Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)

1977-04-15 / 103. szám, péntek

Minőségi és mennyiségi változás a galantai járás mezőgazdaságának eredményei és új feladatai ÚJ szó A galantai járási pártbizottság nemrégen plenáris ülésen foglalkozott a mezőgazdaság múlt évi eredményeivel és kitűz­te ezen a szakaszon az idei célokat. Ezekről tájékoztatott Stefan Zelman elvtárs, a járási pártbizottság titkára. — Hogyan értékelték a hato­dik ötéves tervidőszak első esz­tendei eredményeit? — A plenáris ülésen megál­lapítottuk, hogy az utóbbi években járásunkban a mező- gazdasági termelés minőségi és mennyiségi változáson ment ke­resztül. Ezt bizonyítják a párt gazdasági politikájának teljesí­tésében elért sikerek. Szép eredményeket mutattak fel a gazdaságok a gabonatermesz­tésben, ügyszintén az állatál­lomány feltöltésében és számos mezőgazdasági üzemben a hasznosság terén is. Elérésük­höz a pártszervek és -szerveze­tek vezetésével nagyban hozzá­járult a dolgozók aktivitása és munkakezdeményezése, a szo­cialista munkaverseny és a szó cialista munkabrigádok mozgal­ma. — Szó esett a fogyatékossá­gokról, a gondokról is? — Igen! Ezzel összefüggés­ben nagy gondot fordítottunk a mezőgazdasági üzemek, munka- szakaszok, munkahelyek és dol­gozók eltérő eredményei okai­nak a feltárására. A fő okot az Irányítás és a munkaszervezés alacsony színvonalában látjuk. — Miből indulnak ki a ter­melés további fejlesztésében? — A járási pártkonferencia határozatával összhangban lé- lyegében az alapvető termelési eszköz: a termőföld védelmé­ből, termővé tételéből és termé­kenységének javításából, a termelés intenzitásának fokozá­sából indulunk ki. Habár az előző évekhez viszonyítva je­lentős előrehaladást értünk el a termőföld nyilvántartásában és a talajjavítási akciókban, még mindig jelentős földterü­leteket használnak fel nem me­zőgazdasági célokra. Tavaly ez százharminc hektárt tett ki. Ezért hangsúlyoztuk, hogy az állami és gazdasági szerveknek szigorú ellenőrzéssel a lehető legkisebb mértékre kell korlá­tozniuk a mezőgazdasági terü­letek más célokra történő fel- használását. Nagy gondot fordítunk a ta­lajjavításra. Tavaly újabb 548 hektáron építettünk öntözőbe­rendezést és 543 hektár terü­letet tettünk termővé. Az idén 1652 hektárral gyarapítjuk az öntözött területek mennyiségét és 562 hektár földet teszünk termővé. Járásunkban eddig már csaknem harmincezer hek­tárnyi az öntözhető földek ter­jedelme. — A mezőgazdasági termelés mely szakaszaira összpontosít­ják most a legnagyobb figyel­met? — Az állattenyésztésben a tejtermelés növelésére, a hasz­nosság fokozására, a növény- termesztésben a hektárhoza­mok növelésére, valamint a ku­koricaprogram megoldására. A szarvasmarhaállományt — közte a tehénállományt — az utóbbi időben sikeresen gyara­pítottuk, a tehenek hasznossá­gát illetően azonban valamivel több mint háromezer literes tehenenkénti évi fejési átlaggal Stej cm Zelman a nyugat-szlovákiai kerületben az utolsók között vagyunk. Ezért a járási pártbizottság feladatul adta: feltétlenül el kell érni a járási pártkonferen­cián kitűzött háromezerhárom­száz literes évi fejési átlagot tehenenként. Járásunk tejterme­léssel foglalkozó huszonkét mezőgazdasági üzemének a fele már túlszárnyalta vagy nagyon megközelítette ezt a célt. Ez is igazolja, hogy az említett feladat teljesíthető. A Zemian­ske Kostolany-i iskolagazdaság­ban tavaly átlagosan 3795 liter tejet fejtek tehenenként, a Nádszegi Efsz-ben 3616 liter, a Trnoveci Efsz-ben 3356 liter és a mostovái Vörös Csillag Efsz- ben 3297 liter átlagos tejhoza­mot értek el tehenenként. Ami a kukoricatermesztés fej­lesztését illeti, ezen a téren a társadalmi szükségletekből, ke­rületünk feladataiból és járá­sunk termelési adottságaiból indulunk ki. A kukorica vetés- területének fokozatos bővítésé­vel és a hektárhozamok stabili­zálásával teljesíteni akarjuk a CSKP Központi Bizottsága 1975 októberi ülésén kitűzött felada­tokat. A kukoricatermesztés fej­lesztése hozzájárul a saját ter­mésű takarmányalap biztosítá­sához, a növénytermesztés és az állattenyésztés összehango­lásához. Ahhoz, hogy 1980-ban 147 200 tonnára növeljük a szemeskukorica termesztését, 23 000 hektárra kell kiterjeszte­nünk a vetésterületet és hek­táronként hatvannégy mázsa átlagos termést kell elérnünk. A kukoricatermesztésre szél­sőségesen kedvezőtlen tavalyi esztendőben járásunk kiváló gazdaságaiban elért eredmé­nyek bizonyítják^ hogy a kitű­zött célok elérhetők. A šopor- nai Győzelmes Február Efsz­ben négyszáztizenöt hektáron 66,86 mázsa átlagos hektárho­zamot értek el, a selicei szö­vetkezetben kétszáznegyven hektáron 61,2 mázsa szemet ta­karítottak be hektáronként, a tesedikovoi földművesszövetke­zetben háromszázhetven hektár­nyi vetésterület 60,1 mázsa ter­mést adott hektáronként. Március végén a trnavai Ku­koricatermesztési Kutatóintézet képviselőinek részvételével me­zőgazdasági üzemeink kiváló dolgozói és szakemberei járási értekezleten tárgyalták meg az időszerű feladatokat. Ez alka­lommal a galantai járás kuko- ricatermesztői elfogadták a Csi- lizközi Efsz versenyfelhívását, melyben hektáronként 65 má­zsa szemestermény, illetve siló­kukoricából száz mázsa száraz­anyag termelésére hívták fel a mezőgazdasági üzemeket. — A pártmunkában mit tar­tanak a legfontosabbnak? — A pártszervek és -szerve­zetek tevékenysége a mezőgaz­dasági termelésben is a dolgo­zók munkakezdeményezésének és aktivitásának fejlesztésére irányul. Eredményességét tük­rözi, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulója 'tiszteletére eddig már 14 700 000 korona értékű kötelezettséget vállaltak. A járási pártbizottság múlt évi augusztusi ülésének hatá­rozata feladatul adta az alap- szervezeteknek, hogy minden szakaszon szüntelenül erősítsék a párt vezető szerepét. Az ülés határozata kiemelte annak szükségességét, hogy a kommu­nisták valamennyi munkahe­lyen példamutatóan dolgozza­nak az 1977-es tervfeladatok tel­jesítéséért. Az augusztusi ülés után a legfontosabb mezőgaz­dasági üzemekben párt-gazda­sági konferenciákon foglalkoz­tak a hatodik ötéves tervidő­szak második évi feladatai tel­jesítésének megalapozásával, s ennek céljából politikai-szerve­zési intézkedéseket foganato­sítottak. Ezek az értekezletek általában teljesítették küldeté­süket. Nem nyugodhatunk azon­ban bele abba, hogy az intéz­kedéseket nem mindenütt való­sítják meg egyforma hatékony­sággal. Ennek fő okát abban látjuk, hogy néhol még mindig a régi módszerekkel kezelik a feladatokat, s nem mindig és mindenütt fordítanak gondot az emberekkel kapcsolatos munkára. Ez kedvezőtlenül hat a dolgozók kezdeményezésére, önelégültséghez és más szub­jektív fogyatékosságokhoz ve­zet. Ebből kiindulva arra össz­pontosítjuk a figyelmet, hogy valamennyi alapszervezet, üze­mi pártbizottság, minden tiszt­ségviselő és gazdasági vezető a mezőgazdaságban is a tarta­lékok mozgósítása egyik fő for­rásának, a színvonalas vezetés elválaszthatatlan részének tart­sa az emberekkel végzett mun­kát. — Köszönöm a beszélgetést. GÁL LÄSZLÖ 1977. IV. 15. OLVASTUK... Arccal a tömegek felé A Trmicei Kohászati Üzem hazánkban egyedül gyártja a személy- és teherautók, valamint a mező- gazdasági és a különleges gépjárművek motor dugattyúit. Az idén félmillió dugattyút gyártanak nz új Skoda személyautóhoz. A képen: Marie Piricová szocialista munkabrigádiag munka közben. Az NOSZF 60. évfordulója le­hetőséget teremj; ahhoz, hogy mélyrehatóbban vizsgáljuk meg azokat az előzményeket, ame­lyek egy olyan történelmi je­lentőségű eseményhez vezet­tek, amelynek következtében a világ egyhatodán a munkás­osztály került hatalomra —ír­ja František Brabenec Igénye­sen a Forradalmi Szakszerve­zeti Mozgalom tümegpolitikai munkájában című, a Rudé prá­voban megjelent írásában. Többek között kifejti, hogy most, amikor a CSKP XV. kong­resszusa határozatainak meg­valósításán fáradozunk, gyak­ran merítünk azokból a lenini tapasztalatokból, amelyek a kommunista párt és a szocia­lista társadalom győzelméhez vezettek. Az egyik legfonto­sabb elv szerint a kommunista párt céljait csakis akkor ér­heti el, ha programját milliós tömegek támogatják. A pártunk XV. kongresszusa által kitűzött feladatokat te­kintve a Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalom előtt felme­rül a kérdés: miként válhat az új társadalom építőjévé, való­ban a tömegek irányítójává? Ez most, az FSZM IX. kong­resszusára készülve különös­képpen időszerű kérdés. Az FSZM szervei és szerve­zetei ezért a korábbinál na­gyobb figyelmet szentelnek a tömegpolitikai és szervezőmun­kának, aminek eredményekép­pen a dolgozók széles tömegei vesznek részt a termelés irá­nyításában és az állam igaz­gatásában. A 6,5 millió tagot számláló FSZM valóban a mun­kásosztály és a többi dolgozó tömegszervezete, állapítja meg a szerző, majd így folytatja: Az alapszervezetek értékelő taggyűlésein, a járási és kerü­leti konferenciákon kellőkép­pen hangsúlyozták a tömegpo­litikai és szervezőmunka jelen­tőségét és küldetését. Az FSZM IX. kongresszusának előkészü­letei teljes mértékben igazol­ják, hogy a szakszervezeti mozgalom valamennyi tagja kész a CSKP XV. kongresszu­sa határozatainak teljesítésére. Az igényes feladatok megköve­telik, hogy a lenini munkastí­lust és munkamódszert a szak- szervezeti mozgalom vala­mennyi tisztségviselője elsajá­títsa. A szakszervezeti munka stílusa és módszere a dolgo­zókhoz való közeledés formája. A lenini munkastílus megkö­veteli a céltudatosságot és a tervszerűséget. A szakszervezetek lenini munkastílusának egyik jellem­ző vonása a kollektivitás. A szakszervezetek feladata a szocialista társadalomban ma­gába foglalja a dolgozók leg­szélesebb rétegeinek aktív rész­vételét az irányításban és az Igazgatásban. A munkásosztály és a többi dolgozó óriási és kimeríthetetlen termelési és munkatapasztalatokkal rendel­kezik. A szakszervezeti mozga­lom ezért a szocialista társa­dalomban a szocialista demok­rácia legszélesebb és legsokol­dalúbb eszköze. A szakszerve­zetek segítségével ily módon érvényre jutnak a legfonto­sabb emberi jogok. A lenini munkastílus elvá­laszthatatlan része a szakszer­vezeti munka bírálata. Semmi sem árt jobban a tömegpoliti­kai munkának, mint az önmeg­elégedés és a mindig kedvező értékelés. Vannak még olyan tisztség- viselők, akik a munka bírála­tát személyük elleni támadás­nak vélik. Léteznek olyanok is, akik szerint az önkritika csökkenti tekintélyüket. A szakszervezeti munka azonban nem nélkülözheti a bírálatot. A szakszervezetek IX. kong­resszusa előkészületeinek szer­ves részét alkotja a hiányos­ságok és a tömegpolitikai, va­lamint a szervező munka prob­lémáinak kiküszöbölése. To­vábbi feladat a szakszervezeti szervek olyan munkastílusának kialakítása, amely megnyeri, irányítja és vezeti a dolgozó embert, ismeri annak nézeteit, követeléseit és javaslatait. Eb­ben rejlik a szakszervezetek forradalmi feladata, valamint a szocialista társadalomban be­töltött pótolhatatlan szerepe — fejezi be a cikk írója. Ember, igazság, bírálat sát szubjektív és objektív té­nyezők is befolyásolhatják. A szubjektív tényezők közé so­roljuk az ember felkészültsé­gét, szakképzettségét, valamint a társadalmi osztály érdet16- désének fokát. Objektív oknak számítanak azok az elengedhetetlen körül­mények, amelyek az igazság alkalmazásához szükségesek. Ahhoz, hogy dönteni lehessen a szubjektív előfeltételekről és az objektív feltételekről, fel­tétlenül el kell végeznünk azok analízisét és értékelését. De ez már a bírálat, mint ér­tékelő tényező feladata. A kö­rülmények értékelése után a szubjektív tényező (társadalmi osztály, marxista—leninista pártj intézkedéseket, határoza­tokat hozhat a valós Ismeret alkalmazására. Igazságos bírálatnak csakis olyat nevezhetünk, amely hoz­zásegít a probléma megoldásá­hoz, vagy döntő mértékben el­vezet a végleges megoldáshoz. A megoldás tekintettel van az alkalmazott eszközökre is, te­hát semmiképpen nem dolgoz­hatunk a „cél szentesíti az esz­közt“ jelszó szerint. Az eszkö­zök gyakran a tevékenység ér­telmét képezik, de kifejezik a végeredményhez fűződő állás­pontot is. Akkor bírálunk he­lyesen, ha nyelvi kifejezőesz­közeink nem sértik annak a személynek az emberi méltósá­gát, akinek a munkáját érté­keljük. Amint látjuk, a bírálat, az igazság és az ember kapcsola­ta kölcsönös, dialektikus. A bí­rálat dialektikus kapcsolata az ember által nyert valós isme­retek értékelését jelenti. Az említett ismeretek mielőbbi al­kalmazásáról van szó. hogy azok hozzájáruljanak a fejlettt szocialista társadalom építésé­hez. (ki) f í rfLETÍ «IVStCH ZCMl.SPOJTt Síi­irém MmPRMO A bírálat és az önbírálat a megismerés eredményeinek ér­tékelésében a lenini munka­stílus elengedhetetlen tényező­jét alkotja — állapítja meg Andrej Lokaj a Pravdában meg­jelent Ember, igazság és bírá­lat című cikkében. A megismerés folyamatát elemezve rámutat, hogy a cél ugyan mindig a valós ismere­tek szerzése, de a megisme­rést és az igazságot nem min­den esetben lehet azonosítani. Természetes, hogy a megis­merés — éppúgy, mint az igazság — szubjektumhoz, em­berhez kapcsolódik. Olyan fo­lyamatról van tehát szó, amely az ember és a megismerés tár­gya között játszódik le. Ha az igazság a megismerést végző szubjektum és a vizsgált objek­tum között végbemenő folya­mat eredménye, akkor a bírá­lat az elért eredmény értéke­lését jelenti a társadalmi ta­pasztalat alapján. A szerző megállapítja továbbá, hogy a megismerés folyamatán tulaj­donképpen a szubjektum, az ember tevékenységét értjük. Ebből az következik, hogy a bírálat küldetése és feladata az egész tevékenység valami­féle reflexiója. Az ember célja az igazság elérésén kívül a megismerés során nyert isme­retek gyakorlati alkalmazása. Az ember—igazság viszonyban az ember nemcsak kutatóként, hanem olyan személyként is föllép, amely az igazságot a gyakorlatban alkalmazni Is tudja. Szerinte az igaz isme­retek alkalmazása tulajdon­képpen az igazság bizonyítását is jelenti, majd így folytatja: Az igaz ismeretek alkalmazá-

Next

/
Thumbnails
Contents