Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)
1977-03-05 / 63. szám, szombat
Az európai kultúra és civilizáció bölcsője iránt százezrek érdeklődnek. Nem csoda tehát, hogy a narancs- és olajfák, a ciprusok és a virágzó leanderek közt lépten-nyomon útleírásokkal, prospektusokkal és térképekkel felszerelt turistákkal találkozunk. Hozzánk hasonlóan ők is a klasszikus stílusú látványos épületekben «3 maradványaikban gyönyörködnek, s egyik műemléket a másik után kapják lencsevégre. A felejthetetlen benyomások azonban tetőpontjukat mégiscsak a monda- és mesevilág fővárosában, Athénben érik el. Kétségtelen: akik egykor elhatározták, hogy ezen a terméBritish Múseum kincseit gyarapítják. Noha néhány épületet vasállványokkal támasztottak alá, s helyenként tatarozást és karbantartási munkákra is következtethetünk, - felújításuk azonban korántsem folyik a nálunk megszokott és természetesnek tartott mértékben. Pedig a hellén művészet büszkeségei, pl. a görögöknek a perzsák felett aratott győzelme emlékére emelt díszkapu — a Propülaia, a női szobrokkal díszített Erekhtheion vagy akár Athéné Niké templomának márványosz- Jopa kétségtelenül megérdemelnék, hogy hozzáértő kezek vegyék gondozásukba. A terasz, amelyről a tengerre is gyönyöAT H É N I KÉPESLAP szeti szépségekben is bővelkedő, csodálatos vidéken várost alapítanak, tisztában voltak lehetőségeikkel. Az Akropolis« Már alkonyodott, amikor megérkeztünk Athénbe, de az Akropolisz körvonalai a város minden részéből — Omónia téri szállodánk ablakából is — jól láthatók. Ki tudott volna ellenállni a csábításnak, hogy műsoron kívül még az este megtekintse az ókori görög építészet pompásan kivilágított remekműveit, a Panthenónt, a királyi palota romjait, az erődítmények és a bástyák maradványait? A magaslathoz vezető út megtalálása — a szolgálatkész lakosság segítségével — nem iárt különösebb nehézséggel. Tőlük, a kísérőinkül szegődött helybeliektől, tudtuk meg, hogy a várost Zeusz lányáról, Pallasz Athénéről, a tudomány és a bölcsesség, a kultúra és a művészetek istennőjéről nevezték el. A monda szerint ui. Po- szeidónnal való vetélkedése a város védnökségéért az istennő javára dőlt el. Csakhamar az Akropoliszhoz vezető, díszfákkal beültetett, szobormaradványokkal övezett, macskakövekkel kirakott hepehupás, csúszós úton kapaszkodunk lel, és bizony vigyáznunk kell, hogy orra ne bukjunk. Ezen az úton hajtották fel háziállataikat az őslakók, hogy a város védőistenének templomában bemutassák áldozataikat. A gyéren megvilágított romok közt késő este nem köny- nyű a járás. De annál nagyobb hatással van ránk a mélyben elterülő, fényárban úszó város és az Akropoliszon esténként megismétlődő „Hang és lény“ elnevezésű népszerű, egy-egy ókori jelenetet felidéző előadás. A mesterien reprodukált hangok — az istenek beszéde — és a hol kigyúló, hol kialvó színek sejtetik mindazt, aminek csodájára jár a világ, s arait másnap mi is tüzetesen megtekintünk: az 1800 körül megindult ásatások és a rekonstruálás eredményeit. Azokba az időkbe vezetnek vissza ezek a Periklész korabeli épületromok, amelyekben a demokrácia elterjedésével (i. e. 460 —429) a klasszikus görög művészet virágkorát élte, és amelyben Alhén hatalma az Égei-tenger egész térségére kiterjedt. Nagy kár, hogy a 2500 évvel ezelőtt dór stílusban épült Pant- henón templom fehér márványromjait is már a pusztulás ve- *zélye fenyegeti. Értékes szobrainak nagy részét elrabolták ast angolok, s ma a londoni rű kilátás nyílik, ugyanolyan élményt jelent a turistának, mint az a tudat, hogy egykor ezen a helyen Periklész, Phe- diasz, Szophoklész és a rég múlt többi nagyjai éltek, akik fel* l>ecsülhetetlen értékű alkotásaikkal ajándékozták meg az emberiséget. Egyetlen óriási múzeum A szabadtéri Dioniszosz színháztól, amelyben a klasszikus gürög drámaírók Aiszkhülosz, - Szophoklész, Euripidész, Arisz- tophanész és a többiek ma is ismert, nagyra becsült műveit mutatták be, az Agórára, az egykori politikai és kereskedelmi élet központjába érünk. A bíróságok és az állami hivatalok, a kézművesek műhelyei és a lakóházak nagy része is itt voit. A Jusztiniánusz császár idején keresztény templommá átalakított Héphaisztosz- templom. a Thészeion és az Apostolok temploma ma is áll. A forgalmas piacon Szókratész, a nagy filozófus magyarázta és terjesztette gondolatait, vitába bocsátkozott az emberekkel, hogy tanítsa s meggyőzze őket igazáról. Nem messze innen -- i. e. 490-ben — ezen az úton futott Miltiadész hadvezér küldönce Pheidippidész, hogy továbbítsa az örömhírt: a görögök Marathónnál leverték a az ékszereket, a színarany tárgyakat, a szobrokat, domborműveket, a temetkezési helyeket. Az ásatások itt látható eredményei ugyanis az ókori görögök kultúráját, éleiét ismertetve az i. e. IV—II. évezredbe vezetnek vissza. Mindezek a feltárt értékek Henrik Schliemann XIX. századi régész tevékenységét dicsérik. Az ő ásatásainak, törhetetlen akaraterejének köszönhető, hogy ma már nem kétséges: Homérosz eposzaiban a valóságot énekelte meg. Ásatásai során rábukkant Trója maradványaira, az Iliászban említeti helyekre és Pria- mosz kincseit is megtalálta. A mükénéi királyok, köztük Agamemnon sírjának a feltárása ugyancsak az ő érdeme. Bármilyen lenyűgöző látványt is nyújt Athén az Akropoliszról, teljes pompájában csak a vele szemben emelkedő, a külföldiek biztos tájékozódását segítő Lü- kabelhosz magaslatról tekinthető meg. A drótkötélpályán feljutó turistának csodálatos élményt jelentenek a játékszernek tűnő épületek a mélyben, a tengerre és a szigetekre nyíló kilátás. Nincs is talán turista, aki Athénből ne látogatna el a vele összeépített Pireuszba. Noha ez a Periklész korában épült kikötőváros az évezredek során többször is elpusztult, Hippoda- mosz tervei alapján mtndany- nyiszor újra felépítették. Egyik esti kirándulásunk alkalmával megcsodáltuk a város utcáit, a tenger hullámain imbolygó, kivilágított hajókat, amelyek éttermeiben és vendéglőiben a jó hangulatról a kitűnő görög borok és a népi együttesek gondoskodnak. Estéről estére telt ház van mindenütt, az egyik tavernában is csak más más asztalnál kapunk helyet, hogy elfogyasszuk vacsoránkat és megtekintsük a nemzetközi műsort, amelyből a vidám cseh és szlovák dalok, sőt a csárdás és a bús magyar hallgatók sem hiányoznak. A Piakában Az utcákon az éjszakai órákban is lüktet az élet. Mindenki siet valahová, a boltokban tolonganak a vevők, az utcai árusok portékája is igen kelendő. Ez a virágzó kereskedelem jellemzi ma a görög városokat, amelyeknek áruházaiban csakúgy mint piacain, gyorsan cser rétnek gazdát az árucikkek. A Piaka alacsony házai előtt pálmáktól és leanderektől övezett lépcsőzetes kis kertek és lugasok sorakoznak. A lépten- nyomon található kis éttermekben és borozókban pihenik ki esténként a hazai és a külföldi vendégek fáradalmaikat. Itt is zeneszó mellett, jó étvággyal fogyasztják el a görög konyha különlegességeit, amelyeket egyesek retsinával, vagy más finom borokkal, mások tömény itallal — rákivál, esetleg ouzó- val vagy pálinkával sűrűn öblögetnek le. Aki a romantikát, a természeti szépségeket kedveli, az — kísérőnk, Sandi asszony tanácsára — a tengerpartot is fe>lkereAz Akropolisz díszkapuja: a Propyiaia (A szerző felvételei) túlerővel harcoló perzsákat. A futár a kánikulában Marathőn- tól az Agóráig 42 km-t tett meg, s miután küldetését teljesítette, holtan rogyott össze. Sok a látnivaló a városban, lehetetlen felsorolni a múzeumok gazdag anyagát, a szobrászművészet remekeit, a tárgyakat, amelyeknek mindegyikéhez egy-egy monda vagy igaz történet fűződik. Hiszen egész Athén egyetlen óriási múzeum benyomását kelti. Mégsem hagyhatom szó nélkül a Nemzeti Régészeti Múzeum kincseit, si. Az Athéntől autóbuszon is megközelíthető Sounion szirt- fokról ugyanis felejthetetlen a naplemente. A sziklás magaslatról, .amelyen a tenger istenének. Poszeidónnak a tiszteletére emelt templom maradványai vannak, valamikor lord Byron is szívesen gyönyörködött a természet naponta megismétlődő játékában. Ezt bizonyítja a nagy angol költő aláírása is, amely ott látható a templom talapzatán. KARDOS MARTA Ä régi és új szóalakok harca A nyelv é), tehát fejlődik, változik — hangsúlyoztuk múlt heti fejtegetésünkben, és számos példával bizonyítottuk, hogy ezt a változást elsősorban a szókészlet tükrözi. De nemcsak a szókészlet változik az idők folyamán, hanem a nyelvtani rendszer is. Ennek a változása azonban nem olyan gyors, mint a szókészleté; sokszor évtizedekre, sőt évszázadokra van szükség ahhoz, hogy, mondjuk, valamelyik ragozási rendszer — mert általában ezek változnak — bizonyos mértékben módosuljon: a régi formákat, toldalékokat stb. újak váltsák fel. Az írók vala típusú folyamatos jelen idejű vagy az írtam vala típusú múlt idejű alak már rég kiveszett irodalmi és köznyelvünkből (ez utóbbi csak a székely nyelvjárásokban él), de az elbeszélő múlt iciejű alakokat még a múlt századbeli magyar költők is használták. Például Petőfi A nép nevében enni' költeményében Dózsa Györggyel kapcsolatban így ír: „De szellemét a tűz nem „égeté meg“; vagy ugyanitt az urakra vonatkoztatva: „Az alkotmány rózsája a tiétek, Töviseit a nép közé vetétek.“ Tompa Mihály Levél egy kibuiďosolt barátom után című versében is találunk ilyen mólt idejű alakokat. Például: „Mégis szülő honod, a legszentebb anyát, nehéz óráiban, rossz gyermek, elhagyád!“ Az írtam vala típusúak helyett ma ritkán az írtam volt alakot használják egyesek, de ez az összetett igealak is archaikusnak, régiesnek hat, használóit pedig modorosnak, különcködőnek tartja a közvélemény. Az igék nagy része a kijelentő mód egyes szám harmadik személyben nem kap személyragot; tehát rágtalan alakjukban használjuk őket: ír, olvas, jár stb.; csupán az ikes igéket látjuk el -ik személyraggal: eszik, lakik, csúszik stb. Nemrég még bizonyos más típusú igéink is kaptak személyragot ebben a módban, illetve személyben, például a mai megy, van, lesz, tesz, vesz így hangzott: megyen, vagyon, lészen, teszen, vészén, vagyis az -on, -en személyragokkal látták el őket. Ezeknek az alakoknak egy része ma is él bizonyos nyelvjárásokban, például az északkeleti nyelvjárásterületen, többek között Kelet-Szlo- vakia déli részén is, de ma már nem is régiesnek, hanem inkább tájnyelvinek érezzük őket. Nem is foglalkoznánk most ezzel a kérdéssel, lia nem lennénk ma is szem- és fültanúi bizonyos változásoknak. Szinte előttünk zajlik a küzdelem a névszói személyragozás három ragozásrendszerének: a birtokos személyragozásnak, a főnévi igenév személyragozásának és a határozó' személyragozásnak néhány alakja között. Még egymás mellett élnek a régi és az új személyragok, és bizony sokan nem tudják eldönteni, melyiket vegyék pártfogásukba, illetve melyiknek a használata helyesebb. Nézzük meg ezt a kérdést részletesebben, a példák tükrében is! A birtokos személyragozással kapcsolatban az a kérdés képezi olykor vita tárgyát, hogy a több birtokos egy birtokát kifejező személyragos alakok közül melyik a helyes: az asztaluk, székük, vagy pedig az asztaluk, székük. A főnévi igenév többes szám harmadik személye szintén két alakban él még: adniok, kérniük, illetve adniuk, kérniük. A személyes névmások ragos és névutós alakjait helyettesítő határozószók is két, az előbbiekhez hasonló személyragos alakban fordulnak elő: nálok, velők, alattok, telettük, illetve náluk, velük, alattuk, felettük. A harcol a nyelvtudomány már tulajdonképpen eldöntötte, csak még sokan nem ismerik ezt a döntést, vagy makacsul nem akarják tudomásul venni. Az asztalok, székük, továbbá az aduink, kérniük, valamint a nálok, velők, alattok, felettük régi, többnyire már csak a nyelvjárásokban élő alakok. A nyelvtanok egyértelműen a zártabb magánhangzós sze- mélyragokat veszik fel toldalékkészletükbe, és a nyelvművelő szakirodalom is ezeknek a használatát ajánlja, vagyis a házuk, székük, továbbá az adniuk, kérniük, illetve a náluk, velük, alattuk, felettük alakokét. A tapasztalat azt mutatja, hogy a birtokos és a határozószői személy- lagok használatában még az idősebb nemzedék sem ragaszkodik annyira a régies alakokhoz, mint a főnévi ige ragozás esetéljen. Sőt még a fiatalabb toliforgatóink: iióink, újságíróink, rádiósaink cikkeiben, riportjaiban is előfordulnak olykor a főnévi igenév régies személyragjai; lehet, hogy otthonról hozott nyelvjárási jegyként, de az sincs kizárva, hogy a velük ellátott, a köznyelvben már egyre ritkábban előforduló szóalakokat választékosabbnak érzik, mint az elterjedtebb adniuk, kérniük típusúakat. Tanácsainkat tehát elsősorban a sajtó és a rádió dolgozóinak ajánljuk figyelmükbe, hiszen mai témákról mai nyelven illik írniuk és szólniuk, s a tájékoztatás mellett az sem elhanyagolható feladatuk, hogy a leghelyesebb nyelvi alakokat terjesszék olvasóik és hallgatóik körében. Dr. JAKAB ISTVÁN KULTURÁLIS HÍREK 0 Szovjet—mexikói koprodukcióban dokumenlumdráma készült Allende meggyilkolásáról. <£ XVI— XVIII. századi erdélyi zenét mulat be a bukaresti Electrecord egyik hanglemezújdonsága. A műveket az Ars Rediviva nevű együttes mutatja be. # Arnold Schönberg halálának negyedszázados jubileuma alkalmából életének dokumentumait bemutató kiállítást nyitottak meg Berlinben. A bemutatón háromszáz tárgy — partitúra, levél, kézirat, fénykép — szerepel. Q Helyreállítják a drezdai Hofkirche kupolájának freskóit. Fennmaradt fotók és másolatok alapján végzik a restaurálást, mert az egykori szász udvari templom eredeti meny- nyezetfestményei teljesen megsemmisültek. $ Felavatták Makszim Gorkij emlékművét a moszkvai központi kulturális és pihenőparkban. A négy méter magas rézszobor alkotója Nyikolaj Nyikogoszjan. 0 A moszkvai Bolsoj Balett társulata márciusban és áprilisban Párizsban vendégszerepei. Műsorán a Spartacus, a Giselle, a Don Quijote, a Haty- tyúk tava, a Rettegett Iván balettek, valamint egy Csaj kovszkij-est szerepel. £ A párizsi Notre Dame című Victor Hugo-regényt színpadra alkalmazza Robert Hossein francia rendező. A dráma bemutatására 1978-ban kerül sor. G „A paraszt alakja a művészetben“ címmel kiállítást nyitottak meg a leningrádi Er- mitázsban a német parasztháborúk kitörésének 450. évfordulója alkalmából. 1977. III. 5.
