Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-16 / 164. szám, csütörtök

A Szovjetunió támogatja a kapcsolatok fejlesztését Leonyid Brezsnyev fogadta a japán—szovjet barátság parlamenti csoportjának elnökét (ČSTK) — Leonyid Brezs­nyev, az SZKP KB főtitkára tegnap a Kremlben fogadta Hí- rohide Isidút, japán munkaügyi minisztert, a japán—szovjet ba­rátság parlamenti csoportjának elnökét, aki a Szovjetunió par­lamenti csoportjának meghívá­sára tartózkodik Moszkvában. Á beszélgetés alkalmából meg­tárgyalták a szovjet—japán kapcsolatok fejlődését. Leonyid Brezsnyev hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió kö­vetkezetesen támogatja a szov­jet—japán politikai, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlődését. A két fél kifejezte elhatározását, hogy a jövőben sokoldalúan fejleszteni és szi­lárdítani fogja a jószomszédi kapcsolatokat és a kölcsönösen előnyös szovjet—japán együtt­működést. Hirohide Isida hangsúlyozta, hogy a Leonyid Brezsnyevvel és más szovjet vezetővel foly­tatott megbeszéléseken lehető­ség nyílt megítélni a két or­szág gazdasági és kulturális együttműködésének problémáit, valamint megvizsgálni a halá­szat terén felmerülő kérdése­ket. A TASZSZ hírügynökség tu­dósítójának adott interjújában a japán munkaügyi miniszter hangsúlyozta, hogy a japán kormány a szovjet—japán gaz­dasági együttműködés kiszéle­sítésére törekszik. Nézetem sze­rint — jelentette ki Isida — elérkezett az idő, hogy új kö­zös tervekben állapodjunk meg, amit majd Szibéria természeti kincseinek felhasználására vo­natkozóan veszünk igénybe. Ez­zel kapcsolatban szükséges, hogy a japán—szovjet gazdasá­gi együttműködést kormánykö­zi szintre emeljük. A munkanélküliség elleni harc elsőrendű feladat Közlemény az európai tőkésországok kommunista pártjainak értekezletéről (ČSTK) — A munkanélküli­ség elleni harc az európai tő­késországok kommunista párt­jainak egyik elsőrendű feladata — állapítja meg az a közös közlemény, amelyet az európai tőkésországok 17 kommunista pártja Brüsszelben megtartott kétnapos konferenciájának be­fejeztével adtak ki. A közlemény hangsúlyozza, hogy lényegesen elmélyült a válság, amely valamennyi nyu­gati országot sújtja. A monopol- fcapitalizmus igyekszik a válság következményeit a dolgozókra hárítani. A növekvő infláció egyre inkább korlátozza a dol­gozók vásárlóerejét, és a mun­kahelyek tömeges megszünteté­se elsősorban a fiatalokat sújt­ja. A munka- és az életkörülmé­nyek minden irányban veszé­lyeztettek, s egyre gyakoribbak a támadások a demokratikus jogok ellen — hangsúlyozza a közlemény. Végezetül megálla­pítja, hogy ezek a támadások a dolgozók egyre nagyobb el­lenállásába ütköznek, akik eltö­kélten harcolnak a válság, a nemzeti és a multinacionális tőke támadásai ellen, az új szo­ciális és demokratikus vívmá­nyokért. BEFEJEZŐDTEK A SZOVJET—NYUGATNÉMET KÜLÜGYMINISZTERI MEGBESZÉLÉSEK (ČSTK) — Moszkvában teg­nap befejeződtek Andrej Gro­miko szovjet és Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügy­miniszter megbeszélései. A tár­gyalások eredményeiről közös közleményt hoztak nyilvános­ságra. A nyugatnémet külügyminisz­ter tegnap ellátogatott a Kreml­be, ahol megtekintette Lenin dolgozószobáját. Ezután dísz­ebédet adott Andrej Gromiko tiszteletére, amelyen mindkét miniszter rövid beszédet mon­dott. Hans-Dietrich Genscher Moszkvából Leningrádba uta­zott. NICOLAE CEAUSESCU, ro­mán köztársasági elnök, az RKP főtitkára tegnap Debrecen­ben találkozott Kádár Jánossal, aj. MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkárával, és megbe­szélést folytatott vele. AZ IZVESZTYIJA könyvkiadó nagy példányszámban önálló brosúra formájában megjelen­tette a Szovjetunió új alkot­mányának tervezetét, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége jóváhagyott és országos vitára bocsátott. MOBUTU zairei elnök négy­napos látogatásra Marokkóba érkezett. A látogatás célja az, hogy személyesen „köszönetét mondjon II. Hasszán királynak, hogy a Shaba tartományban ki­bontakozott népfelkelés elfoj­tására marokkói katonákat bo­csátott a kormány rendelkezé­sére. A SZOVJETUNIÓ Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége tegnap ratifikálta a szovjet—mozambi­ki barátsági és együttműködési szerződést, amelyet 1977 már­cius 31-én Maputóban írtak alá. FREDERIC BOTHA, a Dél-af­rikai Köztársaság fajüldöző kormányának külügyminisztere tegnap váratlanul Rhodesiába látogatott. Röviddel megérkező se után megbeszéléseket foly­tatott lan Smith-tel, a fajüldö­ző fehértelepes rendszer veze­tőjével. A tárgyalás témája a dél-afrikai nemzeti felszabadító harc elleni fellépés összehan­golása és a brit—amerikai terv megvalósítása volt. LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke a finn kormány meghívására tegnap Helsinkibe érkezett. A látogatás célja né­hány időszerű nemzetközi kér­dés és a magyar—finn kétolda­lú kapcsolatok megtárgyalása. A FRANCIA Kommunista Pért ez év első öt hónapjában 82 ezer új taggal gyarapodott. A l’Humanité szerint május vé­gén a Francia Kommunista Pártnak 543 000 tagja volt. AZ AMERIKAI képviselőház 6,7 milliárd dolláros katonai segélyt hagyott jóvá 1978-ra. A katonai segélyre fordított ösz- szegből 1,8 millió dollárt Iz­rael kap. Az összeg magába foglalja az országnak nyújtott fegyverszállításokat, valamint az amerikai fegyverek vásárlá­sára szolgáló hitelt is. FOKOZNI KELL A HARCOT! Agostinho Neto felszólalása az Afrikai Egységszervezet felszabadítási bizottságának ülésén (ČSTK) — Agostinho Neto angolai elnök Afrikának a gyarmatosítás és a fajüldözés alóli felszabadulásáért vívott harc fokozására szólított fel az Afrikai Egységszervezet fel­szabadítási bizottságának ülé­sén elhangzott beszédében. Ne­to hangsúlyozta, hogy az afri­kai földrész napjainkban Dél- Afrika nemzeteinek felszaba­dulásukért vívott harca szem­pontjából döntő fontosságú tör­ténelmi időszakot él át. Az angolai nép nevében kije­lentette, hogy nem szabad a fegyveres harc szerepét csök­kenteni Afrikában. Ellenkező­leg, ezt a harcot állandóan fo­kozni kell, mert csakis így le­het győzni az elnyomás felett. A Dél-Afrika népeinek nyúj­tott segítség nem csak szavak­ban, hanem konkrét tettekben nyilvánul meg, jelentette ki fel­szólalása végén az Angolai Né­pi Köztársaság elnöke. A következő felszólaló Joa- quim Chissano, a Mozambiki Népi Köztársaság külügyminisz­tere volt, aki felszólította az Afrikai Egységszervezet felsza­badítási bizottsága ülésének résztvevőit, hogy nyújtsanak konkrét segítséget Dél-Afrika harcoló népeinek. Szigorú biztonsági intézkedések mellett PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK SPANYOLORSZÁGBAN (ČSTK) — Spanyolországban tegnap parlamenti választáso­kat tartottak, amelyek a Fran­co diktátor halála (1975 no­vember) óta megindult politi­kai fejlődés jelentős szakaszát zárták le. Spanyolországban 23,6 mil­lió 21 évnél idősebb polgárnak van választójoga. A több mint 5000 jelölt közül 350 képvise­lőházi tagot és 207 szenátort kellett megválasztani. János Károly királynak joga van 41 szenátort kinevezni. Spanyol- országban legutoljára 1936. feb­ruár 16-án tartottak parlamenti választásokat. A választások zavartalan le­folyásának biztosítására ország­szerte rendőregységek és más biztonsági erők cirkáltak. En­nek ellenére néhány területen a terrorista csoportok igyekez­tek a választások nyugodt lég­körét megzavarni. Nem messze San Sebastiantól a vasútvona­lat néhány robbanás rongálta meg, Sevillában a bíróság épü­letében bomba robbant és öt embert megsebesített. A választóhelyiségeket teg­nap este 7 órakor zárták be s a nem hivatalos eredményeket az éjjel hozták nyilvánosságra. TERRORAKCIÓ A JUGOSZLÁV ENSZ MISSZIÓ ELLEN Kurt Waldheim elítélte a támadást (ČSTK) — Horvát fegyveres terroristák támadást intéztek Jugoszlávia állandó ENSZ-kép- viseletének épülete ellen. A fegyveresek a képviselet egy alkalmazottját súlyosan megse­besítették. A terroristák több mint két órán keresztül tartot­ták megszállva a képviselet épületét, azután megadták ma­gukat a rendőrségnek. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár a világszervezet New York i székhelyén közzétett nyilatko­zatában hangsúlyozta, hogy aggasztja a terroristák akció­ja. Kijelentette, hogy mindig elítélte és ma is elítéli ezeket a terrorcselekményeket, ame­lyek korlátozzák az ENSZ kül­földi képviseleteinek tevékeny­ségét. Kurt Waldheim nyomaté­kosan felszólította az amerikai ENSZ-missziót, hogy teljesítse az ENSZ alapokmányából ráhá­ruló kötelezettségeit és hozzon intézkedéseket a New Yorkban működő ENSZ-képviseletek al­kalmazottainak biztonsága érde­kében. Lazar Mojszov, a JSZSZK kül­ügyi szövetségi titkárának he­lyettese tegnap Belgrádban éle­sen tiltakozott Charles York­nál, az Egyesült Államok jugo­szláviai nagyköveténél a ju­goszláv ENSZ-képviselet ellen elkövetett terrortámadással kap­csolatban. amely veszélyeztette a képviselet munkatársainak életét. Kommentárunk 1977. VI. 16. A Szovjetunió népei és az egész haladó emberiség ebben az évben ünnepli a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját, amely meg­gyújtotta a világ forradalmi át­alakulása, a haladás és a népek közöti béke kiolthatatlan fák­lyáját. A történelem folyamán első ízben valósult meg az em­beriségnek a világ igazságos el­rendezése iránti örök vágya, és jött létre olyan társadalmi rend, amelyben minden szuve­rén hatalom a nép, a cári Oroszország azelőtt könyörtele­nül kizsákmányolt, elnyomorí­tott népe kezébe került. A szovjethatalom megszilárdí­tásának időszakában a szovje­tek ötödik összoroszországi kongresszusa 1918 nyarán jó­váhagyta a világ első szocialis­ta alkotmányát, amely rögzí­tette az orosz proletariátusnak — s végeredményben a világ proletariátusának is — a törté­nelmi győzelmét. A fiatal szov­jet állam alaptörvény formája-, ban a világon elsőként hirdet­te ki, hogy „fő feladat az em­ber ember által való kizsákmá­nyolása bármiféle formájának a felszámolása“, és létrehozta a legdemokratikusabb kormány- formát, a proletariátus diktatú­ráját. Azóta kevés híján 60 eszten­dő telt el, ami csupán egy em­beröltőt jelent. A Szovjetunió életében ezalatt olyan mélyre­ható gazdasági, szociális és kulturális változások mentek végbe, ^melyek lehetővé tették az ország szocialista anyagi és tudományos-műszaki bázisának a kiépítését. Ez megteremtette a feltételeket a fejlett szocia­lista társadalom felépítésének betetőzéséhez. Lehetőség nyílt az alkotmányban lerögzíteni az ország* fejlődésének reálisan el­ért fokát, mégpedig össznépi állam formájában. Az 1918-as első alkotmányban foglalt prog­ramnyilatkozatot tehát hiány­talanul megvalósították. Az új alkotmánytervezet ezt jelentős mértékben kibővíti. Azért van ez így, mert az első alkotmány és végeredményben a továbbiak is, a marxizmus—leninizmus va­pontból eltér. Érthető ez, hi­szen hűségesen vissza kell tük­röznie a szovjet társadalom éle­tét és elősegítenie további fej­lődését. Lényegesen különbözik az előzőtől az egyes fejezetek rendszerezése is. Ennek nagy a jelentősége egyebek között ab­ból a szempontból is, hogy az alkotmánytervezet mire fekteti a legnagyobb súlyt. A szocialista államok alkot­Emberiesség mindenekelőtt lóban tudományos elméletéből indultak ki. Egyenesen jelképesnek lát­szik, hogy a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksége a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának évében a Szovjetunió népe elé országos vitára bocsátja a Szov­jetunió új alkotmányának ter­vezetét. Ebben is visszatükröző­dik a történelmi kapcsolat Ok­tóber vívmányaival, a Szovjet­unió alkotmányos fejlődésének folyamatossága, s a pillanat ün­nepélyessége, amelyet előre je­leznek ezek a történelmi ese­mények, éspedig nemcsak a szovjet államon belül, hanem annak határain kívül Is. Érthe­tő ez, mert ezzel a tettel a Szovjetunió — mint már a múltban nem egyszer — inter­nacionalista feladatát is teljesí­ti. Az alkotmánytervezet ugyan­is harcra ösztönzi a tőkésálla­mok dolgozóit olyan társadalmi rendszerért, amilyet az úl al­kotmány rögzít majd. A mostani tervezet az 1936- ban elfogadott és azóta érvény­ben lévő alkotmánytól mind tartalmi, mind formai szem­mányainak általában hasonló a szerkezetük, az első fejezetben rögzítik a „társadalmi rendet“ így van ez a szovjet alkotmány -tervezetben Is. Hasonló a to­vábbi cikkelyek sorrendje is. Az új szovjet alkotmány terve­zetének sajátossága a „Külpoli­tika“ című 4. fejezetnek a be­sorolása, amely mindjárt a leg­fontosabb fejezetek után követ­keznek. Ez már önmagában so­katmondó tény. Ebben a feie- zetben a tervezet koncentrált formában rögzíti a Szovjetunió lenini békepolitikáját, amelyet alkotmányos alapelvnek a rang­jára emel, ugyanúgy, mint a szocialista és más államok kö­zötti kapcsolatok elveit. Az 1936-os alkotmánnyal ösz- szehasonlítva az úl alkotmány- tervezetben további jelentős változás van. Míg az eddig ér­vényben levő alkotmányban a Szovjetunió polgárainak alapve­tő jogai és kötelességei az al­kotmány végén vannak, a ter­vezetben az elején. Ezzel hang­súlyozottan megnyilvánul az embernek a szovjet társada­lomban betöltött jelentős hely­zete és az állam gondoskodása az ember sokoldalú fejlődésé­ről. A Szovjetunió polgárainak hagyományos jogain kívül, ame­lyet az egész gazdasági, szo­ciális és jogrendszer biztosít, a polgárok jogát a lakásra, vagv például az üldözés megtiltását a bírálatért, most az alkotmány rögzíti. Természetes, hogy a jogokkal kötelességek is járnak, amelyek a társadalom és az egyén szük­ségleteiből és érdekeiből ered­nek. Fontos az a rendelkezés, hogy a Szovjetunió polgárai kö­telesek elősegíteni a barátság és az együttműködés fejlődését más országok népeivel, kötele­sek támogatni a világbéke meg­őrzését s szilárdítását. Ez az alkotmányos kötelesség a szov­jet ember természetes interna­cionalista érzéséből, mély hu­manizmusából és belső meggyő­ződéséből fakad. Az alapok­mánytervezet elgondolkodásra ösztönöz. Bizonyára számos szovjet polgár fejezi ki vele kapcsolatos véleményét az or­szágos vita során. Csehszlovákiában az alkot­mánytervezet élénk érdeklődést és visszhangot keltett nemcsak szakmai körökben, de a lakos­ság körében Is. Ez természetes, mert népünk sajátjaként örül leghűségesebb barátai vala­mennyi sikerének. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a ter­vezet alkotmányos alapelvek­ként tükrözi és kinyilvánítja az emberiség örök eszményeit, amelyeket az új alkotmány jo­gilag és ténylegesen Is biztosít. El kell mondanunk, hogy a tőkésállamok alkotmányai is meghirdetik a nép szuverenitá­sának elveit, a munkára való jogot, a polgárok egyenlőségét, a faji türelmetlenség megtiltá­sát, és más politikai, polgári vagy szociális jogokat. Ez ol­vasható a világ első írott alap­törvényében, az Egyesült Álla­mok alkotmányában is. ame­lyet 1787-ben fogadtak el, és amely bizonyos változtatásokkal ma is érvényes. Igaz, e jogokról csak írnak az alkotmányban, mert a valós élet mást mutat. Említsük csak meg a faji meg­különböztetést, a munkanélküli­séget, és a haladó gondolkodá­sú emberek üldözését a múlt­ban s napjainkban is. Ilyen a helyzet az alkotmányos jogok terén a többi kapitalista állam­ban Is, amelyek ugyan dekla­rálják a néphatalmat, de tény­legesen a burzsoázia diktatú­ráját támogatják. Az igazság az. hogyha a nép lenne a tör­vényhozó ezekben az államok­ban, akkor nem létezhetne ki­zsákmányolás, sem a termelő eszközök magántulajdona. Nem lehetnének munkanélküliek sem, akik tanácstalanul állnak a gyárak kapui előtt és fölös­legesnek érzik magukat. Mert hiába, a termelőeszközök tulaj­dona dönt a valódi demokrá­ciáról és humanizmusról. Az itélőképes ember azonban meg tudja különböztetni, hogy ki prédikál vizet és iszik közijén bort. Az Egyesült Államok alkot­mányának az idén nem kerek jubileuma van — 190 év telt el elfogadása óta. Akaratlanul is felmerül a kérdés, hányat tel­jesített azóta a burzsoázia a benne foglalt elvek közül. Er­ről azonban az erre hivatottab- baknak kellene beszélniük. És kezdhetik akár Vlasta Zludky- nová-Gabrielová elhurcolt gyer­mekeinek esetével Is. JOZEF MARTOVIČ

Next

/
Thumbnails
Contents