Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)
1977-05-20 / 137. szám, péntek
A LAKOSSÁG anyagi szükségleteinek kielégítése ÉS A HAZAI PIAC TOVÁBBI FEJLESZTÉSE ŰI SZÓ (Folytatás a 4. oldalról) egységeket további kerületi városokban és ipari központokban is. Az élelmiszeriparban és a kereskedelemben még mindig nem küzdötték le a szíik reszort- és vállalati érdekeket, amelyek fékezik az új termé- kék bevezetését, új kivitelezésüket, amelyek már világszerte elterjedtek, és egyúttal lehetővé teszik a fogyasztók fokozott védelmét. Ezen a téren sokkal következetesebbeknek kell lennünk. Ez vonatkozik a csomagolt hús árusításának kiskereskedelmi bevezetésére is. A racionális táplálkozás szempontjából aktívabban kell megoldanunk a tej és tejtermékek kérdését is. Míg az orvosok 250 kilogramm fogyasztását ajánlják, nálunk a fogyasztás 40 kilogrammnál is kisebb. Elsősorban a mezőgazdasági üzemeknek kell több tejet termelniük. A 6. ötéves terv feladatai kitűzik ezt az irányvonalat, s az idén a nehézségek ellenére is sikerült teljesítenünk őket. A tej feldolgozásánál megfelelő intézkedéseket kell foganatosítanunk annak érdekében, hogy fokozzuk a tej fogyasztását. A tejfeldolgozó iparnak az eddiginél többfajta tejterméket kell gyártania, elsősorban az alacsony kalória-tartalmú termékeket. A gyermekes családokról való gondoskodással összhangban az utóbbi években több csecsemő- és gyermektápszert gyártunk. 1980-ig kétszer any- nyit gyártunk, mint 1975-ben. Egyáltalában nem lehetünk elégedettek a gyümölcs- és a züldségfo- gyasztással. A kínálat nem kielégítő és a minőség sem megfelelő. Jelentős eszközöket fordítunk a déligyümölcsök, valamint a friss és feldolgozott zöldség behozatalára. Kétségbeejtően elhanyagoljuk azonban saját lehetőségeinket. A gazdasági lehetőségeinknek megfelelő behozatal nem elégítheti ki szükségleteinket. Ezért szorgalmazzuk saját termelésünk intenzifikálását, a felvásárlás szervezésének és irányításának sokoldalú megjavítását, a gyümölcs és a zöldség árusításának és ipari feldolgozásának megjavítását. Több és jobb építőanyagra van szükség Akadozik az ellátás folyamatossága A mezőgazdasági minisztériumoknak nagyobb figyelmet kell szentelniük ezeknek a területeknek. A 6. ötéves tervidőszakban jelentős előrehaladást kell elérni a termelés és a fogyasztás növelésében. Ez elsősorban nemcsak a termelőktől, hanem a kereskedelmi szervezetektől is függ. Az itt uralkodó viszonyok nem jók, és a foganatosított intézkedések nem hatékonyak. Még mindig nem folyamatos a nagy fogyasztási központok ellátása, csak kis mértékben valósul meg a friss zöldség és gyümölcs közvetlen szállítása a földekről és kertekből közvetlenül az üzletekbe. A nemzeti bizottságoknak újból foglalkozniuk kellene ezzel a kérdéssel, hogy javítsák a mai helyzetet. Az említett fogyatékossúgok ellenére a lakosság élelmiszerellátása biztosított. Ha ennek ellenére bizonyos zavarok fordulnak elő a szállítmányok folyamatosságában, pl. a kenyér, péksütemény, tej és tejtermékek esetében, ennek oka túlnyomórészt a kereskedelmi szervezetek és az élelmiszeripari üzemek rossz munkája. Nem jó az együttműködésük a feltételezett fogyasztás felmérése, a megrendelések, az áruk szállítása tekintetében, és néhány esetben nem éreznek kellő felelősséget. Még mindig tanúi lehetünk annak, hogy a szabadságok ideje alatt az egyes üdülőközpontokban zavarok keletkeznek az élelmiszerellátásban. A legtöbb esetben ezt az áru szétosztásában felmerülő hibák okozzák. Ezért újból hangsúlyozzuk, hogy meg kell javítani a termelőüzemek és a kereskedelem együttműködését, szervező munkáját, és fokozni kell társadalmi felelősségüket. Az ipari fogyasztási cikkek, amelyek ma a kiskereskedelmi forgalomban a lakosság kiadásainak a felét képezik, a hazai piacon egyre fontosabb szerepet töltenek be. Ami a ruházkodást illeti, színvonala magas. Embereink azonban teljesen jogosan megkövetelik, hogy kielégítsék igényeiket a divalos- sággal, a minőséggel, a tartóssággal, a könnyű és gyors karbantartással kapcsolatban, hogy bő legyen a választék, megfelelő legyen a méret, a színek, a szabás, és az áru különböző árcsoportokhoz tartozzon. A piacot az egyes korcsoportok követelményeinek megfelelően is el kell látni, tehát elegendő árut kell biztosítani a gyermekeknek, a fiataloknak, a középkorúak- nak és az idősebbeknek. Színesebb és jobb minőségű csecsemőruházati cikkeket kel) gyártani. Minőségi szempontból nagyobb követelmények állnak a bőrfeldolgozó és a cipőipar előtt. Ki kell elégítenie a divatos, jó minőségű cipők iránti keresletet, a cipők választékának meg kell felelnie a különböző méreteknek. A legnagyobb felelősség a termelőkre hárul, bár nyilvánvaló, hogy ők sem képesek mindent megoldani egyedül. Foglalkoznunk kell a gazdasági körülményeknek, a terv összetételének s egyúttal az importált anyagok szerkezetének kérdésével, hogy az üzletekben egyre több legyen a jó minőségű, modern, puha lábbeli. A lakások színvonalának emelkedésével függnek össze azok a követelmények, amelyeket a lakásberendezési tárgyak és a háztartási cikkek választékával szemben támasztunk. Ezen a téren nagyok a követelmények a tartós fogyasztási cikkekkel, kulturáltságukkal, esztétikai és használati tulajdonságaikkal szemben. A feladatok bonyolultságát lámaszt ja alá az a lény, hogy ma már minden háztartásban van mosógép, 83 százalékukban van hűtőszekrény, (31 százalékukban porszívó, 86 százalékukban televíziókészülék, 63 százalékukban gáz- vagy villanytűzhely, s rádiókészülék minden háztartásban van, sőt csaknem 50 százalékban kellő vagy több is. Fokozott követelmények a gépiparral és a bútoriparral szemben 1977. V. 20. A háztartások korszerűsítésén kívül számítanunk kell arra is, hogy az új lakásokat gépipari fogyasztási cikkekkel kell ellátnunk. Ebben az ötéves tervidőszakban legalább 645 000 lakást akarunk építeni, és a régebbi lakások átépítésével és rekonstrukciójával kapcsolatban főleg a falvakon további igényeket támasztanak a gépipari termékekkel szemben. Számítanunk kell az üdülési létesítmények építésére is. A Központi Bizottságnak a gépiparról folytatott tanácskozásán is bírá lóan elemeztük a gépipari minisztériumoknak a fogyasztási cikkek gyártása terén teljesítendő feladatait. Az a tény. hogy a belföldi piacon az idén nem sikerül' teljes mértékben kielégíteni a gépipari termékek iránti keresletet — ez elsősorban a mosógépekre, az edényekre, a kazánokra, a kerékpárokra, a rádió- és magnókészülékekre, valamint a hangszórókra vonatkozik —, nem öregbíti gépipari termelőink hírnevét. A felsorolt termékek hiánycikkeknek bizonyulnak a piacon. Ezért a termelésnek az idén és a következő években ki kell küszöbölnie e fogyatékosságokat. Elsősorban a tárcák vezetőinek az eddiginél sokkal nagyobb és céltuda tosabb figyélmet kell szentelniük a fogyasztási cikkek gyártása alapvelő problémáinak, a megfelelő választéknak, a minőségnek, megbízhatóságuknak, és az állandó termék felújításnak. A gépipari fogyasztási cikkek gazdasági és politikai jelentősége szempontjából lényegesen el kell mélyíteni a termelés szakosítását és kooperációját nemzetközi viszonylatban is, meg kell szilárdítani a termelés központi tervszerű irányítását, és az eddiginél jobban kell kihasználni a termelési kapacitásokat, az anyagokat és a munkaerőt. A termelésnek és a kereskedelemnek lényeges javulást kell elérnie a bútorellátásban. Az üzletekben ugyan van bútor, de nem mindig az a fajta, amelyet a fogyasztók keresnek. Az, amit ma kínál a kereskedelem, már sok szempontból nem felel meg az emberek ízlésének és szükségleteinek. 1975-liüz viszonyítva 1980-ig mintegy 50 százalékkal akarjuk növelni a bútorárusítást. Ezt csakis úgy érhetjük el, ha változásokat eszközölünk a választékban, ha a kínálat komplex és rugalmas lesz. Ezekben az években az új kapacitások felépítésével jelentősen bővül és korszerűbbé válik a bútoripar termelési alapja. A bútoriparnak az eddiginél energi- kusabban kell növelnie a lakásberendezési tárgyak termelését úgy, hogy a gyártott bútorok variálhatók legyenek, hogy elegendő megfelelő szekrényfalat és kárpitozott garnitúrát gyártsanak, kihasználják az új anyagokat és felületi megmunkálási módszerüket. A lakásviszonyok javítására és az üdülési lehetőségek megteremtésére kifejtett törekvés tükröződik az építőanyag-keresletben is. Ebben az ötéves tervidőszakban 29 százalékkal több építőanyagot biztosítunk a hazai piac számára. Biztosítani kell az építőanyag megfelelő összetételét és minőségét úgy, hogy a fogyasztó akkor vásárolhassa meg, amikor szüksége van rá, mégpedig olyan mennyiségben és olyan csomagolásban, amely előnyös számára. Amint a legutóbbi ülésén hangsúlyoztuk, ezen a téren kivétel nélkül minden kivitelezőnek meg kell javítania tevékenységét. A fogyasztás fejlődésében a legdinamikusabban változó összetevő — a motorizmuson kívül — a szabad idő aktív kihasználását lehetővé tevő termékek, így pl. a turistafelszerelés, a sportszerek, a házi műhelyek felszerelése, a fényképészeti cikkek, az igényes reprodukciós berendezések, magnetofonok, lemezjátszók, a hétvégi házak és kerttulajdonosok számára s*ük- séges árufajták. Ezen a téren az elmúlt években jó munkát végeztünk. Ennek ellenére nagy hiba lenne, ha azt képzelnénk, hogy az ilyen áruk és anyagok gyártása megfelel a szükségleteknek. így pl. a sportszerek terén az utóbbi időben sikerült bővíteni a kínálatot, amely azonban távolról sem elégíti ki a szükségleteket. Az egyes idényekben fogyatékosságok tapasztalhatók a mennyiségben, minőségben és választékban, annak ellenére, hogy a termelés és a kereskedelem tudja, miszerint a fiatalok és a felnőttek is egyrn nagyobb érdeklődést tanúsítanak az ilyen termékek iránt. A belföldi piac választéka bővítésének követelménye szükségessé teszi, hogy intenzívebben vegyük igénybe a fogyasztási cikkekkel folytatott árucsere-forgalom különféle formáit, és a terv keretében idejében devizatartalékokat hozzunk létre azon helyzetek operatív megoldására, amelyek során a kimondottan alapvető szükségletet jelentő árufajtákból hiány keletkezik a belföldi piacon. Ezt a gyakorlatot már be is vezettük, csak alkalmazását bővíteni kell, s e téren aktívabb, átgondoltabb és felelősebb magatartást kell tanúsítania a Külkereskedelmi és a Belkereskedelmi Minisztériumnak. Még nagy problémát jelent az olyan szerszámok, kis gépek és megfelelő anyagok beszerzése, amelyek ahhoz kellenek, hogy az emberek szabad idejükben kedvtelésüknek hódolhassanak, érvényesíthessék kézügyességüket. 1980-ig a2 ipari fogyasztási cikkek gyártásának struktúráját maximális mértékben össze kell hangolni a hazai és a külföldi piac szükségleteivel. Ezért hatékonyabban kell kihasználni a beruházásokat, az anyagi ösztönzést, valamint az irányítás többi eszközét, és nagyobb súlyt kell helyeznünk a minőségi mutatókra. Átgondoltabban és aktívabban kell kihasználnunk a lincencpolitikát. Ezekre a célokra megfelelő eszközök állnak rendelkezésünkre. Rugalmasabban kell megoldanunk a behozatal és kivitel feladatait, figyelembe véve a bel- és külkereskedelem szükségleteit. Piacunk mai problémáinak megoldásával kapcsolatban kiemeljük azt a feladatot, hogy lényegesen javítanunk kell az árukínálat választékát, és meg kell szüntetnünk az egyes árufajták hiányát. A dolgozók folyamatos ellátásának elválaszthatatlan része a termelés részéről az, hogy állandóan gondoskodjon mindenfajta fogyasztási cikk jó minőségéről, gyors felújításáról és állandó korszerűsítéséről. A párt XV. kongresszusa nagyon nyíltan állást foglal ebben a fontos problémában. Irányvonala kötelező minden egyes dolgozó, minden kommunista számára. A rossz minőségű, elévült termék munka- és anyagpo- csékolást jelent, és egyúttal a dolgozó jogos elégedetlenségét váltja ki, tehát politikai szempontból negatív hatást gyakorol. Ezt tudatosítja számos üzem, amely jó minőségű árut termel és szállít a piacra. A fogyatékosságokat mielőbb fel kell számolni Sajnos, vannak azonban ellenkező esetek is, és az igazat megvallva számuk nem is elenyésző. A termelésben nem fordítunk kellő figyelmet a minőségre. Csakis így fordulhat elő, hogy a piacra kerülő árufajták egyes sorozatai nem jó minőségűek, sok hiányosság fordul elő minőségi és funkciós megbízhatóságukban. Ráadásul a termelésben dolgozó egyes vezetők — és nemcsak elvétve — nem viszonyulnak bírálóan a súlyos fogyatékosságokhoz, menteni próbálják a hibákat ahelyett, hogy kötelességüknek megfelelően kiküszöbölnék őket. A minőségi hibák elsősorban elégedetlenségei váltanak ki a fogyasztók között, és nyilvánvaló népgazdasági károkat okoznak. A javításokhoz anyag, nyersanyag és munkaerő kell, és mindez a közösből származik. Ezeket a tényeket nem szabad elnézni. Jogosan felvetődik a kérdés, hogyan irányítják a termelést ezekben a vállalatokban, hogyan szervezik a kezdeti és a végső ellenőrzést? Mit tesznek az illetékes vezető dolgozók, és hol van a párt- és szakszervezet konkrét állásfoglalása? A hibát gyorsan lehet és kell helyrehozni, s ezt joggal várjuk el az érintett üzemek, vállalatok és termelési gazdasági egységek igazgatóitól. Fel kell tenni azt a kérdést js, hogy a kereskedelmi szervezetek hogyan szervezik az áru átvételét? Itt is sok minden megoldatlan. Például fontolóra kell venni, hogy a kereskedelem képviselőinek mely gyártmányokat kellene közvetlenül az üzemekben átvenniük, hogy így kiküszöböljék az áru felesleges elszállítását a boltokba, a megrendelő lakására és ismét visz- sza a termelőhöz. Az elemzés kimutatta, liogy komplex módon nem gondolták át a minőség irányításának és a választék megújításának rendszerét sem. Ezért szükségesnek tartjuk feladatul meghagyni a CSSZK és az SZSZK belkereskedelmi miniszterének, hogy az illetékes termelési miniszterekkel, illetve a műszaki fejlesztés minisztereivel együtt dolgozzák ki a fogyasztási árucikkek választéka minősége szabályozásának és független értékelésének, továbbá megújításának rendszerét, összhangban piacunk szükségleteivel s a külföldi fejlődéssel. Számos üzemünk és vállalatunk konkrét eredményeivel bebizonyította, jól megértették, hogy az idei évben végrehajtott gyártmánymegújítás, az új választék rugalmas felkínálása a fogyasztás alakulása tudatos orientálásának fontos és elkerülhetetlenül szükséges tényezője. Ennek ellenére még mindig gyakran előfordul, hogy elavult műszaki és divatlulajdonsúgokkal rendelkező gyártmányokat állítunk elő. Az irányítás egyes szintjeinek vezetői kell hogy idejében leállítsák a termelést ott, ahol megállapítják, hogy már eladhatatlan árut gyártanak, a gyártmányt nem lehet értékesíteni sem a hazai piacon, sem hatékonyan eladni küllőiden. Ez az alapvető oka a nemkívánatos készletek gyarapodásának, amelyeket azután nagy népgazdasági veszteségekkel számolunk fel. A belkereskedelmi minisztériumok kidolgozták Az ipari és az élelmiszer- ipari árucikkek 1976—1980. évi megújításának fő irányai című dokumentumot. Az ipari árucikkeket illetően több mint 400 esetben javasolták egyes gyártmányok vagy gyártmánycsoportok megújítását, és ezeknek termelését a 6. ötéves tervidőszakban kellene megkezdeni. A választék megújítása és módosítása része lett az állami nép- gazdaságfejlesztési tervnek és az egyes gyártmányfajták tekintetében meghatározták műszaki-gazdasági időszerűségüket. Ennek az időnek elteltével a gyártmányokat besorolják a „műszakilag elavult“, a gyártók számára árviszonylatban előnytelen árucikkek kategóriájába. A kitűzött termékfejlesztési akciókat azonban többnyire későbbi időszakokra halasztják, s megkezdésükhöz hiányzik a tevékeny hozzáállás. Ki tudunk fejleszteni magas műszaki színvonalat elérő termékeket is — ahogy erről a kiállítások és a vásárok során is meggyőződhetünk —, de mire ezekkel a termékekkel üzleteinkben és áruházainkban találkozunk, hosszú idő telik el. A jóváhagyott intézkedések megvalósítása mindeddig csak lassan és vontatottan halad előre, a szükséges javulás nem mutatkozik, sőt néhány ecetben a termékfejlesztési folyamat még le is lassul. |A jelentés befejező részét lapunk holnapi számában közöljük).
