Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)

1977-05-17 / 134. szám, kedd

Megkezdődött cs Szabad Német Szakszervezeti Szövetség kongresszusa NÉHÁNY SORBAN-»V'# (ČSTK] — Berlinben meg­kezdődött a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség IX. kongresszusa. A kongresszuson több mint háromezer küldött és nyolcvan külföldi küldöttség vett részt. A csehszlovák szak­szervezeti küldöttséget Karel Hoffmann, a CSKP KB Elnöksé­ge tagja, a Szakszervezetek Központi Tanácsa elnöke veze­ti. A küldöttek megtárgyalják azokat a feladatokat, melyeket a NSZEP IX. kongresszusa tű­zött a szakszervezetek elé. A tanácskozáson részt vesz Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtaná­csának elnöke, továbbá az NDK más párt és állami tisztségvi­selői. A szovjet szakszervezeti küldöttséget Alekszej Sibajev, a Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának elnöke veze­ti. A kongresszus az első munka­napon meghallgatta a Szabad Német Szakszervezeti Szövet­ség tevékenységéről szóló be­számolót, melyet Harry Tisch, az NSZEP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség elnö­ke terjesztett elő. MA PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK IZRAELBEN (ČSTK) — Izraelben lezárult a választási kampány utolsó szakasza. Mint ismeretes, ma tartják a parlamenti választá­sokat. A kampányt az ország szélsőjobboldali erőinek aktivi­tása jellemezte. Ezek a Likud jobboldali reakciós blokk köré tömörülnek. A hatalmon levő Izraeli Munkapárt tekintélye jelentősen csökkent. Ehhez hoz­zájárult a külpolitika, elsősor­ban a közel-keleti politika si­kertelensége, a belső gazdasági nehézségek, és a vezető állású politikusok korrupciós botrá­nyainak sorozata. A Likud jobboldali ellenzé­ki blokk hívei az Izraeli Mun­kapárt sikertelenségét a maguk javára igyekeznek kihasználni. Sem az Izraeli Munkapárt, sem a Likud, sem pedig a De­mokratikus Mozgalom nem tud választ adni a választóknak arra a kérdésére, milyen módon akarják a közel-keleti békéi biztosítani. Ezek a politikai erők figyelmen kívül hagyják az arab álláspontot, nem isme­rik el a Palesztinai Felszabadí­tás! Szervezetet, és támogatják az arab területek tartós meg­szállását. Világos választási program­mal csak az Izraeli Kommunis­ta Párt lépett fel, amely több haladó szervezettel közösen megalakította a béke és egyen­jogúság közös demokratikus frontját. A program alapvető célkitűzései: a megszállás és a bekebelezés politikájának elíté­lése, a térség valamennyi nem­zetei jogainak tiszteletben tar­tása és az a követelés, hogy valamennyi megszállt területet adják vissza az arab népnek. Az izraeli kommunisták ezenkívül figyelmeztetik a választókat a jobboldali veszélyre, valamint a tőke támadásai ellen és az or­szág élete demokratizálásáért vívott harc szükségességére. HEVES TÜNTETÉSEK BASZKFÖLDÖN (ČSTK) — Viszcaya és Gui- puzcoa baszk tartományokban a dolgozók tüntetést szerveztek valamennyi baszk politikai fo­goly szabadon bocsátásáért. A követelés támogatására és a rendőrség brutális beavatkozása elleni tiltakozásul Barcelonában is tüntetéseket tartottak. A tün­tetők több helyen barikádokat emeltek. A rendőrség a tiltako­zó barcelonai munkások ellen könnyfakasztó bombákat és gu­milövedékeket alkalmazott. Az AFP francia hírügynökség megállapítja, hogy a már négy napja tartó baszkföldi tünteté­sek során 5 személy életét vesz­tette, több száz pedig megsebe­sült. Négy baszk tartományban tegnap általános sztrájkot hir­dettek. amelyen több tízezer spanyol munkás vett részt. Az általános sztrájkot a jú­niusi parlamenti választásokon résztvevő valamennyi baszk po­litikai párt támogatja. STANISLAW MLECZKO, a LEMP KB Ellenőrző Bizottságá­nak alelnöke vezetésével teg­nap lengyel küldöttség érke­zett Szófiába. FRANZ-JOSEF STRAUSS, a CSU elnöke Anvar Szadat egyip­tomi elnök meghívására vasár­nap hétnapos hivatalos látoga­tásra Kairóba érkezett. Előre­láthatólag Strauss tájékoztatja partnerét „az NSZK kereske­delmi és katonai köreinek kül­földi érdekeiről“. PfOTR JAROSZEWICZ, a Len­gyel Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke május utol­só napjaiban hivatalos látoga­tásra Norvégiába utazik. MOGADISHUBAN befejeződött a Szomáliái Forradalmi Ifjúsá­gi Szervezet I. kongresszusa. 700 küldött jelenlétében elfo­gadták az egységes országos ifjúsági szervezet alapokmá­nyait, és megválasztották a szervezet irányító szerveit. A szervezet elnökévé Mohammad Mahmúd Varsamet választották. A NATO BRÜSSZELI SZÉKHA­ZÁBAN tegnap megkezdődött az Északatlanti Szerződés Szerve­zete úgynevezett európai cso­portjának kétnapos ülése. A ta­lálkozón 11 nyugat-európai or­szág hadügyminisztere össze­hangolja katonai terveit és megtárgyalja a nyugat-európai országok tevékenységét a NATO-ban, valamint a fegyver- gyártás és -eladás különféle szempontjait. JORGE RAFAEL VIDELA tá­bornok Argentína elnöke saj­tóértekezleten „nagyon hasz­nosnak“ minősítette venezuelai hivatalos látogatását és ottani tárgyalásait. CISZJORDÁNIA arab lakossá­ga nem tudja elviselni az izraeli területfoglaló hivatalok ke­gyetlenségeit, ezért sokan el­hagyják hazájukat. Az izraeli központi statisztikai hivatal adatai szerint a múlt évben kö­rülbelül 15 000 arab menekült a szomszédos arab országokba. A PORTUGÁLIÁHOZ tartozó Azori-szigeteken a szeparatis- ták által kiprovokált összetű­zésnek több s/ebesültje van. Nemzetközi szolidaritás Zimbabwe és Namíbia népivel Kurt Waldheim részvéteiével megnyílt a maputói értekezlet (ČSTK) — A Mozambiki Népi Köztársaság fővárosában teg­nap megkezdődött a Zimbabwe és Namíbia népe harcának tá­mogatására összehívott nemzet­közi konferencia. A tanácsko­záson az ENSZ több mint 80 tagállamának képviselői, vala­mint a Zimbabwei Hazafias Front és a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWATO) kép­viselői vesznek részt. A konferencia résztvevői Dél- Afrika helyzetéről tárgyalnak majd, ahol egyre fokozódik az elnyomott nemzetek független­ségért és szabadságért vívott harca. A konferencia kidolgoz­za és jóváhagyja a dél-afrikai és rhodesiai fajüldöző rendsze­rek nemzetközi elszigeteléséért vívott harc konkrét intézkedé­seiről szóló dokumentumokat. Rhodesiában, Namíbiában és a Dél-afrikai Köztársaságban a bennszülött lakosság nem gya­korolhatja a legalapvetőbb em­beri jogokat sem. A lakosság erre irányuló követeléseire a fajüldöző hatóságok kegyetlen erőszakkal és véres megtorló intézkedésekkel felelnek. Azon­ban sem a tömegterror, sem pedig a Nyugat támogatása nem törheti meg Dél-Afrika né­pének a fajüldöző rendszer em­bertelensége, a faji elkülönítés ellen, a szabadságért és a füg­getlenségért vívott egyre foko­zódó harcát. Ez az igazságos harc széles körű támogatásra talál a világ haladó erőinek körében. A Szovjetunió e kérdésben követ­kezetes és változatlan állás­pontot képvisel. A dél-afrikai gyarmati és fajüldöző rendsze­rek teljes felszámolását napja­ink egyik legfontosabb nemzet­közi feladatának tekintjük. A konferenciát Kurt Wald­heim ENSZ-fötitkár nyitotta meg. Felhívta a nemzetközi közvéleményt, támogassa Zim­babwe és Namíbia népének harcát. , ’ Az értekezleten ezután Samo­ra Machel mozambiki köztár­sasági elnök szólalt fel. Kije­lentette, hogy a fajüldöző gyar­mati rendszerek veszélyeztetik a békét és a biztonságot. Igye­keznek létüket meghosszabbíta­ni, s ezért provokatív és ag­resszív akciókat hajtanak vég­re a szomszédos országok el­len, növelik katonai potenciál­jukat és igyekeznek atomfegy­verekhez jutni. A mozambiki köztársasági el­nök hangsúlyozta az ENSZ Rhodesia ellen hozott szankciói szigorú megtartásának szüksé­gességét. Elítélte, hogy a nyu­gati nagyhatalmak a pretoriai rendszernek fegyvereket szállí­tottak, hogy a Smith-rendszer számára zsoldosokat toboroz­tak. A Mozambiki Népi Köztár­saság teljesíti nemzetközi kö­telességét, és továbbra is sok­oldalúan támogatja Zimbabwe és Namíbia népének harcát. Samora Machel felhívta a kon­ferencia résztvevőit, hogy a fajüldöző gyarmati rendszerek ellen a leghatékonyabb intéz­kedéseket dolgozzák ki. ÚJ KORMÁNY FINNORSZÁGBAN (ČSTK) — Urho Kekkonen finn köztársasági elnök új kor­mányt nevezett ki. A koalíciós kormány öt pártot foglal magá­ba: a Finn Szociáldemokrata Pártot, a Finn Népi Demokrati­kus Uniót, a Középpártot, a Finnországi Svéd Néppártot és a Liberális Néppártot. Kalevi Sorsa, a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke lett a miniszterel­nök. Finnország külpolitikai téren tovább folytatja Kekkonen el­nök által kitűzött irányvonalát — hangsúlyozza az új finn kor­mány programnyilatkozata, amely a továbbiakban kiemeli annak a baráti szerződésnek a fontosságát, melyet 1948-ban kötött meg a Szovjetunió és Finnország. A nyilatkozat alá­húzza, hogy az új kormány to­vább fejleszti a Szovjetunióhoz fűződő baráti kapcsolatait. Az új finn kormány tovább szorgalmazza a helsinki konfe­rencia Záróokmányában foglal­tak megvalósítását és aktívan részt vesz az ENSZ tevékenysé­gében. 1977. V. 17. A moszkvai Pravda szom­bati száma „Peking: irány a nemzetközi enyhülés meg­hiúsítására a szovjetellenes- ség leple alatt“ címmel ter­jedelmes cikket közölt l. Alekszandrov tollából. A cik­ket részletesen ismertetjük: Pekingben folytatódik és egyre féktelenebbé válik a szovjetellenes kampány. De nemcsak a szovjetellenességről van itt szó, hanem arról is, hogy a pekingi vezetők a szov- jetellenesség zászlajával taka­rózva igyekeznek aláásni a nemzetközi enyhülést, véglete­kig kiélezni a nemzetközi hely­zetet. Hua Kuo-feng Mao Ce- tung válogatott művei 5. köte­tének kiadása alkalmából meg­jelent cikkében meghirdette az új vezetés hűségét Mao bel- és külpolitikájához, nacionalista, nagyhatalmi és militarista po- likájához. A cikk felelevenítet­te Mao elcsépelt szovjetellenes posztulátumait, a szovjet „szo- ciálimperializmus“ vádját, és felszólít a népi felszabadító hadsereg forradalmasításának és korszerűsítésének meggyor­sítására, a háborús előkészüle­tek fokozására. Nem túlzás azt állítani, hogy jelenleg Peking szovjetelleryss kampányában majdhogynem a fő irányt jelenti a békeszerető szovjet külpolitika diszkreditá- lására való törekvés. Pekingben minduntalan arról beszélnek, hogy a Szovjetunió „egy pilla­natra sem mondott le Kína le­igázásáról“, hogy a Szovjetunió „Nyugat-Európa bekebelezésé­re“ készül stb. Ilyen körülmé­nyek között meghökkentő egyes nyugati politikusok rövidlátása, akiket annyira elvakítanak az antikommunista előítéletek, hogy nem veszik észre a maois­ta politika óriási veszélyét sa­ját népeikre nézve. Egyes nyugati körök ahe­lyett, hogy józanul szembenéz­nének a tényekkel, olyan illú­ziókban ringatják magukat, hogy elháríthatják magukról, más irányba terelhetik Peking expanzionizmusát. Megfeled­keznek a közelmúlt történel­mének keserű leckéjéről, ami­kor az agresszor megbékélteté­sok 16—20 százalékát tette ki, ma már az állami költségvetés 40 százalékát is meghaladja. Ennek láttán az Egyesült Álla­mok, Nyugat-Németország, Ja­pán és néhány más tőkésor­szág aktívan tárgyal fegyverek­nek és hadifelszereléseknek Kí­nában történő esetleges szállí­tásáról. Ugyanakkor a pekingi hege- monisták, miközben visszafog­küldöttsége a Szovjetunió és a szocialista országok dühödt rá­galmazására használja fel az ENSZ szószékét. Felmerül a kérdés: vajon az a tény, hogy Peking a szovjetellenesség ör- ve alatt szembeszáll az enyhü­léssel és a leszereléssel, csak a Szovjetuniót érinti-e? Vajon a béke megőrzése és a nemzet­közi együttműködés fejlesztése többet nyújt-e a Szovjetunió­Peking a nemzetközi enyhülés ellen A moszkvai Pravda cikke a kínai külpolitikáról se súlyos katasztrófához veze­tett maguknak a „békéltetők­nek“ a szempontjából és az ál­talános béke szempontjából. Mi a garanciája annak, hogy a történelem nem ismétlődik meg? Mao Ce-tung életének utolsó éveiben a pekingi vezetők elő­szeretettel ismételgették, hogy a jelenlegi nemzetközi problé­mák békés rendezésére töre­kedni hiábavaló időpocsékolás, hogy e problémák megoldásá­nak kardinális eszköze a hábo­rú. Kína képviselője „a harma­dik hatalmas világháború elke­rülhetetlenségéről“ beszélt az ENSZ-ben. Ezt a „militarista stafétát“ folytatják Mao utódai is, továbbra is azt állítva, hogy „előbb-utóbb kirobban a hábo­rú, és hogy Kínának feltétlenül fel kell készülnie a harcra. Mindez azonban nemcsak sza­vakban mutatkozik meg. Kína sok éve folytatja háborús elő­készületeit. A kínai gazdaságot katonai sínekre terelik, a hadi­ipar prioritást élvez. Az ENSZ leszerelési bizottságának adatai szerint a kínai katonai költség- vetés, amely korábban a kiadá­ják az amerikai imperializmus elleni támadásokat, és a japán militarizmus bírálatát, távolról sem tekinti az Egyesült Álla­mokat vagy Japánt barátaik­nak. Most szeretnék őket fel­használni a Szovjetunió elleni harcra, de a jövőben lehetőség szerint csapást akarnak mérni rájuk is. A kínai vezetés makacsul szembeszáll a katonai enyhü­léssel, a fegyverkezési hajsza megfékezésével, a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek betiltásával, és minden módon igyekszik megzavarni a nukleá­ris hatalmak közötti viszony normális fejlődését, feszültsé­get előidézni a szovjet—ameri­kai viszonyban. A jelenlegi nemzetközi hely­zet valamennyi sarkalatos kér­désében negatív a kínai állás­pont és gyakran provokációs jellegű is. 1971 óta, amióta helyreállították a Kínai Nép- köztársaság törvényes jogait az ENSZ-beri, a kínai delegáció egyetlen pozitív kezdeménye­zéssel sem lépett fel az általá­nos béke megszilárdítása érde­kében. A Kínai Népköztársaság nak, mint más országoknak, köztük azoknak, amelyek oly nagy igyekezettel folytatják az elvtelen alkudozást Pekinggel? Nem és nem. A békére szüksé­ge van minden népnek, minden államnak, függetlenül társadal­mi rendszerüktől. Peking expanzionizmusa arról tanúskodik, hogy az ország nem biztos lehetőségeiben, az égető problémák békés építő­munka révén történő megoldá­sában. Innen ered az, hogy tét­jét a háborúra és a világégésre helyezi abban a reményben, hogy a háborúban elégnek a világ legnagyobb hatalmai. A pekingi héják olyan illúziókba ringatják magukat, hogy Kína, lakosságának nagy létszáma ré­vén túléli a nukleáris háborút. Cinikus, de hiábavaló remé­nyek ezekl Ha kitörne a ter­monukleáris világégés —, amelynek kiprovokálására a maoisták törekednek, felmérhe­tetlen katasztrófa sújtaná a föld minden népét, és nem kí­mélve meg a kínai népet sem. Peking politikájának kalan- dorsága annál is inkább nyil­vánvaló, mivel hegemonista erőlködése mögött semmilyen komoly anyagi bázis sincsen. Hiszen jól ismert tény, hogy Kína gazdasága, ipara és fegy­veres erői igen távol vannak a korszerű színvonaltól. Ennek fényében még szemléletesebbé válik a pekingi vezetők alantas törekvése más népek és álla­mok beugrasztására az új vi­lágháború örvényébe, arra, hogy kézzel kapartassák ki a tűzből a gesztenyét — hangsúlyozza a Pravda, majd így folytatja: A leghatározottabban alá kell húzni, hogy Peking expanzionis- ta politikája mindenekelőtt a kínai népnek okoz kárt. A me­zőgazdaság, az ipar, a tudo­mány és a technika korszerűsí­tése, a kínai nép életszínvona­lának emelése, amiről most a kínai vezetők beszélnek, nem valósítható meg a fegyverkezé­si hajsza és a feszültség foko­zása, a szomszédokkal való el­lenségeskedés és a világháború kiprovokálása útján, hanem csakis a többi országgal, min­denekelőtt a szocializmus or­szágaival való béke útján. A kínai vezetés szavai és tet­tei megerősítik az SZKP XXV. kongresszusán a maolzmusról adott elvi értékelésnek a he­lyességét és időszerűségéi, amely szerint Peking enyhülés­ellenes mesterkedései nagy ve­szélyt jelentenek minden nép számára. A Szovjetunió védel­mezni fogja a szovjet állam, a szocialista közösség, a nemzet­közi kommunista mozgalom ér­dekeit. Mindenkinek, aki nagy­ra értékeli a békét, aki nyu­godt alkotómunkával akar fog­lalkozni, egyesítenie kell erő­feszítéseit a maoista és egyéb háborús provokátorok rendkívül veszélyes terveinek és akciói­nak leleplezésére és megszün­tetésére — szögezi le a moszk­vai Pravda.

Next

/
Thumbnails
Contents