Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)

1977-04-19 / 107. szám, kedd

h . ' '-’W MOSZKVÁBAN

(ČSTK) — Hafez Asszad, a Szíriái Arab Köztársaság elnöke, a szíriai Baath-párt főtitkára az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és a szovjet minisztertanács meghívására tegnap szíriai párt- és kormányküldöttség élén hivatalos baráti látogatásra Moszkvába érkezett.

A szíriai küldöttséget Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Nyikolaj Podgornij, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és Andrej Gromiko külügyminiszter fogadta.

**»%»«

MAROKKÓI CSAPATOK IS BEAVATKOZNAK A ZAIREI HARCOKBA

Ellentmondásos értesülések a Shabában folyó harcokról

(ČSTK) — A Zaire déli részén elterülő Shaba tartományban tovább folynak a harcok a kormánycsapatok és a népi felkelés erői között. A harcokba az utóbbi napokban első ízben marokkói katonai alakulatok is beavatkoztak, amelyeket múlt héten küldtek Zairébe azzal a céllal, hogy segítsenek a zairei hadseregnek a felkelés elfojtásában. A zairei hírügynökség, az AZAP bejelentette, hogy az „egyesített egységek“ (a zairei és a marokkói csapatok) a napokban ellentámadásba lendültek át és mintegy 20 kilométerrel előrenyomultak. A hírügynökségi jelentés földrajzilag nem részletezte az előrenyomulást.

A Shaba tartományban folyó harockról szóló hírek rendkívül hiányosak és ellentmondásosak,

mivel a zairei kormány külföldi újságíróknak megtiltotta, hogy a tartomány területére lépjenek.

A zairei konfliktus egyik legkevésbé várt fordulatával, a nyílt francia beavatkozással kapcsolatban rendkívül érdekes értesülést közölt a brüsszeli Le Drapeau Rouge, a Belga Kommunista Párt lapja. Eredetileg Belgiumnak kellett volna légi hidat biztosítani a marokkói csapatok számára Rabat és Kinshasa között, de a parlamenti választások előkészítő hadjáratának befejező szakaszában a kormány túlságosan kockázatosnak ítélt egy ilyen kezdeményezést. Ezért a belga miniszterelnök személyesen fordult Giscard ’dEstaing francia elnökhöz segítségért.

ZAIRE NE LEGYEN MÁSODIK VIETNAM

A Béke világtanács felhívása

A Béke világtanács Helsinkiben nyilatkozatot adott ki a zairei imperialista intervencióval kapcsolatban. A nyilatkozat felhívással fordul a világ haladó közvéleményéhez, hogy szervezzen tiltakozó akciókat az Egyesült Államok, Francia- ország, Belgium, valamint a reakciós afrikai rezsimek közös beavatkozása ellen a zairei

Békestaféta BelgráÉa

(ČSTK) — Elindult Helsinkiből Belgrad felé az a nemzetközi staféta, amely a tervek szerint június 15-én, a belgrádi tanácskozás megkezdésének időpontjában ér a jugoszláv fővárosba. A staféta tíz európai kapitalista ország területén halad keresztül és a benne résztvevő 50 nemzeti békevédő szervezet ily módon akarja támogatni a népek leszereléséért, a lázas fegyverkezés megállításáért folytatott harcát.

konfliktusba. A Béke-világta- nács felhívja a figyelmet arra, hogy a zairei konfliktus, ha elmérgesedik, a vietnami háború afrikai változata is lehet.

A Béke-világtanács felhívással fordult a haladó szervezetekhez, hogy közösen követeljék az idegen csapatok visszavonását Zaire területéről. Hangsúlyozza, hogy a világ közvéleménye elutasítja a Mobutu-re- zsim által terjesztett rágalmazásokat, amely szerint a Shaba tartományban dúló népi felkelés „invázió“, amelyben Kuba és a Szovjetunió is állítólag részt vett. Mindkét említett ország határozottan visszautasította ezeket a vádakat, amelyeket a Mobutu-kormány semmivel sem tud bizonyítani.

A Béke-világtanács felhívja az ENSZ-t és az Afrikai Egységszervezetet, hogy hozzanak hatékony intézkedéseket az imperialista agresszió megfékezésére Zairéban,

Az amerikai napi sajtó jelentéseiből az Egyesült Államok titkosszolgálatának újabb szégyenteljes tevékenységére derült fény. A Newsday New York i lap arról írt az elmúlt napokban, hogy a CIA az Egyesült Államokban és Nagy-Bri- tanniában zsoldosokat toboroz,

Hagyják békén o ClA-ügynöket!

1977.

ivľ 19.

akiket a zairei népi felkelés elfojtására akarnak Dél-Afrikába küldeni.

David Bufkin, az amerikai titkosszolgálat egyik régi „jól bevált“ ügynöke. Bufkin beismerte, hogy jelenleg zsoldosokat toboroz Zaireba olyan amerikai katonák körében, akik részt vettek a vietnami háborúban. Bufkin azt sem titkolta, hogy tevékenységéért a ClA-tól busás honoráriumokat kap.

Bufkin már a hatvanas években „sikeresen“ toborzott zsoldosokat a latin-amerikai és afrikai felszabadító mozgalmak elnyomására. Neve tavaly „tűnt fel“ismét, amikor az Angola- ellenes agresszióhoz toborzott zsoldosokat. A CIA mindeddig hivatalosan visszautasította, hogy részt vett volna az Ango- la-ellenes intervencióban, de a most napvilágot látott hír azt bioznyítja, hogy az akció mögött tavaly is a CIA ügynökök és zsoldosaik álltak.

Egy bizonyos John Stockwell nevezetű CIA-munkatárs a közelmúltban közzétette Turnerhoz, a CIA igazgatójához intézett nyílt levelét, amelyben többek között azt írja, hogy a CIA minden módon el akarta nyomni az angolai nép függetlenségi harcát. John Stockwell, aki annak idején az Angolába küldött zsoldos csapatot vezette és egyúttal a zsoldosok verbuválását ellenőrizte, most tiltakozik a CIA szennyes tevékenysége ellen.

Azt követően, liogy Bufkin törvénybe ütköző tevékenysége az angolai kormány ellen kiderült, az Egyesült Államok igazságügyminisztériuma a tiltakozó közvélemény hatására megígérte, hogy a CIA „foglalkozni fog“ a hírhedt zsoldos-tobor- zó ügyével. A valóságban azonban a CIA elutasította, hogy bármiféle tájékoztatást nyújtson Bufkinról a hatóságoknak és arra kényszerítette az igazságügyminisztériumot, hogy „hagyják Bufkint békében“.

A londoni Guardian ugyancsak foglalkozott a Bufkin-ügy- gyel. Á lap szerint Bufkin a hatvanas évek elején több zsoldos akciót vezetett Latin-Ame- rikában és Afrikában. Az angolai agresszió után „nyoma veszett“ majd hét hónap múlva felbukkant Rhodesiában, ahol a fajgyűlölő Smith-rezsim egységeiben harcolt a négerek felszabadító harca ellen.

Nagy-Britanniában a Bufkin- hoz hasonló ClA-ügynökök csábítják a zsoldosokat a zairei harcokba. A Bufkin-félék ugyan Mobutu zairei elnök nevében hívják a zsoldosokat Zaireba, de az egész akció mögött a CIA áll és a CIA pénzeli a zsoldosokat.

DAVID OWEN brit külügyminiszter Iszmail Fahml egyiptomi kollégájának meghívására április 24-én háromnapos hivatalos látogatásra Egyiptomba érkezik.

JAROSLAV JAKUBEC, a

CSSZSZK külkereskedelmi miniszterének helyettese csehszlovák kereskedelmi küldöttség élén Lisszabonba érkezett, ahol részt vett a portugál- csehszlovák kereskedelmi vegyes bizottság második ülésén.

MICHAL ŠTANCEL, a

CSSZSZK munkaügyi és szociális minisztere Várnába érkezett, hogy részt vegyen a KGST-tagországok állami szervei vezetőinek munkaügyi kérdésekkel foglalkozó tanácskozásán.

BUDAPESTEN tegnap megkezdődött a szocialista országok írószövetségei vezetőinek 14. tanácskozása.

VARSÓBAN tegnap megkezdődött a lengyel diákszövetség

II. kongresszusa.

Owen befejezte dél-afrikai látogatását

Kétségbe vonta útjának

eredményességét

(ČSTK) — David Owen angolai külügyminiszter befejezte egyhetes dél-afrikai körútját.

Owen tárgyalt Angola, Botswana, Mozambik, Tanzánia és Zambia elnökével, a zimbabwei felszabadítási mozgalmak képviselőivel, valamint Rhodesia és a Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző rendszereinek vezetőivel a rhodesiai helyzet „megoldását“ szorgalmazó angol—amerikai tervről. ,

A zimbabwei felszabadítási mozgalom vezető képviselői joggal mutatnak rá a múlt évi genfi Rhodesia-konferencia sikertelensége, amelynek elhúzódó tárgyalásai abban csúcsosodtak, ki hogy Zimbabwe népére a helyzet neokolonialista megoldását erőszakolják rá.

David Owen hazaérkezése után Londonban sajtókonferenciát tartott, melyen kétségbe vonta útjának sikerességét, mikor kijelentette, hogy nem hisz a rhodesiai válság békés megoldásának lehetőségében.

Brandt az enyhülés kilátásairól

Nem indokolt a borúlátás

(ČSTK) — A feszültség enyhülésének kilátásait nem kell borúlátóan értékelni, de fel kell lépni a helytelen értékelések és az illuzórikus elképzelések ellen — jelentette ki Willy Brandt, a nyugatnémet szociáldemokrata párt elnöke a Szocialista Internacionálé vezető pártjai képviselőinek amszterdami konferenciáján.

Brandt hangsúlyozta, hogy az enyhülési politika lényege és célja sohasem volt az, hogy felszámolja a keleti és nyugati különböző társadalmi rendszerű országok közötti ellentéteket. Sokkal inkább a cél az, hogy az ellentétek létezése közepette keressük az egymás mellett élés lehetőségeit, csökkentsük a veszélyes feszültséget és egyidejűleg keressük a közös érdekeket minden téren.

Készülődés a londoni nyugati csúcsra

(ČSTK) — Roy Jenkins, az Európai Közösségek Bizottságának elnöke Washingtonba érkezett,' hogy Carter amerikai elnökkel és a washingtoni kormány további tagjaival eszmecserét folytasson a május elején Londonban sorra kerülő nyugati csúcsértekezlet előkészületeiről. Mint ismeretes, a londoni csúcson mindenekelőtt a tőkés gazdasági válság legégetőbb problémái szerepelnek a napirenden.

Roy Jenkins találkozik Vance külügyminiuszterrel és Blu- menthal pénzügyminiszterrel is.

Az imperializmus nem utolsó veresége

A Kuba-ellenes intervenció kudarcának 16. évfordulója

Az 1961-es kubai forradalom győzelmével új fejezet kezdődött a szigetország életében. Felszabadult az addig elnyomott, kizsákmányolt ország és megkezdődött az addig elmaradott területek fejlesztése. A falvakat ún. „alfabetizátorok“ keresték fel, hogy megtanítsák a lakosságot írni, olvasni. Mocsarakat szárítottak ki, új, emberhez méltó lakásokat építettek a falusi lakosság számára, utakat, gyárakat építettek, közművesítettek, kiépítették az egészségügyi hálózatot, gondoskodtak a dolgozók üdültetéséről.

Az USA imperialista körei érdekeik veszélyeztetését látva gazdasági embargót rendeltek el Kubával szemben. A kubai kormány válaszul államosított 167 amerikai vállalatot másfél milliárd dollár értékben.

Az észak-amerikai imperializmus erre taktikát változtatott, nyílt akcióval próbálkozott. A CIA szervezni kezdte külföldön a kubai emigránsokat egy később végrehajtandó invázió céljaira. Az akció nem késett sokáig. 1961. április 15-én hajnali 6 órakor B—26- os repülőgépek bombázást hajtottak végre kubai repülőterek ellen, mintegy előkészítve a két nappal későbbre tervezett inváziót.

Április 17-én a kubai ellenforradalmárok Nicaragua és az USA területéről Washington támogatását élvezve partra szálltak Playa Gironnál, Las Villas tartomány déli részén. Az 1600 főnyi zsoldos sereget 14 egységből álló flottilla szállította partra az Egyesült államok flottaegységeinek felügyelete alatt. A zsoldosoknak nehézfegyverek, páncélos egységek, ejtőernyős alakulatok, tengeralattjárók és mintegy 36 repülőgép álltak rendelkezésükre.

Kora hajnalban, még sötétben tolvaj módra lopakodtak be az országba, számítva a meglepetésre és katonai fölényükre. A forradalmi kormány első jelentése így számolt be erről: „Azért jönnek, hogy elvegyék a földet, amelyet a forradalom a parasztok és szövetkezeti tagok kezébe adott. Ismét eljönnek, hogy elvegyék gyárainkat, bányáinkat és cukorgyárainkat, a nép tu* lajdonát. Mi harcolunk gyáraink, cukornádültetvényeink és bányáink megvédéséért. Ok azért jönnek, hogy elvegyék a parasztok fiaitól és lányaitól az iskolákat, amelyek a forradalomnak köszönhetők; mi parasztgyermekeink számára -védelmezzük iskoláinkat. Ok azért jönnek, hogy megfosszák a fekete férfiakat és nőket emberi méltóságuktól, melyet visszaadott nekik a forradalom; mi azért harcolunk, hogy egész népünk ne veszítse el ezt a legnagyobb emberi méltóságot. Ok azért jönnek, hogy tönkretegyék hazánkat, de mi megvédjük!“

A kubai nép történelme folyamán az első katonai vereséget mérte az imperializmusra. Felmorzsolta az agresszorok erőit. S mi maradt hátra? Elsüllyesztett hajók, lelőtt repülőgépek, szétlőtt páncélosok, rengeteg halott és eltűnt katona és 1179 fogságba esett zsoldos.

A Pentagon és a CIA katonai szakértői bizonyára még ma sem tudják túltenni magukat a kérdésen, hogyan Is kerülhetett sor erre a vereségre. Nem értik, hogy a harcot kubai részről a magas fokú erkölcs és hazafiság, a méltóság vagy a szégyen, az igazságosság kérdése döntötte el. Noha az egész harc mindössze 72 óráig tartott, ez nem jelenti azt, hogy nem volt nagy a veszély. Elsöprő győzelmet aratott a kubai nép, de nagy áldozatokat is hozott, sok munkás, paraszt, katona és polgári lakos vesztette életét.

Az Egyesült Államok az első pillanatban tagadta, hogy részt vett volna ebben a szégyenteljes akcióban, de a tények annyira nyilvánvalóak voltak, hogy a világ közvéleménye kategorikusan elítélte az USA-t, mint az agresszió tagadhatatlan szervezőjét és megvalósítóját.

A Disznó-öbölben aratott győzelem után mondotta Che Guevara, a felejthetetlen kubai hős: „Az első győzelem ez, de nem az utolsó. Az imperialisták további vereséget szenvednek el.“ Valóban látnoki szavak voltak ezek, amint arról a vietnami, az angolai nép és más népek ragyogó győzelmei tanúskodnak. E győzelmek az egész világon erősítik imperialista-ellenes pozícióikat az emberiség számára oly jelentős történelmi pillanatokban, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó megünneplésére készülünk.

SEVERINO MANSUR JORGE, a Kubai Köztársaság bratislavai főkonzulja

Hamis kampány

az „emberi fogok" védelmére

(ČSTK) — Carlton Goodlett, az amerikai lapkiadók társaságának elnöke táviratot intézett James Carter elnökhöz, amelyben leleplezi a washingtoni kormánynak az „emberi jogok“ védelmében folytatott kampányának kétarcúságát. A néger

képviselő figyelmezteti az elnököt a kampány hamisságára és hangsúlyozza, hogy otthon, az Egyesült Államokban is amerikaiak milliói számára nem biztosított az egyik legalapvetőbb emberi jog, a munkára való jog.

Benjamin Chavis néger lelkész, polgárjogi harcos látható a képen, akit az ún. wilmingtoni tízekkel együtt hamis vádak alapján 34 évi börtönbüntetésre ítéltek. Chavis levelet intézett Carter elnökhöz, melyben követeli, hogy bocsássák szahadon vala- mennyi politikai foglyot az Egyesült Államokban. Többek között ezt írta a levélben: „Milyen jogon hangoztatja kormányunk, hogy támogatja az emberi jogokat, amikor idehaza az országunkban a büntető törvénykönyv segítségével maga is megsérti azokat. Chavis levelére a mai napig sem érkezett válasz az elnöktől. »4