Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)
1977-05-14 / 131. szám, szombat
Megfordítják a Jenyiszejt? A szomjazás veszélye Egy holland újság, a De Te- legraaf, nemrég szenzációs képet közölt. A felvételt — s ez volt benne rendkívüli — a Maas folyóból merített egy liter vízben hívták elő, vegyszer hozzáadása nélkül. Bár az eset speciális, mégis döbbenetes figyelmeztetés. Vajon meddig szennyezhetjük még vizeinket? Az amerikai ökológusok sze rint az Egyesült Államok — amely a Föld 6 százalékát foglalja el — a világ ipari szeny- nyező anyagainak 50 százalékát „termeli“. Ha ez tovább növekszik, 15—20 év múlva Amerikának nem lesz édesvize. Sok nyugati jövőkutató úgy véli, hogy az emberiséget előbb fogja meggyötörni a szomjazás. mint a tényleges energia- és nyersanyagválság, vagy az élei miszer-hiány. Ma már a világ negyven or szágában állandósult az édes víz-hiány. Csupán Latin-Ame- rikában 130 millió ember szenved a krónikus szomjazástól. A tavalyi aszályos nyáron sok európai országiján szigorúan adagolták a vizet. Hollandia, a Német Szövetségi Köztársaság és más országok is Norvégiából és Űj-Zélandról importáltak vizet. Egy grandiózus terv Vajon ugyanígy fenyegeti-e a Szovjetuniót is a szomjazás veszélye? Egyelőre — így vallják a szovjet szakemberek —, nincs ok a nyugtalanságra. Az ország elegendő édesvízzel rendelkezik: a Bajkál-tóban például a világ édesvíz készletének egyötöde található. A Szovjetunió 42 billió köbméter folyami, tavi és gleccserekből származó vízkészlettel rendelkezik. Az abszolút mennyiség szem pontjából a leggazdagabb a világon. A területi egységre jutó vízkészletet számolva azonban már a világátlag alatt van. S van más gond is. A szárazföldek egyhatodát kitevő hatalmas országban a víz elosztása rendkívül kedvezőtlen. A folyók 86 százaléka — köztük a legna-. gyobbak, mint az Oh, a Jenyiszej, a Lena az Északi Jegestengerbe torkollik és ritkán lakott, szigorú éghajlatú vidékeken találhatók. Bekövetkezhet tehát helyi jellegű vízhiány a Szovjetunió ban is. A déli vízmedencék készlete mindössze 15 évre elég ahhoz, hogy a száraz éghajlatú vidékek 22—24 millió hektárnyi földjét öntözzék velük. Ezért és az öntözéses gazdálko dás bővítése érdekében az északi folyók irányát kell ellenkezőjére fordítani. A grandiózus terv a megvalósulás „előestjéhez“ érkezett. A részletes tervek kidolgozásához s a kivite lezéshez természetesen igen bonyolult problémákat kell megoldani, s ezeken több tucatnyi kutatóintézet 'munkálkodik. A víz-felhasználás a Szovjetunióban — állami üggyé vált. A kormány már 1960-ban határozatot hozott a felhasználás rendjéről és a vizek fokozott védelméről. Ezért létrehozták a meliorizációs [talajjavítási) és vízgazdálkodási minisztériumot, valamint a köztársaságok hasonló minisztériumai mellett működő — a határozatok végrehajtását ellenőrző — szerveket. Ugyanakkor alapították meg a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Vízügyi Intézetét. A döntéseket sokrétű gyakorlati munka követte. A Baj- kál-tó, a Volga és az Ural folyók, a Kaspi- a Fekete és az Azovi-tengerek vizeinek védelme sok milliárdba került. De a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy érdemes és megoldható feladat volt. A bioszféra oszthatatlan A bioszféra mindannyiunk számára fontos és oszthatatlan. Ezért érthető, hogy a szovjet szakembereket foglalkoztatja az egész világ vízgazdálkodásának helyzete. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Földrajzi Intézete felmérte a világ vízkészleteit, és prognózist készített a 2000. évre. A Föld kontinensei — a világűrből nézve — csak szigetecskéknek tűnnek az óceánok tengerében. A földi vízkészlet — folyókban, légkörben, talajban, tavakban, jéghegyekben és gleccserekben, a Föld mélyében és az óceánokban — összesen 1 454 327,2 billió köbméter. Ez azonban jórészt sós víz. Az édesvíz aránya kevesebb, mint 2 százalék, és ami ebből az ember által elérhető — a sarki jeget nem számítva — mindössze 0,3 százalék. Ez a víz a természetes körforgás következtében állandóan megújul, a készletek elméletileg kifogyhatatlanok. És gyakorlatilag? A gyakorlat a következő: a forrásokból évente mintegy 580 milliárd köbméter vizet — ez a folyók éves hozamának 4 százaléka — használnak fel. Ebből 150 milliárd köbméter nem térül vissza. Ugyanakkor a környezetbe 450 milliárd köbméter folyékony ipari szenny kerül vissza. Ha ezt nem tisztítják — tizenötszörös, esetenként 40—60-szoros hígításra van szükség —, hogy ártalmatlan legyen. Tisztítás után csak hatszoros hígításra van szükség, hogy ártalmatlan legyen. A hígításra jelenleg 6000 milliárd köbméter édesvizet használnak fel a világ ipari üzemei. Hathatós intézkedések nélkül 2000-ben már kétszeres hígításra lesz szükség a szennyvizek közömbösítéséhez, vagyis a világ összes folyóinak vízhozamára. Ezek a „száraz tények'* — vízügyben. A reális megoldás Vajon el lehet-e hárítani a vízhiány fenyegető rémét? Egyes szakemberek nagy reményeket fűznek a tengervíz só- talanításához. Ez már ipari méretekben folyik a Kaspi-tenger szovjet partján is, a sevcsenkói atomerőműben. Vi lágszer te mintegy ezer berendezés üzemel — de együttvéve is csupán 1,5 millió köbméter vizet adnak napontíi. Ha ez a módszer segíthet is az emberiségen — a kielégítő megoldás csak a távoli jövőben lehetséges. Ugyanezt mondhatjuk a hidrogén és oxigén vegyítéséről, vagy a sarki jegek felolvasztásáról is. A szovjet tudósok háromféle megoldást tartanak reálisnak. Az ipari és háztartási szennyvizeket öntözésre kell felhasználni — ez a legegyszerűbb eljárás. Számításaik szerint már a közeljövőben 10 millió hektárt öntözhetnének szennyvizekkel. Öntözésre természetesen nem minden szennyvíz alkalmas. Ilyen esetben feltétlenül zárt vízellátási rendszert kell kiépíteni. Ez a második, bár cseppet sem másodrendű megoldás. A harmadik megoldás — ez a legelterjedtebb a Szovjetunióban — az ipari vízfogyasztás csökkentése. Egy példa: egyes petrolkémiai üzemek már az eredeti mennyiség hatvanad részére csökkentették az egy tonna késztermék előállításához szükséges vizet. • Azok a szovjet szakemberek, akik a 2000. évre szóló jirognó- zist készítették, határozottan állítják: ha javaslataik megvalósulnak, még sokáig lesz édesvize az emberiségnek. LEV BOBROV Archeológiái kutatás Liptovská Maránál (ČSTK) — A Liptovská Ma- ra-i víztároló térségében 1965 óta dolgozik a dr. Karol Pieta vezette archeológiái expedíció. A Szlovák Tudományos Akadémia nyitrai Archeológiái Intézetének dolgozói 11 év alatt főleg az elárasztásra szánt területen folytattak kutatási munkálatokat. A legjelentősebb eredmények közé tartozik az időszámításunk előtti első évszázadból származó kelta település feltárása. A kutatások azt bizonyítják, hogy a kelták az őslakosokkal együtt itt több mint 2000 évvel ezelőtt hatalmas kőerődítményeket építettek és felhasználták a közeli vas-, réz- és ezüst lelőhelyeket. Az antik világgal való kereskedelmi kapcsolatot saját ezüstérméik tették lehetővé. Ezeket a pénzérméket közvetlenül Liptovská Marában verték. További meglepetés volt a Nagymorva Birodalom időszakából származó első szláv település feltárása. Ezzel bebizonyosodott, hogy a liptói katlant a szlávok már a 9. században lakták, tehát a 13. században történő betelepítésnél jóval korábban. A víztartály feltöltése után a szakemberek figyelme a Havrá- nok várromra, a víztároló közelében levő legfontosabb archeológiái telepre összpontosult. Itt egy áldozati helyet tártak fel, megtalálták az emberáldozatok maradványait és az egész erődítmény kőfalait, amit most konzerválnak. A legújabb megállapítások szerint e kelta áldozati központ romjaiban a XII. században egy erődítmény és egy fasánc létesült. A víztároló látogatói ezeket az archeológiái leleteket nemsokára megtekinthetik. Új felvásárló üzem épül Épül a pulepyi (litoméricei járás) mezőgazdasági ellátó és felvásárló üzem új központja. Az építést a Chemie Halle vállalat bitterfeldi üzeme (NDK) végzi. A munkát 1980-ban fejezik be, de a silókban már 1979-ben megkezdik a gabona támlását. A kör alakú silók betonozását tolóacélzsalu-rendszerrel végzik. [Felvétel; CTK — O. Holan) Az učiteľ és a tanító Ha a szlovák učiteľ szót magyarra kell fordítanunk, szinte gondolkodás nélkül a tanító szó jut eszünkbe mint magyar megfelelője. Ezt találjuk megfelelőként a kétnyelvű szótárakban is, így aztán alig csodálkozhatunk azon, ha a csehszlovákiai magyarok szóhasználatában szinte mindenütt a tanító kerül a magyar szövegbe, ahol a szlovákban az učiteľ fordul elő. A deň učiteľov is tanítók napja vagy tanítónap a legtöbb pedagógus és tanuló nyelvhasználatában. Még lapjaink nagy része is ilyen fordításban emlékezett meg ebben az évben is erről a napról. Sokan úgy vélik, hogy nálunk elvből használjuk a tanító szót az učiteľ megfelelőjeként olt is, ahol a magyar köznyelv esetleg a tanár szót használja. Ebben van is némi igazság, de ez csak a kérdés egyik felét érinti. A magyar köznyelv valóban csak azokat a tanerőket nevezi meg a tanító szóval, akik az I—IV. osztályokban, vagyis az általános iskola alsó tagozatában tanítanak. A felső tagozatban és a középiskolában működő tanerők — beosztásukat tekintve — tanárok. Nálunk az alapiskola alsó és felső tagozatában egyaránt tanító az, aki tanít, csak a középiskolában és a felsőoktatási intézményekben nevezzük tanár nak a tanerőket. Ebben a tekintetben tehát valóban van különbség a két ország szóhasználata között, ezért ha az alapiskola felső tagozatára vonatkozólag fordítjuk az uči- teľ-1 tanító-nak az ellen senki sem emelhet kifogást. Csakhogy a szlovákban nem csupán az alapiskola pedagógusait nevezik meg az učiteľ szóval, hanem mindenkit, aki csak tanít. Vagyis: a tanerők általános, összefogalaló megnevezésére is ezt a szót használják. Az óvodától kezdve az alap- és a középiskolákon át az egyetemekig, főiskolákig egyben učiteľ is minden tanerő, tehát a középiskola és az egyetemi tanár is. Érthető ezért, hogy március 28-át ilyen néven ünnepük az iskolákban: deň učiteľov. Az viszont már kevésbé helyeselhető, hogy ezt a kifejezést tanítók napjá-nak fordíjuk, illetve magát az učiteľ szót akkor is tanító-nak fordítjuk, amikor az minden olyan egyéni jelöl, aki tanít. A magyar köznyelvben ugyanis ösz- szefoglaló névként a pedagógus ismert és használatos. Pedagógus tehát a magyar nyelvben az óvónő, a tanító és a tanár is. Az évnek azt a napján, amelyen a pedagógusokat ünnepük, pedagógusnap-nak nevezik. Lefordíthatjuk tehát az učiteľ-1 tanító-nak, de csak akkor, ha a szlovák szó az alapiskola két tagozatának pedagógusát jelöli. Ha ellenben az učiteľ az általánosabb jelentésében áll, azaz minden olyan személyt jelöl, aki tanít, nevel, akkor fordítsuk pedagógus nak'. Dr. JAKAB ISTVÁN Hogy is mondjuk? Gyakran tesszük föl ezt a kérdést önmagunknak és másoknak, amikor egy-egy szlovák, vagy más idegen nyelvű, esetleg újkeletű szót, kifejezést akarunk helyesen magyarra fordítani. Olykor bizony —■ kényelemből, megfelelő tájékozottság hiányában vagy más okból — nem a legjobb megoldást választjuk, s beszédünkbe, írásunkba, még az újságok hasábjaira is pontatlanságok, magyartalanságok kerülnek. Rovatunk hétről hétre igyekszik segítséget nyújtani ahhoz, hogy ezeket a hibákat elkerüljük. Ezúttal számos olvasónk kérésére folytatásban néhány olyan kifejezés és szó helyes magyar megfelelőjét közöljük, amelyekkel szinte naponta találkozunk. Az egyes kifejezések használatával kapcsolatos problémákkal, indokokkal rovatunk előző írásaiban többnyire már foglalkoztunk. Szívesen vennénk, ha a jövőben olvasóinkkal együtt szerkeszthetnénk ezt a rovatot, s megírnák nekünk, milyen szavakkal, kifejezésekkel foglalkozzunk a Kis Nyelvőrben. Revolučné odborové hnutie — Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom dielenský výbor — műhelybizottság úsekový dôverník — szakaszbizalmi závodný výbor ROH — üzemi szakszervezeti bizottság výrobná porada — termelési értekezlet Ústredná rada odborov — Szakszervezetek Központi Tanácsa Slovenská odborová rada — Szlovák Szakszervezeti Tanács Zväzarm — Honvédelmi Szövetség Slovenský zväz žien — Szlovákiai Nőszövetség Slovenský zväz invalidov — Rokkanlak Szlovákiai Szövetsége hliadky reflektora mladých — az ifjúsági fényszóró őrjáratai Slovenský urad bezpečnosti práce — Szlovák Munkavédelmi Hivatal Inspektorát bezpečnosti práce — Munkavédelmi Felügyelőség bezpečnostný technik — munkavédelmi előadó Zväz protifašistických bojovníkov — Antifasiszta Harcosok Szövetsége * Slovenský zväz výrobných družstiev — Iprai Szövetkezetek Szlovákiai Szövetsége Zväz slovenských spotrebných družstiev — Szlovákiai Fogyasztási Szövetkezetek Szövetsége Zväz družstvených roľníkov — Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Zväz Československo—sovietskeho priateľstva — Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Slovenský zväz novinárov — Szlovákiai Újságírók Sző vétségé Zväz slovenských spisovateľov — Szlovákiai írók Szövetsége Zbor národnej bezpečnosti — Nemzetbiztonsági Testület pomocná stráž ZNB — segédrendőrség Výbor ľudovej kontroly SSR — az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottsága záujmový krúžok — szakkör záujmový krúžok výtvarnej výchovy — képzőművészeti szakkör brigáda — jellegétől függően: brigád (munkacsoport), társadalmi munka, alkalmi munka, idénymunka, építőtábor brigádnik — alkalmi munkás, idénymunkás Univerzita Komenského — Komenský Egyetem Filozofická Fakulta Univerzity Komenského — A Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Kara Slovenská vysoká škola technická — Szlovák Műszaki Főiskola pionierska organizácia SZM — SZISZ Pionírszervezete pioniersku skupina, oddiel, družina — pionírcsapat, raj, őrs skupinová rada — csapattanács
