Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)
1977-05-17 / 134. szám, kedd
Fény és árnyék Ha Kassa (Košice) felől érkezünk, egy új települést veszünk észre először. Üj falu épült volna itt a Bódva völgyében?, a Szepsi (Moldava nad Bodvou)? Ahogy közelebb ér az autóbusz, megszületik a válasz: új lakónegyed épült itt fel. Kétszáz szebbnél szebb családi ház, szép kerttel. Szepsi- ben az emberek arra is találnak időt, bogy életkörnyezetüket korszerűbbé tegyék, de az anyagi jólét mellett a szellemi igényekről sem feledkeznek meg. Ennek egyik bizonyítéka, hogy az idei Jókai-napokon ott lesz a CSEMADOK helyi szervezet énok színjátszó csoportja, a Hal Irodalmi Színpad, s a szavalok és a prózamondók versenyén ott láthatjuk majd Király Erikái és Bodnár Évit, akik szintén szepsiek. Közben megérkeztünk az autóbuszmegállóra. Néhány pillanatig töprengek: Répás Teréz- hez, a kisszínpad vezetőjéhez, vagy Ternei Istvánhoz, a színjátszó csoport rendezőjéhez menjek-e előbb. Egyelőre egyikükhöz sem megyek, döntöm el, és a közeli étterembe léptem be. Kevés vendég van most itt, hamar hozzák az üdítő italt. — Meg tudná mondani, hogy ki itt a színjátszó csoport vagy az irodalmi színpad vezetője? — kérdem a pincérnőktől. — Ilát szepsi vagyok én is, de sajnos nem tudom. Valamikor Vajkó Feri volt, de ő már elment Kassára. — De ezért hallottak a színjátszókról? Arról, hogy nemrég Kassán a kerületi versenyen elsők lettek, a kisszínpadosok meg másodíkok, és most a Jó- kai-na pokra készülnek. Kerek tekintetük elárulja a választ. Ezután már valahogy nem ízlik annyira az ebéd és az üdítő ital. * # * Répás Terézt még otthon találom, habár már készülődik, mert két órára a diákotthonban kell lennie, mert ugye a jó nevelő nem késhet. Az idei műsorokról kérdem. 1 — Már ré’góta foglalkoztat Illés Endre Történet a szerelemről és a halálról című novellája. Igaz, tanulságos történet. Gondol lám, megkérem Gál Sanyit, készítsen számunkra kisszínpadi összeállítást, aztán végül nekibátorodtam és magam láttam munkához. Úgy néz ki, érdemes volt. Tavaly Kartal Zsuzsa Vallomás az ifjúságról című verséből készítettem kisszínpadi produkciót. — Miért, csak a fiatalokhoz akarsz szólni? — Nem csupán hozzájuk. Részben az adott helyzet indokolja, hogy a fiatalokról készítem műsorainált. Mit tehetek, ha Szepsi több mint hétezer lakosa közül csak a diákok, azoknak is csak figy része nézi meg előadásainkat. Lassan már én is ott tartok, hogy mérlegelni kezdem, érdemes-e ezt csinálni. A kerületi fesztiválok, a Jókai-napok sokat jelentenek, de a közönség érdeklődése, részvétele méj^ többet. Az utcán tovább beszélgetünk, mühelygondokról, a felkészülés problémáiról, ám az előbbi mondatok ott motoszkálnak bennem. Ezek a lelkes fiatalok többet érdemelnek... * # * — Nehéz az embereket szín- előadásra csalogatni — töpreng nem sokkal később Ternei István is. — Ha már játszani nem is jönnek el, legalább megnézhetnék, amit mások szeretnének nyújtani, elmondani nekik. Azt hiszem, nem gyengék az előadásaink, a kerületi fesztiválon elért sikerünk is ezt igazolja. Ugyanazokról a gondokról beszélünk, mint néhány perccel ezelőtt Répás Terézzel. Igaza van Ternei Istvánnak: munkájuk, erőfeszítéseik nagyobb erkölcsi elismerést érdemelnek, elsősorban a mintegy 600 helyi CSEMADÜK-tagtól, de a város többi lakosaitól is. — Nem, mi nem adjuk fel a harcot. Bízunk abban, hogy lelkesedésünk, színvonalas előadásunk végül mégis megérleli gyümölcsét. Most nagyon jó gárda jött össze: Luszpaj Laci, Vaji Nagy Klára, Egri Gabi, Bálint Erzsi és Bocskorás Berti olyan emberek, akikkel öröm dolgozni, mert maguk is imádják a színművészeiét. Mi megpróbálunk Komáromban is becsülettel helytállni. Remélem, a Jókai-napokon sem vallunk szégyent. Mindannyian bízunk abban, hogy Tabi László Családi dráma című színművének Komáromban lesz közönsége és — sikere. . » * Elbúcsúzom Ternei Istvántól is. Haza kellene utaznom, de valami még maradásra késztet. Biztató szavakat szeretnék még hallani. Kit szólítsak meg? Kit kérdezzek? Indulok a városi nemzeti bizottságra. Varva László, a vnb titkára fogad. Első szavaiból megérzem, hogy ez a téma sokszor foglalkoztatta őt is. Nem lepődik meg. amikor ilyesmivel hozakodom elő. Megpróbál tárgyilagosan válaszolni: — Nézze, Szepsire jelenleg valóban az jellemző, hogy szinte csaknem mindenki építkezni kezdett. Ez természetszerűleg magával hozza azt is, hogy az embereknek szabad idejükben sok a dolguk. A másik gond az, hogy a művelődési otthon bizony már nagyon kopott, korszerűtlen. Remélhetőleg rövidesen megkezdhetjük a huszonhét millió korona beruházással tervezett új művelődési központ építését, és akkor talán a színházterem sem marad majd üresen. A buszon még egyszer végig- gofidoíom a hallottakat. Valóban, Szepsiben sok ház épült, de ez így van országszerte. S az emberek munkájuk mellett találnak időt a művelődésre és a szórakozásra is. Reméljük, rövidesen Szepsiben is ez lesz a helyzet és a közönség megfelelően értékeli majd a színjátszók, a kisszínpadosok és a szavalok lelkes munkáját és ahhoz ők nemcsak országszerte lesznek ismertek, hanem szülővárosukban is. SZÁSZAK GYÖRGY Tükröt a mai ember elé VOJTECH TRAPL HATVANÉVES Talán nem leszek ünneprontó, ha Vojtech Trapl hatvanadik születésnapja alkalmából szót ejtek legjobb alkotásairól, már csak azért is, mert a Cseh Drámai Művészek Szövetségének II. kongresszusán a főbe- számoló Trapl Neked nem szól u lélekharang című színművét az egyedüli olyan alkotásként jelölte meg, amely témáját a jelenkorból meríti. Egyetértek ezzel a megállapítással, bár nem éppen hízelgő kijelentés ez a csehországi dramaturgia és drámaírás számára. Ismerem ugyanis ennek a darabnak minden pozitív vonását és fogyatékosságát, mégis nagyra értékelem újszerűségét és közvetlenségét. Szerzője megértette a téma időszerűségét és nagyságát, á feldolgozásával tanúságot tett nemcsak a jelen, hanem a jövő számára is. A jövőben egyetlen színháztörténész sem hagyhatja figyelmen kívül az alkotást, akárcsak a történetírók sem hallgathatják el az 19&8—69-es társadalmi válság időszakát. A szerző hatvanadik születésnapja alkalmából én azonban inkább legutóbbi színművét, a Csokrot a kisasszonynak című alkotását veszem szemügyre, amelynek Ősbemutatóját a príbrami Kerületi Színházban tartották meg, március végén. Véleményem szerint Trapl legutóbbi színművének ezt az alcímet kellett volna adni: Komédia két részben. Szerintem n mű sikeres vígjáték a diákság életéből és azt hiszem, Miroslav Doutlík rendező ezt igy is értelmezte. Hogy a nézőknek is ez a véleményük, erről meggyőződhettem az ősbemutatón. A szerzőnek több diáktípust sikerült (Miroslav Pešan felv.) kiválóan ábrázolni. Nyilvánvaló, hogy találkozott velük az életben, mert életszerűen sikerült őket jellemeznie. Igaz, néha csak bizonyos szemszögből nézi a diákokat, de mégsem leegyszerűsítve láttatja őket. Hőseiben megvan a fiatalság ellenállhatatlan varázsa. Talán a legmeggyőzőbb és a legkomikusabb figura Alena, akinek szerepét nagy játékkedvvel játszotta Magda Wei- gertová. Barborka alakja külön fejezetet képez. A szerző igyekszik a néző elé tárni bonyolult belső vívódásait; úgy tűnik, hogy a lány ebben a küzdelmében magára van hagyatva, senki sem érti meg őt, sem szülei, sem Iskolatársai, és az a fiú sem, akit Barborka szerelmével kitüntet. Végül azonban minden tisztázódik. Az, hogy a nézők igen megszerették Barborkát, nyilván Elena Strupková érdeme is, aki a lány szerepét nemcsak szín- művészi képességeinek kiaknázásával, hanem fiatalos vonzerejének érvényesítésével alakította. Azt hiszem, a Csokrot a kisasszonynak sikeres alkotás Trapl drámaírói munkásságában. De még ebben a darabban sem tudja megtagadni magát a filmforgatókönyvíró Vojtech Trapl, s ennek megvan az előnye és a hátránya is. Egyes jelenetek ugyanis any- nyira rövidek, hogy akadályozzák a rendezői munkát. Egy percig sem kételkedem abban, hogy a Csokrot a kisasszonynak nagyszerű filmkomédia lenne. Mint színmű, üdítően hat. Igaz, hogy nem tartalmaz mélyenszántó gondolatokat, de humánus mondanivalójú. S nagy örömmel írom le ezt: romantikus. Talán éppen ezért annyira kedves nekem. (A romantika véleményem szerint a színművészetben nem elvetendő és éppen a mai nézőnek, akit az élet annyira próbára tesz, szüksége va.i a romantikára, hogy felfrissüljön és kikapcsolódást találjon a színházban.) A színmű pontosan olyan, amilyenre a címéből következtethetünk: Ötletekkel teli és játékos. Ne tagadjuk meg a szerzőtől azt a jogot, hogy alkotó módon pihenjen. Véleményem szerint ez a darab ilyen alkotó pihenés. Afféle életkép a szerző nagy történelmi alkotása, a most készülő Győztes nép című Trapl-film mellett. Örvendetes, hogy Vojtéch Trapl legutóbbi vígjátékában is élő emberekkel népesítette be a színpadot és tükröt akart tartani a mai ember elé, hogy a humor révén is magára ismerjen. Ez periig szerintem nem kevés. JOSEF JELEN ÜJ FILMEK RÓZSASZÍNŰ ÁLMOK (szlovák) A koliba stúdió tavalyi (vagy inkább utóbbi évtizedének) filmterméséből magasan az átlag fölé emelkedik Dusán Hanák alkotása, a Rózsaszínű álmok. A művel a cseh és a szlovák filmek idei fesztiválján a közönség is nagy tetszéssel fogadta, hiszen lenyűgözte őt az alkotás egyszerűsége, költői szépsége, üde tempója. Dusán Hanák nem arra vállalkozott, hogy mélyenszántó bánatait, ezért képes az (emberi lét alapvető kérdéseit izgalommal, elgondolkodtató és lírai élményt szerző eredetiséggel valódi műalkotássá sűríteni. A film eredeti lírája, népi humora és bölcsessége a nép hagyományait és azok továbbélését is példázza. A rendező a színes, pergő ritmusú, hangulatos és szellemes filmben az emberi élet, a szerelem, a tenniakarás kérdését is felveti s választ Juraj Nvota, a szlovák film főszereplője (V. Polák felvétele^ gondolatokat tartalmazó, korszakos jelentőségű alkotást készítsen. Filmje olyan mint egy népmese, vagy csodás színekben pompázó életkép — egyszerű, a maga természetességében, hétköznapiságában, frisseségében magával ragadó. A történet nem a népmesék időtlen világában játszódik, hanem manapság, Kelet-Szlovákia egyik falujában. Itt él Jakab, a postásfiú és Jolánka, a szép cigánylány, s a többi szereplő, a falu apra- ja-nagyja, csupa eredeti, élethű figura. A filmnek voltaképpen alig van története, hiszen az alkotás az álom és a valóság találkozásából, a szereplők életének apró mozzanataiból állt össze. Dušan Hanák filmjének hősei —- az álmok megidézése ellenére — azonban a mai valóságban mozognak, nagyon is erősen kötődnek falujukhoz, szülőföldjükhöz. Dušan Hanák érzékeny, sajátos mondanivalóval jelentkező, remek művésznek bizonyult; ezer szállal kötődik népének életéhez, ismeri a tájak és az emberek jellegzetességeit, a nép gondolkodását, örömeit és keres rájuk, oiyan válaszokat, melyek időtlennek látszanak, mégis a mi korunkban, a szocializmus építésének korában fogalmazódnak meg. Az alkotó érdeme, hogy a szürke hétköznapokban, a jelentéktelennek látszó apró mozzanatokban is képes meglátni a rendkívülit, a hamisítatlan költészetet, s az egyszerűségében kegyetlen, nyers valóságot lírává nemesíteni. A történet csakis egy avatott művész kezében, egyéni meglátásában válhatott ilyen emlékezetessé. A film minden kockája életszerű; az alkotó a valósághoz való szoros kötődésének és mesterségbeli tudásának köszönheti, hogy műve nem fulladt érzelgősségbe, jóllehet a film érzelmileg telített. Szólnunk kell a film szereplőiről is: a férfi főszerepet Juraj Nvota, a bratislavai Színművészeti Főiskola rendező szaká* nak hallgatója, a női főszerepet Iva Bittová, a brnói konzervatórium növendéke játsza. A többi szerepet jobbára cigány- származású natúr szereplők alakítják. FESZTIVÁL ELŐZETES Június második felében a szokásosnál is színesebb, változatosabb műsor várja a nézőket a mozikban: június 16-a és július 2-a napjaiban ugyanis országszerte megrendezik a dolgozók filmfesztiválját. A nyári filmszemle ünnepélyes megnyitására — külföldi filmküldöttség részvételével — június 16-án kerül sor, Nyitrán. Az ezt követő napokon Szlovákia 17 városában (a cseh országrészekben 36 helyen) estéről estére nézők 13 ország 15 játékfilmje közül választhatnak. Hazánk két új alkotással mutatkozik be; a Szerelmem, Rača című szlovák—grúz közös vállalkozásban készült filmmel és a Mi lenne, ha spenótot ennénk című cseh komédiával. A szocialista országok alkotásai közül megtekinthetjük A cigánytábor az égbe megy (szovjet), a Nagy Kázmér és a Pillangó (lengyel), A hostess (NDK-beli). n Kísértet Lublón Jelenei a Kísértet Lublón című magyar\ filmből egy-egy fesztiválfilmet nézhetnek meg az érdeklődők. A tömegméreteket öltő kultúrpolitikai rendezvény jelentős jubileum, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója jegyében zajlik le. A rendező bizottság színvonalas hazai és külföldi filmekből, jobbára vígjátékokból és szórakoztató produkciókból állította össze a fesztivál műsorai. A (magyar), a Kétdioptriás szemüveg (bolgár), A fejedelem szolgálatában (román) filmeket. A szemlén a nyugati produkciók közül az alábbiak szerepelnek: A rózsaszínű párduc visz- szatér (angol), Félelem a város felett (francia), A címoldalon (amerikai), A kincses sziget (spanyol), Barátaim (olasz), Az aztékok kincse (nyugatnémet}. —ym— 1977. V. 17.
