Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-16 / 164. szám, csütörtök

Három év mérlege TÁMOGATJÁK A FIATALOKAT Ä Zetor típusú traktorokat gyártó martini üzemben a kom* munisták már a kezdet kezdet­ién is jól tudták: a siker tit­ka az újonnan létesített üzem­ben az, hogy a pártszervezetnek minél több- fiatal tagja legyen. „Más utat nem követhetünk, mi­vel a 43 dolgozó közül, akik a gyár megnyitásakor elkezdték a termelést, csak 11 kommu­nista volt, mégpedig zömmel idősebbek.“ így emlékezik vissza Ladislav Palla, az üzem igazgatója a há­rom évvel ezelőtti helyzetre és hozzáfűzi: — Ma már könnyebben léleg­zőnk, a tervet — hála a fiata­lok állandó kezdeményezésé­nek —- mindig teljesítjük és na­gyon örülünk annak, hogy a fiatalok nemcsak megtanultak jól dolgozni, hanem politikai­lag is aktívak. Persze, semmi sem ment magától. Nekünk, idősebbeknek akaraterőnk és tervünk volt, a fiataloknak pe­dig erejük és lelkesedésük. Egy ezrelék A kommunisták ily módon ka­matoztatták az idősebbek és a fiatalok pozitív tulajdonságait: tavaly az üzem mintegy 560-tá- gú kollektívája hiánytalanul tel­jesítette a tervet, s a minőség terén sincs miért szégyenkez­nie. A 18 000 motor közül csak 38 volt hibás. Ez éppen egy ez- velék. A sikerek azonban sem a termelésben, sem az igényes po­litikai-nevelő munkában nem születtek maguktól. Terézia llupková, a pártalap­szervezet titkára erről ezt mondja: — Főleg azért érünk el jó eredményeket, mert az utóbbi bárom esztendőben csaknem a nyolcszorosára emelkedett a kommunisták száma. Jelenleg 54 párttagunk és 29 tagjelöl­tünk van. Csaknem valameny- nyien fiatalok. A bizottság min­den ülésén és minden taggyű­lésén tanácskozásunk egyik fő napirendi pontja a fiatalok kér­dése. Tovább folytatjuk a fiata­lok felvételét a pártba. Tavaly 21 tagjelöltet vettünk fel, s az idén is legalább 7—8 új tagje­lölttel számolunk. Hárman már megkapták az igazolványt is. A bizottság egyik célja, hogy a 90-tagú SZISZ-szervezet tagjai­nak a száma is tovább növeked­jék. Hiszen éppen a SZISZ-szer- vezet segítségével tudunk befo­lyást gyakorolni a fiatalokra. Példaképek Igen, a martini kommunisták a SZISZ-szervezet révén érvé­nyesítik sikeresen a párt veze­tő szerepét, és így tudják befo­lyásolni a fiatal munkások és technikusok munkáját, gondol­kodását. Matúš Ostružar elv­társ, a pártalapszervezet elnök- helyettese ezért mindig részt vesz a SZISZ-szervzet taggyű­lésein. De nemcsak ő áll szo­ros kapcsolatban a fiatalokkal, más idősebb elvtársak is, köz­tük Jozef Kováčik, a pártalap­szervezet elnöke, Jozef Nemec, Ľudovít Kúska stb. Biricz Csaba, a 23 éves mun­kás még csalt négy hete tag­jelölt. Megkérdeztük, példaké­pének tart-e valakit az időseb­bek közül. — Igen, mindenekelőtt aján­lómat, Ľudovít Kuska műhely- vezetőt. Tetszik nekem, hogy ő soha senkivel sem beszél emelt hangon. Azért is becsü­löm, mert mindenkinek türel­mesen megmutatja, hogyan kell jól és gyorsan dolgozni. Mindig van ideje a számukra. Húszból három Ma a dolgozók 14 percenként készítenek el egy Zetor-motort, vagyis naponta 70 darabot. Ta­valy az átlagos napi teljesítmé­nyük csak 56 darab volt. Per­sze, akkor akadtak olyanok, akik azt állították, hogy napi 56 motornál többet gyártani képtelenség. Az ifjúsági szocia­lista munkabrigád tagjai a ter­melési értekezleten kijelentet - ték: a norma teljesíthető! S ezt bizonyítani is tudták. Ma már 70 motort gyártanak naponta, két év múlva pedig 90-et fog­nak. Vajon örül a SZISZ-szerve- zet elnöke ezeknek a sikerek­nek? Dusán Keckés, lakatos, fiatal párttagjelölt elmosolyo­dik és így szól: — Mindenki tudja, hogy őrü­lök. Főleg annak, ha a párt­gyűlésen az idősebbek megdi­csérnek bennünket. Ilyenkor ugyanis nemcsak én, hanem a többi fiatal is biztos abban, hogy jól dolgozunk. Palla elvtárs nagyra értékeli náluk azt, hogy nyíltan bírál­ják a visszásságokat. Még saját soraikon belül is. Nemrég név szerint emlegették azokat, akik röviddel a munkahely kitakarí­tása után újra rendetlenséget hagytak maguk után. A SZISZ- tagok művezetőjükkel vagy műhelyvezetőjükkel együtt elemzik a terv teljesítésében lemaradók elégtelen munkájá­nak okait. Számuk egyre csök­ken: két évvel ezelőtt még hú­szán voltak, ma már csak hár­Többet mint a többiek Az üzemben a kommunisták élen járnak. Tavaly például — úgy félév táján — mivel egyes partnereiktől nem kapták meg a szállítmányokat, veszélybeke­rült a terv teljesítése. Kérdéses­sé vált 25 millió korona érté­kű áru» gyártása. A kommunis­ták kezdeményezésére a SZISZ- tagok és a többiek rendkívüli műszakokat vállaltak, és le­győzték a nehézséget. Anna Holková fiatal munkás­nő arra a kérdésre, hogyan te­kint a kommunistákra, így vá­laszolt: — A CSKP politikáját nagyra bécstilöm és jó munkámmal tá­mogatni akarom. Párttagnak lenni nagy megtiszteltetés. Ne­künk fiataloknak az is tetszik, hogy az üzem vezetősége szem előtt tartja az egészségügyi gon­doskodást, az üzemi étkezést és más juttatásokat. A kommunis­tákban azt becsülöm, hogy töb­bet tesznek, mint a többiek, bár ebből semmi előnyük sem szár­mazik. bAtori János A szakszervezeti munka javításáért MEGOLDÁSRA VÄRÖ GONDOK Üzemrészlegünknek, a komá­romi f Komárno) hajógyár sze­relő- és hajóhegesztő részlegé­nek a szakmunkástanulókkal együtt kb. 600 dolgozója van. Munkahelyünket 34 szakszerve­zeti részlegre osztottuk fel, 34 bizalmit választottunk, s min­den bizalmi mellé egy-egy munkavédelmi és ideológiai fe­lelőst. A szakszervezeti részle­gek száma nemcsak meghárom­szorozódott, hanem ezek eddig soha nem észlelt szervezési erőt is képviselnek, mert össze­kötőként működnek a műhely- bizottság, az üzemi bizottság, n legfelsőbb szakszervezeti szer­vek és a tagság között. A szak- szervezeti részleg az a hely, ahol a szakszervezeti munka teljes mértékben kibontakozik: sikeresen szervezzük például a szocialista munkaversenyt, a tagság iskoláztatását, itt oldjuk meg a konkrét munkafeladato­kat, a munkahelyi és munkahe­lyen kívüli problémákat. Nagy súlyt helyezünk a szakszervezeti részlegeken a termelési értekezletekre, melye­ket a szakszervezeti bizalmi vezet, a mester tartja a be­számolót, s az értekezletre bár­melyik gazdasági vezetőt meg­hívhatja. Ügyelünk arra, hogy a részleg vezetői alaposan tájé­koztassák a mestert a munka- tervről, az értekezleteket mun­kaidőn kívül tartjuk. A színvo­nal attól is függ, hogyan segí­ti a műhely- és az üzemi bizott­ság a bizalmik munkáját. Ter­melési értekezletet csak azért tartani, hogy agyonüssük az időt, statisztikai kimutatást csi­náljunk, nem szükséges. Egy-két régi hiányosság azon­ban még mindig előfordul. Gyakran megfeledkezünk a leg­fontosabbról, a dolgozók figye­lembevételéről: elbeszélgetni velük munka- és személyes problémáikról, sikereikről, ne: hézségeikröl, A szakszervezeti bizalnjik az ntóbbi időben e té­ren is javultak. Állandóan fi­gyelmeztetjük őket az embe­rek közötti kapcsolatok fontos­ságára, arra, hogy a dolgozók legkisebb észrevételét sem sza­bad félvállról kezelni. Hiszen tapasztalatból tuljuk, hogy a dolgozó, akinek akár csupán személyes problémája is van, gyakran azon keresztül nézi a társadalmat. Azt a nézetei is helytelenít­jük, hogy — mint néhányan hangoztatják — a mestereket és a gazdasági vezetőket azért fizetik, hogy megoldják a ter­melési problémákat. A termelő­erők fejlesztését, új'műszaki el­járások kidolgozását egy em­ber egyedül nem tudja biztosí­tani, ha nem tanácskozik a dol­gozókkal, nem nyeri meg támo­gatásukat és segítségüket. Azt akarjuk elérni, hogy az embe­rek ne csak fizikai munkát vé­gezzenek, hanem gondolkodja­nak el azon is, hogyan javít­hatnák a munkafeltételeket, könnyílhetnék a saját munkáju­kat. Érezzék, hogy ők a ter­melőeszközök és az egész gyár tulajdonosai. El kell érnünk, hogy a prob­lémák zömét a szakszervezeti részlegek termelési értekezle­tein oldjuk meg, s ne odázzuk a felsőbb szervekre. Vannak problémák, melyeket csak a felsőbb szervek oldhatnak meg, de a munkahelyi gondokat helyben kell kiküszöbölni. A problémák megoldása a rész- legbizalmikra jelentős terheket ró, s ebben a munkában segít­ségre van szükségük. Mi példá­ul az új részlegbizalmik számá­ra a mesterekkel és a részleg- vezetőkkel közösen iskolázást tartottunk. Más jellegű problémáink is vannak. A részlegbizalmik szá­mára a Prácában brosúra formájában több segédanyag is megjelent már, melyet az üze­mi bizottság minden részlegbl- 2almi számára biztosít. Kár, hogy ezek a segédanyagok csak szlovákul jelennek meg, magya­rul nem. A többi szakszerveze­ti lap — érthetetlen miért — egyhónapos késéssel érkezik az üzemi bizottságra. A Szakszer­vezeti Közlöny, mely szintén hasznos segédeszköz, néha pél­dául két hónapot is késik. További probléma, mely szin­tén gyakran szerepel gyűlésein­ken: a hajóépítés nehéz, meg­erőltető fizikai munka, s a munkavédelmi erőírások meg­tartása ellenére, itt gyorsabban őrlődik fel az emberi erő, a természetesnél gyorsabb az öre­gedés. Dolgozóink, főleg a he­gesztők 40—45 éves korukban nyújtják a legjobb teljesítmé nyűket, keresetük is ekkor a legmagasabb. Rendszerint a nyugdíj előtti tíz évben csök­ken erejük, jönnek a betegsé­gek, az orvos javaslatára új foglalkozás után kell nézniük. Nehezen találunk számukra tel­jes értékű munkát. El kellene tehát gondolkodni azon, hogy a hasonló foglalkozási ágakban dolgozóknál a nyugdíjat ne az utolsó munkaévek keresete alapján határozzák meg. NÉMETH SÁNDOR, a komárnói hajógyár szakszervezeti műhelybizottsá- gának elnöke A košicei Frucona vállalat a három nyári hónapban havon­ta 4,8 millió üveg Pepsi Colát, Márkát, valamint citromos, na­rancsos és kinines Mirindát ké­szít. Felvételünkön: Mária Pri- slupnáková szocialista munka- brigádtag a Márka üdítő italt töltő' gépsort kezeli. (Felvételi A. Haščák — CSTK) KOMMENTÁLJUK 330 millió Látott-e már valaki egy rakáson 330 millió koronát? Valószínűleg, hogy nem. De 236 fiatalt egy tömegben már bizonyára mindenki látott. Ha ezt a sok milliót egyenlő részben elosztanánk a fiatalok között, fejenként több mint 1 milliót kapnának. Hogy mire is jó az ilyen számítgatás? Az ifjúsági tu­dományos-műszaki kutatócsoportok versenyének harmadik szlovákiai évfolyama, jobban mondva a fiatal tudósok, kutatók, technikusok és feltalálók népgazdaságunknak hozott haszna ösztönzött erre. Tény ugyanis — s ezt a verseny értékelése is bizonyítja —, hogy a több mint 2G0 fiatal 13,6 millió korona ráfordítás mellett olyan felada­tokat oldott meg, amelyeknek gyakorlati alkalmazásával évente 330,9 millió koronát takaríthatunk meg. Ezenfelül még a fiúk és lányok azzal is foglalkoztak, miként lehet­ne pótolni a tókésországokból behozott nyersanyagot és egyéb anyagokat, s e téren tett javaslataik értéke sem elhanyagolandó — 10,5 millió devizakorona. Térjünk vissza azonban kissé a harmadik évfolyam indu­lásához. 39 ifjúsági munkaközösség, csoport és komplex racionalizációs brigád nevezett be a versenybe, valameny- nyien gépipari, kohászati, vegyipari, építőipari és más szakmák dolgozói. A verseny irányító stábja csak 31 kol­lektíva teljesítményét értékelte, mert amint az már szo­kásos, minden vetélkedésnek megvannak az előírt krité­riumai, és aki ezeket nem teljesíti, nem indulhat a ver­senyben. A gépipar és a kohászat képviseltette magát a legtöbb, számban 22, közösséggel. Ez örvendetes tény, arról tanúskodik, hogy az ifjúság felelősségérzettel fogott hozzá a legfelsőbb pártszervek által a társadalmunk szá­mára kitűzött legfontosabb feladatok mogoldásához. A leg­eredményesebbek a következő kollektívák voltak: a sviti Chemosvit, a vágsellyei. Duslo, a prešovi, a Nové Mesto nad Váhom-i gépipari üzemek kutatóintézetei, a Dnbuica nad Váhom-i kohászati üzem, a zilinai Közlekedésügyi Ku­tatóintézet, a Dubnica nad Váhom-i gépipari üzem kollek­tívái. Jó helyezésük nem véletlenszerű. Túlnyomó többsé­gük eddig részt vett a verseny valamennyi évfolyamában, a fiatalok tapasztalatokat szereztek, megnövekedett az alkotókedvük. Noha nem mindnyájan léptek fel a győzte­sek dobogójára, mégsem szólhatunk legyőzőitekről. Hiszen a versenyzők munkáikkal bebizonyították, hogy ésszerű­sítési javaslataikkal, találmányaikkal valami újat és jobbat akarnak vinni népgazdaságunkba. PETER S1TÄNY1 TÍZ PERC A MŰHELYBEN Meglátni és megszeretni csak egy pillanat müve, tartja a köz­mondás. S ha egy városról, a szülőföldnél egészen más vidék­ről van szó? A pillanatnál bi­zony jóval hosszabb ideia tart. Meddig? Hana Patak y óvá tíz évvel ezelőtt költözött Mor­vaországból Érsekújvárba fNové Zámkyj. Ide jött férjhez. Ele inte ismeretlen, idegen volt minden. Később megszokta, majd meg is szerette a vá­rost. Az embereket, a nyelvet. — A gyermekeim mind a há­rom nyelvet jól beszélik. Soha nem okoz gondot, ha a roko­nok látogatóba jönnek, hogy az egyikhez magyarul, a másik hoz szlovákul vagy csehül kell szólniuk. Nekem még nehezen megy a beszéd, de már majd­nem mindent értek, ha magya­rul szólnak hozzám. A Járási Közszolgáltatási Vál­lalat képkeretező műhelyében beszélgetünk. A képkeretezésen kívül még sok egyebet is vé­geznek. üveget vágnak és így tovább. Nagy a forgalom. —- Mindig ilyen. E szolgálta­tások iránt nagy az érdeklődés a lakosok, üzemek és intézmé­nyek részéről is. A csinos, szőke munkásnő ta­valy lett párttag. Miért? Elő­nyöket nem várt. Természetes­nek tartotta, hogy belépjen a pártba, otthon is úgy nevelték, hiszen az édesanyja és a test­vére is kommunisták. Ügy tudtam róla, az ifjúsági szervezetben is tevékenykedik. Mikor erről kérdezem, nemét int fejével. — Néhány hónapot késeit. Ez év januárjaitól már nem vagyok a vezetőség tagja. Betöltöttem a harmincat, s átadtam helye­met a fiatalabbaknak. Hana Palakyová Arra a kérdésre, hogy mit ta­nácsolna nekik, szinte gondol­kodás nélkül válaszol. — Igaz, hogy eléggé szét­szórt nálunk a tagság, de az nem mentség arra az érdekte­lenségre, amivel sok esetben ta­lálkozhatunk a SZlSZ-munká- ban. Véleményem szerint az irányításban is van még hiba. A fiatalabbak a gyűlésre, poli­tikai oktatásra eljárnak, azon­ban a saját, belső kezdeménye­zéssel már bajok vannak, nem megy úgy. ahogyan kellene. Csak hárman vannak a mű­helyben, munkájuk nem mond­ható unalmasnak vagy egyhan­gúnak, hiszen érteniük kell minden munkaf oly urnáihoz, mert ha egyikük kiesik, a má­sik kettőnek kell helytállnia. — Rengeteg megrendelésünk van, s mindenkinek sürgős a sajátja. Elég, ha körülnéz. Lát­ja, milyen az épület, milyenek a falak. Már nagyon várjuk, hogy új műhelybe költözhes­sünk. Látom, tovább már nem tart­hatom fel. — Viszontlátásra — mondja magyarul. f—nák/ Ľ 1977. VI. 16.

Next

/
Thumbnails
Contents