Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)

1977-03-10 / 68. szám, csütörtök

Kapcsolatteremtés — filmmel Akár a film hetének is ne­vezhetnénk február utolsó hé­té*: Bratislavában rendezték meg a cseh és szlovák filmek fesztiválját, ugyanakkor több szlovákiai városban és faluban is bemutattak egy-egy alkotást az újabb termésből, méghozzá az alkotók, rendazők, operatő­rök. színészek részvételével. Te­hát a közönség személyesen üdvözölhette a cseh és szlo­vák filmművészet képviselőit, akik a bemutatókat követő ta­lálkozókon sok kérdésre adtak választ, miközben maguk is hasz­nosítható tapasztalatokat, isme­reteket gyüjthettek. Okos ötlet volt így kiszélesíteni a feszti­vált, az ilyen találkozók haté­konyan teremtenek és mélyíte­nek kapcsolatot a művészet és a közönség között. Mi az Erjedő bor című cseh film bemutatójára látogattunk el, amelyet Légen rendeztek. A korszerű és szép művelődési otthon nem először volt színhe­lye ilyen rendezvénynek, jő es7tend5vel ezelőtt itt tartották meg a Ha boldog ukarsi len­ni című szovjet film csehszlo­vákiai bemutatóját, telt ház előtt. A légiek most is szép számban köszöntötték a film­küldöttség tagjait, közöttük Václav Vorlíček rendezőt, Jo­sef Illik operatőrt, Slávka Bu- dínová filmszínésznőt és Jurij Kusnyirenko dramaturgot, a Szovjetunióból. A megnyitó be­széd után vriágokkal és emlék­tárgyakkal kedveskedtek a ven­dégeknek, majd Václav Vorlí­ček szólt röviden u közönség- íz, amelynek soraiban fiatal és Idősebb arcokat egyaránt lát­hattunk. A filmről többször írtunH, most csak annyit, hogy cselek­ménye 1968-ban játszódik, egy dél-morvaországi faluban. Jan Kozák ötletének és forgató­könyvének alapján Václav Vor­líček a humor és a szatíra esz­közeivel jellemző eseteket, ese­ményeket elevenít föl, így a film egyszerre szórakoztató és elgondolkoztató. * * * A vetítés után került sor az alkotók és a közönség találko­zójára. A tágas klubhelyiségben jobbára fiatalok foglaltak he­lyet. Kérdések hangzottak el a filmmel kapcsolatban, legtöbb a rendező felé, aki jó humorral fűszerezte válaszait. Kedves pil­lanat volt, amikor a találkozó végén szót kért Jurij Kusnyi­renko és átadta a légieknek Valentyina Tyelicskina üdvöz­letét. A bájos színésznő, aki a Ha boldog akarsz lenni című film bemutatóján találkozott a falu lakóival, kérte a drama­turgot, feltétlenül menjen el Légre s a nevében kíván jon sok boldogságot a kedves emberek­nek, mondja meg, hogy forrón üdvözli őket? * * * Sajnos, nem sikerült hosszáb­an elbeszélgetni Václav Vorlí- čekkal, a találkozó után azonnal indult vissza a filmküldöttség. Mindössze két kérdés megvála­szolására futotta a rendező ide­jéből. Elmondta, hogy rendkí­vül érdekli a falusi élet, a fa­lusi ember jelleme, annak el­lenére, hogy keveset tartózko­dott falun, gyermekkorában is inkább csak szünidőben. — Nagyszerű dolog emberek­kel, egy-egy tájegység jelleg­Jelenet az Erjedő bor című cseh filmből Václav Vorlíček rendező (Gyökeres György felv.) zetességeivel ismerkedni. Ha fa­lura megyek, órákat töltök a kocsmában, beszélgetek az em­berekkel, faggatom őket. Ha viccet hallok, megörülök neki, ki tudja, egyszer még fölhasz­nálhatom valamelyik filmem­ben. A Csallóköznek is meg­vannak a maga szépségei, jel­legzetességei. — Véleménye szerint mi a különbség a cseh és a magyar humor között, persze, ha ismeri az utóbbit? — Hogyne ismerném, jó ba­rátaim a magyar filmesek, kü­lönösen Máriássy Félixre em­lékszem szívesen. Egy-egy po­hárka bor mellett sok anekdo­tát elmeséltünk egymásnak, an­gol vagy német nyelven, s úgy gondolom, hogy nincs különb­ség a cseh és a magyar humor között, azonos forrásból táplál­koznak, azonos a gyökerük is. * # * Végezetül egy megjegyzés a találkozó margójára. Nem hagy­hatjuk szó nélkül, hogy sem a megnyitó szövegét, sem pedig Václav Vorlíček vetítés előtti szavait, amelyekben filmjéről szólt, nem tolmácsolták magyar nyelven. Amikor a falu lakói­nak nagy többsége magyar aj­kú. Bizonyára több kérdés hang­zik el a beszélgetés során, ha a szóvivő nem a vége felé je­lenti ki, hogy lehet magyarul is kérdezni. A közönség egy ré­sze így „kimaradt“ a filmből. Holott kultúrpolitikánk célja éppen a széles néprétegek ak­tivizálása, bekapcsolása a köz- művelődési folyamatba, hogy szocialista művészetünk értékei minél több emberhez jussanak el. Anyanyelven is. BODNÁR GYULA Gondolatok a könyvtárról AZ OLVASÁS NEVELŐ HATÁSA Az ifjú nemzedéket ma úgy kell felkészíteni az életre, hogy ne csak alkalmazkodni tudjon a gyorsan változó világhoz, hanem maga is aktív tényezőjévé váljon a társadalom, a tudomány és a technika gyors ütemű fejlődésének. A tudomány hatalmas léptekkel halad előre, s csak azokból lesz igazi szakember, akik e tempóval lépést tudnak tartani. Ennek pedig nélkülözhetetlen követelménye az olvasás és a tájékozódás. A szülők, a pedagógusok és a könyvtárosok feladata megszerettetni a gyermekkel a könyvet, az olvasást. A gyermeket a könyvekhez elvezet­ni nem könnyű feladat. Elsősorban az olvasás-ta­nítás módszerétől függ, hogy megszeretik-e a gyermekek a könyvet, az irodalmat. A kezdeti nehézségek leküzdése után fontos a tudatos ol­vasás kialakítása. Az olvasást már kisiskoláskor­ban életre szóló igénnyé, szükségletté kell ten­nünk. „Aki tizennégy éves 1 óráig nem barátko­zik meg a könyvekkel, aligha pótolhatja ké­sőbb ..." — írja Darvas József. Az iskola és a könyvtár jó kapcsolatának fon­tos szerepe van abban, hogy a gyermekek éle­tének és környezetének elválaszthatatlan tarto­zéka legyen a könyv. Az együttműködés formái változatosak. Lényeges, hogy a könyvtárosok a pedagógusok közreműködésével megfelelő szín­vonalú és tartalmú rendezvényeket szervezze­nek. Hatásos tájékoztató forma a csoportos könyvtárlátogatás. Tapasztalatból tudom, hogy a kisiskolások is nagy érdeklődéssel ismerkednek a könyvtár rendszerével és a könyvtáros munká­jával. Nagy élmény számunkra, ha lehetővé tesz- szük, hogy egy-egy témával kapcsolatban maguk keressék ki a polcokon a megfelelő könyveket. A könyvismertetésekkel egybekötött könyvaján­lások önálló olvasásra serkentik őket. A könyvtár vonzóereje a kis olvasók számára a játékos módszerekben rejlik. Egy-egy mesét a gyermekek nagy örömmel dramatizálnak s így a rendezvény (mesedélután) aktív alkotóivá vál­nak. A közösen meghallgatott és eljátszott mese közös élménnyé alakul, maguk jellemzik a sze­replőket és eljutnak a véleményalkretvísig. Egyé­ni alkotókedvük nyilatkozik meg abban is, ha a hallottak alapján illusztrációkat készítenek és kis kiállítást rendeznek belőlük. A különböző témacsoportok alapján levezetett könyvismerte­tések, felolvasások, beszélgetések jó alapul szol­gálnak játékos vetélkedők szervezéséhez is, mint például Ki mit tud a természetről?, Irány a vi­lágűr!, Mese és valóság, Ember és a természet stb. Az önképzés fejlesztésére megfelelő lehetősé­get nyújtanak a könyvbarát körök. Létrehozásuk­ban fontos az iskola pionírszervezetének és a könyvtárnak a szoros együttműködése. A könyv­barát körök összejöveteleiket a könyvtárban tart­ják, ahol a könyvtáros nemcsak ismerteti a könyvtár munkafolyamatait, hanem rávezeti a gyermekeket a könyvtárhasználatra is. Ezeken a foglalkozásokon fontos az egyéni érdeklődés figyelembevétele. Az ismeretterjesztő előadások, könyvismertetések, játékok, beszélgetések jelle­gét a hallgatók életkora határozza meg. A könyvtárban megtartott irodalom-, történe­lem-, esetleg földrajz-, biológia- vagy fizikaóra elősegíti az eddig elsajátított ismeretek bővíté­sét, elmélyítését. Ezeknek az óráknak a fő cél­juk, hogy kézikönyveket adjunk a tanulók kezé­be s megtanítsuk őket használatukra. Ez a for­ma hívja fel figyelmüket arra, hogy a könyv kiegészíti tudásukat s a tankönyv mellett segéd­eszközé válik. Egy-egy kérdés felvetése kap­csán a könyvtáros és a gyermekek együtt gon­dolkodnak. A közös, hangos gondolkodással a gyengébb tanulókat is szellemi munkára serkent­jük. A könyvtári szolgáltatás a korszerű műveltség megszerzését segíti elő. Az egyéni és csoportos beszélgetések és az iskolában való tájékozódás alapján a tanító és a könyvtáros közösen irá­nyíthatja az olvasást. A rendszeres olvasás nem hátráltatja a tanulást; alaposabbá, szélesebbé teszi a gyermek tudását. A szülő, a pedagógus és a könyvtáros közösen munkálkodjon azért, hogy minél több gyermek váljon olvasó tanuló­vá. Rövid fejtegetésemet Kosztolányi gondolatá­val zárom: „A gyermeknek olvasnia kell. Nem sokat kell olvasnia. Jót kell olvasnia. Az ilyen olvasmány táplál.“ POLÁK MARGIT Eredményes kulturális tárgyalások Pozsgay Imre kulturális miniszter nyilatkozata Pozsgay Imre, a Magyar Népköztársaság kulturális mi­nisztere, aki a csehszlovákiai magyar kulturális napok alkal­mából hivatalos küldöttség élén látogatást tett és tárgyalásokat folytatott Csehszlovákiában, nyilatkozott az MTI munkatár­sának. Elmondta, hogy a feb­ruár 28. és március 8. között lezajlott program viszonzása volt az ősszel Magyarországon megtartott csehszlovák kulturá­lis napoknak. — Az ilyen kulturális napok — igazi értelme és tartalma ab­ban van, hogy ismételten fel­hívjuk a figyelmet országaink kulturális értékeire, vívmányai­ra, de igazán csak akkor töltik be hivatásukat a rendezvények, ha a mindennapokba is átvi­szik a kulturális értékeket — mondotta a miniszter, aki tár­gyalásaiul is nyilatkozott. — A kulturális napok ese­ményeit összekötöttük hivata­los magyar kulturális delegá­ció látogatásával. Küldöttsé­günket fogadta Josef Havlín elvtárs, a CSKP KB titkára és Matej Lučan elvtárs, a szövet­ségi kormány miniszterelnök­helyettese. Szlovákiai látoga­tásunk során találkoztunk a szlovák párt és a kormány ve­zetőivel is: Ľudovít Pezlár KB- titkárral és Július Hanus mi­niszterelnök-helyettessel. Dr. Milan Klusak cseh kultu­rális miniszterrel tájékoztattuk egymást a legutóbbi, tavaly ok­tóberi találkozásunk óta tör­tént művelődéspolitikai esemé­nyekről, fejleményekről, és megtárgyaltunk néhány gyakor­lati kérdést is. Miroslav Válek szlovák kulturális miniszterrel — a kulturális eredményeinkről való kölcsönös tájékoztatáson kívül — hasonló gyakorlati kér­déseket vitattunk meg. Szóba hoztuk egyszersmind az orszá­gainkban élő szlovák, illetve a csehszlovákiai magyar nemzeti­ség kulturális életének, tan­könyvvel való ellátásának problémáit is. Kifejtettük a pártkongresszusunkon is meg­fogalmazott álláspontot, hogy az országainkban élő nemzeti­ségeket a politikai, a társadal­mi és a kulturális életben egy­aránt hídnak tekintjük. Erősíte­ni kell az információt és a kö­zös értékelésre való törekvést közös történelmünk progresszív hagyományainak megítélésében. Ezt a törkevést érzékeltük, cseh és szlovák partnereink részéről is. így épülnek a h;dak Miroslav Válek gyermekverskötetéröl A Madách Könyvkiadó egyik legújabb kiadványa Miroslav Válek szlovák költő „Tramtará- ria“ című gyermekverskötete, amely a szerző 1974-ben meg­jelent eredetijének fordítása. Az ízléses könyvecske a kilenc éven felüli olvasóknak készült. Miroslav Válek költészetével a nyitrai Pedagógiai Főiskolán ismerkedtem meg közelebbről. 1963-ban szemináriumi dolgoza­tot írtam zsilett-vékony köte­teiről; lehet, hogy ez a néhány oldal terjedelmű tanulmányocs- ka a szerzőről készült első magyar gyorsfénykép? Már ak­kor tetszett a költeményeiből kisugárzó európaiság: Válek eredeti metafőrákkal, hasonla­tokkal, képekkel dolgozik, az­az egyéniség, s teszi mindezt gyermekverseiben is olyan könnyedséggel, ahogyan csak az igazán tehetséges alkotók tudják. Az ember akaratlanul is összeveti e verseket a ma­gyar költeményekkel, s megál­lapítja, hogy az ötvenesztendős poéta-miniszter f miniszter-poé­ta?) mindenekelőtt a témalá- tásban és a fantázia léggömb­jének jó magasra röpítésében tanulmányoznivaló. Stílusa nem rokon a weöresivel, verseiben nem zenél csemballó; talán Tamkó-Sirató Károly áll hozzá a legközelebb. Hazai magyar gyermekversíróink a kötöttebb, a valóságtól nehezebben elsza­kadó költészetet művelik. Alko­tásaik inkább emlékeztetnek egy-egy kiskertben nyiladozó tulipánra, jácintra, mint mond­juk egy Tejútra-tévedt csilla- gocskára, amely félénken pil­log az óriásködök köpenye alól. Magyarán: Válek gyermekver­seiben Is a kozmosz lakója: Megérkeztek a legelső Hold-hírek: tudományt ott nem bifláz a Hold-gyerek, vakáció van havonta, féléves, az iskola szigorúan önkéntes. Kötelező tárgy a foci, hoki, vízilabda, fagylalt, torta az ebéd naponta. Azonkívül az is hírlik: ott a nyelvtant tudni nem illik, eltörölve földrajz, számtan .. . (Részlet a „Hírek a Holdból“ című versből) A „Trumtarária“ nemcsak azért szép könyv, mert szép versek vannak benne. Válek- kel egyenrangú alkotót ismer­tünk meg az illusztrátor Miro­slav Cipár személyében, aki a fantázia léggömbjén éppen olyan, magasra emelkedett, akár a szerző. Rajzai valódi gyermekrajzok, a színek és for­mák szemet-lelket gyönyörköd- tetők. Rab Zsuzsa kiváló műfordító, különösen oroszból készített versátültetéssel sikerültek. Jó munkát végzett a Válek-költe- ményekkel is, de nem átlagon felülit. „Három okos megy be­járni Tramtaráriát“ — ez a kö­tet nyitósora; én kissé magyar­talannak érzem. Sikerült vi­szont például a „Hogyan ve­szett nyoma együgyű Jankó­nak?“ fordítása: Megesett egy jó eset. Nem mese ez, így esett! fél végén, nyár elején, szeptembernek közepén — nem játék ez, tréfa sem, ez komoly dolog — éjfélidőn hirtelen napfény zuhogott. (Részlet) A „Tramtarária“ című Ma­dách-kiadvány jó példa arra, hogyan nézzen ki egy gyerme­kek számára készült könyv. Nem tartalmaz túlságosan hosszú verseket és nem is so­kat: tizennégyet Az illusztrá­ciók továbbéltetik a sorokból felröppenő gondolatokat, nin­csenek összezsúfolva, összezsu- gorítva. Bizonyosra vehető, hogy a 7800-as összpéldányszám [eb­ből 6100 a Móra Ferenc Könyv­kiadó részére, Magyarországra került) elfogy, mert az ilyen módon „megkomponált“ művet szívesen helyezi el könyvespol­cán akár a felnőtt, akár a gyermek. Ki tudja, felmérte-e már va­laki, hány szlovák és cseh szer­ző jelent meg nálunk magya­rul az eltelt negyedszázadban, hány példányban jutottak el müveik a magyar olvasóhoz? A könyvek zömét — közösen egyezmény keretében — átve­szi a Magyar Népköztársaság.) Miroslav Válek „Do Tramta- rárie“ gyermekverskötete 1974- ben látott napvilágot a brati­slavai Mladé letá gondozásá­ban, és két évvel később már magyarul olvashatjuk. Most, amikor Ady Endre és Fábry Zoltán születésének ju­bileumait ünnepeljük ország­szerte, mondjuk el örömmel kettejük kapcsán azt is, hogy rendkívüli szellemi erőfeszíté­seik időnként már a gyakor­latban is meghozzák az ered­ményt. A kapcsolatteremtés egyik kézzelfogható példája a Válek-könyv is: így, ilyen ap­ró elemekből épülnek a hidak, ilyen — bár ezúttal csak ti­zennégy verset tartalmazó — könyvecskék az eredményei az Ady-sugalmazta, Fábry-hirdette eszméknek. BATTA GYÖRGY 1977. III. 10. 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents