. (Folytatás az 1. oldalról) egyetlen értelmes alternatíva a Jelenlegi osztálymegosztottságú világban. Hangsúlyozzák, elke­rülhetetlenül szükséges szigo­rúan tiszteletben tartani a hel­sinki értekezlet Záróokmányá­ba foglalt összes elveket és egészként kell teljesíteni annak határozatait és ajánlásait. A küldöttségek igazolták, mi­lyen nagy jelentőséget tulajdo­nítanak a közép-európai fegy­veres erők és fegyverzetek csökkentésére vonatkozó tár­gyalásoknak és támogatják a Szovjetuniónak a fegyverkezési verseny megfékezésére, a fel­halmozott fegyverkészletek csökkentésére és a fokozatos leszerelésre irányuló jelentős kezdeményezéseit. A CSKP és az OKP ezért határozottan ki­áll a leszerelési világkonfe­rencia összehívásáért és a nem­zetközi kapcsolatokban az erő­szak alkalmazásáról való le­mondásra vonatkozó világmé­retű szerződés megkötéséért. A CSKP és az OKP meg van­nak győződve arról, hogy a kedvező légkör kialakításához és az európai államok közötti bizalom megszilárdításához hozzájárulna a Varsói Szerző­dés tagállamai arra Irányuló javaslatának megvalósítása, mely szerint olyan szerződést kell kötni, amelynek aláírásá­val a helsinki konferencián Cészt veti összes államok kö­teleznék magukat, hogy nem alkalmaznak egymás ellen el­sőként nukleáris fegyvereket, és hogy nem fognak olyan ak­ciókat indítani, amelyek a meg­lévő katonai-politikai csoporto­sulások és tömbök kibővítésé­hez, vagy új katonai-politikai csoportosulások és tömbök ki­alakításához vezethetnének. Mindkét fél határozottan el­ítéli az enyhülés és a leszere­lés ellenzőinek akcióit; ezek imperialista, militarista és re- vansiszta körökből alakulnak és céljuk olyan helyzet megterem­tése, amely fékezné vagy meg­hiúsítaná a népek közötti bé­kés együttműködés további fej­lődését és gyengítené a hel­sinki értekezlet Záróokmányá­nak pozitív hatását. Tde tartoz­nak az olyan akciók is, mint amilyen legutóbb a szudétané­metek bécsi találkozója volt. Mindkét fél energikusan szem­beszáll a szocialista országok ellen folytatott rágalmazó kam­pányokkal, melyeknek célja a feszültség további csökkentésé­nek megtorpedózása és ugyan­akkor a figyelem elterelése a tőkés rendszer válságáról. Csehszlovákia Kommunista Pártjának és az Osztrák Kom­munista Pártjának az a véle­ménye, hogy a Nagy Október! Szocialista Forradalom közel­gő 60. évfordulója valamennyi ország népe számára jelentős alkalom lesz arra, hogy meg­emlékezzenek arról az ese­ményről, amely döntő módon megváltoztatta a világot, meg­mutatta az emberiségnek a ki­zsákmányoló társadalommal szembeni alternatívát, és olyan társadalmi rendszert hozott lét­re, amely elvhű és legbefolyá­sosabb előharcosa lett a béké­nek és a népek közötti együtt­működésnek. Mindkét küldöttség határo­zottan elítéli a kínai vezetés szakadár és békellenes politiká­ját, amely a szocializmus, va­lamint a nemzetközi és kom­munista munkásmozgalom ér­dekei ellen irányul és a nem­zetközi imperializmusnak segít. A CSKP és az OKP kifejezi szolidaritását Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeivel és mindkét párt hangsúlyozza el­tökéltségét, hogy tovább mélyí­ti velük sokoldalú baráti kap­csolatait. Támogatják igazságos harcukat az újgyarmatosítás el­len, nemzeti felszabadulásukért és függetlenségük megszilárdí­tásáért. A két küldöttség jelentős fi­gyelmet szentelt a külpolitikai kérdéseknek és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és Ausztria közötti gazdasági, kul­turális és politikai kapcsolatok fejlesztésének. Hangsúlyozták, őszinte érdekükben áll a két ország közötti, a békés egy­más mellett élés elvein, a tisz­teleten és a barátságon alapuló kölcsönösen előnyös jószom­szédi együttműködés. Továbbra is segíteni fogják a csehszlo­vák és az osztrák nép közötti barátság erősödését. Kategori­kusan szembeszállnak a gyűlö­letet szító kampányok minden formájával, amelyek megzavar­ják a jószomszédi kapcsolatok fejlődését. A küldöttségek teljes megelé­gedésüket fejezték ki a hagyo­mányosan szívélyes légkörben, a teljes kölcsönös megértés és az összes megtárgyalt kérdés­ben kialakult nézetazonosság szellemében lezajlott tárgyaié sokon elért eredmények fölött. Mindkét fél eltökélt szándéka, hogy sokoldalúan tovább mé­lyíti a kölcsönös együttműkö­dést a közös internacionális cé­lokért folyó harcban. A láto­gatás jelentős manifesztációjá- vá lett a CSKP és az OKP kö­zötti testvéri internacionalista kötelékeknek. A CSKP küldöttsége az OKP hivatalos küldöttségét meghív­ta csehszlovákiai látogatásra. Az osztrák fél a meghívást kö­szönettel elfogadta. Bevezetőül kijelentették, hogy a két küldöttség nézete telje­sen azonos a megvitatott kérdé­sekben. Biľak elvtárs ebből az alkalomból leszögezte, hogy rendkívüli figyelmet szenteltek Csehszlovákia és Ausztria ál­lami kapcsolatainak. Mindkét párt küzdeni fog a különböző kampányok ellen, amelyek megronthatnák a két nép jó­szomszédi kapcsolatait, melye­ket évszázados közös kultúra és történelem fűz egybe. „Szomszédos országban élünk és a jövőben is itt kell élnünk, így fognak élni gyermekeink és unokáink is, akik majd egy­szer ítélkezni fognak arról, va­jon helyesen jártunk-e el an­nak érdekében, hogy kölcsönö­sen megismerjük egymást és kiépítsük a két ország jószom­szédi kapcsolatait“ mondotta BHak elvtárs. A néhány keres- setlen bevezető szó után Bi­lak elvtárs válaszolt a feltett kérdésekre, amelyek a CSKP internacionalista aktivitását, „az eurokommunizmust“, a proletár internacionalizmus, a hazánknak nyújtott 1968-as in­ternacionalista segítséget, Cseh­szlovákia gazdasági, politikai helyzetének kérdését illették, valamint Kreisky kancellárral folytatott megbeszéléseit, a charta ’77 és a CSKP-be való belépés feltételeit érintették. A legkülönbözőbb kérdések egész sorára azonnal, tények­kel alátámasztott tárgyilagos, világos és meggyőző válaszok hangzottak el. Nagy figyelem­mel jegyezték Bil'ak elvtárs szavait főleg a nyugati újság­írók. Például azt a megállapí­tását, hogy egyetlen nyugati kommunista párt sem jelentette ki magáról, hogy eurokommu- nista, mert az ún. „eurokom- munizmus“ teljesen abszurd fo­galom, melyet egyes burzsoá ideológusok találtak ki abból a célból, hogy ennek segítsé­gével előbb meggyöngítsék, majd teljesen szétbomlasszák a kommunista mozgalmat. Ez az abszurd fogalom földrajzi szem­pontból ítélve is helytelen. Vagy talán a CSKP és a többi európai kommunista és mun­káspárt nincsen Európában? Ki és milyen jogon zárta ki őket Európából? Ez az átlátszó ma­nőverezés azt akarja kihasznál­ni, hogy lényegében minden párt bizonyos nemzeti és tör­ténelmi feltételek között végzi munkáját, amihez természete­sen joga van. A CSKP-nak is joga van meg­határozni saját politikáját, jo­ga van elismerni a proletár in­ternacionalizmust és az osz­tályharcol, s ezen fogalmak ér­telmezése és érvényre juttatása közben objektív alapjaikból ki­indulni, melyek helyességét a történelem és a tudomány alá­támasztotta. Természetesen a bankárnak is megvan a maga osztályérdeke éppúgy, mint a nagybirtokosnak, vagy a gyár- tulajdonosnak, s ezzel szem­ben áll a munkások, az alkal­mazottak és általában a bérért dolgozók osztályérdeke. A proletár internacionalizmus — hangsúlyozta Bilak elvtárs — a marxizmus—leninizmus egyik alapelve, s nincs tudomásunk arról, hogy a nyugati pártok közül valamelyik is megtagadta volna. Hála a testvéri szövetséges hadseregek internacionalista segítségének, 1968-ban nem ke­rült sor polgárháborúra, mely­nek szélén állt országunk — mondotta Bil’ak elvtárs az ún. „Csehszlovákia megszállását“ érintő kérdésre, majd kiegészít­ve válaszát felhívta a jelenle­vő újságírókat, gondolkozzanak el afölött, vajon a csehszlová­kiai polgárháborúban kiöntött vér nem lett volna-e hatással az egész európai kapcsolatok romlására, és egyáltalán meg­valósítható lett volna a helsin­ki konferencia, felújíthatok let­tek volna a CSSZSZK és az NSZK közötti kapcsolatok, vagy megvalósítható lett volna a ki­egyezés Ausztriával stb? 1968 után, amikor az ország óriási erőfeszítések árán megvalósí­totta a konszolidációt, egyes csoportok azt jósolták, hogy Csehszlovákia csődbe fog jutni. Ma mindenki láthatja, hogy nem úgy történt. Ellenkezőleg, az utóbbi ötéves tervidőszakban hazánk kiváló gazdasági ered­ményeket ért el. Hogyan ma­gyarázzák ezt az egyes reak­ciós csoportok rágalmazó had­járatai és tájékoztató eszközeik a Nyugaton? — kérdezte Bilak elvtárs. Az ilyen hazug és el­lenséges propaganda nemcsak Csehszlovákiában igyekszik sú­lyosbítani a helyzetet, de ha­zánkat mintegy mozaikkockát akarja beállítani valamiféle rendezetlen Európába, amely az új amerikai elnök előtt mint veszélyes térség szerepel, amely indokolja a továbbfegyverkezés szükségességét. Bilak elvtárs konkrét számok közlésével válaszolt a CSEóP tagalapját illető kérdésra a* 1969-es beszélgetés után és ma» Az egyik nyugati országban na­gyon pozitív visszhangot kel­tett a politikai ellenséggel va­ló bánásmód megindokolása, tömegtájékoztatási eszközeink­nek a köztársaságunk ellent propagandára való reagálása, mint például, ha valaki kilépett a pártból, vagy megvonták tői» a párttagságot, s azelőtt marx —lenini filozófiát tanított, to­vább ezt a tanárgyat nem ta­níthatja. A charta ’77-ről szólva Bilak elvtárs feltételezte, hogy a je­lenlevő -újságírók hazájukban szintén tiszteletben tartják a demokratikus úton megválasz­tott hivatalos szerveket és in­tézményeket. A CSSZSZK-ban a demokratikusan megválasztott kormány köteles tárgyalni és tárgyal is a Nemzeti Front szerveivel, valamint a négy po­litikai párttal a legfontosabb kérdésekről és problémákról, de nem bocsátkozik tárgyalá­sokba holmi csoporttal, amely önmagát a demokrácia képvi­selőivé nyilvánította, és mielőtt pamfletjét a hazai nyilvánosság elé terjesztette volna, azt előbb külföldre juttatta, ahol ezt a chartát még a burzsoá tömeg­tájékoztatási eszközök is azon­nal Csehszlovákia elleni táma­dásnak nyilvánították. Az eltorzított és sokszorosan kiforgatott magyarázatok után a Nyugaton egyesek azon cso­dálkoztak, hogy a csehszlovák ügyészség a chartát államelle­nes pamfletnek nyilvánította, és szervezeteink és intézmé­nyeink közül természetesen egyik sem állt szóba azokkal az emberekkel, akik a chartát megírták, sem azokkal, akik támogatták. Bilak elvtárs a szerdai, Krei­sky kancellárral folytatott megbeszéléséről kijelentette, véleményeik megegyeztek ab­ban, hogy kedvező légkört kell kialakítani annak érdekében, hogy tovább fejlődjenek a két ország kapcsolatai, s ennek ér­dekében a közeljövőben min­dent elkövetnek. Bilak elvtárs türelmesen vá­laszolt még azokra a kérdések­re is, melyek az előre meghatá­rozott időpont után hangzottak el. Majd a sajtóértekezlet után az egyik osztrák újságíró kijelentette: „Valóban érdekes, nagyon tanulságos és meggyő­ző sajtóértekezlet volt, amely a csehszlovák vezető politikus válaszainak nyíltságával és közvetlenségével lepett meg bennünket." újszó 1977. VI. 18. Legfelsőbb Tanács munkájának valamennyi formáját teljes mértékben ki kell használni, s valamennyinek még jobban hozzá kell járulnia a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa min­den lényeges tevékenységének elmélyítéséhez . Az új alkotmány megteremti az alapot törvényhozási tevé­kenységünk további fejlődésé­hez. Említsük meg, hogy csu­pán az alkotmánytervezetben tíz törvény található, amelye­ket a legrövidebb időn belül jó­vá kell hagyni. Ezek közül je­lentős a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tanácskozási rend­jére vonatkozó törvény, a Szov­jetunió Minisztertanácsára vo­natkozó törvény, a választási törvény, a népi ellenőrzésre vo­natkozó törvény stb. Szeretném önöket figyelmez­tetni a kérdés másik oldalára is. Minél jobban fejlesztjük a szovjet törvényhozást, annál jobban kell gondoskodnunk an­nak szigorú és következetes tiszteletben tartásáról. Régi igazság, hogy fölösleges törvé­nyeket hozni, ha azokat nem kell megtartani. Ezért a Leg­felsőbb Tanácsnak, Elnökségé­nek és állandó bizottságainak még aktívabban kell figyelem­mel kísérniük, hogyan teljesí­tik törvényeinket, hogyan való­sul meg a nemzetgazdasági terv és az állami költségvetés, amelyeket a Legfelsőbb Tanács hagy jóvá. A legfontosabb terület, ame­lyen az új alkotmány szerint kétségkívül fejlődni fog a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak és Elnökségének tevékeny­sége, a népképviselők szovjetéi­nek irányítása. Az alkotmánytervezet ismét hangsúlyozza, hogy valamennyi szovjet, a legmagasabb fokúak és a helyi szovjetek is az ál­lamhatalom szerveinek egységes rendszerét és az össznépi ál­lam politikai alapját alkotják. A kommunista párt mindig abból indult ki, hogy minden egyes szovjet a legfelsőbb ha­talom része, hogy nemcsak a hatáskörébe tartozó kérdésekről való döntés jogával rendelke­zik, hanem joga van az állami határozatok megvalósítójaként fellépni. Ez, elvtársak, rendkí­vüli jelentőségű alapelv. A leg­magasabb fokú és a helyi szer­vek egysége, a legfelsőbb ha­talomnak a helyi kezdeménye­zés iránti bizalma a szovjetek lényegét — a néptömegekkel való elválaszthatatlan kapcso­latát — tükrözi. Most, amikor az alkotmány­ba foglaljuk, hogy a köztársa­sági és helyi hatalmi és irá­nyító szervek tevékenységének és szervezetének egyes elemeit a Szovjetunió határozza meg, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának és Elnökségének ez irányban jelentősen fokoznia kell tevékenységét. Lenin többször hangsúlyozta, hogy nincs butább dolog annál, ftiint amikor a szovjetek meg­csontosodnak és önelégültekké válnak. Valóban, elvtársak, a szovjetek a nép élő, mozgó, ál­landóan megújuló szervezetei. Hasonlóképpen, mint amikor annak idején a szovjetek képe­sek voltak a tömegek forradal­mi mozgalmát és a szocializ­mus építésére tett erőfeszítései­ket egy egységbe tömöríteni, éppúgy most, a fejlett szocia­lizmus feltételei között a szov­jetek tevékenységének még job­ban magába kell foglalnia a termelés hatékonyságának emelésére, a párt által kitűzött szociális program megvalósítá­sára szocialista demokráciánk valamennyi szempontjának fej­lesztésére, vagyis a kommuniz­mus építésével kapcsolatos fel­adatok teljesítésére tett erőfe­szítéseket. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának és Elnökségének te­vékenységében, mint ismeretes, nagyon fontos helyet foglalnak el a külpolitikai kérdések. A kommunista párt és a szov­jet állam a béke megszilárdítá­sára, az új világháború veszé­lyének csökkentésére, a lázas fegyeverkezés korlátozására, a szocializmus és a nemzetek sza­badságáért és társadalmi hala­dásáért harcoló erők helyzeté­nek megszilárdítására, valamint az államok kölcsönösen elő­nyös együttműködésére törek­szik. Ezek az erőfeszítések né­pünk készségéből indulnak ki, és a világ jóakaratú emberei millióinak támogatásával és megértésével találkoznak. A szovjet külpolitika fő alap­elveit az új alkotmánytervezet pontosan s világosan meghatá­rozza. A Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának, az Elnökség­nek, az állandó bizottságoknak és a képviselőknek ezen alap­elvek és a más országokkal va­ló kapcsolatok fejlesztéséhez je­lentős mértékben hozzá kell já­rulniuk. Napjainkban, amikor népünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának megünneplésére készül, amikor mindenütt országunk új alkot­mánytervezetéről vitáznak, kü- lönsképpen megmutatkozik a szovjet nép aktív és alkotó részvétele a lenini párt által ki­tűzött terv teljesítésében. A népnek a pártba és a kor­mányba vetett bizalma kötelez. Valamennyiünktől jobb munkát és a szovjet nép növekvő igé­nyeivel szemben nagyobb fi­gyelmet követel. Országunkban június 19-én tartjuk meg a helyi szovjetek­be való választásokat. Kétségte­len, hogy a választások ismét bizonyítják majd népünk egy­ségét és felzárkózottságát a kommunista párt mögé. Ezért törvényszerű, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnöksége ülésének egyik programpontja két köztársasá­gunk, az ukrán és a litván SZSZK szovjetjeinek az alkot­mánytervezetről folytatott össz­népi vita megszervezése során kifejtett tevékenysége. Az ülésen ezután Alekszej Vatcsenko, az Ukrán SZSZK Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke szólalt fel. Arról beszélt, hogyan szervezik Uk­rajnában az alkotmánytervezet­ről szóló széles körű vitát. Antanasz Barkauszkasz, a Litván SZSZK Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke az új alkotmánytervezetről szóló össz­népi vitáról tájékoztatta a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsát. A szovjet nép megelégedéssel fogadta, hogy az alkotmányter­vezet pontosan meghatározza a párt szerepét társadalmunkban és államunkban, hogy cikkelye­ket tartalmaz a munkakollektí­váknak a termelés irányításá­ban vállalt feladatairól, a város és a vidék közeledéséről, vala­mint a Komszomol törvényhozó kezdeményezési jogáról. Az ülésszak végén Leonyid Brezsnyev kijelentette: Ügy vé­lem, hogy az elvtársak tájé­koztatása, amely az Ukrán és a Litván SZSZK-ban az alkot­mánytervezetről folyó össznépi vitáról szólt, elég világosan megmutatja, milyen nagy erő­feszítéseket tesznek a szovjetek és a pártszervezetek az alkot­mánytervezet és a Központi Bi­zottság májusi ülése dokumen­tumainak megtárgyalásával kap­csolatban. Az alkotmánytervezetről szó­ló vita minden szakaszáról he­lyesen kell tájékozódnunk. Azt hiszem, hogy a Központi Bi­zottság májusi ülésén elmon­dott beszédemben kitűzött fel­adatok elég világosak, és nem követelnek magyarázatot. A fel­adatok lényege abban rejlik, hogy napjainkban mindenütt hatalmas szervezői és tömegpo­litikai munkát kell kifejtenünk e dokumentumok és határoza­tok. valamint az országunk előtt álló gyakorlati feladatok meg­magyarázása során. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége jóváhagy­ta azt a határozatot, amelyben értékelte a Szovjetunió alkot­mánytervezetéről folyó össznépi vita megszervezésekor kifejtett tevékenységet, és javasolta a dokumentumról folyó össznépi vita eszmei-politikai színvona­lának emelését és továbbfej­lesztését.

Next

/
Thumbnails
Contents