Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)
1977-05-16 / 133. szám, hétfő
t A tavalyi labdarúgó REK-döntő sorsút eldöntő mozzanat: az 58. percben Ruth lövése utat talál Csurkovics hálójába a Bayern München—Saint U tienne, Glasyowban sorra került mérkőzésen. Minden szem a hálóba tartó labdát figyeli. Jobbról második Palotai, a BEK-döntő magyar játékvezetője. (Foto archív) KI mi A HUSZONKETTEDIK? 1977. V. 16. Május 25-én újabb nagy napja lesz az európai klubszintű labdarúgásnak, hiszen akkor középeurópai idő szerint 19,15 órai kezdettel Rómában, az olimpiai stadionban játsszák a Bajnokcsapatok Európa Kupájának immár 22. döntőjét. A szereplők az angol FC Liverpool és a nyugatnémet B o - russia Mönche n glad- bach együttese. Eddig egyikük sem volt a BEK védője, sőt annak döntőjében sem szerepelt. Az UEFA Kupa kétfordulós döntőjében ugyanezek a csapatok 1973 ban találkoztak. Az angol együttes odahaza 3:0- ra győzött, idegenben 2:0 arányban vesztett, így hódította el a serleget... Mindkét döntős a legjobb úton halad, hogy megvédje hazai bajnoki címét, tehát majd ezen a címen is jogot szerezhet az újabb BEK részvételre. Természetesen mindkettő mégin- kább a kupavédő jogán indulna megint a Bajnokcsapatok EK- jában. A liverpooliak nemcsak a bajnoki cím küszöbén állnak, hanem az Angol Labdarúgó Kupa döntőjében is érdekeltek. Nagyon gólerős együttessel rendelkeznek, amelynek eleme a támadójáték. A mönclienglad- baclri együttes mesterien védekezik, elsőrangú a középpályás játéka és góljait zömmel gyors ellentámadások meglepő befejezésével éri el. Általában nem ontja a gólokat, inkább a biztonsági játék jellemzi. MÉG MESSZE A REÁLTÓL . . . Az eddigi 21 évfolyam legsikeresebb együttese a Real Madrid csapata, amely hat alkalommal volt a BEK védője. Három esetben az A ja a x A m- sterdam és a Bayern München bizonyult a legsikeresebbnek. Két-két alkalommal a Benfica Lisszabon, az Inter Milano, az AC Milan, egyszer-egyszer pedig a Celtic Glasgow, a Feyenoord Roter da m, a Manchester United, nevét vésték a legértékesebb labdarúgó klubkupára. Az országok szerinti eredményesség a következő: Spanyolország 6, Hollandia és Olaszország 4—4, NSZK 3, Portugália 2, Anglia és Skócia 1—1 alkalommal adott BEK védőt. Tehát most az NSZK beérheti a holland—olasz kettőst, vagy Anglia felzárkózik Portugália mellé. ★ Fájó pontunk, hogy -a baráti államok legjobb klubcsapatai közül eddig egyiknek, sem sikerült e sorozatban végső sikert elérnie. Ebben nem csupán az játszik szelepet, hogy nálunk egy-egy ország élvonalbeli klubjaiba nem tömörítik a legjobb labdarúgókat, hanem az is, hogy késő ősszel és koratavasszal, amikor a valóban sorsdöntő mérkőzések vannak soron, korántsem olyan kedvezőek, vagy megfelelőek az időjárás- és pályaviszonyok, mint az említett BEK sikereket felmutató országokban, ahol a futballbajnokságban nincs téli szünet, vagy az egészen elenyésző. A BEK történetében érdekes megfigyelni az eddigi sorozatokat. A Real Madrid 1956, 57, 58, 59, és 60-ban, tehát sorozatban ötször volt a BEK védője, azután 1966-ban még egyszer és eddig utoljára ért e végső sikert. Ez volt a spanyol (természetesen v idegenlégiósokkal megerősített) labdarúgás fénykora. A portugál színeket képviselő Benficának (elsősorban színes csillagai jóvoltából) 1961-ben és 62-ben sikerült a legjobbnak bizonyulnia. Azután jelentkezett az olasz futball, az AC Milan 1963-ban, az Inter Milan 1964-ben és 65- ben nyerte a BEK-et. Az AC Milan még egyszer 1969 „lángolt föl.“ 1967-ben a Celtic Glasgow, egy évre rá a Manchester United teljes sikere jelezte az angolszász labdarúgás térhódítását. A holland futball 1970 tői 19-73-ig, tehát sorozatban négy éven át tarolt: A Feyenoord Rotterdam (70), majd az Ajax Amsterdam (71, 72, 73) jóvoltából. Az NSZK labdarúgása Bayern München mesterhármasával iratkozott fel a legsikeresebbek közé, amely a legutóbbi három esetben, tehát 1974-ben, 75-ben és 76-ban volt a Bajnokcsapatok EK-jának védője. A római olimpiai stadion forró színtér szokott lenni, persze főleg akkor, ha a hazaiak is érdekelve voltak. Most, mivel a hallatlanul kemény angol és az ugyancsak szívós nyugatnémet élfutball „ütközete“ következik, a hangkulisszát bizonyára a szigetekről és északról érkező szurkolók teszik színessé, ám remélhetőleg semmiképpen sem elviselhetetlenné. Szeretnénk, május 25-én este az európai élvonlabeli labdarúgás pirosbetiis ünnepét látni. .. ZALA JÓZSEF Dr. Sabctzki, a Nemzetközi Jégkorong Szövetség elnöke gratulál a csehszlovák jégkorongválogatott csapatkapitányának, Pospíšil- nek a világ- és Európa-bajnoki cím megszerzéséhez. Jobbról Wasservogel, a LIHG titkára látható. (ČSTK-felv.) MÁR A PRÁGAI VB JEGYÉBEN Alighogy elcsendesedlek a Bécsben sorra került jégkorong-világbajnokság mérkőzései, máris jóváhagyták a jövő évi világbajnokság részletes műsorát. Mint ismeretes, április 26. és május 14. között kerül sorra a prágai VB. A RÉSZLETES MŰSOR: Április 26.: Csehszlovákia—NDK, Svédország—NSZK, Szovjetunió —USA. Április 27.: Kanada—Finnország, NSZK—Szovjetunió, USA—Svédország. Április 28.: NDK—Kanada, Finnország—Csehszlovákia. Április 29.: Csehszlovákia — NSZK, Svédország—NDK. Április 30.: NDK—Szovjetunió, NSZK—Kanada. Május 2.: USA—Csehszlovákia, Finnország—Svédország. Május 3.: Finnország—NDK, USA—NSZK. Május 4.: Csehszlovákia—Kanada, Svédország—Szovjetunió. Május 5.: NSZK—Finnország, NDK—USA. Május 6.: Szovjetunió—Csehszlovákia, Kanada—Svédország. Május 7.: Finnország—USA, NSZK—NDK. Május 8.: Csehszlovákia—Svédország, Szovjetunió—Kanada. A világbajnokság második részében a csapatok az első rész sorrendjének megfelelően a következő párosításban játszanak: A szovjet sport is jubilál Május 9.: 8 — 5, 7 — 6, Május 10.: 3 — 2, 4 — 1, Május 11.: 5 — 7, 6 — 8, Május 12.: 1 — 3, 2 — 4, Május 13.: 8 — 7, 6 — 5, Május 14.: 4 — 3, 2 — 1. „A várakozással ellentétben nem áztatta aranyeső az olasz kerékpárosokat az olimpián ... Legyőzni az olasz versenyzőket hazai környezetben huszáros teljesítménynek számított. A huszár nem volt senki más, mint Viktor Kapitonov, a Békeverseny számtalan útszakaszának hőse..Az idézet az 1960-as római olimpia kerékpáros versenyével kapcsolatos. Megemlíthetnénk még a magasugró Savlakadzet, és folytathatnánk a későbbi játékok híres szovjet győzteseivel. Münchenben például az olimpiák történetében először nem az amerikai, hanem a szovjet kosarasok nyakába akasztották az aranyérmet. De térjünk vissza a kerékpárhoz: Viktor Kapitonov győzelme az országúti versenyben hasonlóképpen meglepte a világot, mint az 1954-es stockholmi világbajnokságon az újonc szovjet jégkorong-válogatott, amely 7:2-re verte Kanadát és első aranyérmét szerezte a kemény és könyörtelen tengerentúli legények előtt. Hol kezdődik tulajdonképpen az aranyérmekhez vezető út? Hol van a forrás, ahonnét elindul az erecske, amely óriási folyammá duzzadva a tengerbe ömlik és közben a szakemberek ezrei, a sportrajongók milliói hallják zúgását? Sok tudósító megírta Mcntreaiból, liqgy kár, miszerint a televízió nem közvetítette a győztes Valerij Alek- szejev sajtótájékoztatóját, mert az örök kételkedők is méltó választ kaptak volna okvetetlenkedé- siikre. Mint az egyik bátor amerikai tollforgató, aki lehetetlen keresztkérdésekkel igyekezett sarokba szorítani a világ legerőseeb emberét. Minden kérdésre kielégítő választ kapott, sőt a „szellemeskedési párbajban“ is fölényesen győzött az olimpiai bajnok, aki nem sokkal előtte 256 kilót emelt a feje fölé. És az amerikai újságíró? Többi kollégájával együtt ő is viharos tapsban tört ki a sajtóértekezlet végén. Valószínűleg meggyőződött a bányamérnöksportoló képességéről. Honnan az óriási erő a szovjet sportolókban? Milyen módon, hogyan fejleszthetik sokoldalú képességeiket? Megcsodálhattuk például Viktor Sza- nyejevet, a szuhumi agronó- must, a hármasugrás háromszoros olimpiai bajnokát is. Miből táplálkozik a szovjet sportolók oly sokszor megcsodált erkölcsi-akarati és jellembeli tulajdonsága? Nézzük csak a tényeket: a Szovjetunió 68 sportágai tart nyilván — az úgynevezett nemzeti sportok nélkül. Az atlétika több mint hatmillió aktív versenyzőt számlál, a sízés 4,1, a futba 3,8, a kosárlabda 3,6 milliót. Több mint 4000 sportiskola működik az országban, ahol a legjobb pedagógus-edzők 33 millió gyerekkel foglalkoznak. Nagy népszerűségnek örvendenek a Szovjetunióban az ifjúsági tömegversenyek, mint például a „Bőrlabda“ (futball), „Ezüst Korcsolya“ (gyorskorcsolya), „Arany Korong“ (jégkorong), „Vidám delfin“ (úszás) elnevezésű rendezvények. Ezeken a versenyeken évente 15 millió fiatal indul és a diákság testi fejlődéséről 150 ezer képesített tornatanár gondoskodik. A hivatalos szervek részéről nagy megbecsülésnek örvendő edzők száma csak milliókban fejezhető ki, s közülük 750 000 főiskolai vagy középiskolai végzettséggel rendelkezik. Hatmillió azoknak az edzőknek a száma, akik munkájuk mellett foglalkoznak a fiatalok testi nevelésével. További érdekes számok: ha a szovjet állam 1959-ben 4,8 milliárd rubelt fordított a lakosság sportolására és aktív pihenésére, akkor ez a szám 1975-ben csaknem háromszorosára növekedett. Nein, nem hétpecsétes titok a sportra fordított több milliárd rubel. Napjainkban többször is idézik ezeket a számokat, mivel a Szovjetunió és fővárosa, Moszkva rendezi az 1980-as nyári olimpiai játékokat. Az adatokat bárki és bármikor elolvashatja. Moszkva — sport- létesítményeit tekintve — már most vendégül láthatná az olimpikonokat. Moszkva területén 60 stadion, 22 úszómedence, 130U sportcsarnok és tornaterem áll a sportolók rendelkezésére. És ami a legfontosabb? Idézzünk a nemrégen Prágáoan járt Sz. Kovaljov elv- társnak, az olimpia szervező bizottsága alelnökének szavaiból: „Az új sportlétesítmények építésénél és a régiek rekonstruálásánál esv c-ll tartunk Vaszilij Alekszejev, a kétszeres olimpiai bajnok szem előtt — országunk lakosságának érdekét, hogy az olimpia után kihasználhassák a stadionokat, az uszodákat, a sportpályákat .. Mert gondoljunk csak arra, hogy mi lett a montreali olimpia sok sportlétesítményével? Megszüntették üzemeltetését ... Most talán már könnyebb feleletet találni arra a kérdésre, hogy miért szereztek a szovjet sportolók az eddigi hét olimpiájukon — 1952-ben indultak először az olimpián — 211 arany-, 178 ezüst- és 169 bronzérmet. Hasonló a felelet a montreali szerepléssel kapcsolatos kérdőjelekre is. A szovjet olimpikonok Montrealban 125 érmet és 788,5 pontot szereztek a nemzetek nem hivatalos értékelésében — ami az olimpiák történetében abszolút rekordnak számít. Nem, nemcsak sikereket ért el a szovjet sport az 1976-os nyári olimpián. A sport velejárója a vereség is. Nem hozták magukat a vízilabdázók, várakozáson alul szerepeltek a kosarasak, a futballisták és az öttusázók. De az aranyérmekhez vezető út nyilvánvaló: az óriási tömegbázis, az átgondolt és ésszerű testnevelési rendszer, a párt és az állam, a társadalom hathatós, soha nem látott támogatása. Az 1980-as moszkvai nyári olimpia előtt is érvényes az SZKP XV. kongresszusának határozata: „.. .tovább fejleszteni a turistahálózat építését, ... növelni a sport és a turistafelszerelések gyártását, ... fejleszteni az üzemek, a gyárak, az iskolák, a lakótelepek sportolási lehetősé- geil .. íme az aranyéremhez vezető út. így születnek az új Alek- szejevek, Szanyejevek, Kapito- novok, Harlamovok, Korbutnk és a többiek. A világ sportjának sokszor megcsodált szovjet hősei és egyéniségéi. TOMI VINCB
