Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)

1977-03-22 / 80. szám, kedd

Az első nagyüzemi számvetés Ha az ember nem a naptár­hoz igazodnék, azt hihette vol­na, március vége, sőt: április eleje van. Úgy tűnt: az idő­járás is ünnepi díszben akarta köszönteni a JUROVÁ-i (Der­csikai) BARÁTSÁG Egységes Eüldművesszövetkezet dolgozói­nak első közös évzáró közgyű­lését. Azért az elsőt, mert ta­valy ilyenkor még csak az ala­kuló gyűlés ülésezett: a Ba­rátság Efsz a Kostolné Kraca- nyi (egyházkarcsaí), Kráľovi­čove Kračany-i (királyfiakar- csai), jurová-i (dercsikai), ba­kai és Trstená na Ostrove-i (nádasdi) földművesszövetke­zetek egyesülésével alakult át modern mezőgazdasági nagy­üzemmé. A közgyűlést egyébként a GabCikovői IBősi) Állami Gaz­daság modern művelődési há­zában tartották, mivel a mint­egy 450 jelenlévő számára a szövetkezeti „otthon“ nem tu­dott megfelelő helyiséget ren­delkezésre bocsátani. A díszes emeleti nagyterem méltó ünnepélyességgel fogad ta az ünnepi gyűlés résztve­vőit. A hatalmas teremben öt­száz személyre terítettek, s az elnöki asztal fölött az ígéretes mozgósító jelszó volt olvasha­tó: Teljesíljük a CSKP XV. kongresszusának határozatait. A rövid, de tartalmas kultúr­műsor után Kovács István mér­nök, a Barátság elnöke elő­terjesztette a főbeszámolót. „Alapos, sokoldalú számvetés, nyílt és konkrét -bírálat, vala­mint önbírálat szükséges ah- hoz, hogy az évzáró taggyűlés teljesítse jeladatár — hangoz­tatta nyomatékosan az elnök, s ez az igény a közgyűlés tar­talmi meghatározójává vált. Alapos részletességgel elemez­te az 1976-os év eredményeit, a szövetkezeti munka minden területén, s rámutatott az adott lehetőségekre, amelyek csupán kiaknázásra várnak, hogy megtalálják a nagyüzemi alapoknak megfelelő további kibontakozás útját. Az elnöki beszámoló érté­kelte a növénytermesztés, az állattenyésztés és a gépesítés területén elért eredményeiket, hangsúlyozva szép sikereiket, de nem hallgatta el azokat az objektív és szubjektív okokat sem, amelyekből hiányosságaik támadlak. Állattenyésztésük — a rendkívül rossz, aszályos év ellenére is, amely a növény- termesztésen keresztül kiha­tott erre a termelési ágazatra is — globálisan túlteljesítette tervét: A tervezett 40,143 ezer korona értékű nyerstermelést a valóságban átlépte: 40,421 ezer koronát ért el, ami 100,60 százalékos tervteljesítést je­lent. A fő beszámoló után Benián József üzemgazdász ismertette a tagsággal az 1977-es pénz­ügyi tervet. A szünet után elsőként a gyűlést vezető Bariul elvtárs, a szövetkezet alelnöke szólt az elmúlt év sikereiről és hiá­nyosságairól. Foglalkozott azokkal a problémákkal is, amelyekről korábban — míg kis szövetkezetekben gazdál­kodtak — nemigen tudhattak, mert a nagyüzemi irányítás, vezetés pszichológiájával füg­genek össze. Érdemes idézni egy gondolatát, amelyet bár­milyen szinten irányító tiszt­ségviselő megszívlelhet: „Ne gondolja egyetlen vezető sem, hogy ítélőképessége csalhatat­lan; mindenkor hallgassa meg beosztott dolgozóinak vélemé­nyét.“ Mészáros Antal elvtárs a szociális és kulturális bizott­ság múlt évi tevékenységéről számolt be, majd Szakái La­jos, az üzemi pártbizottság és az ellenőrző bizottság elnö­ke szólt. A szövetkezeti va­gyon megbecsülésére és meg­óvására hívta fel a tagság fi­gyelmét. Hangsúlyozta, hogy még sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni a gépek, a vegy­szerek jobb, gazdaságosabb ki­használásának. Hangjából a közös vagyon féltése csendült ki, amikor az ismert mondás­sal élt, miszerint „az nem Csá- ky szalmája“. A közgyűlés nagy figyelem­mel hallgatta végig Ábrahám Dezsőnek, a munkabiztonsági bizottság elnökének beszámo­lóját is. Elmondta, hogy a bi­zottság a múlt évben jó mun­kát végzett, s egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy a jö­vőben még körültekintőbbek­nek és megfontoltabbaknak kell lenniük. Alaposan el kell sajátítaniuk különösen az új, bonyolultabb mezőgazdasági gépek kezelését, meg kell ta­nulniuk a velük kapcsolatos előírásokat, hogy azok betar­tásával elkerülhessék a balese­teket. A vita után ismét egy ünne­pélyes aktusra került sor: hu­szonkilenc kiváló dolgozónak díszokleveleket és pénzjutal­makat adtak át. A Jurová-i (Dercsikai) Ba­rátság szövetkezet dolgozói zárszámadást végeztek. S az ünnepség befejezése után hoz­zálátnak, hogy az előttük álló sok sok hétköznapot alkotó munkával töltsék ki, hogy a jövő ilyenkor esedékes évzáró közgyűlés mérlege még sokkal jobb, kedvezőbb legyen ... (~ít~J Nagy figyelmet fordítanak a dercsikai szövetkezetben arra, hogy a gépek mindig kifogástalan állapotban legyenek. Simon Vendel Ihalról) műhelyvezető az ipari tanulóknak is átadja tudása leg­javát. (Gyökeres György felvétele) Milliók a társadalomnak (ČSTK) — A humennéi járás lakossága összesen 36 674 egyé­ni és 1452 kollektív szocialis­ta felajánlást tett 117 millió 337 000 korona értékben. így fejezték ki eltökéltségüket, hogy aktív módon hozzájárul­nak pártunk gazdaságpolitikai célkitűzéseinek megvalósításá­hoz, és munkasikerekkel kö­szöntik a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfor­dulóját. ígéretet tettek, hogy az ipar­ban, a szolgáltatásokban és a kereskedelemben több mint 21 millió korona értékben, a me­zőgazdasági termelésben pedig több mint 3 millió koronával túlszárnyalják a tervfeladatok teljesítését. Úgyszintén csak­nem 8 millió 100 000 koronával akarják túlszárnyalni a tervbe vett tüzelőanyag-, energia- és anyagmegtakarítást. A munka- környezet javítása érdekében 381000 munkaórát dolgoznak le társadalmi munkával. Az l/A osztály tanulóinak egy csoportja Csengetés után Hétköznap egy mezőgazdasági szaktanintézetben A diákotthon földszinti elő­csarnokában nagy a for­galom. Ahogy közeledik a tanítás kezdetét jelző csengetés Ideje, úgy gyorsul­nak a tanulók léptei. Az eme­leti szobákba vezető lengőajtó egyere ritkábban — de annál nagyobb ívben — nyitódik ki, míg végül a legkésőbben kelő is megjelenik az előcsarnokban, átszáguld az udvaron, és ami­kor megszólal a csengő, már a szomszédos épület egyik osztá­lyában ül. A nyomába indulok, de az is­kola épületébe már jóval a csengetés után érkezem. Azt ugyanis, aki először jár a Dvory nad Žitavoui (udvardi) Mezőgazdasági Szaklanintézet- ben a diákotthon, az iskola, a műhely és a tornaterem épüle­tei között elterülő udvar látvá­nya mindenképpen megállásra készteti. Az épületeket össze­kötő, tetővel védett betonjár­dák, a közöttük elterülő dísz­fákkal és bokrokkal teleülte­tett füves területek és a hatal­mas úszómedence — amit, — mint később megtudtam, — az iskola önerőből épített — min­den várakozást felülmúlnak. — Ez csak természetes — mondja Benkovics József igaz­gató, amikor kifejezem kelle­mes meglepetésemet. — Udva­runk igazi szépségében azonban nyáron lehet gyönyörködni, amikor minden kizöldül és ki­nyílnak a virágok, no meg a medencét is meg­töltjük vízzel. Ak­kor látogasson ide. Szívesen meg­ígérem, de — mi­után jövetelem cél­jának megfelelően Ismerkedni kezdek a szaktanintézet kora tavaszi hét­köznapjával — ki­derült, érdekes és értékes látni vala­mint hallani való ezúttal is akad. — Kezdjük talán az elméleti okta­tással, mert bár szaktanintézet va­gyunk. ezt is na­gyon komolyan kell vennünk — mondja az Igazgató, és már indulunk is Ismerkedni az iskolával. Utunk első állomása a szak- tanterem. A falakon képek és térképek függnek, a szekré­nyekben pedig a tanítási segéd­eszközök sokasága látható. A terem közepén állvány van, raj­ta film- és diavetítő áll. Az ab­lakok elsötétíthetők. — A korszerű, színvonalas ok­tatás elengedhetetlen követelmé­nye ez — mondja kísérőm. —■ Mi a mezőgazdaság számára neve­lünk szakkádereket, és a mező- gazdasági termelés mai szint­je megköveteli, hogy az innen kikerülő fiatalok megfelelő el­méleti és gyakorlati tudással rendelkezzenek. Tanulóink je­lenleg magyar, illetve szlovák tanítási nyelvű osztályokban növénytermesztő-gépesítői me- zőgazdász-gépesítői, és trakto- ros-gép esi tői képesítést nyer­hetnek. A tanulmányi időszakok szerint egy két és három év. A hároméves Szakra csak a ki­lencedik osztályból, a két éves­re pedig a hetedik és nyolca­dik osztálytól is veszünk fel tanulókat, s a két év után a fezakmunkásbizonyítvány mel­lett a nyolcadik és a kilence­dik osztály elvégzéséről is adunk bizonyítványt. A három­éves szakot végzők a dolgozók középiskolájában egy év alatt érettségi bizonyítványt szerez­hetnek. Teljesen új forma és lehetőség a most szeptember­ben nyíló négyéves állatte­nyésztői szak, amely érettségi­vel végződik, és befejezése után az érdeklődők főiskolára is je­lentkezhetnek. Bekopogunk az egyik osztály­ba. Amint kiderül, a magyar tanítási nyelvű I/A osztály fizi­ka óráját zavartuk meg, de Ko­vács József tanár ezúttal kivé­telesen eltekint a megrovástól, megengedi, hogy par szót vált­sunk a tanulókkal. Már csak azért is, mert tananyag ismét­lés van. és elégedett a tanulók tudásával. Tóth Antal, a szomszédos Be­senyőből jár be. — A téli szünidőben jártam a szövetkezet műhelyében, be­széltem az ott dolgozókkal, el­néztem munkájukat. Azóta még erősebb az elhatározásom, hogy gépjavító legyek — vallja ön­magáról. Jancsó Tibor, a gémesi alap­iiskolából jött, a traktoros-gé- pesítői szakon tanul. Elmondja, hogy úgy érzi, jól választott. Szabad idejét elsősorban sak­kozással tölti, jelenleg az is­kolai sakkversenyre készül. A pozbai Magda Tibor elismeri társa sakktudását, de ő bizony inkább a lövészkörben dolgo­zik. örül a tavasznak, mivel a tornatermi gyakorlatok után most már a szabadba is kime­hetnek. Miros Ferenc, Csúzról jött, a délutánokról és az estékről kérdezem. — Tanítás után rövid pihe­nés következik, majd a kötele­ző tanulás, negyed kétig. Utána vacsorára megyünk, ezt köve­tően pedig megnézzük a tv-hír- adót, és a fél nyolckor kezdődő műsort. Akiket történetesen nem érdekel, azok különböző társasjátékokat játszhatnak. Kö­zösen járunk moziba, sőt ha­vonta egyszer-kétszer színházba is elmegyünk. Közben megszólal az óra végét jelző csengő, illik, hogy a gye­rekeknek meghagyjuk szünet- jüket. Elköszönünk, és átvonu­lunk a szomszédos kabinetbe, amit akár játék-országnak is nevezhetnénk. A szekrények­ben, illetve azok tetején fűka­szálók, rendhárítók, pótkocsik, répafejelők, és még további számos mezőgazdasági gép ki­csinyített másai láthatók. Több közülük még működik is, „me­se-szövetkezetben“ nyugodtan dolgozhatnának velük. — Tanulóink vizsgamunkái — mondja az igazgató, elisme­résemet látva. — Az elméleti oktatás mellett a gyakorlati felkészítésre is nagy gondot fordítunk. Tanulóink az egyes szakok szerint megismerik a mezőgazdasági gépeket, megta­nulják kezelésüket és javításu­kat. Jogosítványt szereznek ke­rekes traktor és motorkerékpár, illetve lánctalpas traktor, kom­bájn, sőt személy- és tehergép­kocsi vezetésére is, s megtanul­ják az ív-, valamint a lánghe­gesztést. A gyakorlati ismere­teket a helyi és a környező me­zőgazdasági üzemek gépjavító műhelyében, a brnói Zetor trak­torgyárban és itt helyben, az iskola jól felszerelt műhelyében szerzik meg. Természetesen a műhelybe is benézünk. A szlovák tanítási nyelvű III/'A tanulói éppen be­fejezték a gyakorlatot. Amíg takarítják a műhelyt Ladislav Prechoda a szakoktatás mestere megmutatja egyik saját készí­tésű segédeszközüket, helyeseb­ben segédeszközök egész sorát. Szétszedtek egy kiselejtezett traktort, részeit tisztára fénye­sítették, majd állványokra he­lyezték. A gyakorlat keretében előbb az egyes géprészek szét­szedésével és összerakásával ismerkednek meg, majd össze­rakják és ismét szétszedik az egész traktort. Jobb, szemlélte- tőbb és gyakorlatibb oktatást talán el sem lehet képzelni. Útközben még benézünk a tornaterembe, ahol az egyik osztály testnevelési órája fo­lyik. Az épület egy további he­lyiségében a súlyemelők gya­korlatoznak. Szorgalmasan emelgetik a kilókat, közben különböző tornagyakorlatokat végeznek, úgy, ahogy a falra függesztett napiparancs pontjai előírják. — 45 kg-nál tartunk, de lesz ez még több is — mondja Seres Szilveszter, és máris ne­kifeszül az újabb próbálkozás­nak. Benkovics József igazgató — Tizenkét szakkörünk van, ;i foglalkozások rendszeresek és általában a kora délutáni órákban tartjuk őket — magya­rázza kísérőm. — Lényegében ez szükségszerű, hiszen benn­lakásos iskola vagyunk, a bejá­rást csak kivételes esetekben engedjük meg, és a tanulók szabad idejének hasznos eloltá­séról gondoskodnunk kell. Az ellátás egyébként ingyenes, ta­nulóink ingyen kapják a mun­karuhát és a lábbelit is. A „zsebpénz“ havonta 5—190 ko­rona között van, évfolyamtól és érdemtől függően. Az utóbbi há­rom év alatt 349-en végeztek nálunk, és valamennyien az őket érdeklő munkakörben he­lyezkedtek el . EGRI FERENC (A szerző felvételei) 1977. III. 22. A szaktanintézet korszerű diákotthona

Next

/
Thumbnails
Contents