Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)
1977-05-17 / 134. szám, kedd
A szocialista integráció szerves része ÜJ MŰSZAKI ELJÁRÁSOK ALKALMAZÁSÁVAL A HATÁRIDŐK LERÖVIDÍTÉSÉÉRT A Bánovce nad Bebravou-i lakosok 30 éve még alig gondoltak arra, hogy a kis városka néhány évtized leforgása alatt a tehergépkocsigyártásáról lesz ismert. A város jónevű asztalosainak fiaiból és unokáiból egy új munkásközösség alakult, amelynek zöme a Kopriv- nicei Tatra itteni fiatal és rohamosan fejlődő üzemében dolgozik. 1949-ben kezdték meg az első üzemrészleg építését, amelyben 1951-től egészen 1957- ig különféle gép-- ipa£i termékeket gyártottak. A termelési program állandó változása, az „üzem gazdáinak“ változása, tehát az útkeresés eredménye lett az, hogy minisztériumi rendelet alapján az üzem a Kopŕi vnicei Tatra Vállalat szerves részévé vált. A hatalmas vállalatnak újabb kapacitásokra volt szüksége, s ebben az Üzemben jó társra talált. Az évek so rán ,,a bánovcei latrásokból“ az anyavállalat dolgozóival egyenrangú közösség fejlődött, s ez a közösség ma már képes u legbonyolultabb feladatok hiánytalan elvégzésére. Az ulső itt készített T-141 jelzésű vontatók 1958 áprilisában kerültek ki az üzem dolgozóinak keze alól s csaknem húsz éven keresztül folyt a gyártásuk katrészek gyártására, illetve az egyoldalra billenthető tehergépkocsik szerelésére szakosodtak. • Szükséges bővítés A Tatra vállalatban készülő tehergépkocsik az évek során idehaza és külföldön joggal nyertek elismerést s a jelenlegi kapacitásokkal már nem tudják kielégíteni a keresletet. Nem véletlenül vált szükségessé a vállalat bővítése, hiszen A Stavoindustria Vállalat Dubnica nad Vá- hom-i üzemének hegesztői az M—3-as termelőcsarnok egyik részének acélszerkezetét szerelik Segítség nélkül nehéz lett volna A Bánovce nad Bebravou-i Tatra üzem dolgozói a kopriv- nicei vállalat szakembereinek irányítása ala,tt sajátították el a tehergépkocsigyártás fortélyait. Segítségük nélkül nehéz tett volna eleget tenni az egyre fokozódó műszaki, minőségi és mennyiségi követelményeknek. Mivel az itteni dolgozók gyorsan megtanulták a szakma csínját-bínját, néhány év múlva már újabb termékek, mégpedig a T-138 S-l jelzésű, egyoldalra billenthető rakterű tehergépkocsik gyártásába is bekapcsolódtak. Néhány ezer darab készült ezekből is, hasonlóan, mint az említett vontatókból. 1970-ben kezdték meg a T-148 SÍ jelzésű billenő rakfelületű tehergépkocsik sorozatgyártását, amelyek a T-813-as tehergépkocsikkal együtt alkotják a vállalat jelenlegi gyártási programját. Ezeknek a gépkocsiknak természetesen csupán néhány része készül a bánovcei üzemben, a többit a vállalat székhelyén, illetve annak őadcai üzemében gyártják. Bánovcén elsősorban a futóművek és az egyes pótalmost készítik elő a T-815-üs jelzésű tehergépkocsik gyártását, amelyek 1980 után a most készülő típusokat helyettesítik majd. A 12 tonnánál nagyobb teherbírású Tatra gépkocsik jól használhatók a rossz terepen is. A „vásárlók“ részéről növekvő igények kielégítése céljából került sor 1971-ben a KGST-tagországok keretében annak az egyezménynek a megkötésére, amelynek értelmében a vállalat az említett típusú tehergépkocsik gyártására szakosodik. A Bánovce nad Bebravou-i üzemre a kereskedelmi egyezményekből adódóan 1980-ban a. következő gyártási program vár: 15 ezer tehergépkocsihoz készítenek futóműveket és pót- alkatrészeket; 4210 darab gépkocsi szerelését végzik el. A futóművek gyártásán kívül több más alkatrész készítését is ide helyezték, hogy megszüntessék a gyakran céltalan és a termelést hátráltató vállalaton belüli kooperációt. Korszerű automa- tagépeken és berendezéseken végzik ma itt többek között a keréktárcsák gyártását, a futóművek kúpkerékfogazását és számos pótalkatrész készítését. Erre csak úgy kerülhetett sor, hogy a régi; korszerűtlen berendezések nagy részét az 1977. V. 17. A novemberben felépült M—3-as termelőcsarnok kivitelezői sok új műszaki eljárást alkalmazlak. A csarnokban már befejezés előtt áll a technológiai berendezések szerelése is, amelyeken hamarosan megkezdik a termelést (I. Matejka felvételei) » üzem felújítása keretében kicserélték és újakkal helyettesítették. Egy nemrég tett üzemlátogatáson a helyszínen győződhettünk meg arról, hogy milyen körülmények között végzik az itt dolgozók bonyolult feladataikat. A korszerű gépeket és berendezéseket is kicsi, szükreszabott régi termelőcsarnokokban kellett elhelyezni, tehát a túlzsúfoltság miatt a dolgozók nem beszélhetnek kiváló munkakörülményekről. Vlasko Vjindelin, az üzem vezető tech- üWAgöiíl elmondotta, hogy a dolgozók még így, ilyen nehéz körülmények között is a maximumot nyújtják. Naponta átlagosan 45 darab futóművet szerelnek össze a minden szem pontból elavult termelőcsarnokokban, amelyek közvetlen szomszédságában már készen várja a berendezéseket a most befejezés előtt álló új termelő- csarnok. Sok újdonság a munkakörülmények javítására Az üzem bővítését négy építési szakaszra osztották. Az első és második szakaszban épülnek fel az új termelőcsarnokok, a harmadikban az iparita- nuló-központ, a negyedik szakaszban a különböző raktárak, szociális berendezések és egyéb helyiségek. A már elkészült termelőcsarnokban ugyan még csak most szerelik a technológiai berendezéseket, de már a kívülálló is láthatja: itt lényegesen jobbak lesznek a munkakörülmények, tehát az eddiginél még igényesebb termékek gyártására is vállalkozhatnak. Újdonság pl., hogy a nehéz alkatrészeket futószalagon mozgó „raktáron“ szállítják, az egyes munkapadokhoz, s ezek emelésére is mechanikus berendezések szolgálnak. A fémhulladék — amelyből az üzemben évente 24 tonnát produkálnak — egy különlegesen megépített csatornarendszeren keresztül jut a feldolgozó részlegbe, itt ]*dig már összepréselt állapotban rakják a vagonokra, amelyeken a hulladékot a különböző kohóművekbe szállítják. Határidő előtt Kétségtelen, hogy az építő- és szerelővállalatok itt dolgozó szakemberei, munkásai már nagyon sok munkát elvégeztek, s amint azt az üzem vezetői is elmondották, némely esetben határidő előtt adták át az egyes objektumokat. Lemaradás is volt, elsősorban a kazánház építésében. Az egyes számú építési szakasz keretében felépült, s az előbbiekben körvonalakban vázolt korszerű termelőcsarnokot viszont az építők — 155 millió korona értékben — egy hónappal a tervezett határidő előtt adták át. A Bratislavai Stavoindustria Vállalat trnavai üzemének dolgozói számos műszaki újdonságot alkalmaztak és alkalmaznak az építkezésen és ez teszi lehetővé a bonyolult feladatok határidő előtt való elvégzését. Korszerű és a geológiai feltételeknek megfelelő vibrációs alap- pillérezést alkalmaztak, amely itt nagyon jól bevált. A hatalmas acélszerkezetek szerelői is sok újdonságot vezettek be. Sorolhatnánk tovább az építkezéseken bevezetett új eljárásokat, amelyek mind ahhoz járulnak hozzá, hogy a lehető legrövidebb időn belül minél több objektumot adjanak át az üzem dolgozóinak. 1980-ig összesen kétmilliárd korona értékű beruházási munkát végeznek el az építők, s az új részlegek megindítása után az üzem dolgozóinak száma közel ötezer lesz. Az üzem vezetőségének minden szempontból fel kell készülnie arra, hogy a korszerű berendezéseken s a megfelelő munkakörülmények között eleget tehessenek a tőlük elvárt feladatoknak. Ezek pedig nem csekélyek, ami nem utolsósorban abból adódik, hogy az üzem a szocialista integráció szerves részét alkotja. PÁKOZDI GERTRŰD A Szocialista Munlca Hőse PONTOSAN, BECSÜLETESEN Z eemeli fejéről kék sapkáját, maga elé teszi az asztalra. Arca s mozdulatai fáradtságot tükröznek. Rudolf Hofereknek, a tizenkétórás műszak után háromnegyed óra szabad ideje van az autóbusz indulásáig. Ezt rendszerint itt tölti el a vasutasok büféjében egy tea mellett, ismerősökkel, barátokkal beszélgetve. Munkatársai jó kedélyű, vidám természetű, keménykötésű emberek. — Aki a mi brigádunkban dolgozik, annak úgy kell bíznia' munkatársaiban, mint önmagában. Ez a bizalom az alapja a nyugodt, határozott cselekvésnek Rudolf Hoferek Szavai kél és fél évtizedes tapasztalatát rögzítik. Ö io lent kezdte a sínek között. Kapaszkodott a vagon lépcsőjén, jelzett a kis zászlócskával, s zuhogó esőben is pontosan és gyorsan kapcsolta össze a teherkocsikat. Már hosszú évek óta harminc lépcsőfoknyi magasságból — a kettes váltó- és jelzőállító épületből — tekint a vágányokra. Beosztása: pályaudvarfőnök. A bfeclavi pályaudvar északi részén tizenkét órás műszakban két pályaudvarfőnök teljesít szolgálatot. Mindenről tudnak, ami a vágányokon történik. A szolgálatos pályaudvarfőnök nyit szabad pályát a gyors- és személyvonatoknak, ugyanakkor ő felelős azért is, hogy a beérkezett szerelvényt pontosan „szétdobják“, és neki kell menetkészre összeállítania a le- hervonatokat is. Munkájától, utasításaitól függ nemcsak a műszakban dolgozók, hanem az átutazók biztonsága is. Ketten vannak fenn a figyelőben, a többiek, a kemény kötésű emberek, lent teljesítik az utasításokat. Velük beszélgetve jegyeztem fel: Rudko soha nem feledi el, hogy a vágányokon kezdte... Szeretek egy műszákiján dolgozni vele, mindenre pontosan emlékezik ... Pillanatok alatt tud dönteni, pontos utasításokat ad, és mindig nyugodtan beszél ... M iközben kavargatja teáját, folytatjuk az ebédszünetben félbeszakadt beszélgetést. Elmondom, amit munkatársaitól hallottam. A „nyugodtan beszél“ megállapítás rég feledett eseményekre emlékezteti..; Akkor rettent meg először, amikor rákiáltott a tiszteletes úr. Szívesebben járt a Proletár Testedző Egyesületbe, mint a templomba. Ezzel szította fel a falu papjában a haragot. Amikor felcseperedett, kenyérkereső lett, a nagygazdák meg a kereskedők kiabáltak rá. Abban az időben fogant meg benne az elhatározás: soha nem fogok másokra kiabálni. Ellenszenvet érez a kiabáló, ordítozó emberek iránt. — Kosticében a legszegényebb családok közé tartoztunk. Élni kellett, felcseperedve minden munkát vállaltam. Szüleim kommunisták voltak, már gyermekkoromban arra tanítottak: egyszer nálunk is olyan igazságos rendszer lesz, mint a Szovjetunióban, nem lesznek urak és kizsákmányoltak ... A családi házból hozta magával az osztályöntudatot. Élet- tapasztalata a fasizmus ellenségeinek táborába vezette. Mikor közeledett a front, szervezték a fegyveres ellenállást, és őt is bevonták a Moravská Rovnost nevű illegális csoportba. Ekkor már gyorsan követték egymást az események. Fegyveres ellenállásra nem került sor. Falujuk felszabadulásának napján vették fel a kommunista pártba. — Azt hittem, most már egy csapásra megváltozik az élet. Az illúzióim gyorsan elszálltak: — Gyerekek, tanuljatok, készüljetek — mondták az idős kommunisták —, mert lesz még egy összecsapás az urakkal... Megfogadta a tanácsot, a kétéves katonai szolgálat alatt hosszú évek mulasztását igyekezett pótolni. A hadseregben is pontosan teljesítette a párt utasításait. Nem lepődött meg, amikor a Februári Győzelem után azt mondták neki: szükségünk van kommunistákra az űj nemzetbiztonsági szervekben. — Négy évet vállaltam, becsülettel letöltöttem. Közben megnősültem, és 1953-ban öltöttem fel a kék egyenruhát. Már gyermekkoromban megszoktam a rendet, a pontosságot, talán éppen ezért vonzott a vasút __ Ö tv enkét évéből kerek negyedszázadot itt töltött el a bfeclavi teherpályaudvaron. Tizenkét évig elnöke volt a közlekedési részleg pártalap- szervezetének. Öt éve pedig az üzemi pártbizottság alelnöki tisztségét tölti be. Alapító tagja a Május 9-e szocialista munkabrigádnak, kollektívájuk az elmút évben a v isutasnapon kapta meg az ezüst fokozatot. Ludvík Kríž, aki öt éve vette át tőle pártalapszervezetükben az elnöki tisztséget, így jellemezte: Rudolf Hoferek pontos és becsületes, nemcsak saját maga képes a munkahelyén és a közéleti munkában a maximumot nyújtani, hanem megnyeri erre a munkatársait is. Munkájával, életével valóban példaképül szolgál. A válságos évekre nem szívesen emlékezik. Nem akart részt venni az úgynevezett vy- sočanyi kongresszuson. „El kefi merned, tudni akarjuk, mi folyik ott fenn“ — hangzott a pártbizottság állásfoglalása. Amikor hazajött, elmondta a véleményét: „Most már biztosan tudom, hogy letértünk a helyes útról... Aki nem tartja barátjának a Szovjetuniót, annak nincs helye a kommunista pártban ...“ Néhányon bizony „elképedve“ hallgatták ezt $ „hivatalos“ állásponttal ellentétes véleményt. — Azt mondtam, amit gondoltam és éreztem. Én mindent ennek a rendszernek köszönhetek, úgy éreztem, veszélyben van mindaz, amiért annyi kommunista és haladó gondolkodású ember az életét áldozta ... Nehéz időket éltünk, jártunk ■a falvakra, beszéltünk gyűléseken, az igazat mondtuk, s intettük az embereket, ne higy- gyenek a hangzatos jelszavaknak. Az átigazolások során nem egy párttag ismerte be, hogy Hoferek elv társ szavai késztették töprengésre, „hisze mióta ismerem, ő mindig igazat mondott...“ Végtelenül örült, amikor küldötté választották a XIV. pártkongresszusra. Vendégként részt veit a XV. kongresszuson is. Hazatérve élmény- beszámolója egyetlen gondolatra épült: igényes feladatok állnak előttünk, de képesek vagyunk a teljesítésükre. Az arcát fürkészve úgy érzem, az emlékek felidézése a fáradtságát is elűzte. Már rég elment az autóbusz. „Most már ráérek“,, s meséli tovább a hétköznapok történetét... A mikor Prágából hazajött a Szocialista Munka Hőse címmel, körbefogta a brigád. Kérdezgették, ő felelgetett, az aranycsillag kézről kézre járt, s eljutott egy fiatalember kezébe, akit az elmúlt évben ő ajánlott párttagjelöltnek. — Ott állt néhány lépésre tőlem, nézegette, a tekintetével Simogatta a csillagot. S abban a pillanatban mindenről megfeledkezve, végezetül szerettem volna tudni: vajon mire gondol...? A nagy elhatározások csendben fogannak ... CSETÖ JÁNOS
