Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)

1977-04-29 / 117. szám, péntek

Segíteni a tagjelölteket AZ AJÁNLÓK FELELŐSSÉGE 4j szó A párttagjelöl lekről való gondoskodás terén fontos feladatok hárulnak az ajánlókra. Az a fő szerepük, hogy garantálják a tagjelöltek helyes kiválasztását és marxista—leninista szellemben neveljék az új párttagokat és a tagjelölteket. Ez teljes ,összhangban áll a CSKP alapszabályzatá­val. Amikor pártunk az ajánlók feladatait beik­tatta alapszabályzatába, az SZKP és a nemzet­közi munkásmozgalom gazdag tapasztalataiból, továbbá saját gyakorlatából indult ki. Az aján­lókkal szemben az a legfontosabb követelmény, hogy jól ismerjék a párt tagjelöltjeit, azok vi­lágnézetét és erkölcsi magatartását, s garantál­ják, hogy a tagjelölt áldozatkészen teljesítse a párttagságból adódó kötelességeket. Az ajánló­nak két fontos területen vannak kötelességei: egyrészt az ajánlással, más­részt a tagjelöltek nevelésével kapcsolatban. E két terület dialektikus egységet alkot. Meg kell mondanunk, hogy nem minden aján­ló teljesítette feladatát mindig felelősségtelje­sen. A pártélet gyakorlatában előfordul, hogy az ajánló megelégszik ilyen és ehhez hasonló nyilatkozattal: „Nevezettet ismerem, és ezért ja­vaslom, hogy vegyék fel tagjelöltnek.“ Csakhogy az ilyen nyilatkozat a pártbizottságnak és az alapszervezetnek nem nyújt semmilyen konkrét tájékoztatást, ezért ellenkezik a párt alapsza­bályzatával. Tudatosítani kell tehát, hogy a párt­nak az a tagja, aki könnyelműen ír ajánlást, megszegj a párt alapszabályzatát, mert meg­könnyíti különféle karrierista, esetleg ellenséges elemeknek a pártba való bejutását. Az ajánló­val szemben fontos követelmény, hogy a tagje­löltet valóban jól ismerje. Erre a követelményre Vladimir Iljics Lenin, a bolsevik párt megala­pítója is nyomatékosan figyelmeztetett. A bol­sevik pórt alapszabályzatának egyik pontját a párt 12. összoroszországi konferenciáján elfoga­dott megjegyzés egészíti ki, miszerint „az aján­lók felelősséget vállalnak az ajánlottért, indoko- latlan ajánlás esetén büntetést mérnek rájuk, be­leértve a kizárást is“. A lenini követelmények értelmében az ajánlásban fel kell tüntetni, mi­lyen a tagjelölt munkahelyi és otthoni visel­kedése, magánélete, hogyan vesz részt a társa­dalmi szervezetek munkájában vagy a tanulás­ban. Helyes, ha az ajánló kitér az ajánlott sze­mély jellembeli tulajdonságaira, eszmei fejlett­ségére és világnézetére. Abban az esetben, ha a tagjelölt másutt dolgozik, mint ahol lakik, kí­vánatos, hogy az egyik ajánló a falusi vagy az utcai pártszervezetnek legyen a tagja. A tapasztalat és a politikai fejlettség szüksé­gességét pártunk alapszabályzata külön kiemeli azon ajánlók esetében, akik olyar\ személyt ja­vasolnak párttagságra, aki korábban más politi­kai párt tagja volt. Ebben az esetben az ajánló­nak már legalább öt éve a párt tagjának kell lennie. A pártba való írásbeli ajánlást első íz­ben a CSKP Vili. kongresszusa tette kötelezővé, de akkor még nem határozták meg, hogy az ajánló hány éve legyen tagja a pártnak. Ezt a követelményt a XII. kongresszus tűzte ki, amely — tekintettel a párttagokkal szembeni fokozódó igényekre — megszabta, hogy ajánló csak olyan párttag lehet, aki legalább három éve a párt tagja. A CSKP alapszabályzatának 15. cikkelye ki­mondja, hogy a 21 évesnél fiatalabbakat és az ifjúsági szervezet tagjait a párt tagjelöltjévé rendszerint a SZISZ-szervezetek ajánlják. Az ajánlásnak ezzel a formájával első ízben ugyan­csak az SZKP történetében találkozunk. Az SZKP alapszabályzatának. A párt és a Komszo­mol című fejezete hangsúlyozza, hogy a Lenini Ifjúsági Szövetség a párt tevékeny segítőtársa az ország- és a gazdasági építésben. Már a CSKP XII. kongresszusán megállapították, hogy a járási vagy a városkerületi ifjúsági szervezet ajánlása egy párttag ajánlásával egyenértékű. A tapasztalatokból kiindulva később ezt úgy módosították, hogy minden olyan ifjúsági szervezet lehet ajánló, amely az aján­lott személy munkáját, életét jól ismeri. Ezért a XI11. kongresszus megváltoztatta a párt alap- szabályzatát, s attól kezdve a CSISZ minden szervezete lehetett ajánló. Mivel a SZlSZ-alap- szervezetek ismerik a fiatal tagjelölteket, azok munka- és közéleti tevékenységét, erkölcsi és jellembeli tulajdonságait, pártunk számít arra, hogy a SZISZ továbbra is pártunk hű segítőtár­sa és tartaléka marad. Sajnos, a SZISZ még mindig kevés fiatalt ajánl párttagnak. Szlovákia néhány járásában 1973 augusztusá­ban és szeptemberében fölmérést végeztek a párt tagjelöltjeinek körében. A fölmérés arra a kérdésre is kiterjedt, vajon állandó kapcsolat­ban áll-e az ajánló az ajánlott személlyel. Az ajánlók 90 százaléka valóban jól ismeri tagje­löltjét, s állandó kapcsolatban áll vele. Más­képp áll a helyzet azzal kapcsolatban, hogy az ajánlók ezt a lehetőséget kihasználják-e, való­ban segítenek-e a tagjelölteknek. Az említett fölmérés során a megkérdezett tagjelöltek 60,8 százaléka azt mondota, hogy az ajánló minden téren, 30 százaléka úgy válaszolt, hogy csak részben, 9,2 százaléka pedig úgy, hogy egyálta­lán nem nyújt segítséget. Látható tehát, hogy az ajánlók munkájában még mindig sok a tar­talék. Az ajánlónak a tagjelölttel való személyes kapcsolatát több objektív tényező nehezíti. Ob­jektív nehézség például az, hogy az ipari tanulók az iskola befejezése után dolgozni kezdenek, s így ajánlóikkal, — akik rendszerint volt szakok­tatóik — megszakad a kapcsolatuk. Hasonló a helyzet a tényleges katonai szolgálatukat töltő párttagjelöltekkel is. A tapasztalatok szerint az ajánló elvesztése azzal jár, hogy a tagjelöltek új munkahelyükön már nem érdeklődnek a párt­tagság iránt. Ilyen esetben bevált módszer, hogy másik, nem hivatalos ajánlót jelölnek ki, aki át­veszi a tagjelölt nevelésének és politikai képzé­sének feladatát. Ezen a téren szép eredményeket ért el több vállalat, köztük a Kelet-szlovákiai Vasmű és a bratislavai Georgi Dimitrov Vegyipa­ri Művek. Itt az alapszervezetek úgy irányítják ezl a munkát, hogy egyetlen „elárvult“ tagje­lölt se legyen. Már említettük, hogy ajánló csak tapasztalt és politikailag fejlett párttag lehet. Tudjuk azon­ban, hogy ma sok alapszervezetben több a tag­jelölt és a fiatal párttag, mint a régi. Ebben az esetben egy tapasztalt és régi párttagnak rendszerint több jelöltet kell ajánlania, ami megnehezíti munkáját és a tag­jelölttel való kapcsolatát. Végül csak annyit: minden kommunistának, aki vállalja az ajánlást, fel kell magában tennie a kérdést: valóban képes-e arra a felelős feladat­ra, amely az ajánló munkájából adódik, képes-e segíteni a tagjelölteknek vagy a fiatal párttag­nak, tud-e erkölcsi és politikai támaszul szol­gálni. Ha erre a válasz nem pozitív, akkor az ajánló nehéz munkáját nem szabad vállalnia. KERTÉSZ PÁL A minőség követelménye és a takarékosság Tökéletesítik a munka szervezését • A párt és a gazdasági vezetés együttműködése 1977. IV. 29. A minőség javításának és a termelés hatékonysága növelé­sének fontosságát pártunk XV. kongresszusa és a CSKP KB- nak a kohászat és a gépipar fejlesztésével foglalkozó ülése is kiemelte. Az ezzel kapcsola­tos határozatok a karlíni Tesla vállalat nýŕanyi üzemének dol­gozóit nem lepték meg. Az üzem pártszervezete és vezető­sége e kérdés megoldásának már tavaly nagy figyelmet szen­telt. A pártszervezet a vezető gaz­dasági dolgozókat jelenleg is konkrét feladatokkal bízza meg. Az e téren tanúsított követke­zetesség megmutatkozik a komplex szocialista racionalizá­lás terén elért eredmények­ben. A vezető dolgozókra csak­nem húsz feladatot bíztak. Eze­ket fokozatosan valósítják meg. A relé mágneses terét szabá­lyozó gép elkészítésével szük­ségtelenné vált több marógép használata, és öt dolgozó mun­kájának megtakarításával együtt a villanyáram-szükség­let jelentős csökkentéséhez ve­zetett. Más intézkedések is jó eredményekhez vezettek, pl. az új mechanizációs egységek fel- használása. „Mindez lehetővé tette számunkra, hogy megtaka­rítsuk 36 dolgozó munkáját, s az anyagi és más költségeket a tervezett 2 és fél millió korona helyett további másfél millió­val csökkentsük“, mondotta Ja­roslav Fait műszaki igazgató. A dolgozók ismereteiből és tapasztalataiból származó ötle­tek szinte klmeríthetetlenek. Ezt bizonyítja az „1976-os kis ötletek“ címmel megrendezett verseny eredménye is; a ver­senyt a párttagok ösztönzésé­re az üzem vezetősége indítot­ta. Célja az volt, hogy minél több dolgozó bekapcsolódjon az újítómozgalomba. Megmutatko­zott, hogy ,a kis ölletek“ a va­lóságban nagy értékeket képvi­selnek. A beadott 93 újítási ja­vaslat közül több mint 50-et el­fogadtak. A második üzemrész­leg női szocialista brigádja is értékes javaslatot tett. Kezde­ményezésük már jövőre hozzá­járul a munka minőségének nagyarányú megjavításához. Stanislav Novák újítási javasla­tának megvalósítása elősegíti a berendezések meghibásodási arányának csökkentését, és az önköltségeket évi 10 000 koro­nával csökkenti. A pártszervezet a dolgozók kezdeményezését nemcsak az újílómozgalom fejlesztésére, ha­nem a szocialista munkaver­seny kibontakoztatására is irá­nyította. Ezt bizonyítják a fali­újságok, a dolgozók felajánlá­sai, valamint a kollektívák és az egyének kiváló munkatelje­sítménye. Jindra Gröschlová és Anna Laššová szocialista mun­kabrigádja elhatározta, hogy a műszaki eljárások pontos meg­tartásával értékes fémeket ta­karít meg 100 000 korona ér­tékben. Elvégzik egyúttal a gyermekgondozási szabadságon levő kolleganőik munkáját is. A vállalás igen értékes, mert egy női dolgozó naponta 6—7000 re­lét készít egy termelési blok­kon, s ezt a munkát végzik el helyettük. Olyan kollektíva, mint a relé­gyártóműhelyben van, az üzem­ben több is található. Nem meg­lepő, hogy az üzem dolgozói azzal válaszoltak a CSKP KB 3. ülésén hozott határozatokra, hogy növelték eddigi felajánlá­suk értékét, s elhatározták, hogy az állami terv ez idei fel­adatait 5 millió koronával túl­teljesítik, ami hárommillió ko­ronával több, mint amit eredeti vállalásukban ígértek. ZDENEK VOTRUBA Amikor 129 évvel ezelőtt Marx Károly és Engels Frigyes kiadta a Kommu­nista Kiáltványt, a burzsoá ideo­lógusok jellem­ző reakciója az volt, hogy elhallgassák a mar­xizmust azf állítva, miszerint egy komoly figyelemre méltat­lan elméletről van szó. Ám a marxizmus erősödött, behatolt a proletariátus tudatába, mely­ben a tudományos kommuniz­mus alapítói világot átalakító forradalmi erőt láttak. Az em­beriség történelmében semmi­lyen más elgondolás nem jutott el olyan beteljesüléshez, meg­valósuláshoz és megtárgyiasu- láshoz, mint a proletariátus történelmi szerepéről szóló marxista eszmék. Valóban a proletariátus, a nemzetközi munkásosztály áll ma az ese­mények középpontjában, s föl­dünk nagy térségeiben és leg­különbözőbb részein az új, kom­munista civilizáció alkotója. földrész kereteit túlhaladó ese­ményt. És ez a spanyol nép, a munkásosztály nagy győzelme, amely az egész világ proleta­riátus internacionális támo­gatásának a Spanyol . Kommu­nista Párt legalizálásával jelen­tős győzelmet aratott. Spanyol- ország munkásosztálya — mint a frankóista fasiszta diktatúra ellen negyven évig harcoló va­lamennyi demokratikus erő te­remtő szelleme — igazolta az arról szóló lenini igazságot, hogy a monopolista nagybur­zsoázia felett semmilyen auto­nóm erő nem diadalmaskodhat* csakis a proletár internaciona­lizmus eszméivel kapcsolatos erők, amint ezeket az eszmé­ket Marx és Engels a Kommu­nista Kiáltványban, a nemzet­közi kommunizmus első doku­mentumában zseniálisan megfo­galmazta. A Spanyol Kommunista Párt 1920. áprilisában történt meg­alakulása óta a munkásosztály élcsapataként a szociális igaz­ságért és a szocializmusért küzdő valamennyi demokrati­A proletár szolidaritás győzelme A SPANYOL NÉP SIKERES HARCA A burzsoázia a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom ellen vívott küzdelmének első szakaszában kizárólag fe­gyelmi módszerekhez ragaszko­dott. Leggyakoribb érve a kom­munista mozgalom iránti viszo­nyában a korbács és a törnlöc volt, de mégis a proletariátus­nak a burzsoáziával vívott osz­tályharca minden bonyolultsá­ga, megpróbáltatása ellenére a tudományos kommunizmus leg­nagyobb diadala 60 évvel eze­lőtt a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom volt. amely új korszakot nyitott a történelem­ben — az emberiségnek a ka­pitalizmusból a szocializmusba való átmenete korszakát. Az antikommunizmus, amely- lyel a burzsoázia a kommuniz­mus megalakulására reagállt, a mai napig vereséget vereség után szenved. Említsük meg ezek közül a legdöntőbbeket. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom után az imperializmus­nak elsősorban nem sikerült felszámolnia Oroszországban a szocializmust, és a fiatal szov­jet köztársaság ellen indított katonai intervenció is veresé­get szenvedett. M ásodszor a hitleri fasiz­mus, amelyet az imeria- lista reakció hosszú pórázra en­gedett, nem tudta megsemmisí­teni a szovjet államot, ellenke­zőleg, a szocializmus került ki a háborúból győztesen. A fasiz­mus felett aratott győzelem nem csupán katonai győzelem volt, hanem a szocializmusnak a monopolista burzsoázia felett aratott ideológiai győzelme is. A háború után ennek az erőnek alapján népi demokratikus ál­lamok létesülnek, és a szocia­lizmus fokozatosan világrend- szerré formálódik. E világmére­tű átalakulások következtében szétesett az imperializmus gyar­mati rendszere, és a felszaba­dult országok az imperialista- ellenes front jelentős tényező­ivé válnak. Az imperializmus­nak e veszteségek feletti bá­nata hidegháborúvá fajult. Ám a szocialista közösség országai az imperialista elnyomatás, az állandó fenyegetések, a gazda­sági és politikai zsarolás, a há­ború szakadékénak peremén való állandó balanszírozás sú­lyos időszakában bebizonyítot­ták, hogy a szocializmus, a bé­ke és a szociális haladás esz­méi milyen hatalmas erőt ké­peznek. Alkotó módon meg tud­ták oldani az összes igényes belpolitikai feladataikat a szo­cializmus építésekor, és emel­lett a nemzetközi reakciót visz- szavonulásra kényszerítették, a nemzetközi légkört alapjában a békeerők, a demokrácia és a szocializmus javára tudták ala­kítani. Hála a szocialista világ- rendszernek — amit az anti- kommunisták, a szociálrefor- misták, a jobboldali revizionis- ták nem szívesen hallgatnak — kialakultak a kedvezőbb feltéte­lek az imperialistaellenes moz­galmak további, világméretű ki­bontakozása számára. E urópa munkásosztálya és demokratikus erői neve­zetesen ennek a történelmi fej­lődésnek köszönhetik az öreg kus erű élén állt. 1932-ben IV. kongresszusán intézkedéseket fogadott el az összes dolgozó egységének megszilárdítására, t széles antifaszista front kiala­kítására. 1936. február 16-án a parlamenti választások alkalmá­val 30 000 tagja volt, és a nem­zeti forradalmi harcok idősza­kában a tagság száma 300 000 fölé emelkedett. A Spanyol Kommunista Párt a Spanyol Népi Demokratikus Köztársaság bukása után hosszú illegalitás­ba vonult. A frankóista fasiszta terror hosszú negyven éve alatt több ezer spanyol kommunista és demokrata áldozta életét a gyönyörű napsütötte ország boldogságáért, a szociális ha­ladásért. Az áldozatok gyümöl­csét a hős spanyol nép drága áron szerzett jutalmaként a spanyol munkásosztály kemény, megalkuvást nem ismerő, osz­tályhoz hű magatartása hozta meg. A fokozatos győzelmek, amelyeket a spanyol nép a frankóizmus gyászvitézeivel ví­vott küzdelemben elér, a spanyol nép szilárd osztályegységének tulajdoníthatók. A spanyol kommunisták nincsenek egye­dül. Spanyolország munkásosz­tálya és valamennyi demokrati­kus erője hathatós támogatás­ra talál Európa kommunista és munkásmozgalmában., A kom­munista és munkáspártok ber­lini értkezletén világosan el­hangzott az antikommunisták és a szociálreformisták címére az a kijelentés, hogy az euró­pai kommunisták elutasítanak minden olyan politikát, minden olyan világnézetet, amely a munkásosztályt, a tőkés rend­szernek akarná alávetni. Az ér- tekezet egyértelműen kifejez­te az európai kommunista pár­tok elhatározását, miszerint se­gítséget nyújtanak a néptöme­geknek a békéért és a nemze­tek érdekeiért vívott harcban. A harc még nem ért véget, Spanyolországban a fa­sizmus hívei még nem tették le a fegyvert. Ám nem egy elszi­getelt autonóm erővel állnak szemben, hanem a világ forra­dalmi folyamata logikájának az erejével, amely a mai történe­lem mozgatóereje, és amelynek erős támasza a szocialista vi­lágrendszer. Ezért a reakció és a sötétség híveinek törekvését nem váltja meg a kapitalizmus a közelgő végtől. Spanyolor­szágban ma még számos anti­fasiszta. szervezet van betiltva és még nem engedték szabad­lábra mindazokat, akik a fran­kóista fasiszta rendszer ellen harcoltak. Sőt, formálisan még érvényben vannak a különböző frankóista fasiszta törvények is. Spanyolország új demokratikus alkotmányra vár. Eddig még nincsenek megoldva a nemze­tiségi problémák és a spanyol nép méltó élete számára annyi­ra fontos más szociális kérdé­sek sem. Abban a korszakban élünk, amikor minden út a szo­ciális igazsághoz, a tartós bé­kéhez, a kommunizmushoz ve­zet és ez egy olyan kincs, amely a spanyol népnek új erőt ad a szebb szocialista hol­napért vívott újabb küzdelmek­hez. HUBERT VRBA

Next

/
Thumbnails
Contents