Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)
1977-03-19 / 77. szám, szombat
Budapesti levél A fővárosról és a vidékről V alahogy úgy van, hogy ha akárhol Magyarországról beszélnek, szinte mindig elsősorban Budapestről van szó. Ez természetes: Magyarország egyike azoknak az országoknak, ahol a főváros jelentősége, súlya, túl a lélek- számon, minden szempontból meghatározó jellegű. Hiszen a tízmilliós Magyarország lakosságából lasanként több mint kétmillió egyszázezer lakik a fővárosban és a következő nagyváros, az ország második városa, Miskolc a kétszázezres lakosságszám határán van. Ráadásul, ha arra gondolunk, hogy a szocialista iparban foglalkoztatottak száma Budapesten 530 000 körül van és akad egész megye, (Zala megye és Ňógrád megye is ilyen), ahol egy hatalmas közigazgatási egység területén mindössze 41 ezer az ipari munkások száma, világos, hogy miért beszél a legtöbb ember először a fővárosról, ha az országot említik. Pedig nem ritkán mégis csak említésre méltó dolog, hogy bár a városiasodás hulláma a középnagyságú és kisebb településeket is elérte, nőtt a városok száma is, mégiscsak az a helyzet, hogy Magyarország lakosságának körülbelül ötven százaléka még ma is falun él. Persze, aki ma a magyar falvakba látogat, azt kell látnia: itt is nagyot lépett előre az elmúlt három évtizedben az ország. Mind kevesebb azoknak a falvaknak a száma, amelyeket nem köt össze rendszeres autóbuszforgalom a szomszédokon túl a közeli nagyvárossal, kivételnek számít az olyan falu, ahol nincs villany, és *sz- tendőről esztendőre növekszik a közműves vízelllátással ellátott falvak száma is ... $a-parton és megifjodott a belváros is. Szolnokon is, Budapesten is, de az ország más városaiban is, minden új lakásba bútor kell. Éppen egy alig háromesztendős bútorgyár példája segít megérteni a magyarországi fejlődés egyik érdekes vonását. Az ipartelepítés — ne a fővárosban, hanem a*vidéki városokban növekedjen. Az üzemek száma nem csak abban segít, hogy kisvárosok, falvak arculata gyorsabban változzon. Segít abban is, hogy a legifjabbak új foglalkozásokat ismerjenek meg és válasszanak élethivatásul. A Borsod megyei Encse községben három esztendővel ezelőtt még nem volt ipar: akkor határozott úgy a Budapesti Bútoripari Vállalat, hogy új üzemet létesít a községben. Jól felszerelt, sok géppel dolgozó üzem ma már az encsi gyár. Az első évben 103 millió forint értékű bútort termeltek, — 1977-ben közel 220 millió ára szép szekrénysor, heverő, asztal, ülőgarnitúra kerül ki majd az üzemből. (1976- ban külföldi megrendelők számára 73 millió forint értékben gyártottak itt szekrénysort és lakószoba berendezést.) Az átgondolt iparfejlesztés eredményeként 1976 szeptemberében az encsi Váci Mihály Gimnázium támogatásával megkezdte munkáját a faipari szakközép- iskola is — ami pedig a szakmunkástanulókat illeti, kilenc- venen tanulják a fiatal gyárban a bútorasztalos és a kárpitos mesterségét. Csak Budapest lenne Magyar- ország? Az elmúlt napokban a budapesti Skála áruházban a konfekció-osztályon néhány óra alatt elfogyott több száz darab reggel érkezett csinos női blúz. Könnyű, szellős paA Vigadó modern épülete Ami pedig a városokat illeti, a fejlődés rendkívül gyors. Március derekán például a közel 170 000 lakosú Pécs városában egy tudományos tanácskozáson felmérték a város villamosenergia igényét. Jelenleg nemcsak a város, hanem a megye számos községének igényét látja el a Pécsi Hőerőmű, amelynek 200 MW a teljesítménye. Ebből a teljesítményből a város most 42 MW villamosenergiát fogyaszt el; 60 000 családi otthon van bekapcsolva a villamoshálózatbá és valamivel több mint ötven nagyobb üzem kap innen villamosáramot. Ám a legutóbbi másfélfj*- tized tapasztalatai azt mutat» ják, hogy a város energiaigénye minden hét évben megkétszereződik, s ez pedig azt jelenti, hogy ha csak nem gyorsul meg az amúgy is eléggé jelentős fejlődési ütem, akkor az ezredfordulóra a Pécsi Hőerőmű mellé új hőerőművet kell építeni, mert a régi csak a várost látja majd el. A városok közül a legdinamikusabban fejlődőek közé tartozik Szolnok, amely poros alföldi városkából az elmúlt három évtizedben valódi nagyvárossá nőtt. Az új ötödik ötéves tervben épült fel a József Atti- la-városrész. Itt az elmúlt néhány hónapban már 800 lakást átadtak és iskola, bölcsőde, óvoda és áruház épül. A negyedik ötéves tervben egy másik lukónaíiyedet építettek a Zíihv* mutanyag, lebegő denevéruj- jain finom népművészeti csíkozás. A blúz ára 72 forint volt, valóban nem drága. A budapesti nagyáruház az egyik vidéki üzemtől rendelte a gyorsan gazdára lelt divatos blúzt: a kiskunsági Ruhaipari Vállalat szállította Kiskunfélegyházáról. Ami Kiskunfélegyházán valóban új — az ipar, Szegeden éppen a hagyománnyal, tapasztalattal felvértezve gyorsítja meg a fejlődést. Az egyik legnagyobb magyarországi élelmi- szeripari üzem, a Szegedi Konzervgyár. Az üzem, amelyben A Gellérthegyen épül a magyar főváros új víztárolóba Sopron: tűztorony késő tavasztól, késő őszig zöldborsótól gyümölcskonzervig terjed a gyártmányok skálája és a mennyiséget sok száz vagonban fejezik ki, kora tavasz- szal sem pihen. Márciusban például a nyári szezon fogylalt alapanyagát gyártják: 180 vagon fagylaltot készítenek. Az üzem egyik részében húskonzervet gyártanak: mintegy 700 vagonnal. A szegedi gyár egyik specialitása az úgynevezett tányérdobozos készétel: a kétszemélyes adag tányér alakú dobozban kerül a boltba, a vevőhöz. 1977 márciusában közel 100 vagon készül a töltöttkáposztából, székelykáposztából, marhagulyásból, babgulyásból és a vagdalthúsos babfőzelékből. (A Tisza-parti üzem igen sok külföldi megrendelést is teljesít. Az NSZK ba gulyás- konzervet exportálnak és jó- néhány közel-keleti országba, mindenekelőtt Irakba ki- sebb-nagyobb dobozokban a híres aranyfácán jelzésű paradi- csomkonzervből szállítanak sok-sok vagonnal.) Magyarország tehát egyáltalán nem csak Budapest. De van valami, ami elsősorban nem Budapest: a mezőgazdaság. Az ország 5 085 500 aktív , keresőjéből 1 Í56 800-un dolgoznak a mezőgazdaságban. Jelenleg 151 állami gazdaság van Magyarországon (a gazdaságok átlagos területe 6600 hektár) és valamivel több mint kétezer termelőszövetkezet, szövetkezeti társulás és szakszövetkezet keretében dolgoznak több mint 640 ezren.) A termelőszövetkezetek közös gazdaságainak átlagos területe 1975 vége óta körülbelül 3000 hektár.) S aligha van érdekesebb jele a magyar vidék előrehaladásának a mezőgazdaságban, mint néhány növény termésátlagának összehasonlítása. a 60-as és a 70 es évtized első felében. A búza termésátlaga 24,3 mázsáról 33,2 mázsára nőtt hektáronként. A rizsé 19,8-ról 23,5-re, az árpáé 21,2- ről 28,8-re, a burgonyáé 104,5- ről 117,4-re. S folytatható lenne az összehasonlítás a rostkender, a cukorrépa, takarmányrépa vagy olajlen termésátlagának növekedésével, de talán még közelebbi és fontosabb mindennapi fogyasztás számára az tény, hogy például az alma termésmennyisége ugyanebben az időben 606 000 tonnáról 742 000 tonnára, az őszibaracké 94 ezer tonnáról 116 000 tonnára növekedett. Több magyar bor is került Budapesten, vidéken, de külföldön is a poharakba: 1974-ben 426 millió, 1975-ben 506 millió liter volt az egyszer fejtett bortermés. Magyarország tehát nem csak Budapest; de a termelésben, munkában, eredményben mindinkább egyenrangú főváros és vidék. G. M. Hadakozok — vagy hadakozom? Nyelvfejlődésünk mai szakaszában még mindig tart a már évszázadosnak mondható harc az ikes és iktelen igék ragozási formája között. A két ragozási alak párharcában azt figyelhetjük meg, hogy bár mindkettő hat egymásra, mégis szemmel látható az iktelen ragozás térhódítása, s az ikes minden szépsége ellenére is kihalóban van. Sok esetben nemcsak a tájnyelvi használat, hanem a nyelvtudomány is a már megváltozott iktelen ragozási formát fogadja el. Helytelen volna tehát a már polgárjogot nyert szóalakokat kifogásolni, vagy az ikes ragozást kényszerzubbonyként ráerőszakolni ezekre is. Ilyen nyelvi gúzsbakötésnek lehettünk tanúi a minap egyik hazai lapunk olvasásakor. Idézem: „Ötvenegyben a kaukázusi faluba húzódtam adósaim elől, hogy rendes emberré váljam.“ ...Függetlenül a szöveg tartalmi bukfencétől, nézzük meg közelebbről a „váljam'“ szóalakot! Ikes ige, felismerése nem okoz különösebb gondot. Bizonyára így gondolkodott a szerző is. igen ám! De vannak ikes igéink, melyek a kijelentő mód alanyi ragozásának csak az egyes szám 3. személyében ragozod* nak az ik^s alak szerint, mint például: hajlik, hullik, érik stb. Ide sorolható a válik is. Ugye milyen furcsán hatna, ha következetesen ragaszkodnánk az ikes ragozáshoz ennél az igénél pl. a kijelentő mód alanyi ragozásában: én válom, te válói, ő válik; a felszólítóban: én váljam, te váljál, ő váljék. Az előbbiből mindössze az egyes szám 3. sze- mélyű válik, az utóbbiból a nyelvjárásokban itt-ott használatos váljál, s az irodalmilag is választékos váljék maradt meg. De a köznyelv ezt már így használja: én váljak, te válj, ő váljon. Természetesen ez a ragozás minden egyes ikes igére nem alkalmazható éppen a fent említett kivételek és átalakulások-változások miatt. így például a lakik ige ragozása a felszólító mód egyes számában: én lakjam, te lakjál, ő lakjék, illetve lakjon. A lakjál már szinte táj- nyelvi. a lakjék meg régiesnek tűnik minden szépsége mellett is. Egyesek szerint a válik-nak van egy vál régies iktelen alakja is, s ez okozza a ragozási változást, mások szerint a tővégi -l. Ez utóbbinak azonban ellentmondani látszik a botlik ige ragozása, amely a kijelentő mód alanyi ragozásának 1. személyéljen éppen -m ragot kap, noha a 2. személy már az iktelenek -sz ragját veszi fel jbotlom, botiasz, botlik). Ezek után teljes bizonyossággal csak azt tudjuk állítani, hogy bár az ikes ragozás szerint jó volna a „váljam“ alak, de a mai élő nyelvhasználat inkább a váljak-ot fogadja el. A helyes szöveg tehát a következő lett volna: „ötvenegyben a kaukázusi faluba húzódtam adósaim elől, hogy rendes emberré váljak“. Nem így azonban egy másik lapunkból vett példamondatunkban, ahol ez olvasható: „Tévedés ne essék, nem a tehetség, az ösztönök és az érzelmek ellen hadakozok ...“ Az idézetben két ikes ige található. Vizsgáljuk meg őket kü- lön-külön! Lám, milyen szép a mondat első ikes igéje a felszólító mód egyes szám 3. személyében: essék! Sokkal szebb, kiemelőbb szerepkört kap, mint ha az író az ugyancsak helyes, de szürke, mindennapibb ,,essen“-t használta volna. Annál kirívóbb a mondat végén a „hadakozok“. Itt bizony a nyelvbotlás ellen is hadakozni kell! Mert míg az előbbi példában a vál-igelő az alanyi ragozás egyes szám első személyében nem -m ragot kap, hanem -k-t, addig a hadakoz- megtartja eredeti ikes ragozását. Tehát: hadakozom, hadakozol„ hadakozik. Mint ahogy az sok esetben előfordul, valószínűleg a szó szinonimájának a ragozási formáját követte a cikkíró: harcol — harcolod. Csakhogy ez utóbbi nem ikes ige, s így nem szolgálhat mintául. A mondat tehát így lett volna helyes: „Tévedés ne essék, nem a tehetség, az ösztönök és az érzelmek ellen haduko TAKÁCS ALAJOS VESSZÖOLTÁS NÓTASZÓVAL A rúbani Vörös Csillag Efsz strekovi (kürti) részlegén régi hagyománya van a szőlőolt- vány-készítésnek. Az oltványokat egy korszerű csarnokban készítik Korpás András mérnök és Puskás János vincellér irányításával. Általában 30—35 dolgozó végzi ezt a munkát, ami nagy gyakorlottságot igényel. Legutóbbi egy oltógépet is kipróbáltak, de egyelőre csak kísérleteznek vele. Külön figyelemmel kísérik majd a géppel készített egyedek fejlődését, s ha beválnak a hozzá fűzött remények, akkor növelik majd az oltógépek számát. A dolgozók közül huszonhármán egész évben egy csoportban dolgoznak, s Puskás János vicellér vezetésével a szocialista munka brigád cím elnyeréséért versenyeznek. A Puskás-brigád szívesen segít a termelés más szakaszán is. Munkahelyükön gyakran felcsendül a nóta, ami nem is csoda, hiszen a Nőszövetség helyi csoportja énekkarából többen is dolgoznak ebben a csoportban. Az oltás téli időszakban a más munkaszakaszokon dolgozó hozzáértő emberek számára is hasznos foglalkozás. Az idén január közepén kezdték el az oltást, s március első napjaiban fejezik be. Ez alatt az idő alatt körülbelül egymillió oltványt készítettek. Nagyobbrészt borszőlő fajták szaporításával foglalkoznak, legtöbb a Zöld- veltlíni, az Olaszrizling, a Müller Thurgau, a Fehérburgundi. KÓMAr ANNA Gondosabban címezzük meg a postaküldeményeket Csaknem 2500 csomag, 96 000 levél és több mint 110 000 képeslap maradt kézbesítetlentil tavaly országszerte a postahivatalokban. Az ún. nem kézbesíthető küldeményeket a trnavai központi megőrzőhelyen gyűjtik össze. A csomagoknak több mint kétharmadát, a levélküldeményeknek pedig csaknem a felét végül is a trnavai posta szakembereinek sikerült eljuttatniuk a. címzettekhez, Illetve visszaküldték a feladónak. A nagy mennyiségű kézbesítetlen képeslapok közül 6200-at szintén továbbítottak. A nem romló tárgyakat tartalmazó csomagok tartalmának értékesebb részét egy évi raktározás után fokozatosan i»lHrvei’ß7ik. Mnpplőy.őfln azonban a pénzösszegeket a bankokba, az arany és az ezüst tárgyakat pedig a Klenoty ékszer-értékesítő vállalathoz küldik. A könyvek az antikváriumok, bizonyos tárgyak pedig a szocialista szervezetek, vagy a mezőgazdasági üzemek tulajdonába kerülnek. A címzés nélküli csomagok háromnegyede bőrönd, amelyekről a leggyakrabban leválnak a felragasztott, illetve leszakadnak a függő címzések. A kellemetlenséget elkerülhetnék, ha a bőröndbe is beraknák címüket. 1966-tól — amikor a trnavai központi megőrző elkezdte működését — 1976-ig több mint 38 000 csomag, 960 000 levél, s több mint egy és negyed millió ké- neslaD gyűlt össze. 1977. III. 19. 4
