Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)

1977-03-18 / 76. szám, péntek

A CSEHSZLOVÁK ÉPÍTŐIPAR FELADATAI ES FEJIESZTESE

(Folytatás a 4. oldalról)

telben és a szükséges időre — a legnagyobb teljesítményű kapacitásokat.

Elsőrendű társadalmi fontossága van a tüzelőanyag- energetikai alap gyors fejlesztésének és építkezései idejében történő üzembe helyezésének. Erre orientáljuk az ipar fejlesztését szolgáló építőipari kapacitások 40 százalékát. A tüzelőanyag-energetikai bázis jelentőségéből következik az az elvi fontosságú követelmény is, hogy fordulatot érjünk el fejlesztése határidőiben, minőségében és komplexitásában. Ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni azokat a beruházásokat, amelyeket a tüzelőanyag-energetikai bázis fejlesztése követelt meg s amelyek feltételezik ezt a fejlesztést. Ez elsősorban a szénfejtő kapacitásokra vonatkozik az észak-csehországi barnaszénmedencében. Az építőiparral szemben új, és rendkívül igényes feladatokat támaszt a nukleáris energetika fejlődése.

Ezzel egyidejűleg az építőipari dolgozóknak biztosítaniok kell a kohászat, a gépipar, a vegyipar és saját termelési valamint anyagi bázisuk fejlesztését. Ezzel és más szakágak fejlesztésével megteremtjük a gazdaság hatékony fejlesztésének, a nemzetközi munkamegosztásba való mélyreható beilleszkedésének, exportáló képességük növekedésének, a hazai természeti kincsek jobb kiaknázásának, a szociális és kulturális fejlesztés programja megvalósításának feltételeit.

Anélkül, hogy lebecsülnénk az egyes ágazatok és területek szükségleteit és érdekeit, előnyben kell részesítenünk azokat az építkezéseket, amelyek döntő fontosságúak a népgazdaság fejlesztése szempontjából. A szövetségi kormány kötelező módon 230 Ilyen építkezést jelölt ki. Az ilyen építkezések számát már nem növelhetjük.

Az erők éš az eszközök döntő fontosságú építkezésekre történő összpontosításában fő szerepet kell betöltenie az állami tervnek, az elmélyültebb tervkapcsolatoknak és a terv következetes teljesítésének. A fő szállítók kötelesek az építkezés előkészítésében kifejtett cselekvő részvételükkel együttműködni a beruházóval, hogy az erőket és eszközöket összpontosítsák a folyamatos építésre. Nagyon erélyesen le kell számolnunk az olyan nem kívánatos üzelmekkel,'hogy egyes építőipari szervezetek kiválogatják maguk számára a legelőnyösebb építkezéseket s ugyanakkor az alapvető fontosságú feladatok teljesítése nincs biztosítva.

A termelési-gazdasági egységek és az építőipari minisztériumok fontos feladata tervszerűen irányítani a kapacitások átdiszponálását a tárca hatáskörébe, illetve a többi tárcával és a nemzeti bizottságokkal karöltve felhasználni az egész ágazat építőipari kapacitásait.

A leghatásosabbnak és egyben perspektív megoldásnak tekintjük a szakosított kapacitások építését, amelyek nagy teljesítményű gépekkel és szakképzett kezelőszemélyzettel rendelkeznek, ilyképpen pedig jóval produktívabbak és mobilabbak az átdiszponá- lásnál és az építkezések meggyorsításánál. Ennek az útnak célszerűségét tanúsítják a hűtőtornyok, a gyárkémények, az építőipari szigetelők építését, valamint az építkezések különleges megalapozását célzó, már felépült szakosított létesítmények.

A párt központi bizottsága és a kormányok figyelmének homlokterében áll továbbra is az a fontos politikai és gazdasági feladat, hogy az építőipari kapacitásokat összpontosítsuk a nagyméretű építkezés színhelyein, vagyis Prágában, az észak-csehországi kerületben és Bratislavában. Feltétlenül szükséges nagy szervező igyekezettel szavatolni a kapacitások átdiszponálását és stabilizálásukat az említett területeken. Ez az építőipar és a nemzeti bizottságok fontos politikai feladata. A beruházásokkal karöltve tökéletesítenünk kell a beruházási és a területi előkészítést, valamint az építkezéseken a szervező és az irányító munkát.

Néhány részleges siker ellenére az egész építőiparban továbbra is nagy probléma az, hogy hosszúak az építkezési határidők, nagy a befejezetlen létesítmények hányada és elhúzódnak a befejező munkálatok. Egyes nagy építkezéseken a kitűzött határidőket már kétszeresen túllépték. Ez számos okkal magyarázható, kezdve a beruházási céloktól, a tervezési és a termelést megelőző előkészületektől. A befejezetlen létesítmények aránytalanul nagy há- •nyada és a hosszú építkezési határidők befagyasztják a ráfordított eszközöket és a termelésben jelentős kiesést okoznak.

Ezeket a fogyatékosságokat bírálta a párt XV. kongresszusa és kiküszöbölésük érdekében feladatul meghagyta, hogy következetesebben szabályozzák az új építkezések megkezdését, az építőipari kapacitásokat és a technológiai berendezés szállítmányait koncentrálják, azzal a céllal, hogy a hatodik ötéves tervidőszak végéig 15—18 százalékkal csökkentsék a befejezetlen létesítmények számát és az átlagos építkezési határidőket.

Ennek a kongresszusi irányelvnek teljesítése az építőipar dolgozóitól megkívánja, hogy megoldják az ellentmondást a viszonylag gyors nyers építkezési munkálatok és a hosszú ideig tartó befejező munkálatok között. Az építkezési határidők lerövidítése érdekében a vállalatok, a vezérigazgatóságok és a minisztériumok irányításával, gyorsan építsék ki a befejező munkálatokat végző kapacitásaikat, jelentősen emeljék műszaki színvonalukat és tegyék egyenletesebbé kihasználtságukat az egész év folyamán. Ezzel biztosítsák az átmenetet az eddigi, túlnyomórészt iparosi formáktól a komplex gépesítéssel ellátott szakosított munka- csoportok és üzemek jól megszervezett munkájához.

A további iparosítás útján

1977.

III. 18.

Elotársak!

Az építőipar teljesítőképessége növelésének alapvető feltétele a tudományos-műszaki fejlesztés gyorsabb és sokoldalúbb érvényesítése, főleg az ágazat további iparosítása útján.

Eddigi tapasztalataink igazolják ennek az irányvételnek a helyességét. Az előregyártott elemek új termelési ágazatának megteremtése, a folyamatos építés bevezetése és a gépesítés fejlesztése lehetővé tette a munkálatok jelentős hányadának elvégzését az ipari üzemekben, az építkezéseken a szerelő munkálatok hányadának növelését, a nehéz, fáradságos műveletek zömének és az idénymunkának a kiküszöbölését. jelentősen megváltozott a munka jellege, növekedett a munkások képesítése, miközben építkezéseinkről eltűntek egyes hivatások és mások léptek a helyükbe, amelyek ösz- szefüggnek az építőipari elemek szerelésével és a nagyteljesítményű gépek kezelésével. Ennek következtében az építkezéseken átlagosan 30 százalékkal csökkent a munkaigényesség.

így pl. 1948-ban egy lakás felépítése hagyományos technológiával 2500 munkaórát és csaknem 200 tonna anyagot igényelt. Ma az építőipar dolgozói egy sokkal jobban felszerelt lakást átlag 700 óra alatt szerelnek össze és kompletizálnak és csak 40 tonna anyagot használnak fel. Ugyanakkor az élenjáró vállalatok a haladó technológia és a folyamatos építkezési módszer alkalmazásával az építkezéseken lakásonként átlag 400 érán aluli szintre szorítják le a munkaigényességet.

Ez az építkezés hatékonysága s teljesítőképessége növelésének nagy forrásairól tanúskodik. Míg a lakásépítésben, ahol a lengagyobb előrehaladást értük el, az építőipari dolgozók a lakások mik több mint 90 százalékát előregyártóit elemekből szerelik össze, addig a járulékos beruházásoknak csak 15 százaléka, az ipari létesítményeknek pedig nem egész 5 százaléka készül így.

Nagy tartalékok rejlenek abban is, hogy az építkezési elemek előregyár- tása nálunje csaknem kizárólag vasbeton alkalmazására épül és alig hasznosítanak benne mindmáig olyan más anyagokat, mint amilyen például a kerámia és főleg a fa.

A következő szakaszban célunk a szabványosított előregyártott elemek, rendszereik és más, kevés befejező munkálatot igénylő gyártmányok termelésének fejlesztése, folyamatos eljuttatásuk az építkezésekre, az ütemes, folyamatos építkezési módszer alkalmazása a magas fokú gépesítés mellett. Az iparosítás lényege, amint azt megerősítik a szovjet tapasztalatok is, a komplex, folyamatos termelésnek és építésnek egységes technológiai folyamata.

Ezért meg kell követelnünk, hogy az építőipari minisztériumok szorosan együttműködve az illetékes szövetségi és nemzeti szervekkel, komplex módon dolgozzák ki az előregyártóit elemek termelése és alkalmazása továbbfejlesztésének kocepcióját, elsősorban az ipari létesítmények és a járulékos beruházások viszonylatában.

Az előregyártóit elemek és az építkezési szerelés hatékony elterjesztése feltételeinek megteremtésében fontos szerepe van az elemek szabványosításának és egységesítésének éppúgy, mint a többször felhasználható típustervek alkalmazásának. A tervezés ilyen haladó módszerei érvényesítése szintjével semmiképpen sem lehetünk elégedettek.

Jelenleg a különféle építkezések 110 típustervét és a különféle konstrukciós rendszerek csaknem 140 típustervét tartják nyilván. Ez önmagában nem kevés. Problémát okoz viszont az, hogy ezeket a típusterveket nem használjuk ki kellőképpen főleg a járulékos beruházások és az ipari létesítmények építésében.

Tekintettel arra, hogy az építőipar éppen itt mutatja ki a legnagyobb munkaigényességet és a munkatermelékenység alacsonyabb fokát, meg kell gyorsítanunk az ilyen építkezések iparosításának folyamatát, s ehhez meg kell teremtenünk a szükséges feltételeket. Az építőipar dolgozói ennek érdekében országos viszonylatban egységesítsék az építkezési technológiát, egyezzenek meg az egyes típusépítkezések szilárd áraiban és a gyakorlatban biztosítsák az ilyen típustervek szélesebb körű, ismételt alkalmazását.

Az illetékes központi szervek és a nemzeti bizottságok a jövőben ne engedélyezzék a bölcsődék, óvodák, iskolák, egészségügyi berendezések, boltok és más létesítmények nem gazdaságos individuális tervezésének gyakorlatát. Prágai felmérések kimutatták, hogy az egyedi típustervek alapján készülő óvodák építése már a tervben 8—14 százalékkal, a bölcsődék építése 7—11 százalékkal drágább a típustervek alapján történő építésnél.

A konstrukciók, az elemek és gyártmányok szabványosítása és egységesítése növeli az építkezés gazdaságosságát és javítja a munka minőségét. Elősegíti az energia, a nyersanyag és anyag megtakarítását. Ezért megkívánjuk azt, hogy az illetékes minisztériumok és a nemzeti bizottságok gyors ütemben megszervezzék a legfelkészültebb városrendezők, műépítészek, konstruktőrök, technológusok, építkezési szervezők és közgazdászok, továbbá szociológusok, higiénikusok és más

szakemberek kollektíváit országos érvényű típusalapanyagok és tervek kidolgozására. .

Hazánk és más szocialista országok építőipari dolgozóinak tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy az iparosítás teljes eredménnyel akkor jár, ha az építkezés haladó módszereinek bevezetését és a nagy teljesítményű gépek alkalmazását kiegészíti a munka szervezésének fejlett folyamatos módszere. Építőipari dolgozóink, a vállalatok vezető dolgozói, a komplex munkacsoportok és a szocialista munkabrigádok ezért továbbra is intenzíven terjesszék és tökéletesítsék ezeket az építkezési módszereket. Ez célravezető út, amely lehetővé teszi akár a felével is lerövidíteni a határidőket és egyenegyedével is csökkenteni az építkezési költségeket.

Éppen a folyamatos építkezési módszer alkalmazásának méreteivel magya- rázhatóak az építőipari vállalatok rendkívül eltérő teljesítményeinek

okai. Míg az ilyen módszert alkalmazó élenjáró vállalatok nem egészen hét hónap alatt építenek fel egy 50 lakásos átlagos lakóházat, addig a lemaradozó vállalatok 14—16 hónap alatt, Ezért a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok igazgatóinak feladata szavatolni azt, .hogy szervezeteik minél gyorsabban elérjék a legjobb kollektívák teljesítményeit. Ezzel egyidejűleg további részlegeken be kell vezetniük a nagy teljesítményt szavatoló új, folyamatos építkezési módszert s azt széleskörűen kell érvényesíteni az ipari, a mezőgazdasági létesítmények, továbbá a járulékos beruházások építésénél, a létesítmények korszerűsítésénél és javításainál. Az ütemes munkába be kell Illeszteni az építőanyagok és az elemek gyártását és szállítását Is, valamint a legnagyobb teljesítményű gépek felhasználását.

Következetesebben használjuk ki az állóaiapokat

Az építőipar iparosításának szerves része a gépesítés. Az építőipari vállalatok dolgozóinak gépi álló eszközökkel való ellátottsága 1970-hez képest 1975-ben a felével növekedett. Ezek kihasználása azonban az említett években csökkent. Ez óva intő körülmény és minden vezető dolgozónak, a miniszterektől egészen a mesterekig, a XV. kongresszus szellemében a saját munkájára vonatkozóan ebből le kell vonnia a konkrét következtetéseket.

Jelentős tartalékokra utalnak az egyes termelési-gazdasági egységekben a legnagyobb teljesítményű gépek üzemeltetési idejében tapasztalható különbségek is. így például a kirakó daruk fsetében a ledolgozott órák száma gépenként 30 százalékos különbséget is kimutat, sőt a rakodó gépek esetében 55 százalékot is elér az eltérés. Ha az összes gépet naponta átlag 8 órán át üzemeltetnénk, akkor ez teljes 1 milliárd korona megtakarítását tenné lehetővé. •

Az élenjáró vállalatok tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy jelenleg a gépesítés fejlesztésének súlypontja a komplexieitás. Ez annyit jelent, hogy az egyes gépek alkalmazásától át kell térni a gépi rendszerek és az olyan egységes termelési gépsorok üzemeltetésére, amelyeknek láncszemei technológia és kapacitás viszonylatában kölcsönösen kötődnek egymáshoz. Építőipari dolgozóink már alkalmazzák az ilyen komplex gépesítést egyes vízerőművek építésénél, valamint egységes technológiai folyamatok megvalósításánál, például a prágai metró építkezésén. Ezt a haladó módszert alkalmazni kell más építkezéseken is, hogy ezáltal növeljük a költséges technika kihasználásának hatékonyságát.

Sok olyan gépet, amellyel ki kell egészíteni az építőipari gépi rendszereket, nálunk ki nem elégítő mennyiségben gyártanak, illetve egyáltalában nem gyártanak. Az építőipar dolgozóinak is következetesebben kell érvényesíteniük a termelési, építkezési és szerelési típuseljárásokat s az azoknak megfelelő, a KGST által javasolt gépi típusrendszereket, hogy gépiparunk termelési választékának szükséges korlátozása mellett is biztosíthassuk a szükséges gépek és berendezések szállítását. Ebből a szempontból is felelősségteljesen kell vásárolni új gépeket. Erre a célra a hatodik ötéves tervidőszakban több mint 10 milliárd koronát fordítunk.

Az építőipari és a gépipari miniszterek a szerviz- és a javítószolgálat megfelelő fejlesztésével is járuljanak hozzá e feladat teljesítéséhez, mégpedig nemcsak az egyes gépek, hanem egész technológiai rendszerek javításánál, beleértve a panelgyárak felújítását és korszerűsítését szolgáló termelési berendezést.

A párt központi bizottsága már tavaly szeptemberi ülésén hangsúlyozta, hogy a gépipar dolgozóinak feladata idejében és jó minőségben teljesíteni építőiparunk számára a tervfeladatokat.

Az építőipar további iparosítása és az építőipari termelés fejlesztése fokozott igényeket támaszt az építőanyagok és az elemek szállításával szemben, amely jelentős mértékben a technológiai folyamatok szerves részévé válik és ezért ezekhez a folyamatokhoz kapacitás és szervezés tekintetében kötődnie kell.

Ugyanakkor az építőipar évente csaknem 800 millió tonna építőanyag és földanyag átdiszponálásával népgazdaságunkban egyike a legnagyobb szállítóknak. Az építőipari szállításban, jóllehet magas fokúan ellátott szállítóeszközökkel, nehézségek adódnak, amelyek az építkezéseken komolyan megzavarják a folyamatos munkát. Ezeknek oka elsősorban a saját szállítópark alacsony fokú, mintegy 50 százalékos kihasználása. A bratislavai Hydrostav nemzeti vállalat tapasztalatai viszont arról tanúskodnak, hogy a szállítóeszközök naponta 16 órán át is üzemeltethetőek. Ez nagy tartalék és a vállalatok feladata szavatolni a szálr lítóeszközök többműszakos üzemelteié-, sét.

Az építőanyagok és -elemek szállításának tökéletesítése megkívánja a nyilvános és az üzemi szállítás együttműködésének elmélyítését és így a nem célirányos szállítási útvonalak kizárását is.

Több figyelmet az anyagi bázis fejlesztésének

Az építőipar további iparosításának alapvető feltétele anyagi bázisának megfelelő fejlesztése. Ez továbbra is támaszkodni fog a hazai szilikát nyersanyagokra épülő építőanyagokra, gyártmányokra és elemekre.

A cementgyártásban, amelynek 1980- ig 1970-hez képest majdnem kétszeresére kell növekednie, az új cementgyárak széles körű építése mellett biztosítani kell a már működő gyárak intenzívebb korszerűsítését. A cementgyártásban általában gyorsabban kell alkalmaznunk a leghaladóbb technikát és lényegesen javítanunk kell a cement minőségét és választékát.

A jó minőségű cementek hatékony felhasználása megkívánja az osztályozott kőzúzalék termelésének növelését. Célunk ugyanakkor gyorsabban megvalósítani beruházási szándékainkat és felelősségteljesen gazdálkodni

(Folytatás a 6. oldalon}