Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)
1977-05-13 / 130. szám, péntek
Az állampolgári jogok A tények igaza • Mi a célja a nyugati világ propagandájának? Hamis tájékoztatás A burzsoá állam tömegtájékoztatási eszközei „az emberi jogokért folytatott harc“ címén rágalomhadjáratot indítottak a szocialista országok ellen. A célpont elsősorban a Szovjetunió. De támadják Csehszlovákiát és a többi szocialista országot is. Az APN tudósítója megkérte A. J. Szuharjovot, a Szovjetunió igazságügyi minisztériumának első helyettesét, hogy válaszoljon az olvasókat érdeklő kérdésekre. A terjedelmes válasz lényegét alább közöljük: 1977. V. 13. A szovjetellenes és a más szocialista országok ellen irányuló propagandatevékenységnek megvannak a maga „hullámhegyei“ és „hullámvölgyei“. S ezek egyáltalán nem spontán jellegűek. Sajátságos törvény- szerűség figyelhető meg: előrehaladásunk minden újabb lépése, a kommunizmus építésében, a békéért vívott harcban elért minden újabb siker kiváltja a burzsoá tömegtájékoztatási eszközök propagandatevékenységének soron következő megélénkülését. Géljük nem a szocialista országok állampolgárainak objektív tájékoztatása a világ társadalmi, gazdasági, kulturális életéről „a népek közti kölcsönös megértés érdekeinek megfelelően“ — ahogyan azt például az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya megállapítja. Az ő céljuk a megtévesztő tájékoztatás, amelyet az a törekvésük diktál, hogy bizalmatlanságot keltsenek a kommunista párt és a szocialista állam politikájával szemben, aláássák a szocialista rendszert. Ez a propagandakampány leplezetlen ideológiai diverzió: különleges szolgálatok vesznek részt benne,s ezek még olyan háborús bűnösöknek és árulóknak a szolgálatait sem vetik meg, akik hűségesen kiszolgálták a hitle- ristákat. A támadás lényege A bomlasztó tevékenység élén a szocialista társadalom demokratikus alapjai, a szocialista törvények ellen irányuló támadások állnak. Kísérletek történnek azoknak a normáknak a lejáratására, amelyek a Szovjetunióban és a szocialista országokban a személyiség jogait és szabadságjogait védelmezik. És ez nem véletlen: a demokrácia kérdései mindig az ideológiai harc középpontjában álltak. A burzsoá propaganda egyik kedvelt tétele úgy hangzik, hogy a Szovjetunióban bírósági és bíróságon kívüli úton üldözik az úgynevezett „más fel- fogásuakat“, s hogy ezeket állítólag elmegyógyintézetben helyezik el. Az efféle állítások képtelensége mindenki számára nyilvánvaló, aki valamennyire is ismeri törvényeinket és joggyakorlatunkat. Magától érthetődik, hogy a szovjet emberek elítélik az olyan nézeteket, amelyek homlokegyenest ellentétesek a nép alapvető érdekeivel, a szovjet társadalomban uralkodó politikai és eszmei-erkölcsi normákkal. De a szovjet törvények szerint az állampolgárok sem büntetőjogi, sem közigazgatási tekintetben nem tartoznak felelősséggel y meggyőződésükért. Akik a törvény elé kerülnek, azokat nem a „más felfogás hanem a társadalomellenes cselekedetek miatt ítélik el. Bűn- cselekménynek az olyan ember veszélyes cselekedete minősül, aki a szovjet társadalom vagy államrend, a szocialista gazdasági rendszer, a szocialista tulajdon, a személyiség, az állampolgárok politikai, munka-, vagyoni és más jogai ellen tör. Bizonyos esetekben a társadalmilag veszélyes munkakerülés is bűncselekménynek minősül. Arcátlan hazugság A Szovjetunióban bármely bűncselekmény miatt csak bírósági ítélet alapján róható ki, büntetés. Ami pedig azt a szóbeszédet illeti, hogy a „más fel- fogásúakat“ elmegyógyintézetben helyezik el, ez merő hazugság. A Szovjetunióban akárcsak bármely más országban, természetesen vannak különleges gyógyintézetek az elmebetegek számára. Annak idején ilyen intézetekben kezelték Tarsziszt, Jeszenyin-Volpint és más személyeket, akiket elkeseredetten védelmezett a nyugati propaganda. Viszont amikor ezek az illetők külföldre kerültek, az ottani orvosok is szükségesnek tartották, hogy hasonló gyógyintézetekben helyezzék el őket. Ezeket a tényeket a tárgyilagos burzsoá sajtó, nem tudni miért, inkább ellhallgatja. Ugyanakkor teljesen reális, nem pedig képzelt példák — hogy ugyanis Nyugaton egészséges, de a hatóságok számára nemkívánatos személyek gyógyintézetekbe kerülnek — szemléltetően tanúskodnak arról, mi is történik a valóságban az úgynevezett „szabad világban". Nálunk nincs kétféle vélemény arról a kérdésről, hogy vajon az elmebetegeket gyógyítani vagy büntetni kelle-e, ha büntetőjogilag büntetendő cselekményt követtek el. Természetesen gyógyítják és gyógyítani fogják őket. Ezzel kapcsolatban szükséges hivatkozni a londoni Observer 1976. június 27-i számában megjelent közleményre. Ebben arról volt szó, hogy Angliában sok elmebeteg ül börtönben ahelyett, hogy orvosi kezelésben részesítenék őket, amire pedig nagy szükségük volna. így például börtönbe került a harminchat éves Margaret Smith és a huszonkilenc éves Nana Brooks. Amikor a bíró N. Brooks ügyében ki- hirette az ítéletet, hozzáfűzte: „A törvény és az igazságosság szerint önt kórházba kellene küldeni, gyógykezelésre. Sajnos azonban nem tehetjük ezt, mert egészségügyi szolgálatunk nincs abban a helyzetben, hogy helyet találjon az ön számára“. Nos, talán ilyen antihumánus gyakorlat követésére szólítanak fel bennünket a nyugati fajtájú „szabadság* védelmezői? A hivők és az ateisták A szovjetellenes és a szocialista ellenes elemek gyakran hangoztatják azt is, hogy a Szovjetunióban és a szocialista országokban — úgymond — vallási meggyőződésük miatt üldözik az embereket, a hívőket meghurcolják, sőt, büntetőjogi felelősségrevonást is alkalmaznak velük szemben. Mint ismeretes, az állampolgárok lelkiismereti szabadságának biztosítása céljából nálunk az egyházat elválasztották az államtól. Ez olyan alkotmányos tétel, amelynek értelmében a felekezeti szabadság és a vallásellenes propaganda szabadsága egyaránt biztosítva van valamennyi állampolgár számára. A Szovjetunióban és a többi szocialista országban az állampolgárok jogai teljesen azonosak, függetlenül attól, hogy kinek milyen a vallási meggyőződése, egyik, felekezet sem élvez elsőbbséget a többivel szemben. A személyi okmányok nem is említik, hogy az illető egyik vagy másik felekezet tagja. Igazságszolgáltatásunk előtt mindenki egyenlő, akár hívő, akár nem. És ha hívő követ el bűncselekményt, vallásossága nem mentő körülmény az igazságszolgáltatás szemében. Nem azért felel a törvény előtt, mert istenhívő, hanem konkrét bűn- cselekményeiért. A burzsoá sajtó, rádió és televízió gyakran hivatkozik arra is, hogy a szocialista országokban úgymond, tilos az állami szerveket, bizonyos nehézségeket és fogyatékosságokat nyilvánosan bírálni. Ilyesmit csak olyan emberek állíthatnak, akiknek a kezében sohasem volt a szocialista or- szágoban megjelent újság vagy folyóirat. Pártunk és államunk a bírálatot és az önbírálatot mindig is a további előrehaladás szükséges előfeltételének, olyan fontos eszköznek tekintette és tekinti, amelynek révén a tömegeket mozgósítani lehet a kommunista építés feladatainak megvalósítására. A bírálat szabadsága A kérdést a párt konresszusai is tárgyalták s az SZKP KB nemrégen határozatban foglalkozott a bírálattal. A határozat — a többi között — felszólítja a „a központi és a helyi újságok és folyóiratok, a televízió és a rádió szerkesztőségeit, hogy rendszeresen közöljék a dolgozók leveleit, az ezek alapján tett intézkedéseket, te vékenyebben használják fel a szerkesztőségi posta elemzésének eredményeit az időszerű témákra vonatkozó anyagok előkészítése és közzététele céljá bői, átfogóbban világosítsák meg az állampolgárok leveleivel és szóbeli bejelentéseivel foglalkozó munka kérdéseit, hozzák nyilvánosságra a dolgozók jogos panaszainak elintézésével kapcsolatos bürokratizmus és aktatologatás tényeit“. A bírálat természetesen kii lönböző lehet. Van építő kritika, amely nemcsak megállapítja a hiányosságokat, hanem kiküszöbölésük útját is megjelöli, mivel a közügy érdekeiből indulnak ki. De van másfajta kritika is, amikor a „leleplező“ tollát csupán egyetlen kívánság vezeti, az, hogy a szocialista valóságot komor színben tüntesse fel. A bírálatnak mi az előbbi formáját támogatjuk, az utóbbi formáját azonban nem. És aki józanul gondolkozik, nekünk ad igazat. (zsa) Hírek a Szovjetunióból • A Turkmen Tudományos Akadémia tiutósai több mint száz új gyógynövényt és -cser jét számláltak meg a köztársaság területén. A forró, száraz éghajlat következtében Tiirk méniában a növényzet igen sokféle illó és egyéb olajat, vi taminokat és számos más biológiailag értékes anyagot tar talmaz. A gyógyszeriparban több mint százféle növényt használnak fel. • Kiszámították, hogy a lad zsikisztáni Hodzsa-Muminhegy gyomrában 3,6 milliárd tonna só van. A természet itt valóságos kristály palotát épített a sóból. A föld alatt, áramló vizek kimosták, simára csiszolták a mintegy 400 méter magasságú konyhasótömböket, és erkélyeket, folyosókat, termeket formáltak belőle. ☆ • Szovjet glaciológusok (jé gkér eg-kutatók j a Spitzber- gáicon elsőként végeztek fúrást lrőfúróval. 213 méteres mélységbe, a Grönfjord-gleccser fenekéig hatoltak le, és új isme- reteket szereztek a szigetcsoport jégtömbjeiről. A világon egyedülálló terület ez az ég hajlat és az eljegesedés összefüggéseinek vizsgálatára, mert a gleccsereknek szinte minden típusa megtalálható itt. ☆ • A szakemberek már rég óta tudják, hogy a mai Kazahsztán területén a régi időkben használatos volt egy szazszir- naj nevű anyagból készített fúvós hangszer. A közelmúltban az otrari ásatások során találtak is egyet. Az alma-atai B. Száribájev, aki népi hangszereket gyűjt, több szazszirnajt is készített a lelet alapján. Ezeket most együttesekben szólaltatják meg. ☆ • Az észtországi Paide közelében egy egykori uradalmi kastély épületének vakolata alatt falfestményeket találtak. Romokat, antik istennőket, ámorokat ábrázoló freskók tűntek elő a mészréteg alól. A kutatók a XVHl. századi észt klasszicizmus kiemelkedő alkotásainak tartják ezeket a freskókat. Összesen több mint 203 kilométer hosszú bányafolyosót hajtpttak ki a Prievidzai Bányaipari Epítövállalat dolgozói az üzem megalakulása óta eltelt 25 évben. A vállalatot május 1-e alkalmából Munkaérdemrenddel tüntették ki. Felvételünkön: Ján Bélán mun~ kacsoportja egy bányafolyosót falaz. (Felvétel: J. Lofaj — CSTK) Kommunistákkal az élen A terv és a vállalások teljesítésében példásan helytállnak a Piesoki Gépgyár dolgozói A krónika elsárgult lapjairól hiteles feljegyzéseket olvashatunk a Felső-Garam csodálatos szépségű vidékének gazdag munkásmozgalmi múltjáról, Brezno és széles környéke iparosításának történetéről. Az adatok tanúsága szerint a Piesoki Gépgyár jelenlegi székhelyén már kétszáz évvel ezelőtt voltak követői a kezdetleges termelési eszközöket előállító kovácsszakmának. Korszerűen — mogasabb szinten Az emberöltők éveinek leforgása alatt a gépgyár a haladó hagyományokra épülve hazánk szerszámgépgyártásának egyik szilárd bázisa lett. A munkások zöme fokozatosan felnőtt a korszerű termelési követelményekhez, elsajátította az automaták, forgácsoló és más modern gépek kezelését, megtanulta az igényes fémipari szakmát. Vojtech Soliar elvtárs vállalati igazgató is erről tájékoztat elöljáróban, majd így folytatja: ' — Jó munkaközösség, a tervfeladatok teljesítéséért becsülettel dolgozó törzsgárda ková- csolódott össze üzemünkben. Olyan kollektíva, amely — a kommunistákkal az élen — merész vállalással rukkolt ki a NOSZF 60. évfordulójának méltó köszöntésére. A formáló gépsorok és berendezések gyártásánál — az elmúlt évihez képest — 36 millió koronával növeljük a termelési értéket. Dolgozóink ezenkívül elhatározták, hogy exportfeladatainkat a folyó év november végéig teljesítik, 152 millió korona értékű berendezést szállítunk a szocialista tábor országaiba. Mozgósítják a tartalékokat A vállalat terve és szakavatott dolgozóinak megalapozott felajánlása szinkronban van a CSKP XV. kongresszusának és a Központi Bizottság harmadik plenáris ülésének határozataival, amelyek az 1975. évihez képest a gépipar termelésének 70 százalékos növelését irányozzák elő a hatodik ötéves tervidőszakban.. S ha ebből a szempontból értékeljük az eredményeket, sikeresnek mondhatjuk a gépgyár indulását. Hiszen a tervidőszak első évében 17 százalékos termelésnövekedéssel hívta fel magára a figyelmet, ez idén pedig — előreláthatólag -- 15 százalékkal szárnyalta túl. állami tervfeladatait, s minden tartalékot mozgósít a gyártásfejlesztés korszerűsítésére. — Ez a leg járhatóbb útja annak — sűrítette csokorba véleményét Jozef Mor mérnök, a fejlesztési osztály vezetője —, hogy lépést tarthassunk a berendezéseinket megrendelő vállalatok követelményeivel, amelyek természetesen a korszerűbb, megbízhatóbb gépsorok vásárlását helyezik mindig előtérbe. S ezt a jogos igényt — mivel a hazai piacon kívül a világ 40 államában értékesítjük gépeinket — a gyártásnál is figyelembe kell vennünk. — Mivel lehetne a vállalatnak ezt a törekvéséi szemlélte- lőbben érzékeltetni? Fó követelmény a munkatermelékenység növelése — A minőség, megbízhatóság és célszerűség tekintetében eddig is jó hírnevet szereztünk gépeinknek, s e-zt továbbra is igyekszünk megtartani. Elsősorban azáltal, hogy gyártmányaink legalább 23 százalékát minden évben korszerűsítjük. Legutóbb ezt gyakorlatilag a lemezmegmunkáló gépsorok új gyártástechnológiájának kifejlesztésével érvényesítettük. Egyik ilyen gépsorunk segítségével a Nové Zámky-i (érsekújvári) Elektrosvitben a világítótestek gyártásánál a 14-szere- sére fokozták a munkatermelékenységet. Ez a gépsor a villanymotorok sorozatgyártásánál is sikeresen kiállta a próbát. Kezdeményezés minden szakaszon A kézzelfogható sikerek ellenére távolról sem állíthatjuk, hojy a gépgyárban minden rózsás. Kevés a munkáéi ő, főleg az esztergályos és forgácsoló szakemberben érezhető hiány. De a műszakok számának növelésével (nem túlmunkával!) pótolni tudják a kieséseket. A szállítói-megrendelői kapcsolatok sem ideálisak, imitt-amott a munka minőségével szemben is vétenek. A feladatok teljesítése azonban törvény. Kommunisták és pártonkívüliek, az egész gyári közösség megértette, hogy fegyelmezett, áldozatkész munkával elejét lehet venni a negatív jelenségek követelményeinek. Követésre méltó ebben a Ján Baran vezette tizenháromtagú bronzérmes szocialista munkabrigád példája. Hadd idézzük Horváth József brigádtag ezzel kapcsolatos véleményét: — Baran elvtárs brigádveze- tönk, egyben mesterünk évekkel ezelőtt belénk oltotta azt, hogy nagyon figyelmesen, pontosan kell dolgozni, és rendszeresen ellenőrizni a munkát. Szerintem a szigorú ellenőrzés és felelősségre vonás szoktatja igényes munkára az embert. Egyébként a brigád tagjai minden szakaszon nagy kezdeményezést, komoly helytállást tanúsítanak. Mi erről a véleménye a kommunista brigádvezetőnek, a kiváló szakembernek? . — Több, mint negyven éve dolgozom a gépgyárban, s tapasztalatból tudom, hogy a termelési rend és fegyelem alapvető tényezője az eredményes munkának. Szigorú .vagyok, nem tagadom, de csak azokkal szemben, akik olykor nem úgy végzik feladatukat, ahogy a termelés, a gyár érdekei megkövetelik. Az a tény, hogy a 13 tagú brigádon kívül 35 ember munkájáért felelek, eleve kizárja a rendellenességek elnézését. Baran elvtárs példájára a gyár kommunistái magatartásukkal tulajdonképpen, pártmegbízatást, harci feladatot teljesítenek. S ez nagyon is fontos része a politikai munkának, lendítőkereke a Piesoki Gépgyár kimagasló sikereinek. SZOMBATH AMBRUS
