Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)

1977-05-13 / 130. szám, péntek

Vlasta Gabrielová-Žludkynová a Csehszlovák Nöszövetség Központi Bizottságán Mindannyiunk ügye Ha valaki megkérdezne egy anyát, vágyódik-e a háború, az igazságtalanság, az erőszak után, a válasz biztos nem lenne. Ha valaki megkérdezné tőle, mi a legfontosabb számára a vi­lágon; egész biztos, hogy kérdésére ezt a választ kapná: gyermekeim. Mert ebben a szóban nemcsak a szer elet, a mindennapi ke nyér és a fegyverek hallgatása van benne, hanem a legemel- kedettebb, a legnemesebb emberi érzés is. A védtelen lény iránti kapcsolat ugyanis teljes mértékben nélkülözi a képmu­tatást, s tisztaságával és nagyságával az alapvető emberi jogok közé emelkedik. Ezt a jogot megsérteni durva vétség, amelyet semmivel sem lehet igazolni, sem megtűrni nem szabad. Ezért, amikor Vlasta Gabrielová-Žludkynová védi ezt a jogát, nem adja fel a harcot az Amerikai Egyesült Államokban tör­vénytelenül visszatartott gyermekeiért, alapvető anyai jogából indul ki. Lehet, hogy más az ő helyében elvesztené önuralmát. Már túl sokáig tart az ügy, amelynek során egy anyának azt a magától értetődő dolgot kell kérnie, hogy saját fiát és lányát nevelhesse! Ö azonban nem adja fel a harcot. Hisz a győzelemben és minden eszközt felhasznál, hogy elérje kitű­zött célját. Amikor tegnap délután eljött a Csehszlovák Nőszövetség Központi Bizottságára, a Nőszövetség Elnökségének tagjai, va lamint a csehszlovákiai napilapok és folyóiratok tudósítói kö­rében, ez a déöíni fiatalasszony, a hazánkban élő nők milliói­nak egyike nagy rokonszenvet keltett. Sokat nem beszélt, nem bonyolódott intim részletekbe és azt hiszem, legszívesebben elrejtőzött volna a kamerák és a fényképezőgépek elől. A hoz­zá inézett kérdésekre is csendesen, röviden válaszolt. Sem­miképpen sem a saját személyét helyezte előtérbe, hanem a gyermekeit, és ha nem lenne gyermekeitől megfosztott anya, fényképe talán sosem került volna az újságokba. A Csehszlovák Nőszövetség sok ezer szervezetének teljes súlyával Vlasta Gabrielová-Žludkynová pártjára állott. Nyílt levelet intézett Lillian Carter asszonyhoz, az amerikai elnök anyjához. Ezt a levelet Vlasta Gabrielová-Zludkynovának az amerikai elnökhöz intézett nyílt levelével együtt megküldte a Nemzetközi Demokratikus Nöszövetség titkárságának. „Számunkra csehszlovák nők számára — mondotta Marie Kabrhelová, a CSKP KB Titkárságának tagja, a Csehszlo­vák Nőszövetség Központi Bizottságának elnöke — a világ összes női számára ez az eset azért is rendkívül felháborító, mert már ma készülődünk a nagy eseményre, az 1979-es esz­tendőre, amelyet a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség kéz deményezésére az Egyesült Nemzetek Szervezete a gyermekek nemzetközi évének nyilvánított. Éppen ezért törvényszerű, hogy intenzívebben reagálunk azokra a megrázó bűntettekre, amelyeket egyes országokban a gyermekek ellen elkövetnek.“ Az anyátlanul és hazátlanul élő Vlasta és Bedŕich Gabriel esete egyetlen becsületes embert sem hagyhat közömbösen és hidegen. Felemelik szavukat férfiak és nők egyaránt, kifeje­zést adva ezzel szülői érzésüknek, hallatják szavukat a szak emberek és tényekkel bizonyítják a csehszlovákiai asszony el­idegeníthetetlen jogát gyermekeihez. Megszólalnak azok is, akiknek az anyai szeretet úgy hiányzott, mint az életben a só. Mindannyian felháborodnak, mert ez nemcsak jogtalanság, hanem a hazától való elszakítás esete is, olyan országtól, amelyben az emberek bizonyára jobb és igazságosabb társa dalmi rendszert építenek, mint egy olyanban, ahol lehetséges elrabolni a gyermekeket és megsérteni a jogokat. Lapunk olvasói behatóan megismerkedhettek az egész ügy részleteivel a dr. Vladimír Čebišsel, a washingtoni csehszlo vák nagykövetség konzuláris osztályának egykori vezetőjével folytatott beszélgetés alapfán. Ö is részt vett tegnap a Cseh szlovák Nőszövetség székházában megtartott találkozón, hogy világossá tegye az eset néhány részletét, annak az esetnek, amelynek intézése során nem a mi hibánkból mondottak csü tortokot az összes jogi eszközök és lehetőségek, s emiatt az egész ügy politikai színezetűvé vált. A Gabriel gyermekek ügye így mindannyiunk ügyévé vált. I. SUCHOVÁ Szerénység és munkaszeretet Megnyílt a Prágai Tavasz (ČSTK) — Ünnepélyes ke­retek között megkezdődött teg­nap a prágai Karolínumban a Prágai Tavasz zenei rendez­vény. A Károly Egyetem nagy­termét vendégek töltötték meg. Václav Dobiáš nemzeti művész, a zenei fesztivál ren­dezőbizottságának elnöke szí­vélyesen üdvözölte fosef Hav- línt, a CSKP KB titkárát, Mi­roslav Miillert, a CSKP KB kul­turális osztályának vezetőjét, Evžen Erbant, a Cseh Nemzeti Tanács elnökét, valamint poli­tikai, kulturális és közéletünk más vezető személyiségeit. Ezután Otakar Holan cseh kulturális miniszterhelyettes mondott ünnepi beszédet. Mél­tatta az idei Prágai Tavasz je­lentőségét, amelyet az Októbe­ri Forradalom 60. évfordulójá­nak évében rendeznek meg. Az idei, sorrendben 32. Prá­gai Tavasz nemzetközi zenei fesztivál ünnepélyes megnyitá­sának befejezéseképpen a Sme­tana kvartett előadta Szergej Prokofjev első vonóskvartettjét. Klement Gottwald Érdemrend Luis Corvalánnak (Folytatás az 1. oldalról) wald, a CSKP és a nemzetközi kommunista mozgalom képvise­lője emlékének, és vörös virág­csokrot helyezett Gottwald Žiž- kov-hegyi sírjára. Az ünnepség­re Corvalán elvtársat elkísérte Vasil Bilak, a CSKP KB Elnök­ségének tagja, a KB titkára, Antonín Vavruš, a CSKP KB nemzetközi politikai osztályá­nak vezetője és pártunk más tisztségviselői. Ezt követően Luis Corvalán elvtárs nagy érdeklődéssel te­kintette meg a Zižkov-hegyi emlékművet és beírta nevét az emlékkönyvbe. # # # Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága tegnap este a prágai Hrzán- palotában ünnepi vacsorát ren­dezett Luis Corvalánnak, a Chilei Kommunista Párt főtit­kárának tiszteletére. Az ünnepi vacsorán részt vet­tek a CSKP KB Elnökségének tagjai: Vasil Biľak, Antonín Kapek és fosef Kempný; Miloš Jakeš, a CSKP KERB elnöke; a CSKP KB Titkárságának tag­jai: Jan Fojtík, fosef Havlín és Oldŕich Svestka, továbbá a CSKP KB osztályvezetői és pár­tunk más tisztségviselői. (Folytatás az 1. oldalról) 5. ötéves tervidőszak utolsó éveiben számos intézkedést tet­tek a felhasznált abraktakar­mány mennyiségének csökken­tésére. Elhatározták, hogy egy liter tej termeléséhez mindösz- sze 15 dekagramm abrakot használnak, s a borjúnevelés­ben is csökkentik az abrakfo­gyasztást. A növénytermesztés­ben ennek megfelelően szer­vezték meg a vetési terveket, a jó minőségű tömegtakarmá­nyok termesztését. A növény- termesztők és az állattenyész­tők szoros együttműködése jó feltételeket teremtett a kitű­zött célok eléréséhez. Az állat­tenyésztők, különösen a takar- mányozók figyelme a rendelke­zésre állló takarmányfélék le­hető leggazdaságosabb fel- használására irányult. „Az egész kollektíva eredmé­nye az egyes tagok munkájá­tól, hozzáállásától függ. Ahogy a kollektívák dolgoznak, olyan lesz az egész vállalat eredmé­nye is." Ezek a szavak marad­tak az emlékezetemben, amikor legutóbb Vlastimila Hrušková fejőnővel találkoztam. A szo­cialista munkabrigád, amelyben dolgozik, 96 tehenet gondoz a szövetkezet egyik legrégibb is­tállójában Á tehénállomány törzstenyészet, az itt dolgozó szocialista munkabrigádot Ja­roslav Himmer vezeti. Vlastimila Hruškovában a szövetkezeti család egyik sze­rény tagját ismerhettük meg. Aki „szóra bírja őt“, hogy be­széljen a munkájáról, annnak elsősorban azt hangsúlyozza, hogy a brigád minden tagjának egyenlő része van az elért ered­ményekben, s szerényen azt is megemlíti, hogy mi a nagy tej­hozam titka, miként kell gaz­daságosan etetni az állatokat, hogyan csökkenthető a borjú­elhullás, hogyan kell törődni a tisztasággal, s milyen egyéb zootechniicai és egészségügyi gondoskodást igényelnek az állatok. „Véletlenül kerültem a tehe­nekhez 1962-ben. A szövetke­zetnek akkor néhány napra al­kalmi kisegítőre volt szüksége. Én akkor éppen otthon voltam, három gyerekem mellett tolla­kat raktam dobozokba a Cent- ropen vállalat számára. Ez a néhány nap gyorsan eltelt az istállóban, s már a felszerelést készültem visszaadni, amikor újból utánam jöttek, s arra kértek, hogy maradjak. így az­tán azóta sem hagytam el a gondozásomra bízott tehene­ket. „Ne gondolja, hogy a rám bízott tehenek között csak vá­logatott egyedek vannak. Kol­lektívánk munkaeredményeinek egyetlen titka van: a lehető­ségek teljes kihasználása, ami­hez az is hozzátartozik, hogy ismerni kell minden egyes te­hén „személyi“ tulajdonságait, <? ennek megfelelően kell ve­lük bánni“ — jegyezte meg Vlastimila Hrušková. A régi istállóban nem lehet szó ideális munka- és terme­lési feltételekről. Ezért is so­kat jelent itt a munka szere- tele, a becsületesség, a követ­kezetesség, az áldozatkészség, mindaz, ami e szerény fejőnő­re jellemző. Az elmúlt évben tehenenként napi átlagban 13,18 liter tej termelését vállalta, a valóság­ban 13,50 literes átlagot ért el. Ezzel az egész év folyamán 4000 literrel teljesítette túl sa­ját vállalását. Az egész szövet­kezet az elmúlt évben 120 000 liter tejet adott el terven fe­lül. A Vlastimila Hrušková által gondozott tehenek az elmúlt évben átlagosan 5035 liter ki­váló minőségű tejet adtak. Ez az eredmény többet mond min­dennél. Azt is elmondja, hogy Vlastimila Hrušková lakásán naponta reggel háromkor már csörög az ébresztőóra, ami azt jelenti, hogy itt az idő, kerék­párra ülni, vár az istállóban a munka. Az a szocialista munkabri­gád, amelyben Vlastimila Hruš­ková dolgozik, ez év első ne­gyedében átlagosan 12,77 lite­res napi fejési átlagot ért el 96 tehéntől. Az év első három hónapjában, amely a takarmá­nyozás szempontjából a legigé­nyesebb, 40 ezer liter tejei fej­tek terven felül, s ezzel már eleget is tettek ez idei kötele­zettségvállalásuknak. S a szabadidő? Azzal bizony jól kell gazdálkodnia Vlastimi­la Hruškovának, hiszen mint a Szövetkezeti Földművesek Szö­vetsége járási bizottságának a tagja, mint a hnb kulturális és szociális bizottságának a tagja, a Tűzoltószervezet vezetőségi tagja ugyancsak kiveszi a ré­szét a társadalmi munkából. Szinte csodálatos, hogy a mun­kájával és a társadalmi funk­cióival összefüggő feladatok mellett hasznos szórakozásra is marad ideje, hiszen, amint mondja, szívesen olvas, s ha alkalom nyílik rá, színházba is ellátogat. JOSEF DORNIČÄK (A cikk első részét lapunk tegnapi számában közöltük.) Ez a „dokumentum“ például azt állítja, hogy a gyerekek (az akkor hétéves Bedfich és a nyolcéves Vlasta) az Egye­sült Államokban akar maradni, és semmilyen körülmények kö­zött sem akarnak visszatérni Csehszlovákiába. Politikai me­nedékjogot kérnek az Egyesült Államokban. „A fellebbezők (mármint a két gyerek) — írja David Lea­vitt ügyvéd — nagyon félnek attól, hogy akaratuk ellenére Csehszlovákiába hurcolják őket, mivel még emlékeznek arra, hogy a cseh határon hogyan lövöldöztek utánuk akkor, ami­kor 1968-ban elmenekültek az országból. Tudják azt is, hogy apjukat Csehországban néhány évig koncentrációs táborba zár­ták vallásossága miatt.“ Ezután nagyon gyorsan bebi­zonyosodott, hogy B. Gabriel teljesen legálisan lépte át a határt, ezt bizonyítja a határ átlépését igazoló okmánya is. Az amerikai emigrációs szolgá­lat tulajdonában van B. Gab­riel hasonló adatokat tartal­mazó útlevele. Megvannak azok a levelek is, amelyeket ahhoz a férfihoz intéztek, aki az NSZK-ban megvette B. Gab­riel sértetlen autóját. Roggen- dorf asszony ügyvédünk és később a bíróság előtt is be­ismerte, hogy a fia mindezt csak kitalálta, és ő (Roggen- dorfné) tudatosan hazudott, amikor állítását megismételte. Ennek ellenére az amerikai saj­tó még sokáig foglalkozott ezekkel a mesékkel. Bebizonyosodott az is, hogy R. Gabriel Csehszlovákiában so­hasem járt templomba, és nem Újabb adalék a San Bernardinó-i tanúsághoz JOGTIPRÁS Vladimír Čebiš elvtárs a Rudé právo újabb kérdéseire válaszol is került „cseh koncentrációs táborba“. Vallásosságát csak San Bernardinóban kezdte bi­zonygatni. Az igazat megvall­va, Csehszlovákiában valóban bíróság elé kellett volna áll­nia, de egészen más, nem po­litikai ügyért — ittas állapot­ban okozott közúti balesetért. A „dokumentum“ továbbá azt állítja, hogy Vlasta Gabrielová- Žludkynová apja, aki egyéb­ként pártonkivüli és a déčíni villanyerőműben dolgozott, „a kommunista párt magas rangú funkcionáriusa, nagyhalalmú és befolyású férfi, olyan sze­mély. aki megtorlásokat kez­deményezhet Roggendorf asz- szony hozzátartozói ellen“. Az anya állítólag szintén emigrál­ni akart, de félt, hogy apját kidobják a kormányból, ahol a CSKP-t képviseli. Egy nyugat­német tanúra hivatkoztak, aki állítólag be tudja bizonyítani, hogy az anya „csak politikai védelmi intézkedésként nyúj­totta be a válókeresetet, hogy megmentse apját a minjszteri tárca elvesztésétől“. És így folytathatnám. A fellebbezők (vagyis a gyerekek) állítólag tanúságtételt tesznek arról, mi­lyen érzelmi és pszichológiai hatással lenne rájuk, ha erő­szakkal deportálnák őket (1!) amerikai otthonukból egy olyan családba és társadalomba, amely számukra teljesen idegen és fenyegeti őket.“(!) És a bíróság? Ahelyett, hogy felelősségre vonta volna a gyermekek elrablóit, és tör­vényes döntést hozott volna, kommunistaellenes westernt csinált az ügyből. ■ Hallottunk bizonyos jogász- trükkökről. amelyeket az amerikai bíróságon alkal­maztak a csehszlovák állam­polgár ellen. Ogy gondolom, hogy ezek a részletek nem nagyon érdekel­nék az olvasókat. Például a másik fél ügyvédje időnyerés céljából kétségbe vonta a bí­róság jogkörét annak ellenére, hogy nem volt ehhez semmi alapja. D. Leavitt űr taktikájának egyik fontos része volt az a törekvése, hogy a tárgyalást a végtelenségig húzza. Ez külön­böző fellebbezések stb. útján érhető el. Arra az előnyös hely­zetre épített, hogy a gyerme­kek az adott járásban tartóz­kodtak. Az egész ügyre úgy tekintett, hogy általa hírnévre tehet szert, tudta azt is, hogy az anya több objektív ok miatt nem maradhat például két évig Kaliforniában. Helyzetét végül maga a bíró könnyítette meg. D. Leavitt úr bizonyos körök számára „a nap hőse volt“. Meg kell azonban állapíta­nunk, hogy az amerikai bírósá­gokon többé-kevésbé napiren­den vannak az ilyen fondorla­tok. Gyakran mindkét fél al­kalmazza őket. Az Egyesült Ál­lamok belügye, hogy hogyan szervezi igazságszolgáltatását. Számunkra az ilyen szokások érthetetlenek. Jogosan felháborodunk amiatt, hogy „ezeket a módszereket“ nem egy gyilkossági vagy tu­lajdonjogi vitában, hanem két kisgyermek ügyében alkalmaz­ták. Mi köze van a csehszlo­vák anyának és gyermekeinek a Los Angeles luxusnegyedé­ben, Beverly Hilssben élő meggazdagodott ügyvéd politi­kai karrierjéhez? A mi gyer­mekeinkről és a mi anyánkról van szó, ezért ez a mi ügyünk. ■ Említette, hogy csalások tör­téntek a tolmácsolásnál is. Megemlíthetne néhány konk­rét esetet? Ilyen csalásokat elsősorban Ann Pederson tolmácsnő köve­tett el. A bíróság választása őrá esett, annak ellenére, hogy tudták, a február utáni emig­rációhoz tartozik, és csatlako­zott a gyermekek amerikai tar­tózkodásáért küzdő reakciós mozgalomhoz is. Egészen nyíl­tan írt erről (természetesen csak a bírósági tárgyalás után) a Chicagóban cseh nyelven megjelenő Katolik című lap. Azokhoz a körökhöz tartozott, amelyek részt vettek a gyer­mekek elrablásában. Eleinte természetesen nem tudtunk ezekről a dolgokról. Nem volt okunk arra, hogy kételkedjünk a bíróságban és a többi intéz­ményben. Egy egész természe­tes emberi kérdésről volt szó! így például a tolmácsnő se­gítségével kombinálták össze az aljas következtetéseket azokból a tényekből, hogy a családtagok, köztük az anya szülei is, a ház melyik helyi­ségében alusznak. Máskor minden összefüggés nélkül ezt a kérdést intézték az anyához: A férje az ön lá­nyának az apja? Az anya így felelt: Igen! A tolmácsnfi így fordított: „Probably yes“, vagy­is: „valószínűleg igen.“ Termé­szetesen ez így került a jegy­zőkönyvbe is. Ezután kemény harcot kellett folytatni a jegy­zőkönyv megváltoztatásáért, az ügyvédünk magnetofonszalagja alapján. Később elértük, hogy ezt az önkényes tolmácsnőt egy be­csületes cseh származású ame­rikai nő váltotta fel. ■ Olvasóink azt kérdezik, hogy az állam hogyan segítette anyagilag az anyát? Elsősorban megemlítem, hogy az anya az egésž ügy kezdeti szakaszában maga fedezte Csehszlovákiában a kiadásokat, tehát az iratok beszerzésével, az útiköltséggel, az ökmánybé- lyegekkel, a fordításokkal, a hitelesítéssel, a fotókópiákkal stb. kapcsolatos kiadásokat. Számolt azzal is, hogy ő fizeti meg a két gyermek repülője­gyét Los Angelesből Prágába (közel 12 000 korona). Szocialista társadalmunknak azonban segítséget kellett ne­ki nyújtani az egyesült államok­beli tartózkodása alatt és el­sősorban a bírósági perrel kap­csolatban. Amint már említet­tem, kormányunk minden fel­tétel nélkül támogatta őt, ha­bár nem kis összegekről volt szó. 1977. V. 13.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents