Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)

1977-04-28 / 116. szám, csütörtök

V I L Ä G PROLETÁRJAI, EGYESÖLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1977. április 28. CSÜTÖRTÖK BRATISLAVA $ XXX. ÉVFOLYAM 116. szám Ára 50 fillér A valóságot - hatásosan A művészetnek az ember kulturális és műveltségi színvo­nalára gyakorolt hatását nem lehet felosztani. Egyik művé szeti ágazat sem helyettesíthető a másikkal, hiszen mindegyik fontos és sajátos szerepet játszik abban, hogy az ember töké­letesebb, műveltebb legyen. Létezik azonban olyan művészeti ágazat, amely vágyainktól, óhajainktól függetlenül, közvetle­nül befolyásol bennünket. A könyvet, ha akarjuk elolvassuk, ha akarjuk, nem, amikor megfelelő a hangulatunk, zenét hallgatunk, színházba, moziba csak akkor ülünk be, ha kedvünk tartja, környezetünkről, életünket körülvevő létesítményekről azonban akarva akarat­lanul tudomást kell vennünk. Ezek közé tartozik a városok és a falvak arculata, lakásaink, üzleteink, az üzletekben áru­sított tárgyak formája és így tovább. Lehet, hogy valaki túl­zásnak tartja, de tény: hétköznapjaink, a bennünket körül­vevő tárgyak szépségéért mindazok felelősek, akiknek társa­dalmunk jogot adott arra, hogy képzőművésznek nevezhessék magukat. Más művészeti ágazatokhoz hasonlóan képzőművészeti éle­tünkben az utóbbi időben szintén sokat beszélünk a szocia­lista realizmus módszeréről. Nyíltan meg kell azonban mon­danunk, hogy idáig képzőművészeink nem mindig fedezték fel ennek a módszernek sokrétűségét, lehetőségeit. Olykor mintha megfeledkeznének arról, hogy a szocialista realizmus módszerének semmi sem árthat jobban, mint a kényelmes témaválasztás, az elavult formai megoldások és a szűklátókö­rűség olyan értelemben, hogy például: én grafikus vagyok, mit érdekel engem a városrendezés! A szocialista realizmus ugyanis — különösen a képzőművészetben — nemcsak tehet­ség vagy szakmai felkészültség kérdése, hanem a viszonyok, a művész hozzáállásának egész rendszerét fejezi ki, kezdve a világnézetével, folytatva osztálynézetével egészen ahhoz a társadalomhoz fűződő őszinte kapcsolatáig, amelyben él és alkot. Tény az, hogy a művészeti alkotó tevékenység sajátos cselekedet és éppen ezért az osztályszempontból megosztott társadalomban ennek a tevékenységnek megosztott, korláto­zott jellege van. Ilyen szempontból tehát kifejezési lehetősé­ge, megnyilatkozási formája korlátozott. Marx és Engels A művészetről és az irodalomról című tanulmányában azon­ban többek között ezt írja: /„ .. . az ember, aki... kizárólag festő, szobrász és így tovább, már ezzel a megnevezéssel kifejezi szakmai fejlődésének irányát és függőségét a mun­kamegosztástól. A kommunista társadalomban nincsenek fes­tők, csupán olyan emberek, akik többek között festenek.“ Ha mélyen elgondolkodunk erről az idézetről, akkor szá­mos olyan tanulságot, összefüggést fedezhetünk föl, amelyek nagyban meghatározhatják képzőművészetünk további fejlődé­sét. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy olyan időben élünk, amikor Lenin elmélete a kultúra osztályjellegéről és a kétfajta kultúráról jóval mélyebb értelmet nyert és talán inég időszerűbb, mint születése idejében. A szocialista és a burzsoá kultúra harca napjainkban két fronton megy végbe. Egyrészt a kapitalista országokban, ahol a haladó művészet egyre inkább háttérbe szorítja a tőkések kilátástalauságut hirdető kultúráját. Másrészt az ideológiai harc részeként vi­lágméretű harc folyik kulturális fronton is. Ismét szükségszerűen-vissza kell térnünk a szocialista rea­lizmus módszeréhez. Korunk olyan feladatokat ró képzőmű­vészeinkre is, amelyekkel a múltban nem találkoztak. E ne­mes feladatok legfontosabbika az, hogy művészeink aktív részt vállaljanak a világ forradalmi átalakulásában és a kommu­nizmus felépítésében. A szocialista képzőművészetnek minden feltétele megvan ahhoz, hogy az embert tartalmas életre, munkára serkentse, tehát tehetségével, lelkesedésével társa­dalmunk érdekeit szolgálja. Az új feladatok színvonalas mun­kára ösztönzik képzőművészeinket is. Alkotó munkájuk során ők sem topoghatnak egy helyben, nem elégedhetnek meg az eddig ismert tartalmi és formai megoldásokkal. Csupán a ha­gyományokból — bármennyire is haladóak és gazdagok — már nem lehet megélni. Társadalmunk igénye, korunk paran­csa képzőművészeinktől is szüntelen útkeresést, újszerű al­kotásokat vár el. S itt mutatkozik meg a szocialista realizmus páratlan lehetősége. „Ez a módszer — mint az SZKP program­jában olvashatjuk — lehetőséget nyújt arra, hogy a világkul­túra minden haladó hagyományának felhasználásával a mű­vészek bátran kezdeményezzenek és tartalmas, újszerű meg­oldásokkal ábrázolják életünket.“ A szocialista képzőművészet kötelessége, hogy a realista hagyományok szüntelen fejlesztésén és gazdagításán kívül el­méleti szempontból is újat, értékesebbet hozzon a világ kul­túrájába. Egyrészt eszmei-esztétikai kritériumokban, másrészt pedig a kommunista társadalmat építő ember sokoldalú és mélységesen igaz ábrázolásában. A szocialista kultúra ugyanis nein tűri az egyoldalúságot és a szűklátókörűséget. S ami a legfontosabb, a szocialista művészet eszmeisége is merőben más. A burzsoá művészet ideológiai alapja a kilátástalanság és az antikommunizmus, viszont a szocialista művészet esz­mei és művészeti pillére a marxista—leninista világnézet, az osztályjelleg és a kommunista társadalom építésének nagy­szabású terve. Pártunk XV. kongresszusán hangsúlyoztuk: „Népünknek igényes kritériumai vannak a kulturális és művészeti alkotá­sokkal szemben. Azt akarjuk, hogy az valóban igaz és hatá­sos legyen. Éppen ezért a művészeti alkotások értékelésénél nagy követelményeket támasztunk mind esztétikai, mind pe­dig eszmei színvonalukkal szemben. A kommunista pártosság­tól áthatott művészet, amely a szocialista realizmus alkotó módszerével a művészi kifejezés formagazdagságával ábrázolja népünk sokoldalú életét és küzdelmeit, mindenkor élvezni fogja a párt és a nép támogatását.“ Ez a mélységesen igaz gondolat minden bizonnyal ösztön­zésül, iránytűként szolgál a Szlovákiai Képzőművészek Szö­vetségének tagjai számára is, akik minden bizonnyal ezután is igazolják, hogy alkotásaikkal a munkásosztály történelmi céljainak megvalósítását szolgálják. (Pravda) KOMMUNISTA- ES MUNKÁSPÁRTOK KÉPVISELŐINEK TANÁCSKOZÁSA PRÁGÁDAN A CSKP KB küldöttségét Vasil Bil’ak elvtárs vezeti (CSTK) — Prágában tegnap megkezdődött 75 kommunista- és munkáspárt képviselőinek ta­nácskozása a Béke és Szocializmus folyóirat 1974 januárja és 1977 márciusa közti Időszakban végzett munkájáról. Konsztantyin Zarodov, a folyóirat főszerkesz­tője előterjesztette a szerkesztőségi kollégium és a szerkesztőségi tanács tevékenységéről szóló jelentést. A beszámolói vita követte. A tanácskozáson részt vesz Csehszlovákia Kommunista Pártjának küldöttsége Vasil Bifak­nak a CSKP KB Elnöksége tagjának, a KB titká­rának vezetésével. A küldöttség további tagja: (an Fojtík és Josef Havlín, a CSKP KB Titkársá­gának tagjai; a KB titkárai, továbbá Antonín Vavruš, a CSKP KB nemzetközi politikai osztá­lyának vezetője, Vasil Bejda, a CSKP KB propa­ganda- és agitáciős osztályának vezetője és Pa­vel Auersperg, pártunk központi bizottságának képviselője a Béke és Szocializmus folyóiratnál. (Folytatás a 2. oldalon) Ľubomír Štrougal és Vilii Stoph megkezdték tanácskozásaikat Ünnepélyes fogadás a Ruzynéi repülőtéren • A pionírok vörös szegfücsokrokkal kö­szöntötték a vendégeket # Megkoszorúzták az Ismeretlen Katona sírját (CSTK) — Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök meg­hívására tegnap baráti munkalátogatásra Prágába érkezett Willi Stoph, az NDK Miniszter tanácsának elnöke. Látogatása során megvitatják a két ország közti sokoldalú együttműkö­dés elmélyítése terén elért eredményeket, és kitűzik a kap csolalok továbbfejlesztésének céljait. Az NDK Minisztertanácsá­nak elnökét útjára elkísérte Gerhard Weiss, az NDK Minisz tér tanácsának elnökhelyettese, Herbert Krolikowski államtit­kár, a külügyminiszter első he­lyettese, Gerhard Nitzschke, külkereskedelmi miniszterhe­lyettes és Kari Peuser, az Ál­lami Tervbizottság alelnöke. A feldíszített Ruzynéi repü­lőtéren az NDK kormányfőjét és kíséretének tagjait Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterel­nök, Václav Hüla, Josef Kor­eák, Karol Laco, Matej Lúöan és Jindrich Zahradnik szövet ségi minisz terel nök-helyet le­sek, Andrej Barcák külkeres­kedelmi miniszter, Bohuslav Chňoupek külügyminiszter és más vezető személyiségek fo­gadták. Továbbá jelen volt Gerd König, az NDK csehszlo­vákiai, František Hamouz ha­zánk NDK-beli nagykövete, va­lamint Teodor Has, Románia csehszlovákiai nagykövete, a prágai diplomáciai testület do­yen ja. Pontban délelőtt 10 órakor a vendégeket szállító különre- pülőgép megérkezett. Röviddel ezután a pionírok vörös szeg- fücsokrokat adtak át a vendé­geknek. A két ország állami himnu­szának elhangzása után Willi Stoph, az NDK Minisztertaná­csának elnöke, Ľubomír Štrou- gal csehszlovák miniszterelnök és Karel Rusov, a csehszlovák nemzetvédelmi miniszter első helyettese, a csehszlovák nép­hadsereg vezérkari főnöke el­vonult a repülőtéren felsorako­zott katonai díszegység előtt. Stoph elvtársat ezután köszön­tötték a többi csehszlovákiai vezetők, néphadseregünk tábor­nokai és az NDK csehszlovákiai nagykövetségének dolgozói. A repülőtéren megrendezett fogadás a katonai díszegység díszmenetével ért véget. Nem sokkal később Willi Stoph elv társ a Žižkov-hegyen az elesett forradalmárok indu­lójának kíséretében megkoszo­rúzta az Ismeretlen Ka lona sírját. Ezenkívül fehér kard­virágcsokorral lerótta kegyele­tét első munkáselnökünk, Kle­ment Gottwald és a háborúban elesett hősök emléke iránt. A koszorúzásra elkísérte őt Jind rich Zahradnik szövetségi mi­niszterelnök-helyettes és a kor­mány más képviselői. A délutáni órákban a prágai Hrzan-palotában megkezdődtek Ľubomír Štrougal csehszlovák miniszterelnöknek és Willi Stopnak, az NDK Miniszterta­nácsa elnökének megbeszélé­sei. Csehszlovák részről a tanács­kozásokon részt vett Jinricli Zahradnik szövetségi miniszter­elnök-helyettes, Andrej Barcák külkereskedelmi miniszter, Zde­nék Šedivý, az Állami Tervbi­zottság elnökhelyettese, Dusán Spácil külügyminiszter helyet­tes, František Hamouz, hazánk NDK-beli nagykövete és más vezetők. Az NDK tárgyaló küldöttsé­gében ott volt Gerhard Weiss, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Herbert Krolikowski ál­lamtitkár, a külügyminiszter első helyettese, Gerd König, az NDK csehszlovákiai nagyköve­te, Gerhard Nitzschke külkeres­kedelmi miniszterhelyettes és (Folytatás a 2. oldaton) Ľubomír Štrougal (jobbról) a Ruzynéi repülőtéren fogadta Willi Stophot. (Felvétel: CSTK) taiko befejezte indiai látogatását Két új* szovjet—indiai megállapodást írtak alá (ČSTK) — Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter tegnap befejezte hivatalos indiai látó gatását és Delhiből visszauta­zott a Szovjetunióba. Látogatása során megbeszé­léseket folytatott Atal Bihari Vadzspaji indiai külügyminisz­terrel. A két politikus meg­tárgyalt néhány nemzetközi kérdést, 'mindoneklőtt a lesze­reléssel, a közel-keleti hely­zettel, valamint az Indiai-óceán béke övezetévé való nyilvání­tásával összefüggő kérdé­seket. Andrej Gromiko és Atal Bi­hari Vadzspaji két új szovjet— indiai megállapodást írt alá. Ivan Grisin, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterhe­lyettese és P. Sz. Alekszander, az indiai kereskedelmi minisz­térium titkára 1977-re szóló árucsereforgalmi szerződést írt alá. Az indiai külügyminiszter szovjet kollégája tiszteletére Delhiben ünnepi ebédet rende­zett. Andrej Gromiko pohárkü- szöntöjében kijelentette, hogy a Szovjetunió és India nemze­teit- közös rokonszenv és ba­rátság köti össze. Ez a barát­ság megnyilvánult az indiai ipaF kiépítésében nyújtott se­gítségben, valamint a két or­szág szellemi értékeinek cse­réjében. A szovjet nép úgy tekint In­diára, hogy az a nehézségek ellenére is kitartóan keresi a haladáshoz, a korszerű gazdu- ság kiépítéséhez, a polgárok életkörülményeinek meg javí tásához, valamint egy ig.azsá yosabb társadalmi rendszerhez vezető utat. A szovjet nép tudja, hogy India aktívan részt vesz az el (Folytatás a 2. oldaion)

Next

/
Thumbnails
Contents