Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)

1977-03-31 / 89. szám, csütörtök

A FOLYTATÁS nehezebb lesz

Nagy körültekintést igényel a tavaszi mezei munkák második szakasza

Március végén járunk, mező- gazdasági üzemeink már befejezték az árpa vetését, elvégezték a búza első nitratáció- ját, sőt több helyen már a másodikat is, szükség esetén a vegyszeres gyomirtással egybekötve. Kökvelkezik tehát a folytatás, a második szakasz.

A napsütéses, meleg napok hatására mezőgazdasági szempontból sokan ideálisnak vélik az idei tavaszt. Az igazság sajnos az, hogy nehezítő körülményekről ezúttal is gondoskodott az időjárás, és ezek áthidalása — különösen most, a tavaszi mezei munkák második szakaszában — nagy körültekintést és többletmunkát igényel. Minderről Iványi Vince mérnökkel, a Galántai Járási Mezőgazdasági Igazgatóság fő- agronómusával folytatott beszélgetés során is meggyőződtünk.

Ami örömet jelent

— Kezdjük talán a jóval. Azzal, ami az idei tavasz kellemes meglepetése, a búzával, járásunkban közel 20 000 hektáron termesztjük, és a növény jelenlegi állapota alapján e terület túlnyomó része az első osztályba tartozik. Nagyon lényeges, hogy maximális figyelem és gondoskodás mellett mezőgazdasági üzemeinkben megtartsák azt a biológiai képességet, ami jelenleg a jól fejlett növényben van. A minőség tehát ne a gondoskodás csökkenését, hanem éppen fordítva, a fokozott figyelmet eredményezze.

Erre nagy szükség van, mivel tavaly bizonyos mutatók teljesítésében a galántai járás mezőgazdasági dolgozói is adósak maradtak. Az idén úgy láttak munkához, hogy az elmúlt évi kieséseket r&hetőleg teljes egészében pótolják. Például az első alkalmas napon és eddig talán még egyszer sem tapasztalt lendülettel láttak hozza az árpa vetéséhez. Szombaton és vasárnap is teljes erővel dolgoztak, így a közel 6500 hektár hatvan százalékát négy nap alatt vetették be. A Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalaton keresztül a vetőmag háromnegyedét kicserélték, ami a jó eredmény további feltétele.

Nehézség, probléma is okad

A mezei munkák második szakaszában a figyelem homlokterében a cukorrépa és a szemes kukorica áll. Mindazt, ami e növények termesztésével kapcsolatban szükséges és fontos, az üzemek érdekelt dolgozóival a közelmúltban járási értekezleten tárgyalták meg.

— Sok pontban lehetne csak mindazt összefoglalni, ami a konferencián elhangzott. Ezért csak a legfontosabbakat említem. A cukorrépával kapcsolatban hozott határozatainknak célja, hogy áthidaljuk azokat a nehézségeket, amelyeket a külföldről behozott fajták vetése eredményez. Határozatba foglaltuk azon követelményeket is, amelyek az eredményes gépesített termelés elengedhetetlen feltételei. A szemes kukoricánál — lehetőségeink pontos felmérése után — meghatároztuk a korai, a félkorai és a kései hibridek ésszerű arányát. A szemes kukorica kulcs- fontosságú növény, az idén már 15 000 hektáron fogjuk termeszteni. Ügy látjuk, hogy a

begyűjtési és a tárolási lehetőségek, a folyamatos beérés, valamint a lehető legnagyobb hozamok érdekében 20 százalékban korai, 40—40 százalékban pedig fél korai és kései hibridet kell vetnünk.

— Megfelel ennek a vetőmag összetétele?

— Az ígéret szerint ilyen arányban kapjuk a vetőmagot. Március utolsó hetében járunk és sajnos, a vetőmagot még nem kaptuk meg, pedig ezt nekünk továbbítanunk is kell az üzemekbe. Az egyéb nehézségek mellett ez is problémát jelent.

— Egyéb nehézségeket is említett...

— Mert több- probléma is akad. Nem kevesebb, mint 6000 hektárunk van víz alatt. De nem egy helyen, hanem elszórtan, a táblák hajlataiban ki- sebb-nagyobb tavak formájában. A cukorrépa, kukorica vetésével persze nem várhatunk, így kikerüljük a mocsaras, vizes szigeteket és majd később takarmánnyal, elsősorban siló- kukoricával vetjük be.

— Takarmányok pár hektáros szigeteken, a cukorrépavagy a kukoricatábla közepén. Nem a legideálisabb.

— Mást nem tehetünk. A vetésterveket teljesíteni akarjuk és több mezőgazdasági üzemünkben a talajvíz ilyen megoldásra kényszerít. Ezek nehezítő körülmények, de azért vagyunk, hogy megoldjuk őket. Már most kidolgoztuk a másodnövények vetéstervét. Különböző nyári takarmánykeverékekkel fogjuk pótolni azt az esetleges kiesést, amit a kényszerből későb elvetett és kisebb területeken termesztett silókukorica okoz.

EGRI FERENC

EGY NAPLÓ NYOMÁBAN

1977.

III. 31.

Vagy fél éve „találkoztam“ először a NAPLÓ-val. A csupa nagy betű nem véletlen. Rutinos mozdulattal ütöttem fel, hogy illemből belelapozzak, hisz saját brigádom naplójától kezdve jó párat láttam már — általában azonos szinten, hevenyészett bejegyzésekből, alkalomszerű fényképekbő' ösz- szeállítottakat. Amire ez ideig emlékszem belőlük, az az, hogy mindahány eléggé sivár. Ez azonban más volt. Már az első oldal antik betűi sejtették: ez más. Gyerünk tovább — persze gyorsan, mert kint vár a kocsi. Amiért jöttem, megtudtam, és különben is sietnem kell —, de legközelebb visszajövök, ezt érdemes megnézni.

A „legközelebbre“ fél évet vártam. Belelapozok — ezúttal figyelmesen: képek a brigádtagokról. Majd a képek hiányoznak, helyettük ceruzarajzok — portrék. Mindenki felismerhető, a rajzok pedig már- már művésziek, de legalább is a dekoráció szintjén állók. Ki csinálta? A brigádvezető először nem túlzottan bőbeszédű.

Bizonyára feltűnik, hogy eddig minden anonim — egyébként az is marad, hisz szavamat adtam. Különben is ebben az esetben nem a „ki“, és a „hol“ az érdekes, hanem a „mi“ és a „hogyan“. Hogy miért?! Mindjárt kiderül. Sőt még az is, hogy korábban nagyon keveset tudtam meg a brigádról, a lényegeset csak most. A 'napló pedig — bár egy ember munkája — közös ügy gyümölcse.

Visszaugorva néhány sort, azt írtam, hogy a brigádvezető nem túlzottan bőbeszédű. Később mégis „kötélnek állt“.

— Tudod, úgy van ezzel a brigádmozgalommal, hogy vannak, akik formálisnak tartják. Sőt már olyannal is találkoztam, aki szükséges rossznak fogja fel. Pedig csak hinni kell benne, és legfőképpen abban, hogy amit csinálunk, az helyes.

— Addig nincs is különösebb probléma, amíg a termelésről, a termelési eredményekről esik szó. De hát a jelszó ugyebár úgy szól, hogy: „Szocialista módon élni és dolgozni“. Vagyis, ha úgy élünk, akkor a munkához automatikusan járul az iménti módhatározó. Tehát az élni az elsődleges. A .kérdés, hogy mindezt hogyan lehet megvalósítani. Mi megpróbáltuk. Megpróbáltunk beilleszkedni és egymásnak is segíteni beilleszkedni egy közösségbe. Hogy ez az igyekezetünk nem hiábavaló, arról is sikerült meggyőződnünk.

— Még hetvenhárom májusában történt, hogy hozzánk került egy fiatalember, miután kitöltötte fiatalkori bűncselekménye miatt reá rótt büntetését. Az illetékes járási szervek hozzánk helyezték, és amikor a brigádunkba került, eleinte nem lelkesített túlzottan. Később mégis beilleszkedett a brigádba, és ebbeni igyekezetében csoportunk valamennyi tagja nagyon sokat segítette. Segítették, hogy — mint az emberhez méltó — „lábra tudjon állni“, és megtalálja helyét a polgári életben. *

Sok mindenben segítségre szorult, amikor kijött az intézetből. A kollektívának van — még akkor is volt — egy közös alapja, amiből segítettük. Magyarán, kölcsönt adtunk neki ruhára, a legszükségesebbekre. Munkásszálláson lakott addig, amíg meg nem nősült, akkor aztán az üzemtől lakást kapott és a munkájával általában mindenki elégedett.

— Persze, hazudnék, ha azt állítanám, hogy minden simán ment. Különösen az elején volt néhány „rázós“ ügye. Tartott valami gyenge két évig, amíg sikerült őt beleterelni az itteni „kerékvágásba“. Vollak megingásai, kilengései, amiket el kellett simítani. Lassan aztán felhagyott velük.

— Közben rájöttünk, hogy kitűnően rajzol, fest. így aztán olyan munkával bíztuk meg itt a brigádban, *imi a kedvtelésével szorosan összefügg. Ö készíti a faliújságokat, különféle események propagáciő- ját végzi. Vagy itt van ez a brigádnapló. Ezen kezdted a faggatózást. Aki csak eddig látta, mind ámuldozott. Az üzem vezetősége is. Persze nem maradunk meg az álmodozásnál. Olyan munkát is szerzünk neki, aminek családja is hasznát látja.

— Volt egy időszak, amikor el akart menni az üzemtől. Igyekeztem magunkat megkímélni az eselleges későbbi lelki ismeret-furdalástól. Sikerült. Közös erővel lebeszéltük, most iskolába jár, szakmát tanul. Ez nemcsak több pénzt jelent majd a családjának, hanem bebizonyíthatja önmagának is, hogy többet ér, mint ahogy ezt önmagáról hitte. Mindenki vágyik sikerélményre, ő is. Itt közöttünk már nemegyszer

örülni is láttam. Ez nekem Is megnyugtató érzés volt. És ez az, amit a legtöbbre becsülök. Bizonyítottunk. Azt, hogy a nevelő funkció nálunk nem .frázis, hogy igenis, a brigád tagjai hatnak egymásra. Segítenek egymásnak, hogy beilleszkedjenek egy közösségbe, és egy nagyobba — a társadalomba.

Sikerült olyan kollektívát

összekovácsolni, amelyben a tagok jól érzik magukat, megértik egymást, és kialakítottak egy olyan közösséget, amelynek legfőbb jellemzője az igazi baráti, emberi kapcsolat.

MÉSZÁROS JÁNOS

A gajaryi Textilanka Termelőszövetkezet suba- és faliszőnyeg alapanyagokat, asztalterítőket és különféle más szövött textiliát készít. Az idén 35 millió korona értékben termel árut. Képünkön Anastázia Mošovská előkészíti az orsókat a szövőmü- hely részére.

(V. Andor — ČSTK felv.)

A lánctalpas újra elindult

„Az ingem eszem meg ... Mit az ingem?! A kalapomat, ha ez a traktor meg egyszer elindul a szövetkezet telepéről. De nem lesz abból semmi!“

Talán ezek voltak a legenyhébb kifejezése^, amikor a Malý Hores-i (kisgé- resi} szövetkezet javítóműhelyében Máté László műhelymester egy kiöregedett, üzemképtelen TL-45-ös bolgár szőlőtraklort vett kezelésbe azzal az elhatározással és kötelezettségvállalással, hogy a traktor még az idén kiveszi a részét a szőlőben végzendő tavaszi munkákból. E bátor vállalkozáshoz segítőtársak is akadtak, éspedig Kiss Béla Zoltán, valamint a nagy kézügyességű, örökké kombináló, tervezgető Mislai Béla esztergályos személyében.

A kora tavaszi reggeleken a leheletfinom jégréteg már csak itt-ott vonja be a pocsolyákat, s dél felé már nyárinak is beillő meleg napsugarak 'pásztázzák a Bodrogköz tájait. Igen, elérkezett a szőlő megmunkálásának az ideje. Ä metszést még a téli hónapokban elvégezték a szorgalmukról és nagy hozzáértésükről ismert kisgéresi szövetkezeti tagok. Most már a nyitás ideje közeledik. Nem is csoda hát, ha az említett trió naponta reggeltől késő estig a kibelezett, apró alkatrészekre szedett sárga lánctalpas köriil foglalatoskodott. A mellettük elmenők néha kár- örvendően, néha sajnálkozó mosollyal mondogatták: „Nem lesz ebből mozgó lánctalpas soha ... Úgy látszik, hogy sokat akar a szarka ..."

A három vállalkozó szellemű embert azonban nem lehetett kihozni a béketűrésből. Gondolkoztak, spekuláltak, azon törték a fejüket, hogy miként lehet pótolni a megkopott, vagy a hiányzó alkatrészeket. Hegesztettek, esztergáltak, a kiselejtezett traktorokat must- rálgatták, a használható alkatrészeket kiszerelték, amit tudtak, maguk készítettek el. Ebben nagy szerepe volt Mislai Bélának, az esztergályosnak. Megtudták azt is, hogy a TL 45-ös traktorok központi alkatrészraktára Senicán van, a beszerző máris utazott, de üres kézzel jött vissza, mert a szükséges alkatrészek nem voltak raktáron.

Gérési Magduska, a szövetkezet bogárszemű, csinos raktárosa gyakran mondogatta: „Az ilyen típusú lánctalpas kevés szövetkezetben üzemképes már a járásban. Maguk meg mindig olyan alkatrészeket kérnek tőlem, amelyek nem is vollak itt raktáron“. „Ej, pedig de jó masina ez —- válaszolja rá Máté László — hiszen nem

kevesebb, mint 20—30 em bér fárasztó munkáját végzi el könnyedén a szőlő kapa lásakor.

Persze, olyanok is voltak, akik támogatták, biztatták és segítették a hármas cső portot. Főleg Radi János főgépesítő és még sokan mások érvekkel igyekeztek meggyőzni azokat a hangos kodókat, akik úgy vélekedtek, hogy elég gazdag az egyesült szövetkezet, új, korszerűbb traktorokat kell vásárolni, hiszen az idő is sürget.

Eltelt egy hét. A siralmas látványt nyújtó lánctalpas traktor körül már nagyon fogytak a tisztára mosott alkatrészek, s maga a traktor is kezdte már felvenni ere deti formáját. Fokozatosan a kételkedők hangja is elcsendesedett, s így annál nagyobb lendülettel szerelték össze a TL 45-őst a mesterek.

Egy kivételesen meleg tavaszi napon — mintha a napocska is örvendezni, osztozkodni akart volna a trió sikereiben — az üzemanyagtartályt megtöltötték a javítók és Máté László felült a TL 45-ös nyergébe. Még egy kis megbeszélés, néhány tanács a segítőtársak részéről, és ... az indítógomb benyomása után hangos pöfékelés és sötét füstkarikák kíséretében elindult a gép. Hovatovább egyre egyenletesebb volt a motor muzsikája. A gép szabályos működése mosolyt csal ki a körülállók arcán, de a három mester tudja, hogy a főpróba csak ezután következik. Itt most a percek is óráknak tűnnek, hiszen szükség van a motor bemelegítésére ... Most egy kis gázt neki, s csodák csodája, az újjászületett TL 45-ös megmozdul, elindul egyene sen a kapu irányába. De még mindig akadt kételkedő, aki odakiáltott Máté Lászlónak: „Hát fordulni

tud-e?“. Egy finom húzás, a botkormányon volt a válasz s a lánctalpas a kívánt irányba fordult.

A hangulat most már tel jesen megváltozott a szerelők, javítók csoportja körül. A kételkedők elismerték, hogy így már a 120 hektár szőlő megművelése nem okozhat gondot.

Ma, amikor az újjásziile tett gép már vígan dolgozik, s tudom azt, hogy nehéz, fárasztó munkátói szabadította meg a kisgéresi szövetkezet tagjait, gyakran arra gondolok, hogy mit érezhettek azok hárman, amikor a TL 45-ös motorja dolgozni kezdett, s egy kis idő után a traktor elindult. Ekkor nemcsak a gép vizsgázott jelesre, hanem a javítók is.

BALOGH KÁLMÁN