Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)
1977-04-05 / 94. szám, kedd
AZ ENSZ-NEK IS ÉRDEKE A SALT—2 MEGKÖTÉSE Waldheim a szovjet—amerikai szerződés fontosságáról New York — A lázas fegyverkezés korlátozását, a Szovjetunió és az Egyesült Államok atomfegyverek csökkentésére irányuló erőfeszítéseinek folytatását támogatta Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár a világ- szervezet New York i székhelyén. Hangsúlyozta, hogy az ENSZ-nek érdeke a szovjet — amerikai új szerződés megkötése a stratégiai támadófegyverek korlátozásáról. A hidegháború légkörének felújítása a szovjet—amerikai kapcsolatokban nagymértékben veszélyeztetné a békét — állapította meg Waldheim. A nemzetközi helyzetről szólva Kurt Waldheim a világ legfőbb válsággócaiként a Közel- Keletet, Ciprust és Dél-Afrikdt említette. Ezzel kapcsolatban támogatta a genfi közel-keleti békekonferencia felújítását. Rámutatott a dél-afrikai helyzet megoldásának szükségességére is. Új elnök Kongóban A napokban közzé teszik a kormány névsorát • Még érvényben a kijárási tilalom Brazzaville — A Kongói Munkapárt katonai bizottsága tegnapi ülésén úgy határozott, hogy Joachim Yhombi-Opango- na ezredest nevezi ki a bizottság elnökévé. Az alkotmány értelmében az ezredes egyúttal államfő is lesz. Marien Ngoua- bit váltja fel az államfői funkcióban, akit, mint ismeretes, március 18-án meggyilkoltak. A Kongói Munkapárt katonai bizottságának első alelnöke Denis Sassou-Nguess, aki egyidejűleg a nemzetvédelmi miniszteri tisztet is betölti. A katonai bizottság másik alelnöke Louis-Silvain Gom, aki egyidejűleg a kormány elnöke is lesz. Az ülésről kiadott közlemény szerint az új kormány névsorát és politikai programját a közeli napokban közzéteszik. A legutóbbi jelentések szerint az országban nyugalom van, a biztonsági erők folytatják azon személyek felderítését, akik részt vettek a Ngouabi ellen végrehajtott merényletben. Az államhatárokat továbbra is lezárva tartják és éjszakai kijárási tilalom van érvényben. TÁMOGATJÁK A ZIMBABWEI NÉP HARCÁT A frontországok és a felszabadító mozgalmak képviselőinek tanácskozása Maputo — A zimbabwei nép függetlenségéért vívott harcának támogatásáról, a rhodesiai néger többség kormánya megalakításáról tárgyaltak a mozambiki Quelimanban a frontországok, valamint a zimbabwei hazafiak magasrangú képviselői. A tárgyaláson részt vesz Samora Machel mozambiki, Kenneth Kaunda zambiai köztársasági elnök, Rashidi Kawaiva tanzániai hadügyminiszter, Hen- rique Teles Carreira, angolai honvédelmi miniszter, valamint Joshua Nkomo és Robert Mugabe, a zimbabwei nemzeti fel- szabadítási mozgalom képviselői. Válság-hírek Brüsszel — A belga polgárok korán kapták a kormánytól a „húsvéti ajándékot“: április 1-től ugyanis a vendéglőkben és a szállodákban az ételek ára átlagosan 8 százalékkal emelkedett. Felemelték a bor és a szeszes italok árát is. A nemzetközi telefonbeszélgetések és táviratok díjszabása 14 százalékkal emelkedett, 1 liter benzinért pedig 1 frankkal többet fizetnek ezután. A Közös Piac tagállamaiban a gyümölcs és zöldség magas ára a szakemberek szerint az egyik legfőbb oka az ez idei gyümölcs- és zöldségfogyasztás csökkenésének a nyugat-európai államokban. A tavalyi szárazság előtt az átlagos évi zöldségfogyasztás a Közös Piac államaiban 98 kg volt. Róma — Olaszországban az elmúlt év folyamán a nagykereskedelmi árak 31,5 százalékkal, a kiskereskedelmi árak pedig 22 százalékkal emelkedtek — állapítja meg az a jelentés, amely Olaszország 1976- os gazdasági helyzetéről ad számot. MAGYARORSZÁG NÉPE ÜNNEPELT A felszabadulás 32. évfordulója Budapest — A budapesti ifjúság nagygyűlésével csúcsosodtak ki tegnap Magyarország fővárosában a Magyar Népköz- társaság szovjet hadsereg általi felszabadulása 32. évfordulójának ünnepségei. A Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai által rendezett manifesztáción, amelyen csaknem 25 000 budapesti fiatal vett részt, tiszteletbeli vendégként jelen voltak: Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára, a Politikai Bizottság tagja és Maróthy László, a KISZ Központi Bizottságának első titkára és más magasrangú párt- és állami vezetők. A gazdag kultúrműsorral egybekötött ünnepi nagygyűlésen megnyilvánult a magyar ifjúság szocialista hazafisága, a szovjet és a többi szocialista ország népével való internacionalista egysége, valamint a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájához fűződő odaadása. A felszabadulás 32. évfordulójának ünnepségei Magyaror- szág-szerte tegnap érték el tetőpontjukat. Kivégzések Etiópiában Addisz Abeba — Etiópia fővárosában kivégeztek hat ellenforradalmárt, köztük az egyik Addisz Abeba-i népbizottság elnökét. Az etiópiai sajtó megállapítja, hogy az elítélt bűnözők 24 ember meggyilkolásáért és néhány személy kínzásáért felelnek. Különleges katonai bíróság döntött sorsuk felett. A gyilkosok csoportja igyekezett ellentéteket szítani a dolgozók és a kormány között és aláásni a tömegek forradalomba vetett hitét. Az etiópiai katonai kormányzó tanács nyilatkozata hangsúlyozta továbbá, hogy az országot ellenforradalom veszélyezteti és a reakciós erők felszámolására szólít fel. Görög elkötelezettség a NATO mellett Athén — Karamanlisz görög államfő elnökletével a hét végén Athénban megtartották az Űf Demokrácia elnevezésű kormányzópárt első kongresszusát. Evangelosz Averoff hadügyminiszter mintegy 1700 küldött előtt hangsúlyozta, hogy a görög külpolitika és katonapolitika az Egyesült Államokkal és a NATO-országokkal fenntartott szoros kapcsolatokon alapul. Védelmébe vette a görög kormánynak azt a döntését, hogy megengedte az Egyesült Államoknak hadgyakorlat megtartását Görögország területén. Az USA New Yersey államában, New Brunswick városban életfogytiglani börtönre Uélték Assat Shakoor költőnőt. A vád ellene úgy hangzott, hogy állítólag részt vett egy rendőrjárőr meggyil kolásában. A rendőrség teljesen hamis vádak alapján akarja ily módon ezt a haladó néger polgárjogi harcost elhallgattatni. Jellemző, hogy a döntést olyan bíróság hozta, amelynek kizárólag fehérek voltak a tagjai. Felvételünkön: Haladó amerikaiak cső portja követeli Assat Shakoor szabadon bocsátását. (CSTK — TASZSZ-f elvétel) A TASZSZ kommentárja 1977. V. 5. J urij Kornyilov, a TASZSZ politikai kommentátora Cyrus Vance amerikai külügyminiszter múlt heti moszkvai tárgyalásairól többek között a következőket írta: „Az elmúlt napokban lezajlott szovjet— amerikai párbeszéd nem véletlenül áll a világsajtó és a közvélemény érdeklődésének középpontjában. A tárgyalások visszhangja terjedelmes hasábokat foglalt el a vezető világlapok első oldalain. Ezek a visszhangok természetesen különbözőek: tartalmuk mindenekelőtt tükrözi azt, hogy az illető lap milyen szervet képvisel és milyen erők állnak mögötte. Ha a sokszínű visszhangok közül kiemeljük a legjózanabb állásfoglalásokat, meggyőződéssel állíthatjuk, hogy különböző országok politikai megfigyelői véleményük megegyezik abban, hogy a Szovjetunió a tanácskozások során rendkívül rugalmasan és konstruktívan lépett fel a stratégiai fegyverrendszerek korlátozását célzó újabb SALT megállapodással kapcsolatban. A szovjet fél elsősorban abból indult ki, hogy objektív lehetőségek kínálkoznak az újabb megállapodások megkötésére, de természetesen nem téveszthetjük szem elől és nem utasíthatjuk vissza azt, amelyet már nagy igyekezetek és komoly munka árán a szovjet és amerikai fél a vlagyi- vosztoki csúcstalálkozón elért és amelyben megállapodott. Az Egyesült Államok új elnöke, James Carter és külügyminiszter Cyrus Vance már többször is kijelentette, készek a stratégiai fegyverrendszerek koriái ozásár a, sót arra is, hogy „továbbmenjenek“ a leszerelés- ben. Amint azonbah a tények megmutatták, a szavakat nem követték tettek. Sőt, ellenkezőoldalú előnyök biztosítására törekednek a tárgyalások során a Szovjetunió és szövetségesei biztonságának rovására. Az Egyesült Államokban az utóbbi napokban olyan vélemények is elhangzottak, amelyek a helyzetet úgy akarják lefesteni, mintha Washington a múltban már többször is térSzavak helyett tetteket! leg, a Cyrus Vance által Moszkvába hozott „csomag“ tartalmából nemzetközi megfigyelők azt a megállapítást vonták le, hogy a „csomag“ tartalma nem áll összhangba a vlagyiv oszt oki megállapodásokkal és az amerikai fél arra törekedett a moszkvai tárgyalásokon tanúsított magatartásával, hogy az 1974 őszén Leo- nyid Brezsnyev és Gerald Ford vlagyivosztoki találkozóján született megállapodásokat felülvizsgálják. A szovjet fél érthetően kénytelen volt arra, hogy ezeket a revidiálásra irányuló erőfeszítéseket azonnal elutasítsa. A Szovjetunió elvi álláspontja jól ismert: mindig kész a konkrét és konstruktív leszerelési tárgyalásokra, de a Szovjetunió mindig csak a teljes egyenlőség elve alapján hajlandó a tárgyalásokra. A múltban is a jövőben is útját állja azoknak az igyekezeteknek, amelyek az egyik fél számára egyjesztett volna elő valamiféle „általános“ programot a lázas fegyverkezés megállítására, de a Szovjetunió ezt a programot mindeddig állítólag elutasította. Természetes, hogy Washington szeretné magát tisztára mosni és a „bűnt“ az ártatlanra hárítani és ezért szükséges a valódi helyzetre rámutatni. Közismert például, hogy bizonyos amerikai körök, amelyek fennhangon hangoztatják, hogy véget kell vetni az atomháború veszélyének, de egyúttal elutasítják a Varsói Szerződés tagállamainak javaslatát, amely szerint a helsinki Záróokmány aláírói kötelezzék magukat arra, hogy elsőként nem alkalmaznak atomfegyvert. Ugyanezek a körök formálisan sík- raszállnak a tömegpusztító fegyverek új fajtáinak gyártása mellett, azonban kategorikusan elutasítják annak a nemzetközi szerződéstervezetnek az aláírását, amelyet a Szovjetunió terjesztett elő az ENSZ-ben. Arról nem Is szólva, hogy éppen az Egyesült Államokban terjedt el a hamis állítás valamiféle „szovjet veszélyről“, később pedig az „emberi jogok“ állítólagos megsértéséről a Szovjetunióban. Úgy látszik, hogy az ehhez hasonló kampányok szervezői nem tudatosítják azt, hogy propagandista és pszichológiai háborújuk „csak árt az enyhülés ügyének. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulásában jelenleg áthidalhatatlan akadályok mutatkoznak. Határozottan nem! Csak azoknak Washingtonban kellene teljes mértékben tudatosítaniuk, hogy a párbeszéd eredményessége elsősorban az Egyesült Államok vezetőinek reálisabb magatartásától függ. Maga Carter elnök azt követően, hogy vasárnap fogadta a moszkvai, illetve nyugat-európai látogatókörútjáról visszatérő Vance-t, kijelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya mindent elkövet annak érdekében, „hogy megszilárdítsa kapcsolatait, barátságát és a kölcsönös megértést a vezető szovjet képviselőkkel“. Jó lenne, ha végre már a szavakat konkrét tettek is követnék! Ami a Szovjetuniót illeti, mindig kész keresni a mindkét fél számára kölcsönösen elfogadható megállapodásokat a kétoldalú kapcsolatokban csakúgy, mint a nemzetközi kérdésekben. mmm ELMÉLYÜLŐ KAPCSOLATOK Hivatalos baráti látogatásra Moszkvába érkezett Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, miniszterelnök és államfő, aki az elmúlt hetekben bejárta Afrika néhány országát. Ftdel Castrót a felkeresett afrikai országokban mindenütt lelkes fogadtatásban részesítették. A rendkívül szívélyes fogadtatás nemcsak Castro személyének szólt, bár kétségtelen, hogy a tengeren túli vendég Afrika szocialista orientációjú országaiban igen népszerű. A kubai forradalom a súlyos körülmények ellenére is kiállta a nehéz próbát. A nép dacolva és harcolva a külső és belső ellenséggel győzelemre vitte a forradalom ügyét, és serényen munkálkodik a szocialista rendszer megerősítésén. Kuba a szocializmus építésében következetesen alkalmazza a marxista—leninista elveket. A Kubai Kommunista Párt programtervezete leszögezi: „Kuba külpolitikájának kiindulópontja a kubai álláspontok alárendelése a szocializmusért és a népek nemzeti felszabadításáért folytatott harc nemzetközi szükségleteinek“. Az amerikai földrész első szocialista országa ezért vált korunk forradalmi mozgalmának jelképévé, s Kubára példaként tekintenek nemcsak Latin-Amerika, de más kontinensek haladó erői is. A kubai—afrikai kapcsolatok kiépítésén a múltban olyan személyiségek fáradoztak, mint Che Guevara, Osvaldo Dorticos, Pedro Rodriguez Peralta, s ma Kuba 25 afrikai állammal tart fenn diplomáciai kapcsolatot. A szocialista szigetország tekintélyét és népszerűségét növelte, hogy Angola segítségére sietett. Ezt a segítséget különösen nagyra értékelik Afrika imperialistaellenes köreiben, mert lói tudják, Kuba internacionalista segítsége, önzetlen támogatása nélkül az angolai helyzet tovább bonyolódott volna, s a szakadárok elleni véres háború talán még most is dúlna. „Egyszer fegyvert küldünk, másszor embereket, azután katonai kiképzőket, orvosokat, konstruktőröket...“ — mondotta Castro kongresszusi záróbeszédében. Angolának azonban nemcsak katonai segítségre van szüksége, ezért sokoldalú támogatást is kap a szocialista országoktól — mindenekelőtt a Szovjetuniótól és Kubától. Az európai szocialista országok és a Szovjetunió lényegesen hozzájárultak a kubai forradalom fennmaradásához, a gazdaság stabilizálásához — ezt Havannában sem felejtik el soha. A látogatásról kiadott közös közleményekből, pohárköszöntőkből, az elhangzott beszédekből arra következtethetünk, hogy Kuba és az érintett afrikai országok kapcsolatai elmélyülnek, számos fontos kérdésben az álláspontok azonosak. A látogatás a földrész balratar- tó országai s a többi szocialista országok kapcsolatai és további együttműködése szempontjából is fontos. A kubai államfő utazása hozzájárul ahhoz, hogy a vendéglátó országok reális érdekeiket alaposan átgondolva egymáshoz vezető utakat keresnek. J—y —a) Szadat Washingtonban Washington — Anvar Szadat egyiptomi elnök bonni és párizsi látogatását követően tegnap kétnapos látogatásra Washingtonban érkezett. Egyesült államokbeli tartózkodása során megbeszélést folytat Carter elnökkel és Vance külügyminiszterrel a közel-keleti helyzet rendezésének lehetőségeiről. Carter elnöksége óta először fogad arab államfőt
