Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)

1977-05-05 / 123. szám, csütörtök

PÁRIZSBAN FOLYTATÚDNAK A VIETNAMI—AMERIKAI MEGBESZÉLÉSEK (ČSTK) — Párizsban folyta­tódnak az Egyesült Államok és a Vietnami Szocialista Köztár­saság kapcsolatának normali­zálását szorgalmazó megbeszé­lések. A két ország küldöttsé­gének vezetője — Pham Hien, a VSZK külügyminiszter-helyette­se és Richard Holbrooke, az Egyesült Államok külügyminisz­terének tanácsadója, a délke­let-ázsiai és a csendes-óceáni térség szakértő államtitkára — kedden három és fél órán át tárgyalt. A két diplomata a tárgyalások után az újságírók­kal közölte, hogy a tárgyalás baráti légkörben folyt, nyílt és hasznos volt. HOLNAP KEZDŐDIK A 8ÉKEÉPÍTÖK VILÁGKÖZGYŰLÉSE (ČSTK) — New Yorkból el­indult Varsóba az az ameri­kai küldöttség, amely részt vesz a békeépítők világközgyű­lésén. Az amerikai küldöttsé­get Pauline Rosen jelentős köz­életi személyiség vezeti. Pauline Rosen a TASZSZ tu­dósítójának a New York-i repü­lőtéren kijelentette, hogy Var­sóban tiltakozni akarnak az Egyesült Államok lázas fegy­verkezése ellen, melyet a de­mokraták választások előtti ígé­retei ellenére folytatnak. To­vábbá kifejezzük afölötti felhá­borodásunkat, hogy Carter el­nök a katonai kiadások további emelésére szólította fel az ille­tékeseket a sikertelen márciusi szovjet—amerikai tárgyalások után — hangsúlyozta az ameri­kai küldöttség vezetője. Egymás után érkeznek Varsó­ba a pénteken kezdődő béke­építők világközgyűlés küldött­ségei. A vendégek egy csoport­ja tegnap meglátogatta Len­gyelország legkorszerűbb és leg­nagyobb nyomdáját, és azt a termet, amelyben 27 évvel ez­előtt tartották a békevédők II. kongresszusát, amelyen a jelen­lévők közül már sokan részt vettek. AGOSTINHO NETO: ÚJABB FEGYVERES AGRESSZIÓ KÉSZÜL ANGOLA ELLEN {ČSTK) — Az angolai határ közelében, Zaire és a dél-afri­kai fajvédő rendszer csapatai által megszállt Namíbia terüle­tén külföldi csapatok gyüle­keznek és új fegyveres agresz- sziót készítenek elő az Angolai Népi Köztársaság ellen — je­lentette ki Agostino Neto, az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) elnöke, az Angolai Népi Köztársaság el­nöke egy Luandában megtar­tott tömeggyűlésen. Az angolai elnök fokozott éberségre és a köztársaság vé­delmi képességének növelésére szólította fel az egész népet. Hangsúlyozta, hogy Angola te­rületén szakadár mozgalmak állandó tevékenységet folytat­nak, igyekezve gátolni az an­golai nép országépítő munká­ját. Ezeknek tevékenységét külföldről — főként Zairéből és a fajvédő Dél-afrikai Köztár­saságból irányítják. LÍBIAI JAVASLAT BHUTTŐNAK (ČSTK) — Ali Abdas Szá- lem Triki, Líbia külülgyminisz- tere tegnap Islamabadba érke­zett, hogy átadja All Zulfikar Bhuttónak, a pakisztáni kor­mány elnökének Muamara Mad- dafi líbiai államfő üzenetét, amely a pakisztáni helyzet megoldására vonatkozó javasla­tokat tartalmazza. A pakisztáni kormányelnök és az ellenzék közötti közvetí­téssel és a pakisztáni politikai válság megoldásával a közel­múltban már Szaúd-Arábia és az Arab Emirátusok Államszö­vetsége is kísérletezett. A SZOCIALISTA MUNKAVERSENY SIKERE ANGOLÁBAN (ČSTK) — Az Angolai Nép! Köztársaságban sikeresen feje­ződött be a szocialista munka­verseny első szakasza, melyet az Angolai Dolgozók Nemzeti Szövetsége kezdeményezésére szerveztek. A szocialista munkaversenybe 70 vállalat 15 000 dolgozója kapcsolódott be. Ez a verseny hozzájárult a munkatermelé­kenység növeléséhez és a mun­kafegyelem megszilárdításához az üzemekben és a gyárakban. A háromhónapos munkaver­seny alkalmával szerzett ta­pasztalatok alapján a munkás­bizottságok és az Angolai Dol­gozók Nemzeti Szövetsége ki­dolgozza az irányelveket, ame­lyek lehetővé teszik a szocia­lista munkaversenynek az egész ország területére való kiter­jesztését. Kissinger utasítására (ČSTK) — Az amerikai tit­kosszolgálat az elmúlt két év­ben Henry Kissinger volt ame­rikai külügyminiszter utasítá­sára széles körű titkos kém­kedést folytatott azon mikroné- ziai küldöttek körében, akik az idő tájt Washingtonban az Egyesült Államokhoz tartozó te­1977 V. 5. SAMORA MACHEL, mozambi­ki elnök a skandináviai orszá­gokban tett kőrútjának utolsó állomásáról, Finnországból teg­nap visszaérkezett hazájába. A skandináv vezetőkkel minde­nekelőtt a dél-afrikai helyzet­ről és a Mozambiknak nyújtan­dó segítségről tanácskozott. BRUNO KREISKY osztrák kancellár Khalafavi szíriai kor­mányfő meghívására tegnap háromnapos hivatalos látoga­tásra Damaszkuszba érkezett. JAMES CALLAGHAN brit kor­mányfőt kínai vezető képvise­lők pekingi látogatásra hívták rület jövőbeni státusáról tár­gyaltak. Az amerikai hírszerző szolgá­lat tevékenységét vizsgáló sze­nátusi bizottság tegnap közöl­te, hogy Kissinger utasítást adott az említett delegátusok párbeszédeinek lehallgatására. meg. A kormányfő a meghívás tényét a brit alsóházban kö­zölte. EMIL WOJTASZEK lengyel külügyminiszter befejezte tár­gyalásait a hivatalos látogatáson Varsóban tartózkodó Ahmed Rithaudeen malaysiai külügy­miniszterrel. VLAGYIMIR SATALOV, a szovjet légierő altábornagya, a Szovjetunió kétszeres Hőse be­fejezte ötnapos baráti látogatá­sát az NDK-ban. A SPANYOL kormány legali­zálta az Egyesült Katalán Szo­cialista Pártot, az április 9-én engedélyezett Spanyol Kommu­nista Párt katalóniai testvér­pártját. Újabb bizonyítékok az amerikai bíróság törvényellenes eljárásáról A San Bernardinó-i tanúság A RUDÉ PRÄVO BESZÉLGETÉSE DR. VLADIMÍR ČEBIŠSEL, AKI RFSZT VETT A GABRIEL GYEREKEKRŐL FOLYTATOTT TÁRGYALÁSOKON Vlasta Gábrielová-lludkynovának James Carter amerikai el­nökhöz intézett nyílt levele számos új kérdést vetett jel a kaliforniai San Bernardinóban folytatott bírósági tárgyalással kapcsolatban. Az események 1972-ben játszódtak le. 'Az ame­rikai bíróság érvényesítve önkényét, törvényellenesen meg­fosztotta az anyát gyermekeitől. Az új amerikai elnök hi­vatalba lépése azt a reményt keltette a gyermekek anyjá­ban, hogy az 1972. évi önkényes döntést az emberi jogok alapelvei szerint felülbírálják. Erről tanúskodnak azok az új adatok, amelyeket abból a beszélgetésből ismerhetünk meg, melyet a Rudé právo szerkesztősége folytatott dr. Vladimír Čebiš diplomatával. Dr. Čebiš 1972-ben a washingtoni cseh­szlovák nagykövetség konzuláris osztályának vezetője volt. Személyesen is tanúja volt több olyan eseménynek, amelyek közvetlenül összefüggnek azzal a törekvéssel, hogy a két gyermeket, Vlastát és Bedrlchet adják vissza anyjuknak. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a beszélgetést. ■ Čebiš elvtárs, milyen sze­repe volt a Vlasta és Bedrich Gabriel visszaadásáról folyta­tott tárgyalásokon? A CSSZSZK Külügyminiszté­riumának diplomatája vagyok és abban az évben, amikor bí­rósági tárgyalások folytak a két gyermek esetéről, a was­hingtoni csehszlovák nagykö­vetség konzuláris osztályának vezetője voltam. Az Egyesült Államok egész területe, így Ka­lifornia is hatáskörömbe tarto­zott. így tehát, logikus, hogy részt vettem ezen a tárgyalá­son is. A Los Angeles-i repü lőtéren vártam Vlasta Gabrie lová-Zludkynovát, és az egész bírósági tárgyalás alatt én nyújtottam neki a szokásos konzuláris segítséget, ez azt jelenti, hogy bizonyos jogi se­gítséget és egyúttal a tolmá­csa is voltam. Az amerikai kormánykörök ezt természetes nek tekintették. Az egyes ame­rikai tájékoztatási eszközök azonban különböző módon el­ferdítették szerepemet, de ez nyilván az ottani „újságíróer­kölcshöz“ tartozik. ■ A szokásos konzuláris se­gítségnyújtásról volt szó? Természetesen ez a segítség túllépte a szokásos kereteket. Ugyanis feltételeztük, hogy az egész ügy két-három napig fog tartani. Sajnos, a San Bernar­dinó-i tárgyalás öthetes méltat­lan bohózattá és egyúttal tra­gédiává vált, amely során kül­detésem egész szokatlan alakot öltött, mivel végül a fizikai erőszakkal szemben is meg kel­lett védenem a csehszlovák ál­lampolgárt. ■ Külügyminisztériumunk le­véltárában több ezer oldalnyi iratköteg rögzíti a kis Vlastá ért és Bedrichért folytatott küzdelmet. Ez is kétségtelenül azt bizonyítja, hogy kormá­nyunk és társadalmunk közvet­lenül aktív segítséget akart nyújtani a szerencsétlen anyá­nak. Az az iratcsomó valóban több kilogrammos. Ezenkívül egész csomó irat található az ügyvé­di irodák és más intézmények levéltáraiban is. Államunk va­lóban óriási, feltétel nélküli segítséget nyújtott Gabrielová- Zludkynovának. Az emberek azt kérdezik, mi­ért kellett olyan óriási erőfe­szítést kifejteni egy egészen természetes ügy megoldására. Nyugaton viszont az emberek nem tudták megérteni, hogy ál­lamunk hajlandó fizetni egy ilyen „szerencsétlen“ „magán­ügyért.“ Sok amerikai állampolgár számára érthetetlen volt szo­cialista államunk állásfoglalá­sa. Ezért talán sokan hittek a bulvárlapoknak, amelyek „fize­tett kommunista ügynökökről“ írtak. Az ügynökökön az anyát és engem értették. BS Az anyát a bíróságon köz­vetlenül amerikai ügyvédek képviselték. Olvasóinkat bizo nyára érdekli, milyen volt az együttműködés: köztük és Vlas­ta Gabrielová-Žludkynová, vala­mint Ön között. Véleménye szerint éltek az amerikai fog rend adta valamennyi lehető­séggel? Egy becsületes ügyvédi iro­dát választottunk Az anya ér­dekeit közvetlenül Garry Spen­cer úr, egy fiatal becsületes ügyvéd védte. Leszögezhetjük, hogy kötelességét becsületesen, a lehetőségek és legjobb ké­pességei szerint teljesítette. Jó viszonyt alakított ki ügyfelével és velem. A bíróság által biz­tosított feltételek, valamint az általa szigorúan megtartott ügyvédi etika szerint néhány esetben velem is tanácskozott. A bíróság azonban megtiltotta, hogy bármit is közöljön ve­lem a bírósági eljárásról. Min­den esetben élt a kaliforniai jogrend lehetőségeivel. Lehető­ségei azonban sok esetben na­gyon korlátozottak voltak. Egy időben több héten keresztül menekültek szerepeltek a bíró­ságon, akik rágalmazták hazán­kat. Mit tehetett? Ismételten hangsúlyozta, hogy ez nem függ össze az üggyel, de ellen­vetéseit a bíró gépiesen visz- szautasította. 19 Nézete szerint ki pénzelte ezt a „színházat“, ki állt az egész eset mögött? Igen, más kérdés, hogy ki fedezte a „másik fél“ kiadása­it, amelyek nagyon tetemesek lehettek. így például a mene­külteket, „a csehszlovákiai vi­szonyok tanúit“ New Yorkból, vagyis 5000 km-es távolságból hozták. „Hiteles“ tanúként hall­gattak ki például egy férfit, akit nálunk börtönbüntetésre ítéllek, mert több éven át ille­gálisan embereket csempészett ki Csehszlovákiából. Több ilyen „tanú“ álnév alatt szerepelt a bíróság előtt, és Don Turner bíró ezzel egyetértett. Sőt még egy tanárt is elhoztak a Ko­lumbiai Egyetemről, aki ugyan sohasem járt Csehszlovákiában, íiz esetről semmit sem tudott, de megfelelő honoráriumért egy egész délután „arról ta­núskodott“, hogy milyenek „a politikai és gazdasági viszo­nyok Csehszlovákiában“. Abban a reményben nyújtot­ták a költséges bírósági tárgya­lást, hogy mi nem győzzük majd pénzzel. Megnyitották „a Gabriel-gyerekek alapját“, amely egy jótékony táncmulat­ságot is rendezett (a helyi saj­tó szerint nem nagy sikerrel). Mindenki elképzelheti, vajon az ilyen akciók során előteremt­hettek-e több tízezer dollárt. Ebből már mindenki levonhat­ja a következtetéseket. SH Az amerikai ügyvéd sze­mélyesen hogyan vélekedett az egész esetről? Ezt nem mondhatom meg. Mint ügyvéd ebben az esetben becsületes partnerem kollégája is voltam. Ügy mellékesen, né­zeteink eltértek az egyes tár­sadalmi rendszerek előnyeit Il­letően. Úgy gondolom, hogy az ame­rikai jogász azért is foglalko­zott alaposan az esettel, mert magának Is két gyermeke volt. Kaliforniában él, amelyet na­gyon szeret, s amejynek egyes gyönyörű vidékeit szabad időnkben büszkén megmutatta nekünk. Szerette ügyvédi munkáját is. Senkinek sem csinált sem­mi rosszat. Megállapodásunk szerint senkinek sem számol­tam be tanácskozásainkról, sem pedig utolsó, közvetlen eszme­cserénkről. S3 Nem tévedünk tehát, ha megállapítjuk, hogy az ameri kai reakció érvényesítette jo­gát a jogtalanságra, eltiport minden jogot és erkölcsi nor­mát, hogy támadhassa Cseh­szlovákiát. Igen, csak annyit akarok hozzátenni, hogy a szocialista Csehszlovákiát. Eszembe jut egy összehasonlítás. A Nyugat „a családok egyesítésére“ akar minket kényszeríteni, miközben úgy gondolkodnak, hogy amint valaki illegálisan távozik vala­melyik szocialista államböl, az az állam „köteles“ legálisan „kitelepíteni“ a család bárme­lyik további tagját is. Ellenke­ző esetben állítólag „megsért­jük az emberi jogokat“. ■ Miért említi ezt ezzel az üggyel kapcsolatban? Az ok egyszerű: a tőkés or­szágok a belgrádi tanácskozás előkészítése egyik kulcsfontos­ságú problémájává teszik ezt a kérdést, és azt követelik, hogy minden gyereket, akit a szülők illegális távozásuk után a szocialista államban hagytak és aki most hirtelen eszükbe jut, azonnal „egyesítsék a csa­láddal“, gyakorlatilag a szülők körülményeinek mindennemű felülvizsgálása nélkül. Cseh­szlovákia természetesen pozití­van és nagyon humánusan vi­szonyul a családok egyesítésé­nek kérdéséhez, ami azonban egyúttal azt jelenti, hogy egyé­nileg a konkrét feltételek sze­rint vizsgálja felül az eseteket. Hogy megmagyarázzam, mi­ért említem ezt, elmondom, hogy Vlasta Gabrielová-Zludky- novának 1971 decemberében ki kellett töltenie a San Bernar­dinó-i bíróság előzetes kérdő­ívét, amely 115 kérdést tartal­mazott. Úgy gondolom, érde­kes lenne néhányat megemlíte­ni, hogy az olvasók képet al­kothassanak arról, milyen „li­berálisan“ viszonyultak ebben az esetben a családok „egyesíté­séhez“. ® ön vagy férje tagja a CSKP-nak, vagy bármilyen más kommunista pártnak? (29. kér­dés) ® Férje az elmúlt év során hányszor járt templomban? (34. kérdés) ® Abban az esetben, ha a gyerekek önnel laknának, meg­engedné-e nekik, hogy katoli­kus templomba járjanak és ka­tolikus vallásoktatáson vegye­nek részt? (39. kérdés) ® Folyékonyan beszél ango­lul? (76. kérdés) ® Abban az iskolában, ame­lyet a gyermekek látogatná­nak (tehát Csehszlovákiában), angolul folyna az oktatás? (98. kérdés) Ô Ha a gyerekek önnel lak­nának, szabadon találkozhatná­nak és beszélhetnének más em­berekkel, anélkül, hogy félni­ük kellene, hogy az állam meg­bünteti és üldözi őket az Egye­sült Államokból hozott tapasz­talataikért és észrevételeikért? (100. kérdés) ® Amennyiben nem kell et­től félniük, hogyan korlátoz­nák a gyemekek szólásszabad­ságát és hogyan büntethetnék őket, ha esetleg elmondanák észrevételeiket és nézeteiket az Egyesült Államokban szerzett tapasztalataikról, amelyek el­lentétben állnának a CSKP vagy a csehszlovák kormány hivatalos irányvonalával? (101. kérdés) © Amennyiben a gyerekek önnel laknának, hogyan külön­böztetnék meg őket, hogyan akadályoznák meg művelődésü­ket, a szakképzettség megszer­zését, munkahelyi elhelyezke­désüket, főiskolai tanulmányai­kat azért, mert három évet az USA-ban töltöttek? (102. kér­dés) ® Élt-e különváltan mostani férjétől veszekedés vagy a há­zastársi egyetértés hiánya miatt? (110. kérdés) # Abban az esetben, ha ilyesmi előfordult, tüntesse fel pontosan a különélés időpont­ját, és részletesen írja le a né­zeteltérés okát! (111. kérdés) • A hozzátartozók közül dol­gozik-e valaki valamilyen kor­mány, a CSKP vagy más kom­munista párt hivatalnokaként? (113. kérdés) Csak néhány pontot válasz­tottunk ki a kérdőívből. Nem szeretném ezeket a komoly dol­gokat eltúlozni, de úgy gondo­lom, ha mi is így viszonyul­nánk a családok egyesítéséhez, eddig egy ügy sem oldódott volna meg. A valóságban már több ilyen esetet pozitívan ol­dottuk meg. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents