Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)
1977-03-30 / 88. szám, szerda
Egy különleges filozófus az önjelöltek közül Nem vagyunk egyformák. Eltérünk egymástól életfelfogásunkkal, séletfilozófánkkal, tulajdonságainkkal és jellemünkkel, érdekeinkkel és érdeklődésünkkel. Vannak köztünk lelkes bélyeggyűjtők, olyanok, akik gyufaskatulya-címkéket, jelvényeket. népszerű énekesek és filmcsillagok fényképeit gyűjtik. Nehéz belekötni az ilyen emberek vesszőparipájába, amíg tevékenységüket az ésszerűség határain belül végzik, amíg passziójuk hozzájárul látókörük, tudásuk szélesítéséhez. A fent nem említett hobbik egyike a numizmatika, egy nagyon érdekes kedvtelés. Annál kevésbé érdekes és perverzebb a grafománia. Ha fellapozzuk az idegen szavak szótárát, a numizmatika címszó alatt azt olvashatjuk, hogy az olyan történettudományi szakágazat, amely az érméket tanulmányozza; hogy még közérthetőbben mondjuk, a numizmatika: régi érmék gyűjtése. A másik fogalom annak az emberi perverzitásnak a megnevezése, amely a fabrikálással. a kimerültségig terjedő írással, átírással, másolással kapcsolatos. Most pedig bemutatunk Önöknek egy „numizmatikust“, s egyszemélyijei! grafomániást is. Hogy sérelem ne érje azokat, akik tényleg régi érméket gyűjtenek, rögtön hozzá kell tenni, hogy ő egy olyan sajátságos numizmatikus. aki nem a régi garasok vagy dukálok gyűjtésében lelte örömét, hanem csehszlovák koronát gyűjtött. Mindenesetre meg kell hagyni, hogy nagy mennyiségű csehszlovák koronához nem megvesztegetéssel, és más becstelen utakon jutott. Inkább a grafománia eredményeképpen. Minden erejével írt, összeállított másolgatott. Cikkeket, fejtegetéseket, „elméleti“ és kevésbé elméleti elmefuttatásokat. Mindenben kiismerte magát, mindenhez értett, persze legjobban azon érmék csengéséhez, amelyeket honoráriumként vágott zsebre. Dr. Miroslav Kusý kandidátust, professzort, a hatvanas években munkahelyén és munkahelyén kívül mindenki olyan dogmatikusnak ismerte, aki tudálékosan adta elő a marxizmus—leninizmust. Ugyanez volt a vélemény publicisztikai tevékenységéről is. 1968 januárja illán az ideológia területén lejátszódott az a bizonyos folyamat, melynek során mindenekelőtt kísérletet teltek a szocializmus „megjavítására“ és „tökéletesítésére“, meg arra, hogy az internacionalizmust nacionalizmussal helyettesítsék. Később terjeszteni kezdték a kispolgári fogyasztói szocializmus eszméjét, hamis mítoszokat agyaltak ki a szocialista társadalomról, végül is minden a szocializmus teljes elutasításába és tagadásába torkollott.“ így jellemezte az akkori fejlődést „A CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban é9 a társadalomban kialakult válság tanulságai“ című dokumentum. Ez a folyamat Miroslav Ku- sýt is érintette. Gyorsan megértette, hogy a dogmatizmus „kimegy a divatból“, no meg aztán ki tette volna közzé dogmatikus nézeteit, amikor a saj- tóman, a rádióban és a televízióban „friss“ nyugati szelek fújdogáltak. így hát át kellett orientálódnia, alkalmazkodnia kellett valami olyan eredeti dologgal kellett kirukkolnia, ami hozzásegít az emberarcú szocializmus „megjavításához és tökéletesítéséhez“. A Nemzeti Frontnak úgynevezett partner- szerű értelmezéséről szóló akcióprogramjából, téziseiből kiindulva, amelyek a párt és az állam szerepével, a népgazdaság és a kultúra irányításával kapcsolatos nézeteket tartalmaztak, s kapva más opportunista és revizionista nézeteken Kusý jelentkezett is az úgynevezett intézményes forradalomról szóló, látszólagos eredeti, de a valóságban annál kevésbé eredeti elméletével. Az idő múltával is nehéz megállapítani, hogy a szerző komolyan vette-e saját elméletét, azt gondolta-e, hogy ezzel személyesen hozzájárul a „megújhodási folyamathoz“, vagy az elmélet csak grafomániái lázának eredménye volt-e. Teljesen világos és vitathatatlan az elmélet szocialistaellenes volta. Nem más ugyanis, mint arra irányuló kísérlet, hogy „elméletileg“ megindokolja ugyanazt a célkitűzést, amelyet a 2000 szó nevű ellenforradalmi pamflet követett, alá akarták ásni, aknázni, szétrombolni és szétverni a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmi szerveit. Zűrzavart, anarchiát akartak létrehozni, és a zavaros helyzetből kiindulva a népi szerveket olyan „demokratikusabb“ szervekkel és intézményekkel helyettesíteni, amelyek a demokratikus szocializmus álarcával álcázva megkísérelték volna a kapitalista társadalmi rendszer felújítását. „A csehszlovák intézményes forradalom“ című terjedelmes irományában Kusý számos más revizionista nézet kifejtésén kívül ezt írja: „Intézményeink eddigi szerkezete az ötvenes években alakult ki a proletár- diktatúra egy bizonyos átvett koncepciójának hatására“. Ez a régi szocialistaellenes nóta, amelynek dallamát ezekben a napokban ismét elcsiripelte Kreisky, a jobboldali szociáldemokrata, aki azt javasolja a kommunistáknak, hogy a „proletárdiktatúra elvét dobják ki az ablakon“. Kusý a proletár- d iktat úrának egyebek között szemére veti „a totális államosítást“, aminek következtében az állampolgároknak „nincs elegendő szabad terük a szabad mozgáshoz, a kezdeményezéshez és az alkotáshoz“. A szocializmust halálos bűnnel vádolta meg, mert „a népgazdaságban kiirtotta a magántulajdonon alapuló vállalkozó szellemet és konkurrenciát.“ Most már világos: Kusý teret követel a termelőeszközök magántulajdonosainak szabad mozgásához, kezdeményezéséhez és alkotásához. Más szavakkal, a tőkés társadalmi rendszer és a kizsákmányolás visszaállítását követeli. Kusý a társadalmi erők és a politikai érdekek demokratikus játékára hivatkozik — ez az akkori idők egyik jellegzetes vonása. Ha valaki 1968-ban ezt a veszélyes szocialistaellenes játékot űzte, amelynek célja az volt, hogy a kommunista pártot kiűzze a politikai életből, és a a szocializmus dühödt ellenségeinek kívánságai szerint törvényen kívül helyezze, a nép létérdekei ellen indított játékban vett részt; ennek a játéknak jellege egyértelműen ellenforradalmi volt. Kusý, az intézményesített forradalmár nem felejtett el rágalmazó megjegyzéseket lenni a párt dolgozóira, a pártra, melynek apparátusa szerinte „mindenható, mindenütt jelenlevő és a lehető legnagyobb mértékben bürokratizált volt“. Micsoda ellentmondás, hogy ugyanaz a Miroslav Kusý 1968 augusztusa után a pártapparátus dolgozója lett az SZLKP KB ideológiai osztálya vezetőjének tisztségében. Az is paradoxon, hogy csakúgy, mint ahogy azelőtt nem ismerte a pártapparátust és funkcióját, ezt az SZLKP Központi Bizottságán való mintegy féléves ténykedése során sem ismerte meg. Ez alatt az idő alatt még osztályának hozzá beosztott dolgozóit sem ismerte meg. Ennek oka egyszerű: Kusýnak senkire és semmire sincs ideje. ír, másol, összeállít — a grafomániának áldozza magát. És mivel nehéz volt eltávolodnia a meg nem valósított intézményes forradalomtól, nem volt képes tájékozódni az 1968-as novemberi határozat után kialakult helyzetben sem. Ezzel a határozattal és az SZLKP KB Elnökségének gyakorlati koncepciójával ellentétben — sző szerint véve — elárasztotta a szlovákiai és a csehországi sajtót, rádiót és televíziót cikkekkel, beszédekkel, amelyekben a pártpolitika számos fontos kérdésével kapcsolatban lényegében a jobboldali opportunistáktól átvett nézeteket hangoztatta, és nyilvánosan polemizált a Központi Bizottság elvi dokumentumaival. Kusý publicisztikai tevékenysége szöges ellentétben állt a párt irányvonalával. Csak logikus és természetes volt, hogy visszahívták az SZLKP KB osztályvezetőjének tisztségéből, s később pedig a pártból is kizárták. Az is természetes, hogy tovább nem publikálhatta revizionista és szocialisíaellenes nézeteit. Logikus volt, hogy olt végezte, ahol végeznie kellett. A szocializmus elárulásának útja csak ide vezethet. Ügy tűnik, tiogy Kusýt nem zavarta túlságosan a pártból való kizárás. Sokkal súlyosabban érintette az, hogy tovább nem publikálhatta írásait. Amikor megértette, mennyire irreális, hogy a szerkesztőségekhez közvetlenül, saját nevén akart eljutni, egy nem új, nem is éppen szellemes, s annál kevésbé eredeti megold fishoz folyamodott. A háttérben maradni és mégis publikálni. Visszaélni mások nevével, a honoráriumokon nedig úriemberekhez méltó megállapodás alapján megosztozni. Számítása „kijött“, mert Kusý professzor barátjainak neve mögé rejtőzve televíziós és rádióműsorok szövegkönyveit, forgatókönyveit kezdte irogatni. Inkognitóban „vendégszerepeit“ a rádióban és a televízióban, s ezzel töretlen földre akadt. A honoráriumok pedig ugyanúgy özönlöttek hozzá, mint korábban. A háttérből való ilyen ténykedésének csúcspontját azzal a televízió számára írt szövegkönyvvel érte el. amelyet — mint maga mondja — „a történelmi anyaggal való keserves kínlódás után“ az Amerikai Egyesült Államok megalakulása 200. évfordulójának alkalmából írt „marxista szemszögből“. Ni- csak: Kusý, a revizionista marxista szemmel értékeli az Egyesült Államoknak, a nemzetközi imperializmus csendőrének elcsépelt történetét! Ismét beigazolódott a közmondás: addig jár a korsó a kútra Kiderült ugyanis az igazság arról, ki a rádió és a televízió számára írt tervezetek és szövegkönyvek szerzője. Kusý, a volt filozófus megszűnt sztoikus lenni, és úgy viselkedett, mint a szárazra vetett hal. Hát neki — „a szocializmushoz hű hazafinak“ ne legyen lehetősége publikálni és ezzel pénzt keresni! El sem tudja képzelni szegény, hogy irományai senkit sem érdekelnek! Sok mindent nem értett meg a válság időszakában. 1969 áprilisa után sem, sőt a mai napig sem. A hozzá hasonló emberek esetében ez nem rendkívüli dolog. Bravúrral változtatják politikai és filozófiai nézeteiket, és olyan gyakran, mint mások az ingüket. Vagy publikálni fogok a tömegtájékoztatási eszőközökben, vagy disszidens leszek — csendül ki egyik leveléből. Mennyi értelmetlenség, és az önkritika mekkora hiánya rejlik ebben a magatartásban. Ezt nem lehet másnak nevezni, csak naiv beképzeltségnek, ostoba nagyzási hóbortnak. Ellenzéki magatartására a charta ’77 nevű ellenzéki pamflet aláírásával tette fel a koronát. Nyilvánosan is odasorakozott, ahová már valójában régen tartozott. A ha jótöröttek és az önjelöltek közé. Ma a dolgozók becsületes és áldozatkész munkájukkal, a XV. pártkongresszus programjának teljesítésével, a fejlett szocialista társadalom építésével a felszabadult munka legszebb fejezeteit írják a történelem könyvébe. Revizionista és ellenséges tevékenységével Kusý elvesztette a jogot ahhoz, hogy a nagy mű részesének tekinthesse magát, amelyet a történelem a legsikeresebbek között fog számon tartani. A charta ’77 aláírásával ezt csak megerősítette. —Pa— KOMMENTÁLJUK Hatásos irányítással Szocialista nagyüzemi mezőgazdaságunk az utóbbi években jelentős változáson ment át. A párt mezőgazdasági politikájának szellemében nagy termelési egységek jöttek létre. A kimutatások szerint az egységes földművesSzövetke- zctek átlagos földterülete 2300 hektár körül mozog. Szlovákiában nyolcvannégy olyan szövetkezet gazdálkodik, amelynek átlagos földterülete meghaladja a négyezer hektárt. Ilyen gazdaságokban kedvezőek a feltételek n termelési ágak szakosítására. A termelésben bekövetkezett változások olyan irányítási formák kialakítását sürgetik, amelyek elősegítik a munka rugalmasabb szervezését. Mivel a termelés összpontosítása tovább folytatódik, egyre időszerűbbé válik az irányítás tökéletesítése, magasabb szintre való emelése. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem minden nagy gazdaságban alakultak ki hatékony irányítási módszerek. Ennek következtében nehézkes, alacsony színvonalú a munkaszervezés. Ennek az áldatlan állapotnak több oka is vau. Annak idején, amikor létrejöttek a/ első nagyobb gazdaságok, többféle irányitási módszer honosodott meg. Egyes gazdaságok — köztük a kameni ni (kéméndi) Garamvöl- gye Efsz is — meghagyták a volt szövetkezetek működési helyén a helyi vezetőségeket és az ún. részlegelnököket. Előfordultak olyan esetek, hogy az egyesítéssel létrejött nagy efsz-hen négy-öt gazdasági vezető működött egyidő- lien. Az egyéni helyi és a csoportérdekek sok nézeteltérésre adtak okot. A vezető dolgozók energiájának egy részét a vita emésztette fel. A megfelelő szintű irányítás és ellenőrzés hiánya miatt meglazult a munkafegyelem, csökkent a termelés hatékonysága. Megállapíthatjuk tehát, hogy a lehető legrövidebb idő alatt meg kell honosítani a célravezető irányítási formákat. A mujmírovcei és más efsz-ekben pl. már régen felszámolták a kétlépcsős irányítást. Megszüntették a részlegeken korábban működő vezetőségeket és munkaképes központi vezetőségeket hoztak létre. Az irányítás az egyes termelési szakaszok munkájának gyors fejlesztésére irányult. Az eredmények rövidesen megmutatkoztak,' mert fokozódott a munka termelékenysége és rendszeresen teljesítették a szerződéses eladási tervet. Máról holnapra nagynn nehéz a lehető Iegkökéletssebb irányítási módszerek kialakítása, de — amint a gyakorlat is bizonyítja —, éppen a lermelésben történő változások kényszerítenek a megoldás keresésére. A jó példák figyelembevételével juggal állíthatjuk, hogy az egylépcsős irányítás elősegíti a szakosítás kibontakozását, nagy teret enged a kezdeményezés kibontakozásához, és kedvező lehetőséget tereint a munka termelékenysége fokozásához. Azonban ügyelni kell arra, hogy a központi irodákban tevékenykedő vezető káderek ne kerüljenek túl messze a dolgozók munkahelyeitől. Az egyik zoutechnikus ismerősöm nemrég, amikor munkamódszerei felől érdeklődtem, így nyilatkozott: „Tervszerűen, szinte minden nap megjelenek a/, istállókban; ahol a takarmányellátókkal, az etetőkkel és a fejőkkel megvitatom a problémákat.“ A jó vezető hasonlóan gondolkodik és arra törekszik, hogy a vezetés gondjai, bajai mellett gyakran találkozzék a dolgozókkal és észrevételeik, tanácsaik figyelembevételével cselekszik. Ilyen módon könnyebben és hatékonyabban végzi igényes irányító munkáját. BALLA JÓZSEF Jóleső bizalom ELÉGEDETTEK LEHETNEK MUNKÁJUKKAL A Felső-Csallóközt Mátyus- földdel összekötő fontos útvonal mellett fekszik Hubice (Gomba) község. Vendégei az új lakóházak sokaságában gyönyörködhetnek. Az összkomfortos családi házak a lakosság emelkedő életszínvonaláról tanúskodnak. A hnb irodájában Bartal Imre elvtárstól, a hnb elnökétől megtudtuk, hogy a községben 76 új családi ház épült. Az eltelt választási időszakot nagyon pozitívan értékeljük — mondta többek között. A lakásépítkezésen kívül jelentős eredményeket értünk el a lakossági szolgáltatások fejlesztésében is, ami hozzájárult a dolgozó anyák foglalkoztatottságának növeléséhez. Községünk egész lakossága nagyon örül a bevásárlóközpontnak, ahol az élelmiszert és a háztartási cikkeket helyben megvásárolhatja. Igaz, mindenki bekapcsolódott az üzlet építésébe. így aztán a határidő megtartásával sem volt baj. Hosszú évek után tavaly megoldottuk az óvoda körüli gondjainkat is, hiszen egy minden igényt kielégítő, 40 férőhelyes óvodát adtunk át, ahol a dolgozó anyák gyermekei egész napos gondozásban és ellátásban részesülnek. Elkészült az új iskola is. Látogatásunk során lépten- nyomon meggyőződhetünk róla, mennyire méltányolja a lakosság a képviselő-testület munkáját. A legtöbben, elsősorban a fiatal házasok az új óvodának, iskolának örülnek, de mindenki elismeréssel beszélt az üzlethálózat és az ellátottság javulásáról. Bartal Imre csak „másodállásban“ tölti be az elnöki funkciót, ui. az állami gazdaság dolgozója. — Bizony gyakran megtörténik, hogy az emberek a műhelyben vagy a lakásomon is felkeresnek problémáikkal — folytatja a beszélgetést a hnb elnöke. — Jólesik, hogy az emberek bíznak bennünk, örülünk, amikor látjuk, hogy összefogással jó eredményeket érünk el, és munkánk közmegelégedést váltott ki. Ismét számolunk a lakosság és a tömegszervezetek társadalmi munkájával. — A lakosság nyilvános gyűlésen ismerkedett meg a tervvel. Elsősorban a szép és egészséges életkörnyezet kialakítását szorgalmazzuk községünkben. Folytatjuk a községi vízvezetékhálózat építését, továbbá díszfák elültetése, parkok létesítése szerepel programunkban. Folytatjuk a művelődési otthon berendezésének korszerűsítését és gondósko- dunk a fiatalok szórakozási igényeinek kielégítéséről. A kisközség eredményei és célkitűzései biztatóak. A gombaiak tudatosítják, hogy amit tesznek, önmaguknak teszik, s ez is szavatolja a Nemzeti Front választási programjának teljesítését. SVINGER ISTVÁN 1977. III. 30.
