Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)

1977-04-22 / 110. szám, péntek

„A történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, bogy a munkásosztály forradalmi pártja olyan párt, amelyet a szocialista forradalom győzelméért és az új társadalom felépítéséért vívott harcban az egyedül helyes iránymutató, a marxizmus—leninizmus vezérel. Olyan párt, amely szoros kapcsolatban áll a tömegekkel, egész tevékenysége, minden törekvése a dolgozó ember javát szolgálja. Olyan párt, amely a demokratikus centralizmus, a magas fokú öntudat, a mindenki számára egységes fegyelem alapján áll. A proletár internacionalizmus pártja. Ilyen párt volt eddig, és marad ez után is Lenin pártja, a munkásosztály pártja, az egész szovjet nép harci élcsapata.”

A MUNKÁSOSZTÁLY élén

(Részlet az SZKP Központi Bizottságának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának a megünneplésére hozott határozatából.)

LENIN HARCA A SZOCIALISTA FORRADALOMÉRT, A MUNKÁSOK ÉS PARASZTOK HATALMÁNAK MEGTEREMTÉSÉÉRT

Lenin élete képekben

tasztrófa és hogyan harcoljunk ellene, a Megtartják-e a bolsevikok az államhatalmat című írását, és több más, a szocialista forradalom és az új rend megteremtése szempontjából alapozó fontosságú művét. írásai azon kívül, hogy új felfedezésekkel gazdagították a tudományos szocializmust, megalapozták a párt politikáját a szocialista forradalom győzel méért, az új társadalmi rend megteremtéséért, a proletárdiktatúra államának építéséért vívott harcban. Említett munkáiban mélyrehatóan kimutatta az imperializmus rabló jellegű természetét, megfogalmazott több fontos tételt az állammonopo- lista kapitalizmusról. Tanítása szerint: „A XX. században, a

kapitalista országban, nem lehet forradalmi demokrata az, aki nem mer a szocializmus jelé haladni.“ A történelem fejlődésének objektív menete olyan, hogy az állammonopolis ta kapitalizmusról „nem lehet előremenni anélkül, hogy ne a szocializmus felé haladnánk“. És ha a demokrácia valóban forradalmi demokrácia akar lenni „akkor a proletariátussal a legszorosabb szövetségben kell haladni, támogatni kell a proletariátus, az egyetlen következetes forradalmi osztály harcátTöbbször kiemelte az-t is, hogy a kapitalizmus keretei közt a legjelentősebb demokratikus reformok sem jelentenek még önmagukban áttérési a szocializmusra. Marx és Engels klasszikus tételeit a szociálre- formista és anarchista nézetekkel folytatott éles elvi harcban védte meg és sokoldalúan továbbfejlesztette,

L

enin tulajdonképpen nemcsak a szocialista forradalomba vezető út konkrét tervét, hanem a társadalom gyökeres átalakításának a programját is kidolgozta. Az 1917- es év derekán azt tartotta a legfontosabbnak, hogy haladéktalanul békét kell ajánlani valamennyi hadviselő népnek igazságos, demokratikus feltételekkel; el kell kobozni a földesúri földeket; államosítani kell a bankokat, a fontosabb iparágakat; az egész országban be kell vezetni a termelés és a termékelosztás munkásellenőrzését; meg kell szüntetni a nemzeti elnyomást, minden népnek meg kell adni az önrendelkezési jogot; erélyes és következetes harcot kell folytatni a földbirtokosok és a tőkések ellenforradalma ellen.

A közérthető és reális követelések a tömegek létérdekeit fejezték ki, és az emberek millióit arra ösztönözték, hogy küzdjenek a szovjetek hatalmáért, a szocialista forradalomért. A szovjetek hatalma megteremtéséhez szükséges feltételek létrejötte után így írt: „Miénk annak az osztálynak a többsége, amely a forradalom élcsapata, a nép élcsapata, amely magával tudja ragadni a tömegeket... Miénk a nép többsége... Miénk az előny, hogy olyan párt vagyunk, amely biztosan tudja, hogy az egész imperializmus és az egész mensevik meg eszer blokk hallatlan ingadozásai közepette milyen úton kell haladni... Miénk a biz tos győzelem ..

L

enin tanítását igazolta az élet, a gyakorlat. A ma százhét éve született gigászi egyéniséget, a rettenhetet- len elmét, a hajthatalan, szívós, vasakaratú embert a nemzetközi munkásosztály jogosan tekinti vezérének és az új világért folytatott küzdelem szimbólumának.

BALÁZS BÉLA

Lenin emigrációban. Párizs, 1910

Lenin orosz politikai emigránsokkal, útban haza. Stockholm, 1917. március 31.

Lenin beszédet mond a Marx és Engels emlékére állított emlékmű leleplezésén. Moszkva, 1918. november 7,

H. Karpinszkij, a bolsevik párt egyik veteránja találóan írta róla: „Pontosun meghatározta az osztályerők elhelyezkedéséi és az egyes osztályok céljait. Előre látta az események alakulását, hibátlanul kijelölte a párt politikáját, taktikáját, bátran kiadta az új jelszavukat, pontosan megjelölte még a napot is, amelynél tovább nem halasztható a párt döntő akciója.“ A forradalom zseniális vezérének és teoretikusának rendkívüli adottsága kölcsönösen a polgári forradalomból a szocialista forradalomba vezető úton, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméért vívott harc során domborodott ki, vált plasztikussá.

A februári polgári demokrati) forradalom hírére, amely 1917. március 2-án {az új időszámítás szerint március 15-én) érte, Lenin svájci emigrációjában, rövid egy hónap alatt (a hazájába történt visszatéréséig) több mint hatvan cikket, levelet és táviratot irt. Köztük a híressé vált Levelek a távolból című írást, amelyben megfogalmazta a párt politikai irányvonalának alapjait a cárizmus fölött aratott győzelem kiváltotta légkörben. A feladatot — a polgári forradalomból a szocialista forradalomba vezető út harci teendőit — annak alapján jelölte meg, hogy behatóan elemezte a cári önkényuralom megdöntése után kialakult oroszországi helyzet konkrét viszonyait. Elsősorban azt vette figyelembe, hogy újjászülettek a szovjetek, amelyeket Oroszország munkásosztálya forradalmi szervként, forradalmi cselekvésre hozott létre. A szovjetekben, a munkások és a parasztok forradalmi-demokratikus diktatúrájának szerveiben, a proletárhatalom várományosát, igazi képviselőjét látta. Hazatérése után kifejtette azt is, hogy milyen legyen a pártnak, a munkásosztálynak és szövetségeseinek a konkrét akcióprogramja. Az 1917. április 17-én ismertetett téziseiben így írt: „A mai oroszországi

helyzet sajátszerűsége az, hogy átmenet a forradalom első szakaszából, amely a proletariátus kellő tudatosságának és szervezettségének hiányában a burzsoázia kezébe adta a hatalmat, második szakaszába, amely a proletariátusnak és a parasztság legszegényebb rétegeinek kezébe kell, hogy adja a hatalmat.“ Az a felismerés, hogy Lenin a munkás-, katona- és parasztküldöttek szovjetjeiben a proletárdiktatúra államformáját látta, a szocialista forradalom szempontjából döntő jelentőségűnek bizonyult,

ugyanakkor e felismeréssel továbbfejlesztette az államról — a társadalom politikai szervezetének a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakának formáiról — szóló tanítást. Irányelvei értelmében a szovjetek (a munkások és parasztok) hatalmának a megteremtése azt jelenti: „hogy az egész régi államgépezetet ezt a bürokratikus, minden de mokratikus intézkedést gátló gépezetet radikálisan átalakítjuk, ezt az apparátust eltávolítjuk, és a szovjeteknek, azaz a nép, a munkások, a katonák és a parasztok szervezett és felfegyverzett többségének új, népi, vagyis valóban demokratikus apparátusával váltjuk fel, hogy a nép többségének nem.- csak a képviselőválasztásokkor, hanem az állam kormányzásában, a reformok és az átalakítások megvalósításában is kezdeményezési lehetőséget és önállóságot biztosítsunk.“

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt, még az emigrációban írta az Állam és a forradalom, A fenyegető kaÉletéről, munkásságáról már a kötetek tucatjait írták hazájában is, másutt is. Nagyságát, korszakos jelentőségét hívei és ellenfelei egyaránt elismerik. A gigászi egyéniség, a rettenhetetlen elme, a hajthatatlan, szívós, mindent legyőző vasakarat megtestesítőiének tekintik. Nem kétséges, hogy Marx és Engels mellett ő a proletariátus ügyének legnagyobb egyénisége. Személyében a kor leghaladóbb osztálya és legnagyobb ereje: a munkásosztály megfelelő harcost, méltó vezetőt kapott. Az általa teremtett párt a munkásosztály legmagasabb rendű szervezeti formája: élcsapat.

A lenini típusú párt tevékenységében a marxista—leninista tanításra támaszkodik. Tudományosan megvilágítja a társadalmi fejlődés törvényeit, megmutatja a társadalmi és a nemzeti elnyomás alóli felszabadításért küzdő dolgozóknak a jobb holnapba vezető utat. A marxizmus alapján állva fejleszti a forradalmi elméletet, és azt alkotőan alkalmazza gyakorlati munkájában. Ereje valamennyi pártszervezet, valamennyi párttag ideológiai és szervezeti egységében, akarat- és akcióegységében rejlik. Szervezeti alapelve: a demokratikus centralizmus megköveteli a párton belüli demokráciát a párttagok részéről az aktív pártmunkát, a vezetés kollektivitását, egyben a centralizmust: a pártnak egységes központból történő irányítását, a minden párttagra kötelező tudatos, szilárd figyelmet, megkívánja, hogy a kisebbség alávesse magát a többségnek, az alsóbb szervezet a felsőnek.

A lenini párt, az új típusú proletárpárt ideológiáját, jellegét és tevékenységét tekintve mélységesen internacionalista. Igazi proletár internacionalisták pártjaként alakult, nőtt fel és fejlődik. Soraiban — fajra és nemzetiségi hovatartozásra Való tekintet nélkül — a haladás ügyének legjobbjait egyesíti. A gigászi egyéniség, a rettenhetetlen elme, a hajthatatlan, szívós, mindent legyőző Vasakarat megtestesítőjének egyik legnagyobb érdeme az új típusú proletár pártról szóló tanítás kidolgozása, és az első ilyen pártnak — a világ marxistái számára példaképpé vált bolsevik, kommunista pártnak — a megteremtése.

Ám Lenin nemcsak új típusú pártot teremtett. A proletariátus vezetőjének elévülhetetlen érdeme az is, hogy pártja élén és támogatásával győzelemre vitte a szocialista forradalmat, és a dolgozó nép felemelése érdekében szőtt elképzeléseinek érvényét szerzett a gyakorlatban.

A

kik személyesen ismerték és megfigyelhették fc társadalmi viharok idején kifejtett tevékenységét, azt mond ták róla, hogy „forradalomra született“. Lenin valóban egész életét arra áldozta, hogy megvalósuljon a nagy humanista cél: az új világ megteremtése, a dolgozók felszabadítása a társadalmi és a nemzeti elnyomás alól. Törekvése eléréséhez a társadalmi forradalmon keresztül vezetett az út. A forradalmat bölcs, nehéz és bonyolult tudománynak tekintette. Ő azonban birtokolta a forradalomhoz szükséges ismereteket, Csodálatos érzékkel felismerte a helyzetet, és megszabta a cselekvés vezérvonalát! V»