Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-02 / 150. szám, csütörtök

1977. Vi. 2.

4

A SZAKSZERVEZETEK GONDOSKODÁSA

A legfőbb kincs az ember egészsége • Üdülés 3 millió dolgozó számára •

Nemzetközi együttműködés

A IX. szil kszer vezeti kongresszuson sok sző esett a dolgozók körében népszerű szak- szervezeti üdülésről is, amelynek főévadja minden évben május közepén kezdődik. A szabad idő megfelelő kihasználásót ma már indokoltan tekintjük létszükségletnek. Ezzel magyarázható, hogy a hazai és a külföldi szakszervezeti üdülőközpontokban és az ifjúsági nyári táborokban a múlt évben családtagjaival együtt kb. 3 millió 140 ezer dolgozó, tehát a lakosságnak több mint egyötöde töltötte szabadsága egy részét.

Jirí Neubertnek, az FSZM üdültetési tevékenységét irányító központi igazgatóság igazgatójának véleménye szerint az üdülők egyre növekvő számát, az üdülés színvonalát és az olcsó üdülési illetéket tekintve — a gazdaságilag fejlett államok közül is csak kevesen vehetik fel e téren az FSZM-mel a versenyt. Még a legfejlettebb kapitalista országokban is hihetetlennek tartják ezeket az előnyöket, amelyekre az FSZM évente 1 milliárd 300 millió koronát fordít.

Egészségünk érdekében

Hazánk üzemei és vállalatai mintegy 8000 vikendházat és üdülőközpontot mondhatnak a magukénak, s elsősorban a gyermekes családok veszik őket igénybe.

A szakszervezet az ifjúságról Ír behatóan gondoskodik. A pionírtáborokban, amelyeknek felépítésére és karbantartására az eluölt öt év során 969 millió koronát fordított, az idén 365 000 fiú és lány tölti a szünidő egy részét.

Tekintettel arra, hogy az üdülési lehetőségek színvonala nem egyforma és mert a dolgozók előnyben részesítik a változatosságot, a vállalatok többsége más kerületek dolgozóinak is_ átengedi üdülőközpontját.

Komplex fejlesztési program

E program keretében az üzemek és a vállalatok az üdülő- központjaik építésére szánt anyagi eszközök nagyobb mértékben történő egyesítésére és a meglévő különbségek fokozatos megszüntetésére törekszenek. *"

Az FSZM központilag irányított, mintegy 100 nagy üdülő- központját — amelyekben az idén kb. félmillió szakszervezeti tag fordul meg — a legjobb és a kockázatos vagy nehéz munkát végző dolgozók és családjaik részére tartják fenn. A dolgozók itt az érdekes és gazdag programok keretében forradalmi hagyományaikkal, a Szovjetunióval való együttműködésünk jelentőségével és számos más tudnivalóval is megismerkednek.

A külföldi üdülési lehetőségeket — 12 országba látogatva — az idén 67 000 szakszervezeti tag veszi igénybe. Ugyanakkor 19 országból kb. 22 000 dolgozó érkezik hazánkba. A Szovjetunió és a többi szocialista ország dolgozóin kívül Olaszországból, az NSZK- ból, Ausztriából, Hollandiából,

Szíriából, Franciaországból és más országokból is várunk vendégeket.

Jirí Neubert szavai szerint elsősorban Prágában és Bratislavában nem tudjuk teljes mértékben kielégíteni az igényeket. A külföldi dolgozók üdülésének hazánkban azonban po- tikai szempontból is nagy jelentőséget tulajdonítunk, mert célunk, hogy megismerkedjenek gazdasági eredményeinkkel.

Új üdülőközpontok

Megnyugtató tény, hogy a VIII. szakszervezeti kongresz- szus határozata alapján javában folyik az új üdülőközpontok építése. A 6. ötéves tervidőszak végéig több új épületet adnak át, mint amennyivel as: elmúlt tíz esztendőben rendelkeztünk. A napjainkban épülő 11 üdülőközpont túlnyomó többsége 300 ágyas. Mindegyikhez sporttelep, ledett úszómedence, szauna és tornaterem is tartozik. A terv szerint már az idén elkészül a Liptovský Jánban épülő üdülőközpont, a jövő évben pedig a luhacovi- eei, piešťanyi és Štrbské Ple- so-i központok is megnyílnak.

1980-ig 3000 rel gyarapodik

a fekhelyek száma s évente további 80 ezer dolgozónak nyílik lehetősége a kikapcsolódásra és pihenésre. Az üdülőközpontok felépítésére, korszerűsítésére és tatarozására az FSZM a tervek szerint 1980-ig háromnegyed milliárd koronát áldoz.

KARDOS MARTA

KOMMENTÁLJUK

Időszerű követelmény

I,apunk hasábjain néhány nappal ezelőtt ismertettük olvasóinkkal a IX. szakszervezeti kongresszus határozatát, mely az összes szakszervezeti szervezet és szerv elé kitűzi a fubb feladatokat. A határozatban szerepel többek között, hogy széles bázison és hatékonyan fejleszteni kell a szakszervezetek politikai-nevelő munkáját.

A széles bázis és hatékonyság nem ismeretlen fogalmak, már a VIII. kongresszuson is nagy figyelmet szenteltek e kérdésnek. Űgyhcgy azt követően a nevelő munka új, haladó formáinak érvényesítésével országos viszonylatban is nagy lépést tettek előre a szakszervezetek, sikerült leküzdeni a VIII. kongresszust megelőző időszak számos hibáját, fogyatékosságait. E pozitív folyamat mind a mai napig tart, de korántsem jelenti, liogy felszámoltuk a múlt máig is erezhető nyomait, amikor is a nevelő munkál mellékesként kezelték, vagy teljesen a háttérbe szorították. A kongresszusi vitában felszólalók is rámutattak azokra az esetekre, amikor a nevelő munka csak kampány jellegű, nem áll összhangban a kulcsfontosságú gazdasági és pn litikai feladatok megoldásával, nem elég meggyőző, mert nem öleli fel a dolgozókat érintő kérdéseket.

A nevelő munkával kapcsolatban napjaink legidőszerűbb követelménye, hogy az közvetlenül a termelés folyamatában menjen végbe. Magukban a numkakollektívákban, a termelési értekezleteken, hiszen az ideológiai-nevelő munkának szerves egységet kell alkotnia a társadalom időszerű kérdéseinek megoldásával. A/ eddig meggyükeresedett formáknak éppen az a legfőbb hibájuk — erre a kongresz- szusi beszámoló is rámutatott —, hogy hatásuk nem jutott el minden eg>es munkahelyre, minden brigádhoz, munkacsoporthoz, egyénhez. Pedig a rugalmasság azt is megköveteli, hogy tekintetbe vegyük a különböző kollektívák különböző helyzetét, viszonyait. Csak így érheti el a nevelő munka a kellő hatást.

A VIII. kongresszust követően az alapszervezetek szerkezeti felépítésének korszerűsítése révén létrejöttek a szakszervezeti részlegek. Ez megkönnyíti annak az érthető és időszerű követelménynek a végrehajtását, mely szerint éppen a részlegeken belül kell a nevelő munka dandárját elvégezni. Egyszóval azokban a sejtekben, melyekben a/, emberek jól ismerik egymást, ezáltal hatnak egymásra, s gyorsan véleményt tudnak cserélni. Így a kollektíva válik állandó, gyakorlati iskolává. Ezeknek a feltételeknek a megteremtésével lehet a leghatásosabban harcot folytatni a rossz muukaerkölcs, a társadalommal szembeni érdektelenség, a közömbösség ellen.

Látnunk kell azt is, hogy mindez nem csupán elmélet, hanem a gyakorlatban is bevált eredményekre épül. A szocialista munkaiskolákra gondolok, melyeknek hallgatói a legerősebb, legösszetartóbb kollektíváknak, a szocialista munkabrigádoknak a tagjai. Számos helyen bevezették, hogy nem lehet szocialista munkabrigádtag az, aki nem jár a szocialista munkaiskolába. Több helyen, így a Slov- naftban, a vágsellyei Duslóban stb. maga a biigádvezetu vezeti a brigád ún. osztálykönyvét — ez különösen a nagyobb létszámú brigádoknál hasznos —, tehát a kollektíva tagjai állandóan ellenőrizhetik egymás felkészültségét, ismerik a másik gyenge pontját, tudják, kinek miben van segítségre szüksége. A Slovnaftban pl. a szocialista munkaiskola tantervében a politikai ismeretek oktatása megfelel az alapfokú pártoktalásénak. Az oktatás másik fő súlypontja pedig a szakmai továbbképzés.

A szocialista munkaiskolák eredményességét igazolja az is, hogy számuk egyre gyarapodik. Pl. ez év első negyedében a nyugat-szlovákiai kerületben közel nyolcszázai tartottak nyilván. Ezen belül az érsekújvári (Nové Zámky) járásban hetvennégy működik, ebből 22 a második évfolyamban, az plsoben pedig már 52. Ez az arány is igazolja az oktatás e formája iránti érdeklődés gyors növekedését.

Amint a kongresszusi beszámolóban is elhangzott, a jövőben jobban támaszkodhatunk a nevelő munkában más szocialista országok szakszervezeteinek jő tapasztalataira. Rövid lejáratú terveket kell kidolgozni — kísérletképpen — a nevelő és kulturális munkával kapcsolatban néhány kiválasztott kollektíva számára. Mindenekelőtt azok jöhetnek számításba, melyeknél a szocialista munkabrigádok összetétele megegyezik a szakszervezeti részlegével. Hiszen így biztosítva van a szakszervezet nevein tevékenységének és a kollektíva pozitív hatásának összhangja. Azé a kollektíváé, amely már amúgy is igényes feladatokat tűzött maga elé.

I —nák)

Az újonnan épült 55 000 négyzetméternyi alapterületű trnavai vasúti javítóüzemben befejezték a próbaüzemeltetést. A rendszeres üzemeltetést július 1-én kezdik meg. Felvételünkön Richard Kuc- man ultrahangos dejekloszkóp segítségével vizsgálja a kerekek csapjainak hibáit. [Felvétel: A. Páldy — ČSTK)

AKIRE ODAFIGYELNEK

rül két nappal előbb befejezni egy munkát, utólag úgy intézik, mintha kötelezettségvállalást teljesítettek volna. Pedig korábban eszükbe se jutott, de hát jó pontot akarnak szerezni. S ez még csak tetézi, hogy az ilyen eljárást esetenként a vezetők is elnézik nekik. Az ilyesmi nagyon rontja a munkások numkaerkölcsét.

Tizenhat éve brigádvezető, reméli, hamarosan elnyerik az ezüst fokozatot. Amint mondja, a kollektívájuk nem tett sok felajánlást. Azt tartják fontosnak, hogy amit vállalnak, annak súlya is legyen. Majd az újításokról szólva megemlíti, hogy a szakszervezetnek nagyobb részt kell vállalnia a szervezésből. Gyakran vontatott az elbírálás, a hosszadalmas ügyintézés a dolgozók kedvét szegheti.

Tapasztalt funkcionárius, jól látja a szakszervezet jelenlegi helyzetét:

— A szakszervezet fő feladata a XV. partkongresszus gazdasági célkitűzéseinek megvalósítása. Belső munkánkban országos szinten is megindult egy egészséges folyamat. Régebben például nemigen foglalkoztunk a szakaszbizalmiak kérdésével, s ma már beigazolódott, hogy az mennyire fontos. A szakaszbizalmi szerintem legyen egyenrangú partnere a mesternek, s ha szükséges, mutasson rá, hogy a tervteljesítés mellett még sok egyéb is létezik. Gondolok itt a már említett munkavédelemre, amit a hajógyártásban rendkívül fontosnak tartok. Ha látják, hogy törődnek velük, javul a dolgozók munkaerkölcse, hozzáállása is.

Arra a kérdésre, hogy náluk a dolgozók körében van-é tekintélye a szakszervezetnek, a »legutóbbi esetüket említette.

— Gyermekeink három országban tölthetik nyári szünidejüket. Én az enyéimet, valahová a közeibe, Szlovákiába szerettem volna küldeni. Jugoszláviába négy gyerek m&he- tett. Kiderült, hogy mind a négy helyet a műhelytanács tagjainak gyerekei kapták. Köztük voltam én is. Többünknek nem tetszett az elosztás, s javasoltuk, hogy a beutalókat újból osszák szét. Ogy gondolom, a szakszervezet is maga csinálja a saját tekintélyét.

MALINAK ISTVÁN

A nyugat-szlovákiai, kerület legnagyobb szakmunkásképző intézete a komáromi (Komárno) Steiner Gábor Hajógyár ipariskolája, amelyet évente 650 tanuló látogat. A tanulók közül 63-an a Vietnami Szocialista Köztársaságból érkeztek. Az intézet géplakatosokat, üzemi villanyszerelőket, asztalosokat, valamint festőket és mázo- lókat képez a járás más vállalatai részére is. A szakmunkásképző intézetet 30 évvel ezelőtt létesítették. Képünk az asztalosműhelyben készült. (Felvétel: J. Lofaj — CSTK)

Hajóépítő. Amióta kikerült a tanonciskola padjaiból, mindig ebben a gyárban dolgozott. Most, 42 évesen is ugyanazt csinálja, amit két évtizeddel ezelőtt: bádogos. Bár időközben elvégezte a szakközépiskolát is. Az ilyen emberekből, akik évtizedek óta dolgoznak egy mun- lielyen, lesznek a szakma „nagy öregjei“. A törzsgárda- tagokból, akikre ma — amikor egyre több szó esik a munkaerőhiányról és a fluktuációról — nagy szükség van minden üzemben, akik egy egy közösségben irányítani tudják a munka ritmusát, akik hangadók, akikre a fiatalabbak és a később jöttek odafigyelnek. Mert közülük valók.

A gyárról beszél, bár Prágáról kérdezem Szabó Miklósi, aki a Szakszervezetek Központi Tanácsának tagjaként is elsősorban a komáromi (Komárno) hajógyár dolgozóit képviselte a IX. szakszervezeti kongresszuson.

Címszavakban emlegetjük a főbb témákat, mint egészség- védelem, munkaverseny, gazdasági feladatok, de rögtön konkrét példákkal is szolgál. Az ott felvetett kérdéseket mindenkinek a saját munkahelyén kell megoldania. A hajógyárban is van bőven tennivalójuk, ha a kongresszus szellemében akarják végezni munkájukat.

— A hajógyártásban az egyes munkahelyeken különböző kategóriákba vannak sorolva a mnnirq wflszélvessége, azegészségre káros hatások, mint például a Zajártalom stb. miatt. E téren sincs még minden tisztázva. 1-Ia a motorházban vagyunk, a villanyszerelő ugyanolyan körülmények között dolgozik, mint én, még sincs abban az osztályban. Villanyszerelő és villanyszerelő, bádogos és bádogos munkája között különbség van. Az építkezésen a bádogos helyzete köny- nyebb, mint nálunk, ahol néha egymás hegyén-hátán kell dolgozni. Nehezek a körülményeink, mindig ügyelnem kell rá, nehogy leejtsek egy kulcsol, mert az az alattam dolgozó kolléga fejére eshet. A másik dolog pedig: hiányzanak a

munkavédelmi előírásoknak megfelelő eszközeink.

A hajógyártás komplex iparág, 36 szakma képviselőit tömöríti. Szabó Miklós véleménye szerint a szállítói-megrendelői kapcsolatok is jelentősen befő lyásolják a tervteljesítést, hiszen a hajógyár több mint félezer vállalattal működik együtt. Tehát e téren a tervek összehangolása, másrészt pedig a munkaverseny fokozása lenne a termelés növelésének fő mozgatóereje.

— A munkaversenyt mindenekelőtt a formalizmustól kell mentesíteni, azt tartom a legveszedelmesebbnek, mert hamar megszokják az emberek. Mire gondolok elsősorban? Azokat az eseteket említem, melyekkel magam is találkoztam. Például, ha valahol sike-