Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)
1977-03-24 / 82. szám, csütörtök
A szlovákiai építőipar feladatai és további fejlesztése Az SZLKP Központi Bizottságának keddi ülésén az Elnökség jelentését Miloslav Hruškovič elvtárs terjesztette elő (A jelentés első részét tegnapi számunkban közöl* tűk.) Az építőiparban nagy tartalékok vannak még a találmányok és az újítási javaslatok felhasználása torén is. Szlovákiában tavaly az előterjesztett 63 találmány közül 28-at, a benyújtott 6660 újítási javaslatból 2656-ot valósítottak meg. A helyzet az egyes vállalatoknál eltérő, és nem mindig a jó eredményeket terjesztik és általánosítják. Ennek az okát abban látjuk, hogy a gazdasági vezetők nem eléggé kezdemé- nyezőek és tájékozottak. A vállalatoknak az eddiginél nagyobb mértékben kell támaszkodniuk a dolgozók kezdeményezésének e formájára és lényegesen többet kell tenniük fejlesztéséért. Pártunk a műszaki fejlődést mindig a további előrehaladás legfontosabb módjának tartotta. Ezért ismételten hangsúlyozzuk, hogy az Építésügyi Minisztérium és a vezérigazgatóságok felelősek a műszaki fejlődés koncepciójáért, irányításáért és megvalósításáért, s a kommunistáktól és a gazdasági vezetőktől elvárjuk, hogy e téren jelentős pozitív fordulat következzen be. Az építőanyag-termelés fejlesztése A XV. kongresszus irányelve kitűzi, hogy gondoskodni kell az építőipar fejlesztéséhez szükséges anyagok és termékek termeléséről, mégpedig a feltételezett termelési szerkezetnek megfelelően ős azzal a céllal, hogy előnyben részesítve biztosítjuk a hiánycikként fellépő anyagok termelését. Építőiparunk az elmúlt időszakban kiépítette és korszerűsítette anyagi-termelési bázisát. Egyensúlyt sikerült teremteni a cement, a falazóanyagok és a házgyárielemek gyártása és fogyasztása között. Az utóbbi időben Szlovákiában a kerámiaipart is fejlesztjük. Nem biztosítottuk viszont megfelelő időbeli előnnyel a polgári és ipari építkezésekhez az épületelemek érgyártásának anyagi, termelési bázisát. Ebben az ötéves tervben az anyagi-termelési bázis további fejlesztését tervezzük. Az építőanyagok termelése 46,1 °/o-kai növekszik, az építkezések szükségleteinek fedezése és az aránytalanságok kiküszöbölése érdekében a szilikátos előregyártott épületelemek termelése az építészet iparosítása fő irányaként 1980-ig 3,5 millió köbméterre, vagyis 39 százalékkal növekszik, mégpedig mindenekelőtt az ipari és a polgári építkezések céljaira. E feladat teljesítése érdekében az építőipari szakágazatban intézkedéseket kell foganatosítani az új üzemek idejében való üzembe helyezése céljából arra, hogy előregyártóit épületelemeket termeljenek egyesített rendszerben Košicéban, Veiké Leváreban és Sucanyban. Az építőipar anyagi-termelési alapjának fejlesztésében gondoskodni kell a lakosság mindenfajta építőanyag-igényének kielégítéséről is. A kavics- és kőfejtés 43 százalékkal megnövekszik. Olyan területi megoszlást kell viszont elérni, hogy kevesebb legyen a Nyugat-Szlovákiából Kelet-Szlo- vákiába irányuló szállítás. Ez megköveteli a Dunából a Vág árterületéről való fejtés fokozását, a Liptovská Mara-i kavicskészletek feldolgozását, valamint kavicsfeldolgozó berendezés befejezését Batizovcében, valamint kőanyag-feldolgozó berendezés létesítését a trebe- jovi és margecanyi bányákban. Az építőiparnak nagyobb mértékben kell a jövesztett kavicsot kőtörmelékkel pótolnia, főként Közép- és Kelet-Szlovákiában, ahol megvannak ehhez a szükséges nyersanyagok. Ez megköveteli, hogy a kőtörmelék készítői a szállítmányokat a normáknak megfelelő minőségben biztosítsák és hogy az építővállalatok betongyártó üzemeiket módosítsák a kőtörmelék feldolgozására. Az építőanyag-termelésben különös figyelmet kell szentelni a mész gyártásának és minőségének. Nem tartjuk gazdaságosnak azt, hogy a Szlovákiában rendelkezésre álló mész- gyártási nyersanyag és termelési alap mellett külföldről hozzunk be meszet. Rendkívüli figyelmet kell fordítani az építőgépek és a köny- nyti előregyártott elemek termelésének fejlesztésére, mivel ettől függ az építőipar további fej!ődá»e. A CSKP Központi Bizottságának a gépiparral foglalkozó 3. ülésével kapcsolatban célszerűnek tartjuk a termelési programok megosztását a gépipari és építőipari ágazat szervezetei között, főként az építőanyag-termeléshez szükséges technológiai berendezések, egyes mechanizmusok, könnyű előregyártóit épületelemek, valamint az építőgépek főjavításainak elvégzése tekintetében. Az ilyen munkamegosztás nélkülözhetetlen az építőgépipar beruházásfe j lesz té se szem p o nt- jából, és ezért a CSKP KB legutóbbi ülésének feladataival összhangban szükségesnek tartjuk, hogy a nehéz- és általános gépipari, valamint az építőipari minisztériumok a 7. ötéves terv előkészítésével összefüggésben javaslatot terjesszenek elő e hosszan tartó probléma megoldására. Az építőipar — mint befejező ágazat — feladatainak sikeres teljesítése nagymértékben függ az anyagi termelés többi ágazatától, főként a gépipartól, a kohóipartól, a vegyi és közszükségleti ipartól és ez az összefüggés tovább fog növekedni. Ezeknek az ágazatoknak és a többinek is biztosítaniuk kell termelési alapjuk és termelésük fejlesztésében az építőipar tervezett szükségleteit, mégpedig a megfelelő mennyiségben, összetételben és magas hasznossági paraméterekkel. A speciális szállítmányok és termékek más ágazatokból történő szállításának szempontjából meg kell oldani a gesztió szélesebb körű érvényesítését azzal a céllal, hogy biztosítsák az építkezések előkészítésének és megvalósításának folyamatosságát. Nem tűrhetjük tovább egyes anyagok, így pl. a világítótestek, az öntött szerelvények, a jó minőségű asztalosipari termékek, kábelek és a síküveg krónikus hiányát, ami kedvezőtlenül befolyásolja az építkezés folyamatosságát és egyenletességét. Hasonlóképpen fejleszteni kell a gépipar és a távösszeköttetés termelési és szerelési kapacitását a gyengeáramú, az erősáramú, a légtechnikai, mérő- és szabályozó technikai berendezések fejlesztését, mégjje- dig elsősorban azért, mert ezek hiánya állandóan kedvezőtlenül befolyásolja az építkezések befejezésének folyamatosságát és meghosszabbítja az építési időt. Bírálatunkat egyre inkább és fokozatosan azokra vonatkoztatjuk, akik az építők számára nem teremtenek olyan feltételeket, amelyek között idejében és jól teljesíthetik feladataikat. A termelés és a hatékonyság növelésének tartalékai Elvtársak! Amikor hangsúlyozzuk, hogy népgazdaságunk az irányítás színvonalának emelésében a termelés és a hatékonyság növelésének jelentős tartalékaival rendelkezik, ez teljes mértékben vonatkozik az építőipari ágazatra is. E tartalékok fellelhetők mind a vállalatokon felüli szférában, mind pedig a vállalatokon belül is. Alapvető feltétel megszilárdítani a terv funkcióját és összefüggését a beruházás és tervelőkészítés tervével, valamint a technológiai berendezések szállításával, elérve az alapanyagok és a termékek kiegyensúlyozottabb elosztását a beruházások előrehaladottságának megfelelően. A beruházási éj>ítkezés hosz- szabb tartamra szóló tervével kell megteremteni a feltételeket az építőipari termelés és annak anyagi-termelési alapja megfelelő strukturális módosításához. A termelőhelyek építésének területi irányítását úgy kell megvalósítani, hogy teljesebb mértékben fedezzék az illető körzetekben a feltételezett beruházási építkezés szükségleteit. Az építőiparban az össztársadalmi célok elérése érdekében súlyt kell helyezni az irányítás egyes fokai differenciált felelősségére. Ez feltételezi, hogy az Építőipari Minisztérium és a főigazgatóságok irányító munkájában lényegesen megnövekedjék a koncepciós tevékenység hányada. Ennek meg kell nyilvánulnia a műszaki fejlesztés hosszú távlatú tervezésében, a saját anyagi termelési és szociális alap kiépítésében és az építési technológia tökéletesítésében. Ezzel összhangban gondoskodni kell a dolgozók megfelelő szakmai összetételéről, hogy fokozódjék a munkálatok hatékonysága. Az irányítási formák tökéletesítése során az építőiparban bátrabban kellene felhasználni azokat a haladó irányítási módszereket és formákat, amelyek célja az építkezés hatékonyságának a növelése, az építés idejének lerövidítése, azokat a módszereket, amelyek az építkezésen a munka magas fokú szervezettségéhez vezetnek. Ebből a szempontból alaposabban kellene felhasználni főként a szovjet építőiparnak a belorusz kísérlet és a kombinát szervezési forma érvényesítése terén szerzett tapasztalatait, ugyanis ezek a formák szintén e célok elérésére irányulnak. E módszerek mielőbbi megvalósítása érdekében feltétlenül szükség van valamennyi szerv és szervezet elkötelezett hozzáállására, minda- zokéra, amelyek részt vesznek a beruházási építkezés folyamatában. Az irányítás hatékonyságának növelésével szemben támasztott jelenlegi követelmények megkívánják, hogy a minisztérium és a főigazgatóságok meggyorsítsák annak az integrált tájékoztatási rendszernek a kiépítését, amely egységes normatív alapon és a műszaki-gazdasági mutatók rendszerén alapul. Emellett fel kell használni a kutatás minden kipróbált eredményét, például a bratislavai Magasépítő Vállalatban, a trnavai, nyitrai és más vállalatokban, amelyek megerősítik e rendszer előnyeit. E téren döntő egybehangoló szerepet kell játszania az Építőipari Minisztériumnak. Növelni kell a vezérigazgatóságok irányító munkájának hatékonyságát A XV. kongresszus határozataival össszhangban meg kell szilárdítani a vezérigazgatóságok helyzetét a vállalati-gazdasági szférában és növelni kell irányító tevékenységük hatékonyságát, főként a termelő- ágazatok hosszútávú fejlesztési koncepcióinak kialakítása során, a műszaki fejlesztés megvalósítása során továbbá növelni kell a felelősségüket azért, hogy ágazatukban gondoskodjanak az egész társadalom érdekeinek biztosításáról. Az országos és a köztársasági hatáskörrel rendelkező vezérigazgatóságoknak jobban kell tudatosítaniuk felelősségüket a feladatok érdembeni teljesítéséért, főként az építkezések idejében és megfelelő minőségben való befejezéséért, a munka termelékenységének növeléséért és a termelési folyamat gazdaságosságának fokozásáért. E célból lényegesen szélesebb körben kell felhasználniuk a vállalatok gazdasági tevékenységének elemzéseit és érvényesíteniük kell a vállalatok közötti összehasonlítást a lemaradó vállalatokban rejlő tartalékok feltárása érdekében. Arról, hogy ezt nem teszik meg, az a tény tanúskodik, hogy a termelési gazdasági egységben egyforma feltételek közepette gazdálkodó vállalatok között túlságosan nagy különbségek mutatkoznak a mennyiségi és minőségi eredmények tekintetében. így van ez például a jó eredményeket elérő bratislavai Hydrostav építővállalat és a košicei építővállalat között, az ipari építkezésben pedig a ži- linai Pamiatkostav és a košicei Montostav között. E különbségek fokozatos megszüntetésében kell a termelés és a hatékonyság növelésének nagy tartalékait látni és ebből a szempontból a gyengén dolgozó vállalatoknak komplex munkacsoportok, valamint a dolgozók vállalatok közötti munkaversenyének útján kell segítséget nyújtani. A termelés jelenlegi halmozódásának és koncentrációjának foka nagyobb szakosítást követel, és megkívánja a vállalatokon felüli szervizegységek kialakítását, megfelelő területi elosztással. Ezért sürgetőnek tartjuk a termelési-műszaki alap strukturális fejlesztése koncepciójának olyan módon való kidolgozását, hogy az jobban kielégítse a társadalmi szükségletet és felhasználja a társadalmi munkamegosztás előnyeit. A beruházási építkezés tervének teljesítésében — főként az építkezések idejében való befejezésében és hatékony üzemeltetésében — pótolhatatlan szerepe van a vállalatoknak. Ezen a téren is lényegesen emelni kell a szervezés színvonalát és főként a terv vállalaton belüli egységekre való lebontását. A termelési feladatokat az egyes objektumok és építkezések alapján időben úgy kell elrendezni, hogy egyrészt folyamatosan kihasználjuk a kapacitásokat, másrészt teljesítsük a tervezett határidőket, hogy a munkakollektívák világosan ismerjék feladataikat, valamint azt is, milyen idő alatt és milyen költségekkel kell azokat teljesíteniük. Ez a fontos funkció nem ruházható át az irányítás semmilyen más fokára. Ez az eljárás megteremti az alapvető feltételeket a hoz- rascsot következetes érvényesítéséhez valamennyi vállalaton belüli munkahelyen és építkezésen, lehetővé teszi a vállalaton belüli egységek feladatai teljesítésének konkrét ellenőrzését és az igazságosabb díjazást a tárgyi feladatok és a minőségi mutatók teljesítésétől függően. Habár ez magától értetődőnek tűnik, számos vállalatban nem így cselekednek. Az irányító dolgozók személyes felelőssége E nagyszabású és igényes feladat teljesítésében nagy segítséget nyújt a progresszív számítástechnika, amelyet észszerűbben kell felhasználni e célokra. Az építési folyamat magasabb fokú hatékonyságának előfeltétele az építkezés folyamatossága és egyenletessége. E téren Szlovákiában is aktívabban kell felhasználni az építkezések egymás utáni besorolására tett kísérlet jő tapasztalatait. Ez a módszer ugyanis lehetővé teszi a gépek és a szakosított munkacsoportok folyamatos kihasználását »és meggyorsítja a munka termelékenységének növekedését. Ezt a rendszert kell alkalmazni az összpontosított építkezéseken. A termelés iparosítása és felhalmozása megköveteli a folyamatos építési módszer szélesebb körű alkalmazását is. Ezt a haladó módszert fokozatosan, de az eddiginél gyorsabb ütemben kell kiterjeszteni az építkezés valamennyi fajtájára, — főként a polgári és az ipari építkezésre — és meg kell teremteni ehhez a szükséges feltételeket a beruházók, a tervezők és az anyagszállítók részéről is. A folyamatos módszer érvényesítésének feltétele a termelési folyamat jó előkészítése, az építkezések folyamatos ellátása és valamennyi ellátó tevékenység időbeli sorrendben való következetes elvégzése. Ez megköveteli továbbá a munka- csoportok szükséges szakmabeli összetételét és a célszerű munkaszervezést. E módszer szélesebb körű érvényesítésének érdekében fejleszteni kell a diszpécserirányítást a szovjet lakásépítő kombinátok példája alapján, amelyek megfelelő technika segítségével hatékonyan szervezik meg a munkákat az építőelemek gyártásától, azok építkezésekre való szállításától kezdve egészen az elemek összeszereléséig. E bevált építési módszerek szélesebb körű érvényesítéséért, a munkakollektívák magas fokú szervezettségéért és fegyelmezettségéért személyes felelősséget kell vállalniuk, az irányító dolgozóknak. A párt és szakszervezeti szervezeteknek e téren még nagyobi) politikai támogatást kell nyújtaniuk. Az eddigi tapasztalatok megerősítik, hogy az irányítási rendszerben továbbra is az ellenőrzés a leggyengébb láncszem. Ha azt mondjuk, hogy az ellenőrzés az irányítás szerves alkotórésze, akkor ez az építőiparban kétszeresen érvényes. Ezért kell gazdagítani az ellenőrzés eddigi módszereit az irányításban és jobban ki kell használni a visszaható összefüggéseket, amelyek az irányítási folyamat hatékonyságának éles ellenlétei és lehetővé teszik a beavatkozások megjavítását. Ha a tervezett feladatokat a megfelelő összetételben és minőségben akarjuk teljesíteni, növelnünk kell az ellenőrzés hatékonyságát. Az Építőiparban is fel kell hagyni az eredményeknek csupán az alapvető építőipari termelés mutatói segítségével történő globális értékelésével és nagyobb súlyt kell helyezni az építőipari vállalatok tevékenysége olyan végső hatásának az értékelésére, mint amilyen a beruházási építkezésben végzett munkák értéke a gazdasági szerződések alapján, a terv teljesítése a kötelező és a központilag elbírált építkezéseken, az építési határidők lerövidítése és az építkezéseknek a tervezett határidőkön belüli befejezése. Az Építőipari Minisztériumra és a vezérigazgatóságokra a szervezés területén több sürgető feladat vár. A hatékonyság szempontjából alapvető feladat megállítani az egyes vállalatokban a melléktermelési és nem termelési tevékenység eddigi elaprózott kiépítését és fokozatosan meg kell szervezni a közös központi beton- és vako- latanyagüzemek, szerelőüzemek, szociális szolgáltatóköz- pontok és más tevékenység kiépítését mindenütt, ahol ez a termelési feladatok és kapacitások koncentrációja szempontjából célszerű és hatékony. Ehhez az eljáráshoz a feltételeket már a műszaki és beruházási fejlesztés tervében meg kell teremteni. E feladat teljesítése különösen sürgető azokon a helyeken, ahol összpontosított építkezés folyik, főként Szlovákia fővárosa, Bratislava, területén. (Folytatás az 5. oldalon) Öl SZÓ 1977. III. 24.
