Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)
1977-04-13 / 101. szám, szerda
Lángoló szív és férfias szó Á«tSMÜ DOLGOZÔÍNAK HELYTÁLLÁSA Az üzemi rádióból áradó zene növelte a podbrezová! Ján Sverma Vasmű dolgozóinak derűs hangulatát. Itt ilyen módon köszöntik azokat a munkakollektívákat, amelyek teljesítik a 6. ötéves tervidőszak havi és negyedévi feladatait. Az acélöntődé, a lemezhengerde, a csőhúzóműhely és a többi üzemrészleg fokozatosan jelentette: a feladatokat teljesítettük, ezentúl terven felül dolgozunk! — Örömmel hallgatjuk a zenét — mosolygott Anion Kolenička mérnök, vállalati igazgató —, ám az elmúlt hónapokban bizony nem volt ilyen rózsás kedvünk! A kommunisták példamutatására, szervezőképességére volt szükség, hogy minden vonalon serkentsük a munkakedvet — jegyezte meg Anion Prečúch, az üzemi pártbizottság elnöke. A kommunisták szép munkát végeztek. Vegyük például a fémhulladék kérdését. Ez a nyersanyag az acéltermelés számára létfeltétel. Tudjuk, hogy a gyakorlatban mi a helyzet: sok helyütt nem akarnak megválni a régi berendezéstől, azt mondják, majd megjavítjuk, másutt pedig nem biztosítják a vashulladék elszállítását, vagy pedig a szállítás közben támadnak különféle bonyodalmak és ennek következtében az acélgyár máris problémákkal küzd. — Ennek ellenére mégis kétszeresen túlteljesítettük a fémekkel való takarékoskodás tervét — mondja büszkén Anton Kolenička —, természetesen ez nem ment az acél minőségének rovására. Bohumil Samek mérnök, igazgatóhelyettes ehhez még hozzáfűzi: — Egy kissé gondolkodni is kell, nyitott szemmel járni. Ennek köszönhető, hogy lehetővé vált a hiánycikknek számító vasfémek megtakarítása. És olyan forrást is találtuk, melynek segítségével áthidalhatják a fémhulladék szállításakor időnként beálló zavarokat. Az üzem mögött egy régi elhagyott nyaralóhoz hasonló épület áll. — Nem nyaraló az! — mondja Pavel Sýkora, az üzemi szak- szervezeti bizottság elnöke. — Ez a régi gépház. A salakkal megrakott csilléket húzta ki az üzemből, amelyeket a völgyben ürítették ki. — Elődeink nem voltak nagyon takarékosak — mondja a vállalti igazgató —, mi azonban az elmúlt évben ebből a hányó- ból több mint 33 000 tonna vashulladékot nyertünk. Anton Kolenička mérnök, Bohumil Samek mérnök, dr. Jozef Dvorský, Ján Greschner mérnök, Július Starke mérnök, Anton Prečúch az üzemi párt- bizottság elnöke, Pavel Sýkora, az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke, Títus Kňažík, a SZISZ üzemi bizottságának elnöke, valamennyien kommunisták. A hányó kihasználási rendszerének javaslatát ők dolgozták ki. — Látják, mi teljesítettük az energiatakarékossági tervet — mondja Anton Kolenička, és szavaiból kiérződik a jogos büszkeség. 1976-ban — csupán egy év alatt — 1500 tonna tüzelőanyagot takarítottak meg. Kemény az acél, amelyet a Siemens-Martin kemencék termelnek, az is, amelyikből csöveket húznak vagy lemezeket sajtolnak. És ennek az anyagnak a szilárdsága mintha az embereket is megedzette volna. Mert mint az acél, olyan kemény az ő akaraterejük, elhatározásuk, hogy a feladatok teljesítéséből egy jottányit sem engednek. Senki sem hátrál meg az igényes feladatok előtt, legyen az Ján Purdek kommunista, az ecélgyártó részleg vezetője, a CSSZBSZ szocialista brigád vezetője és kollektívája, Ján Rosík mérnök, Ondrej haliak mester, kommunista és munkatársai, vagy Malej Pecník szocialista brigádja és a többiek. — Nem túloztam, amikor kijelentettem, hogy az emberek szinte összeforrottak a feladataikkal — mondja Ladislav Kollár m.érnök, az acélmű vezetője. Ján Purdek művezető megtoldja: — Azt mondják egyesek, hogy hiszen csak acélról van szó, de mi tudjuk, ez a nyersanyag népgazdaságunk számára milyen jelenőségű. És mondhatom, mindnyájan örülünk, ha a tervet teljesítjük, ha ebből a nagyon szükséges fémből terven felül valamivel többet is tudunk termelni. Ez a „valamivel többet“ azt jelenti, hogy a bruttó termelési tervet 18 millió koronával, az árutermelési tervet 19 millió koronával túlteljesítették, emellett megtartották a termelés egész választékát és szinte sp lejt nélkül termeltek. A podbrezovái vasmunkások azonban gyártmányaik minőségével még így sincsenek megelégedve. — Bevezettük a komplex minőségirányítási rendszert és a profilírozó vonal dolgozói, valamint a csőhegesztő munkásai bevezették a hibátlan munka rendszerét —■ mondja Pavol Sýkora, az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke.*1976. július 1. óta nem kaptunk egyetlen reklamációt sem és gyártmányaink túlnyomó többségét az első minőségi osztályba sorolták. Szép látvány tárul elénk, amikor a gépek az izzó acélból csöveket húznak. Szinte megbabonázva tekintünk a lángba, amely a martin-kemen- céből árad és sugarával bearanyozza az egész acélöntődét — minden olyan, mint egy bronzba öntött mesevilág. Káprázatos azonban az a láng is, amely közvetlenül nem látható. Ez a szocialista haza iránti szeretet lángja, amely ott lobog minden acélgyári munkás szívében. B. KÜCHAR NEMES CÉLOKÉRT A szocialista verseny hatása a termelésre * Megkönnyítik a munkát 1977. IV. 13. Ma már sehol sem képezheti vita tárgyát, hogy a szocialista brigádmozgalom a szocialista m un ka verseny k é tség te len ü 1 legtömegesebb és legnépszerűbb formája. Soha egyetlen korábbi versenyforma nem bizonyult ilyen közkedveltnek, tartósnak és hatékonynak. Az adatok tanúsága szerint a vállalatok, az üzemek és az intézmények 150 000 szocialista munkabrigádjában lelkes dolgozóink közel 2 milliós serege éppen a mozgalomban találta meg azt a formát, amely vonzó és ösztönző számára, alkalmas alkotó kezdeményezése, sokirányú törekvése érvényesítésére. A népszerű és az új elemeket magában hordozó mozgalmat azért is tekintjük a munkaverseny legjelentősebb formájának, mert hatékonyan segíti a munkához, a vállalathoz és a társadalomhoz fűződő szocialista viszony fejlődését. A mozgalom az őszintén gondolkodó, becsületes emberek nemes érzelmeire építve, a gondos, szorgalmas, fegyelmezett cselekvést, az egyéni képességekben és a munkaközösségek összefogásában rejlő nem csekély alkotóerő kibontakozását szolgálja. E megállapítás jogosságát az sem teheti kétségessé, hogy néhány üzemben laza a munkafegyelem, és — főleg az építő- meg a bányaiparban — még mindig magas az indokolatlanul munkahelyet változtatók száma. A legtöbb szocialista munkabrigád tagjai azonban az ilyen negatív jelenségek ellen is szívós harcot folytatnak. Szocialista brigádjaink közel két évtizedes működésük során igazolták, hogy a tisztességesen végzett munka magát az embert is nemesíti, az egyén felemelkedése, életkörülményeinek javulása csak az egész társadalom gazdasági erejének növekedésével valósulhat meg. Ehhez kapcsolódik újabban az a kezdeményezésük is, amely legfőbb gazdaságpolitikai célkitűzéseink elérésére irányul. Ma — köztudomású — a termelési feladatokat illetően alapvető követelmény a gazdasági hatékonyság és a minőség színvonalának növelése; a hangsúlyt nem a fizikai erőkifejtésre, hanem a munka szellemi tartalmának növelésére helyezzük. Tehát nem mennyiségi többletről van szó, hanem észszerű tevékenységről, az új iránti fogékonyságról, a korábbi eredményeket minőségileg túlszárnyaló munkakezdeményezésről, amit a CSKP KB ötödik plenáris ülésének határozata is egyértelműen kihangsúlyozott. Az elmondottakból adódik pártalapszervezeteinknek, a szakszervezet üz&mi bizottságainak, nem utolsósorban pedig a vállalatok gazdasági vezetőinek a feladata is, melyeknek, illetve akiknek az a legfőbb kötelességük, hogy a hatékonyság előmozdítása váljék tudatossá a brigádok tevékenységében. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a munkahelyeken feltárják a brigádok számára a hatékonyság fokozásának lehetőségeit és tartalékait. Ugyancsak lényeges, hogy a kollektívák tagjainak gondolkodásmódját ebben az irányban befolyásolják a gazdasági propaganda és az agitáció bevált eszközeinek segítségével. E nemes cél eléréséért tűzték zászlajukra a Trenčíni Ruhagyár 01 sz. üzemegységének szocialista munkabrigádjai, amelyek az üzemi pártbizottság és a brigádok kommunista tagjainak kezdeményezésére beneveztek az egyre inkább tért hódító szaratovi versenymozgalomba. Mit lehet várni a kollektívák új, magasabb fokú kezdeményezésétől? Elsősorban azt — jelentette ki meggyőzően Soňa Haasová, a gyár lelkes igazgatónője —, hogy gyártmányaink esztétikai, használhatósági, gazdaságossági és minőségi szempontból egyaránt állják majd a versenyt, és megnyerjék a vásárlóközönség tetszését“. Az első negyedév elteltével a mozgalom eredményeiből még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni; annyi azonban már most is bebizonyosodott, hogy csökkenő irányzatot mutat a gyárból kikerülő leértékelt áruk mony- nyisége, arai — csupán három hónapot véve alapul — 438 000 koronával fokozta gyártmányaik jövedelmezőségiét. A magasabb szintű szocialista versenymozgalom derékhadát zömmel az ipari munkásság alkotja. Közülük kerültek ki azok az ésszerűsítők, feltalálók, akik az előző ötéves tervidőszakban a szocialista munkabrigádok hathatós támogatása révén 20 milliárd 828 millió értékkel gyarapították népgazdaságunkat. Példájukat a NOSZF 60. jubileumi évfordulója tiszteletére a népgazdaság más ágazataiban is mind többen követik, felajánlásaik következetes teljesítésével valóban kiérdemlik a társadalom elismerését. A szocialista munkabrigádok lelkes tagjai, a becsületes munkásemberek azonban azt is jogosan teszik szóvá, hogy a fizikai munka tisztelete, a termelő-alkotó munka becsülete a közvélemény szemében mintha az utóbbi időben csökkent volna. Jogos kifogásuk, hogy egyes középszerű irodalmi műveket, továbbá ugyanilyen színvonalon álló színészeket, énekeseket, sportolókat jobban ismerik az emberek, mint a termelőmunka legjobbjait, az érdemekben gazdag szocialista brigádokat, az aranykezű szakmunkásokat, a jelentős újítások és találmányok megalkotóit. A közelmúltban számtalan szocialista munkabrigád és sok tagja kapott magas fokú állami kitüntetést. Megérdemlik tehát, ha ezután az újságokban mi is bővebben írunk róluk. S20MBATH AMBRUS Új társadalom, új szokások Szocialista életmód ci csoiódbon 9 Gondok, problémák Szocialista életmód a családban címmel a Rudé právo a közelmúltban terjedelmes cikket közölt Miroslava Solcouá tollából. Alább a cikk lényegét ismertetjük. A XV. pártkongresszuson ki- 'tűzött követelményekkel összhangban pártszerveirik, a pártsajtó és a pártpropaganda nagy figyelmet szentel a szocialista életmód problémáinak. Ez olyan életmód, amely a munkásosztály javára alakult ki, és amely ugyancsak a munkás- oszály veztésével valósul meg. Az életmódnak vannak olyan viszonylag önálló területei, amelyeket a társadalmi osztályok, rétegek és az egyének társadalmi tevékenysége determinál. Kétségkívül ide tartozik az életmód formálódása a családban, amely az egyik legfontosabb társadalmi csoport. A családi élet látszólag olyan terület, amelyen korlátlanul érvényesül az egyén önálló elhatározása, akarata. Ez azonban nem felel meg a valóságnak, mert a család csakúgy, mint minden más társadalmi csoport, a társadalommal szorosan egybefonódik. Ami teljes mértékben magánügynek, egyéni területnek tűnik, valóban nagyon is összefügg a társadalom életével. A család egészen konkrét funkciókat tölt be. Nemcsak tagjai szükségleteinek kielégítését, biztosítja, hanem az egész társadalom igényeinek érvényesítését is szolgálja. Egyike a család funkcióinak a népesedési funkció, ez biztosítja a lakosság számának növekedését. A család kulturális nevelési funkciója nemcsak a gyermekneveléshez szükséges anyagi feltételek megteremtését, hanem magát a családi nevelést is felöleli. Nem kevésbé fontos a család gazdasági küldetése sem, amely még az előző funkcióknál is szorosabban összefügg a társadalom gazdasági fejlődésével, elsősorban az életszínvonal alakulásával. A család funkciói realizálásának társadalmi jellegében nyilvánul meg a család és a társadalom dialektikus viszonya. A családi életmód tehát a kialakulóban levő szocialista életmód elválaszthatatlan része. A család és a társadalom viszonya lehetővé teszi, hogy a család — aszerint, hogyan teljesíti funkcióit és milyen életmódot folytat — vagy támogassa a szocialista életmód létrejöttét, vagy negatívan hasson ebben az irányban. Vegyük csak nagyító alá a család életmódjának egyik szempontját, a háztartási munkát. Elvégzésének módja és formája a kialakulóban levő szocialista életmód egyik ösz- szetevője, bár ezt az összefüggést a mindennapi életben nem mindig tudatosítjuk. Köztudomású, hogy a háztartási munka lehetetlenné teszi más tevékenységek kifejtését a család tagjai, főleg a nők számára, de a férj és a nagyobb gyermekek számára is. Ez az ellentét csak olyan társadalmi lehető ségek megteremtésével szüntethető meg, amelyek a háztartási munkák jellegét nagyüzemivé változtatják. A jelenlegi körülmények közepette azonban a társadalomnak még nincs és nem is lehet meg az anyagi eszköze, sem a megfelelő mennyiségű munkaereje a lakossági szolgáltatások ekkora méretű fejlesztéséhez. Ezért a családon belül olyan magatartásformák létrejöttét kell elősegíteni, amelyek lehetővé teszik a szocialista életmód érvényesülését a családon belüli kapcsolatokban. Az a cél, hogy újra felosztódjon az a hagyományos családon belüli munkamegosztás, amely a régi társadalmi munkamegosztás hatására a háztartás vezetését a nő vállára rakta. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a háztartási munkának ez az újrafelosztása — a család egyes tagjai köüött — nem a végleges megoldás, mert a reális megoldás a család körén kívül keresendő. Mindenesetre még ez a mai részmegoldás is nagy lépést jelent előre annak az ellentétnek a felszámolásában, amely a kistermelői háztartási munkaforma érvényesülése miatt csökkenti a nő szakmai teljesítményét a társadalmi élet szférájában. A szocialista életmód részleges és végleges kialakítása szempontjából ez a megoldás átmeneti jellegű. Lehet, hogy úgy tűnik: a dolog kárára megy, ha a nő eddigi megterhelése helyett a jövőben — bár kisebb mértékben — nemcsak a nő, hanem a család többi tagjai is viselik a háztartási munka terhét. Tudatosítanunk kell azonban, hogy a háztartási munkának a kistermelési formáról a nagyüzemi formára való átállítása — amelyet: már Lenin elengedhetetlen követelményként tartott számon a szocialista társadalom felépítése szempontjából — nem valósulhat meg egy csapásra, egyik napról a másikra, Ez ugyanis a társadalmi munkaszervezés magasabb fokozatának kialakításával, a régi munkamegosztásnak újjal való helyettesítésével függ szorosan össze. Ez hosszan tartó és bonyolult folyamat, történelmileg új életmód létrehozásának folyamata. A saját családi környezet kialakítására irányuló törekvés kétségtelenül pozitívan hat a házastársi kapcsolatok formálására is. Ezért nem véletlen, hogy államunk szociálpolitikája támogatja a fiatal házaspárok ez irányú törekvését. A korábbi társadalmak egyike sem biztosított annyira előnyös gazdasági feltételeket az újonnan alakult családoknak, mint a szocialista társadalom. Fontos azonban, hogy a család ne rekedjen meg a kényelmes környezet létrehozásánál, hogy az erre irányuló törekvés ne váljon életének egyetlen értelmévé. Ahol a család alárendeli egész életmódját a tervékenység egyetlen fajtájának, pl. a fogyasztásnak, ott csorbát szenved a család többi funkciója, sőt, ez még nem minden: a többi tevékenység is a fő tevékenység céljait fogja szolgálni. Az élet új társadalmi formáinak elsajátítása bonyolult folyamat, az egyéni érdek a társadalmi érdek keretében alakul, de sohasem az utóbbi rovására. Olyan emberi életmód elsajátítása a célunk, amely nemcsak lehetővé teszi, hanem megsokszorozza az emberi aktivitást. Ebből a nézőpontból aztán a tárgyak mint fogyasztási eszközök már egészen más szerepet töltenek be. A fogyasztási javak az ember életében csak eszközül szolgálnak arra, hogy különféle tevékenységeket fejtsen ki, ily módon elégítse ki egyéni érdeklődését, fejlessze képességeit. Ezzel az egyéni fejlődéssel teljesedik ki és valósul meg a társadalmi méretekben vett fejlődés is. A szocialista életmód kialakításához szükséges objektív feltételek megteremtésével együtt ma nagyon sürgető fontossággal kerül előtérbe a szocialista életmód öntudatos kialakításának követelménye. A személyiség teljes kifejlődésének biztosítása azt jelenti, hogy olyan feltételeket és anyagi körülményeket kell teremteni, amelyek elősegítik a szocialista életmód formálását. Mindez azt jelenti, hogy céltudatosan olyan életmódot kell kiépíteni és fejleszteni, amely nemcsak társadalmi szinten, szocialista jellegű, hanem konkrét formáit és megnyilvánulásait tekintve a családban is. És ehhez lehetőségeinkhez mérten mindannyiunknak tevékenyen hozzá kellene járulnunk. (dp)
