Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)

1977-04-28 / 116. szám, csütörtök

A diódák és tirisztorok bölcsőjénél

Látogatás a ÖKD félvezetőket gyártó üzemében

Az ipar, az építészet, a mezőgazdaság és a többi ágazat gyors ütemű fejlődése következtében az energiaszükséglet is rendkívül gyors ütemben növekszik. Lehetőségeink és forrásaink azonban korlátozottak, ezért nagyon körültekintően kell gazdálkodnunk az erőművek teljesítményével. Az árammal egyre jobban takarékoskodunk ugyan az üzemekben és a háztartásokban, a gyárak egy része már az éjszakai műszakokat is bevezette, a még mindig üzemeltetett elavult, áramigényes gépek és berendezések, közlekedési eszközök rendkívüli „étvágya“ azonban ezeket a megtakarításokat is gyorsan felemészti.

Hogyan javíthatunk ezen a helyzeten? A szakemberek szerint a géppark sürgős korszerűsítésével, illetve a berendezések áramigényességének .csökkentésével. Enélkül elképzelhetetlen a gazdaságos és takarékos termelés, a hatékonyság fokozása.

Fordulat az erősáramú elektrotechnikában

A napokban ezekről a problémákról beszélgettünk a prágai ČKD félvezetőket gyártó üzemének dolgozóival. Jindrich Beneš mérnök, műszaki igazgatóhelyettes és Ota Valčík mérnök, a tudományok kandidátusa, az üzem kutatóosztályának vezetője már bevezetőben a technológiai folyamatokat, a munka termelékenységét, a termelés minőségét kedvezően befolyásoló félvezetők előnyeit hangsúlyozták, tekintettel az általuk megtakarítható nagy mennyiségű energiára, munkára és beruházásokra.

Az elektrotechnika szerves részét képező félvezetők hagyományai az ötvenes évekbe vezethetők vissza. Kezdetben a ČKD Stalingrad, a mai Elektrotechnikai Üzem foglalkozott eredményesen fejlesztésük és gyártásuk kérdéseivel. E tevékenység iránti fokozott érdeklődésnek volt köszönhető, hogy a félvezető alkatrésze — a diódák és a tirisztorok — sorozat- gyártásának a megkezdése valóságos fordulatot jelentett az erősáramú elektrotechnikában.

Megütik a világszínvonalat

A félvezetők „csodatevő“ tulajdonságai iránt érdeklődöm.

— Mielőtt erre a kérdésre válaszolnék, meg kell mondanom, hogy a gépiparban, az építőiparban, az élelmiszer-, a papír- és a vegyiparban ma még több százezer áramhajtású gépet üzemeltetnek, amelyeknek számos kiváló tulajdonsága mellett a legnagyobb hátránya, hogy a motor rotációja nem szabályozható — tájékoztat Beneš mérnök. A váltóáramnak egyenárammá való átalakítása rotációs áramváltó segítségével — óriási energiaveszteséggel jár. Az áram 80 százalékát a motor hajtása emészti fel, 20 százaléka pedig magában a gépben vész kárba. Ezzel szemben a félvezető alkatrészek nagy előnye igénytelenségük: az, hogy az áram átalakításakor jóformán nem fogyasztanak energiát.

Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy míg a diódák csupán egyenírányítják, a tirisztorok szabályozzák, vagyis adagolják az energiát, s ezért semmi sem vész belőle kárba.

A csak vízszintes helyzetben működő higanyos egyenirányítókkal ellentétben a félvezetők bármilyen helyzetben teljesítik küldetésüket, sőt a vibrálásnak és rázkódásnak is ellenállnak anélkül, hogy megrongálódnának.

A tirisztorok további előnye, hogy ugyanolyan jól elviselik az 50 fokos hideget, mint a

150 fokos meleget, tehát Szibériában vagy akár a trópusokban egyformán megbízhatóan működnek, és mert nincsenek mozgatható részeik, rendkívül tartósak. Mindezekkel a kiváló tulajdonságokkal magyarázható, hogy az üzem világszínvonalat megütő alkatrészeit a brnói nemzetközi vásáron már négy aranyéremmel tüntették ki.

Komplett félvezetős készülékek

Az üzemet évente az egész ország energetikai hálózata évi teljesítményének, vagyis kb. 3 millió kilowattórának megfelelő több százezer dióda és tirisztor hagyja el. Ennek az óriási mennyiségnek nagy részét a KGST-tagországokba, de több kapitalista országba is exportáljuk — folytatja Beneš mérnök, majd elmondja, hogy ugyanakkor komplett félvezetős készülékeket pl. hegesztőket, áramváltókat, elektrolízőröket és a technológiai folyamatok részbeni automatizálására szolgáló egyenáramú hajtó berendezéseket is nagy mennyiségben állítanak elő.

A termékeik iránti élénk érdeklődést a dolgozók természetesnek tartják, mert például a klasszikus rotációs hegesztőkészülékkel szemben az egyenirá- nyítású készülékek az 50 százalékos árammegtakarítást is lehetővé teszik. Ennek a magyarázata abban rejlik, hogy míg a rotációs hegesztők motorja állandó forgásban van, a félvezetős egyenirányílás jóvoltából a gép működik ugyan, de csak elenyésző mennyiségű áramot fogyaszt.

A diódákkal működő villanymozdonyok nálunk már a hatvanas évek elején meghonosodtak, a Szovjetunióban pedig pl. a réz és az alumínium elektrolízisére szolgáló hatalmas áramigényes berendezéseket már . 15 évvel ezelőtt ezekkel a félvezető alkatrészekkel látták el. Érthető tehát, hogy a kielégítő tapasztalatok alapján a mi villamosainkba is fokozatosan beszerelik a tirisztorokat és hogy pl. a Vítkovicei Vasmű vagy a Trineci Kohóművek hatalmas hengerpadjai sem nélkülözik már a tudomány és a technika e figyelemreméltó vívmányait.

Az Állami Energetikai Felügyelőség dolgozóinak megállapítása szerint a papírgyártó gépeknek tirisztorokkal való ellátásával a termelés 20 százalékkal emelkedett, az abszolút árammegtakarítás 14, a viszonylagos árammeg takarítás

pedig 28 százalékot tett ki. Hasonlók az eredmények a hengersorokká 14 kapcsolatban: a félvezetőknek köszönhető, hogy a munkatermelékenység 11 százalékkal^ emelkedett, és az árammegtakarítás meghaladta a 46 százalékot. A felügyelőség dolgozói kb. 40 ezer áramfogyasztó-berendezést ellenőriztek, amelyek évi fogyasztását 3 milliónál több megawattórára becsülik, és megállapították, hogy a berendezéseknek 53 százaléka túlságosan áramigényes, tehát nem felel meg a követelményeknek. Ezért korszerűsítésük a népgazdaság elsőrendű érdeke.

Költséges, de kifizetődő

Nincs is talán hazánkban már olyan nagyobb üzem — folytatja Beneš mérnök, amelynek ne lenne néhány félvezetős elektrotechnikai berendezése. Meggyőződésem, hogy egy-két éven belül egyetlen elektrotechnikai berendezésből sem fognak hiánybzni a félvezetők.

A félvezetők előnyei tehát egyáltalán nem lebecsülendők. Éppen ezért indokolt a kérdés: miért nem terjed gyorsabb ütemben a félvezetők alkalmazása hazánkban? Miért nem szerelik be haladéktalanul az elavult gépekbe és berendezésekbe a hiánycikknek nem tekinthető diódákat és tirisztorokat?

Ez a fejlesztési és a tervező- központoktól, az üzemek elhatározásától függ — hangzik a válasz. A félvezető-technika bevezetése ugyanis meglehetősen költséges, természetesen csak a bevezetése, mert a beruházási költségek — az árammegtakarítás, a berendezések biztonságos üzemeltetése, a technológiai folyamatok korszerűsítése, a munkatermelékenység növelése stb. jóvoltából — többszörösen megtérülnek. A beruházás tehát nagyon is kifizetődő.

De a félvezetőkkel szemben tanúsított bizonyos tartózkodásnak — a szakemberek szerint — más oka is van. Például a dolgozók egy része, ragaszkod va a megszokott eljárásokhoz, idegenkedik minden újdonságtól. A karbantartók nem szívesen válnak meg megszokott szerszámaiktól, azután meg az új munkamódszerek elsajátítása további ismereteket, tanulást igényel. De még ennél is különösebb egyéni „érdekek“ hatnak a félvezető-technika meghonosítása ellen. Nem titok ugyanis, hogy az üzemek nagy részében még teljes mértékben nem sikerült megteremteni az egészséges életkörülmények feltételeit. A zaj, a kigőzölgések, a por, a munkahe lyeken kiküszöbölésre váró minden ártalmas jelenség miatt a dolgozóknak bérpótlék jár. A félvezető-technika bevezetésével természetesen javulnak az életkörülmények, tehát megszűnik igényük a bérpótlék kifizetésére, ami egyéni érdekként ma még sok helyütt fékezi a haladást.

Örvendetes tény azonban — fűzi tovább a gondolatot Valčík mérnök —, hogy az Áliami Energetikai Felügyelőség javaslatára a kormány határozatot adott ki, amelynek alapján a műszakilag elavult, a termelés hatékonyságát csökkentő gépek és berendezések fokozatos kicserélésére kerül sor. A fejlődés, a műszaki haladás ugyanis megkívánja, hogy minél előbb búcsút mondjunk az elavult technikának.

Mit hoz a jövő?

A kutatóosztály dolgozóit jelenleg a hengersorok komplex automatizálásának a problémája fogalalkoztatja, de ugyanakkor — a termelés racionalizálását tartva szem előtt — a félvezetők teljesítményének fokozására, minél szélesebb kö rü felhasználására és minőségének a javítására is törekszenek. Kifogyhatatlanok az ötletekben, nem ismerik az egy helyben való topogást. Beneš mérnök szavai szerint ezt meg sem engedhetnék maguknak a tudományos-műszaki forradalom korában, mert minden körülmények közt lépést kell tartaniuk a fejlődéssel, hogy elegei tegyenek a KGST tagországokkal szemben vállalt szerződéses kötelezettségeiknek, s minden tekintetben kielégítsék a fokozott hazai és külföldi igényeket.

A hazai kínálat — a félvezető alkatrészeket tekintve — bőségesen fedi a keresletet. De mert a 20 év óta gyártott diódákat és tirisztorokat a szakemberek már a klasszikus termékek közé sorolják, nem elégszenek meg korszerűsítésükkel. További, újfajta alkatrészeket fejlesztenek ki — ma már a 7. ötéves tervidőszak feladataival is tisztában vannak —, hogy a félvezető-elektrotechnika minél nagyobb mértékben való alkalmazásával járuljanak hozzá a népgazdaság egyre növekvő igényeinek kielégítéséhez.

KARDOS MÁRTA

Szabó Béla, Forró János és Fehér Géza megbeszélik a legsürgősebb tennivalókat.

(A szerző felvételei)

Módosítják a vetési tervet

FOROGNAK, MINT A KÖRHINTA

A vontató gépek porfelhőbe burkolózva száguldanak az egyenletes parcellákon. Csak itt ott látszik a sík területen egy-^gy kisebb emelkedés. A végtelen tanyavilágban messze látni. Hétezer hektárra terjed ki '« Kolárovói (Gútai) Efsz földterülete. Ember legyen a talpán, aki naponta minden munkaszakaszra eljut. A vezetők kisebb járművekkel, főleg Trabant gépkocsival járják a határt. Szerintük ez az autótípus bírja legjobban az itteni mostoha körülményeket, a hajszát.

— Nincs megoldva a lánctalpas traktorok javításának problémája — mondja bosszúsan Rigó Ferenc főgépesítő

Április utolsó hetében bizony nem a legrózsásabb a helyzet a szövetkezetben. Hosszú ideig magas volt a Vág-Duna vizének szintje. Nagy területeket árasztott el a talajvíz. A Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium szakbizottsága is megállapította, hogy még a napokban is kétszázötven hektáros területen csak üggyel-bajjal dolgozhatnak a gépek. Megtörtént a döntés: módosítani kell a vetésterületet. A silókukorica helyén vetik a szemre termesztett kukoricát, hogy idejében beérjen. Nagy probléma, hogy a földparcellák „kisebbek lettek“. A traktorosok szerint ezt is a talajvíz idézte elő. A földtáblákon a nedvesebb területeket ki kell hagyni. Ilyen módon aprózódnak a parcellák. Ilyen esettel találkoztunk a halastó melletti dűlőben is.

— Forgunk, mint a körhinta

— mondotta Szabó Béla traktoros és Forró János gépkezelő.

— Naponta csak harmincöt hektárba vethetjük el a kukoricát.

— Igazuk van — bizonyítja Fehér Géza, aki lánctalpas traktorával a talajt készítette elő. — Ezt a gépet nem kis parcellák számára gyártották.

Nézegetjük a „Monoair“ ti- zenkétsoros automata vetőgépet. Ennek bizony árt a sok forgás, és csak akkor nagy a teljesítménye, hogyha hosszú parcellákon dolgozhat. Az egyik traktoros megjegyzi, hogy a szomszédos szövetkezetben hetven hektárt is bevetnek ezzel az új típusú géppel. Egyelőre a gútai szövetkezet föld- parcelláin még nehéz körülmények között folyik a munka. Lehet, hogy pár nap múlva javul a helyzet.

Rigó Ferenc főgépesítő egy poros Trabantból kászálódik ki.

— Dolgozunk, ahogy tudunk mondja. — Huszonnégy vető- géppeJ szórjuk a kukorica magját a jól előkészített földbe.

Ez a tavasz — amint megtudom tőle — bizony nagyon sok gondot, problémát okoz. Május elsejéig ezerhatsiáz hektár kukoricát akarnak elvetni, és be kell fejezni a négyszázhúsz hektár cukorrépa vetését is. Megkéstek, pedig szinte éjt nappallá tesznek, hogy a tavasziak magja idejében a földbe kerüljön. Tekintettel az áldatlan helyzetre egy repülőgépet is kaptak, amely fej trágyázza a búzát, és a kapások alá szórja a gyomirtó szert.

— Ilyenkor bizony elkellene több repülőgép is, de csak addig nyújtózkodhatunk ameddig a takaró ér.

A talajelőkészílési munkákat főleg a lánctalpas traktorokkal végzik. A kerekes traktorok az itteni talajviszonyok miatt kis teljesítményt nyújtanak. Sajnos, az annyira szükséges trakto- pok javítása lassai. halad. Az egyik DT 90-es lánctalpas traktor már két év óla a Veľký Krtíš-i (Nagykürtösi) Gép- és Traktorállomás javítóműhelyé ben vár orvoslásra“. Nemrég egy újai lánctalpast küldtek a gépállomásra abban a re>- ményben, hogy előbb visszakapják, mint a korábban küldött gépet.

— Jó lenne, ha felsőbb szerveink intézkednének a lánctalpas traktorok javításának biztosítására — javasolja a gépesítő. Figyelmbe kell venni azt is, hogy a mezőgazdasági üzemek egy része a mienkhez hasonló mostoha körülmények közölt dolgozik.

Persze más lenne a helyzet, hogyha elegendő alkatrészük lenne. Akkor talán a szövetker zet műhelyében megjavíthatnák a gépeket. Marosi Lajos vezetésével a javítóműhelyben dolgozó szocialista brigád tagjai a gabonabegyűjtő kombájnokat már kijavították, üzemképessé tették. A tizenöt kombájn közül már csak kettőn kell kisebb javításokat végezni.

A vezetőség éppen a tavaszi munkák idején döntötte el, hogy május elsejétől kezdve üj munkaszervezési formákat honosít meg. A főgépesítő és a főagronómus beleegyezésével két diszpécser dönti el, hogy a gépek hova mennek dolgozni. Pontosan meghatározzák a száztizenöt kerekes és a huszonöt lánctalpas traktor, valamint nuts gépek napi munkakörét. Ha valamelyik gépre már nincs szükség, akkor az illetékes csoportvezetők ezt jelentik a központnak. A rugalmas munkaszervezést segíti elő a hat rádióadó-vevő készülék üzemeltetése.

Ismétlődő záporok öntözik a földet. A gépek már nem húznak maguk után porfelhőket. Lazítják, törik, zúzzák a ragacsos rögöket, hogy a mag jó talajba hulljon.

BALLA JÓZSEF