Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)

1977-05-06 / 124. szám, péntek

BEFEJEZŐDTEK A SZOVJET- ETIÓP TÁRGYALÁSOK Nyikolaj Podgornij és Hailé Mariam pohárköszöntője ÚJ szó (ČSTK) — Tegnap a Kreml­ben befejeződött szovjet—etióp tárgyalásokon Nyikolaj Podgor- nij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Mengisztu Haile Mariam, az etiópiai ideiglenes katonai kor­mányzó tanács elnöke tájékoz­tatta egymást az országaik bél­és külpolitikájával kapcsolatos kérdésekről. A baráti légkör­ben, a kölcsönös megértés szel­lemében folytatott tárgyaláso­kon különleges figyelmet szen­teltek az etióp nép által elért forradalmi vívmányoknak, a belső és külső ellenségtől való védekezés kérdéseinek. A felek a két ország kapcso­latairól szólva megelégedéssel állapították meg, hogy az Etió­piában végbemenő társadalmi folyamatok kedveznek az együttműködés lényeges elő­mozdításának, s mindkét or­szág kész a politikai, gazdasá­gi, kulturális és egyéb szálak szorosabbra fűzésére. Véleménycserére került sor külpolitikai témákról is, s mindkét fél állást foglalt a bé­keszerető és antiimperialista erők egyesítése mellett a de­mokratikus rendszerek és az afrikai nemzeti felszabadító mozgalom védelmében. Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke az etióp vendégek tiszteletére fogadást adott. A békéért vívott harc minden nemzet ügye. Mindenki, aki tiszteli a szabadság és az igaz­ság eszméit, hozzájárulhat e nemes harchoz. Nincs kétsé­günk afelől, hogy az új Etió­pia békés külpolitikája a jövő­ben hozzájárul az ország fejlő­dése békés körülményeinek biztosításához és lehetővé te­szi az időszerű feladatok telje­sítését — jelentette ki Nyikolaj Podgornij, a fogadáson mondott pohárköszöntőjében, majd így folytatta: Senki előtt sem titok, hogy az etióp ellenforradalmi erők az ország progresszív fejlődé­sét akadályozandó, meghatáro­zott imperialista és reakciós körökhöz fordulnak támogatá­sért, amelyeknek nincs ínyére a népek nemzeti felszabadítási mozgalma. A jelenlegi körül­mények között azonban ezek­nek az erőknek a taktikája az „oszd meg és uralkodj“ elve, a tűzzel való játékot jelenti, veszélyes fegyveres konfliktus­hoz vezet, így súlyosan veszé­lyezteti a békét és a biztonsá­got. A Vörös-tenger körzetében kialakult helyzettel foglalkoz­va a szovjet államfő megálla­pította, hogy az imperialisták némely arab országok, minde­nekelőtt Szaúd-Arábia felhasz­nálásával igyekeznek ellenőr­zésük alá vonni ezt a térséget, miközben megsértik más álla­mok és népek jogait s megká­rosítják a nemzetközi hajózás szabadságának érdekeit is. Hailé Mariam, az etiópiai ideiglenes katonai kormányzó tanács elnöke válaszában han­goztatta: Etiópia a fejlődő és el nem kötelezett országok csa­ládjának tagjaként a jövőben is hozzá kíván járulni a nem­zetközi feszültség enyhülésé­hez, a leszereléssel kapcsolatos tervek megvalósításához, az ENSZ elveinek és céljainak ér­vényesítéséhez. Az etióp vezető beszédében méltatta az SZKP és a Szovjet­unió szerepét a világbéke, a de­mokrácia és a szocializmus ügyének megszilárdítása terén és hangsúlyozta, hogy országa a nemzetközi helyzet pozitív alakulása szempontjából első­rendű fontosságot tulajdonít a leszereléssel kapcsolatos kérdé­seknek. CSÖKKENTENI KELL A KATONAI KÖLTSÉGVETÉSEKET (ČSTK) — Az ENSZ Gazda­sági és Szociális Tanácsának most New Yorkban folyó 62. ülésszakán befejeződött a vita a szociális fejlesztés kérdéseiről. A fejlődő és a szocialista or­szágok küldöttei hangsúlyoz­ták, hogy abban a helyzetben, amikor emberek milliói tovább­ra is érzik a gyarmati elnyomás következményeit, s ehhez járul a tömeges munkanélküliség és a gazdasági diszkrimináció, ha­talmas erőfeszítéseket kell ten­ni mindazoknak az akadályok­nak leküzdésére, amelyek gá­tolják a szociális fejlődést. A szovjet küldött hangsúlyoz­ta, hogy rendszeresen csökken­teni kell az egyre növekvő ka­tonai kiadásokat. Mint ismere­tes, az ENSZ-közgyűlés szovjet kezdeményezésre határozatot fogadott el, mely felhívja a Biztonsági Tanács állandó tag­jait. tíz százalékkal csökkent­sék katonai költségvetésüket és az így megtakarított összegeket fordítsák a fejlődő országok megsegítésére. Helyi választások Nagy-Britanniában Nagy-Britanniában a Munkás­párt nagyarányú visszaesésével kezdődtek meg a helyhatósági választások. Először Skóciában tartották meg a körzeti válasz­tásokat; az eddig beérkezett eredmények szerint a Munkás­pártnak minden nagyobb város tanácsában megszűnt abszolút többsége, beleértve a gyáripar központját, Glasgow-t is. A skóciai helyi választások legnagyobb nyertese a skót na­cionalista párt; 97 új tanácsos­sal vonul be a helyi közigazga­tási szevekbe, amíg a konzer­vatívok 32 új helyet nyertek el. Valamelyest a liberálisok is elő­retörtek. A skóciai választási kam­pányban nem helyi, hanem or­szágos politikai kérdések je­gyében folyt a küzdelem. így az eredmény súlyos elmaraszta­ló ítélet a kormány számára. Újabb kínai kölcsön Chilének (ČSTK) — Az az újabb több milliós kölcsön, amelyet Kína folyósított a chilei katonai jun­tának, szemlélteti a két ország közötti kapcsolatok elmélyülé­sét — írta a Reuter hírügynök­ség chilei tudósítója. A közelmúltban írták alá a két ország képviselői azt a megállapodást, amelynek értel­mében Kína 62 millió dolláros hitelt nyújt a chilei juntának. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT (ČSTK) — A Jumzsagijn Ce- denbal, a Mongol Népi Forra­dalmi Párt KB első titkára, a Nagy Népi Hural Elnökségének elnöke vezette mongol párt- és kormányküldöttség, amely má­jus 3-a óta baráti hivatalos lá­togatáson a Német Demokrati­kus Köztársaságban tartózko­dik, tegnap Lipcsében találko­zott az NDK legnagyobb nyom­daipari kombinátjának az „In- terdrucker“-nek dolgozóival. A mongol vendégeket Erich Ho­necker, az NSZEP KB főtitká­ra, az NDK Államtanácsának elnöke kísérte. A mongol párt- és kormányküldöttség ugyan­csak meglátogatta tegnap Drez­da megyében a szovjet hadse­regnek egy harckocsizó ezre­dét, amely Szuhe-Bator mon­gol forradalmár nevét viseli. MEGKEZDTE MUNKÁJÁT A BÉKE ÉPÍTŐINEK VILÁGKÖZGYŰLÉSE „Párbeszéd, kölcsönös megértés, együttműködés és akcióegység" (ČSTK) — Varsóban ma kezdődik a Béke Építőinek Világközgyűlése, amely a „Párbeszéd, kölcsönös meg­értés, együttműködés és ak­cióegység“ jelszó jegyében valósul meg. Ez a találkozó az 1973-as moszkvai béke­kongresszus óta a második legnagyobb ilyen jellegű összejövetel. A résztvevők különféle politikai pártokat, társadal­mi, szakszervezeti, ifjúsági és nőszervezeteket képvisel­nek. Van közöttük tudós, művész, valamint a kulturá­lis élet jelentős képviselői és az egyház kimagasló sze­mélyiségei. Csehszlovákiát 25 tagú küldöttség képviseli, ame­lyet Tomáš Trávníček, a Nemzeti Front Központi Bi­zottságának alelnöke, a Bé­ke-világtanács Elnökségé­nek tagja vezet. A tíz bizottság megtár­gyalja a leszerelést, az új gazdasági rend kialakítását, az európai biztonságot, a gyarmatosítás, a fajüldözés, a fasizmus és újfasizmus el­leni harccal való szolidari­tást, az el nem kötelezett­ség kérdését, az emberi jo­gok, valamint az életkörnye­zet védelmének problémáit. A küldöttek kerekasztal-be- szélgetést folytatnak majd a békemozgalom kiszélesítésé­nek lehetőségeiről s öt fó­rumon tárgyalják meg a nemzeti békemozgalmak munkájának konkrét problé­máit. A vendéglátó Varsó a Bé­ke Építőinek Világközgyűlé­se résztvevői számára ünne­pélyes hangulatot teremtett. A Kultúra és Tudomány Pa­lotájának környékét feldíszí­tették, s a hatnapos találko­zó során a varsói társadalmi életet több rendezvény gaz­dagítja, teszi színesebbé. PAKISZTÁN MEGVÉDI FÜGGETLENSÉGÉT A kormány bontsa föl az USA val kötött szerződéseket (ČSTK) — Zulfikar Ali Bhut­to kormányelnök közelmúltban tett kijelentését, amelyben el­ítéli az Egyesült Államok be­avatkozását Pakisztán belügyei­be, a pakisztáni közvélemény és sajtó Is egyértelműen támo­gatja. A Morning News című napi­lap megállapítja, hogy azonnal véget kell vetni az USA részé­ről a más államok belügyeibe való beavatkozásnak. Ilyen ál­láspontot a világ egyik orszá­ga sem engedhet meg. Az Egyesült Államoknak Pakisz­tánnal mint önálló állammal kell tárgyalnia. Ha Washington további kísérleteket tesz a pa­kisztáni belügyekbe való be­avatkozásra, Pakisztán népe er­re függetlensége védelmére in­dított határozott harccal vála­szol — állapítja meg a napi­lap. A pakisztáni közvélemény el­lenállását fokozzák azok az újabb tények, amelyek azt bizo­nyítják, hogy az imperialista országok — köztük az Egyesült Államok — támogatják a pa­kisztáni ellenzéki erőket. Az ellenzék felforgató manőverei Kommentárunk 1077 V. 6. Hárizs neve a hetvenes évek ■ elején naponta felbukkant a vietnami—amerikai vonatko­zású hírekben, egészen 1973. január 27-ig, amikor a fran­cia fővárosban aláírták a viet­nami—amerikai megállapodáso­kat. A héten ismét több alka­lommal szerepelt Párizs a kül­politikai jelentésekben, hiszen hétfőn újabb vietnami—ameri­kai tárqyalások kezdődtek. Va­jon milyen lényeges különbsé­gek mutatkoznak a négy év­vel ezelőtt lezárult és a két ország kapcsolatainak normali­zálásáról a hét elején kezdő­dött tanácskozások között? Az alapvető eltérések felvá­zolása céljából feltétlenül visz- sza kell nyúlni az Egyesült Államok vietnami agressziójá­nak éveibe. Az 1973-ban befeje­ződött párizsi párbeszéd ide­jén az USA az agresszor, míg a vietnami fél az agresszió ál­dozata szerepében tárgyalt. Az akkori nemzetbiztonsági ta­nácsadó Henry Kissinqer által vezetett amerikai tárgyalókül­döttség minden rafinált politi­kai eszközt latba vetett a pár­beszéd elhúzására, remélve, hogy idővel talán mégis csak fordul a kocka és Washington győztesen kerül ki a vesztésre álló indokínai háborúból. A vietnami felszabadító hazafias erők egymást követő sikerei azonban egyre kevesebb re­ménnyel kecsegtettek Wa­shington szempontjából. A ni- xoni adminisztráció végül is kénytelen volt a párizsi megál­lapodások aláírására. Ez pedig a vietnami hazafias erők nagy diplomáciai sikerének könyvel­hető le, hiszen az USA a meg­állapodások értelmében vállal­ta, hogy viseli a felelősséget a Vietnam ellen elkövetett ag­resszióért, annak antihumánus jellegéért. A Vietnami Demokratikus Köztársaságban az amerikai csapatok fokozatos, majd vég­leges kivonását követően lassan rús pusztításért, nem érezte er~ kölcsi kötelességének, hogy se­gítsen az agresszió okozta ká­rok felszámolásában. Nixon el­nökben akkoriban mégis meg­szólalt a lelkiismeret — leg­alábbis úgy tűnt. Az elnök el­ismerte, hogy „valami elégtétel azért mégiscsak járna Vietnam­nak“. Ügy vélte hogy 3,25 mil­liárd dolláros segítség „elég" szág viszonyának tanulmányo­zása közben önkéntelenül is felvetődik a kérdés: vajon a washingtoni kormány most ko­molyan gondolja-e a kapcsola­tok normalizálását? Minden­esetre Carter elnök egyik kö- zelmútban tett kijelentése nem utal éppen ilyen szándékra, miszerint „az amerikai felet is elég tetemes veszteségek érték Megszólal-e végre a lelkiismeret? A Párizsban folyó vietnami—amerikai tárgyalások margójára helyreállt a béke és megkezdő­dött a háború utáni újjáépítés. De Dél-Vietnamban továbbra is dúltak a harcok, a reakciós, amerika-barát Thieu-rezsim 1975. április végéig hatalmon tartotta magát és csak akkor adta fel a Saigont felszabadító hazafiak elleni harcot. Wa­shington tulajdonképpen akkor vesztette el végérvényesen a vietnami játszmát, mert ezután már a saigoni bábrezsimre sem támaszkodhatott. Vietnamra végre a béke idő­szaka köszöntött. Az északi és a déli országrész lakossága nagy lelkesedéssel fogott hoz­zá a háború okozta óriási ká­rok felszámolásához. Ä távoli Vietnam az aqresszor elleni harc, majd a béke éveiben is számíthatott és számíthat ma is a szocialista országok meg­bízható, baráti seqítségére. A helyzet visszássága éppen az volt, hogy az az ország, ame­lyet felelősség terhelt a hábo­is lenne. Persze, ez nevetsége­sen csekély összeg a háborús károk nagyságához képest. Azonban azt Is hozzá kell fűz­ni, hogy Vietnam mindmáig semmit sem kapott ebből az összegből. A két párizsi vietnami—ame­rikai tanácskozás-sorozat közölt eltelt időszak vietnami történel­mének kiemelkedő momentuma, hogy tavaly az északi és a dé­li országrész egyesülésével meqalakult a Vietnami Szocia­lista Köztársaság. Mint önálló független ország kérhette és kérte is felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Az ENSZ-közgyűlés legutóbbi két ülésszakán háromszor szavaz­tak a vietnami tagfelvételről és a washingtoni ENSZ-képviselő mindháromszor vétózott. Mindezen összefüggések Is­meretében kell tekinteni a hét­főn kezdődött és bizonyára hosszabb időt igénybevevő pá­rizsi tárgyalásokra. A két or­az agresszió éveiben“. Csakhogy azt is tudatosítania kellene, hogy ki is kezdte a háborút... A Párizsban megkezdődött és két hét múlva folytatódó viet­nami—amerikai párbeszéd újabb lehetőség arra, hogy az ameri­kai kormány színt valljon, ko­moly-e szándéka a kapcsolatok rendezésére. A Párizsból érke­zett legfrissebb hírek szerint az Egyesült Államok a jövőben nem ellenzi a Vietnami Szocia­lista Köztársaság felvételét az ENSZ-be. A tárgyaló felek ab­ban is megállapodtak, hogy a közeljövőben nagyköveti szin­ten felveszik a diplomáciai kap­csolatokat. A vietnami fél a tárgyaláso­kon ismételten leszögezte, hogy a washingtoni kormányt terhe­li a felelősség az agresszió okozta károkért, s ezért tovább ra is követeli, hogy járuljon hozzá a háborús sebek begyó- gyításához. P. VONYIK ERZSÉBET Pakisztánban két hónappal ez­előtt belpolitikai válságot rob­bantottak ki. A munkás- és parasztpárt ve­zetősége a Nemzeti Demokrati­kus Párt balszárnyával közösen nyilatkozatot adott ki, amely­ben felhívják a kormány figyel­mét, hogy bontsa föl valameny- nyi szerződését az USA-val és lépjen ki a CENTO-tömbből. A dokumentumban azt javasolják, hogy ne fizessék az imperia­lista hiteleket, államosítsák a külföldi tőke vagyonát és hoz­zanak intézkedéseket az el nem kötelezett és a szocialista orzságokkal való gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok sok­oldalú fejlesztésére. Ki ölte meg M. L. Kinget? (ČSTK) — Az amerikai tit­kosszolgálat, az FBI viseli a fő felelősséget Martin Luther Kinq néger polgárjogi harcos halá*« Iáért — erre a végső következ­tetésre jutottak a közelmúltban megjelent Zorro című könyv szerzői, Mark Lane, amerikai jogász és újságíró, valamint Dick Gregory ismert néger szí­nész. Lane sajtótájékoztatón figyel­meztetett arra, hogy az FBI bűnrészességéről tanúskodnak a hozzáférhető bizonyító anyagok és a tanúk vallomásai. Hoower, az FBI volt Igazgatója Lane szerint gyűlölte Kinget és meg­gyilkolásán mesterkedett. A tit­kos osztály főnökének paran­csára az FBI különleges cso­portot hozott létre, amelynek feladata volt Martin Luther King követése és a csoport Zorro fedőnév alatt működött. A könyv szerzői a cinizmus tetőfokának minősítik azt, hogy a gyilkosság hivatalos kivizs­gálásával azt a csoportot bíz­ták meg, amely üldözte Kinget. így tehát érthető a vizsgáló bi­zottság állítása, hogy Kinget James Ray gyilkolta meg. Tyereskova sajtóértekezlete New Yorkban (ČSTK) — Valentyina Tyeres- kova szovjet űrhajós, aki az Egyesült Államokban részt vett egy kongresszuson csütörtökön újságírók kérdéseire válaszolt az ENSZ székházában megtar­tott sajóértekezleten. Az Apollo—Szojuz közös szovjet—amerikai űrrepüléssel kapcsolatban feltett kérdésre válaszolva hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió mindig szorgal­mazta a legszélesebb együttmű­ködést a békés űrkutatásban. Óriási összegeket emészt fel az űrkutatás — mondotta —, de el lehetne érni, hogy az ered­mények necsak két országnak, hanem az egész világnak szol­gáljanak. __ i

Next

/
Thumbnails
Contents