Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)

1977-03-15 / 73. szám, kedd

Mindig az élvonalban Egy termelőszövetkezet múltja és jelene A komárnói (komáromi) Stavba termelőszövetkezet dol­gozói a jövő évben ünnepük a szövetkezet megalakításának 25. évfordulóját. A termelőszövet­kezet a csaknem negyed év­század alatt a járás iparának értékes láncszemévé vált. Dol­gozói évről évre határidő előtt teljesítik tervfeladataikat. Ezen­kívül jelentős mértékben ‘hoz­zájárulnak a lakosságnak nyúj­tott szolgáltatások színvonalá­nak emeléséhez. A szövetkezet valamennyi munkahelyét nehezen lehetne egy nap alatt meglátogatni, mert a járás több községében nemesócsai részlegen egyéb­ként kárpitos munkát is végez­nek. — A komáromi részleg a legnagyobb, itt az ^pítőcsoport tagjain kívül asztalosok, laka­tosok és villanyszerelők is dol­goznak. Asztaloskészítményeink közül a legsikeresebb sorozat a konyhagarnitúra, továbbá a vá- lendák, ágyneműtartók és könyvszekrények — vagyis olyan bútorok, amelyek mindig keresettek. A komáromi kárpi­tosok és asztalosok munkáját Hatos György irányítja. Laka­tosműhelyeinkben pedig már nyolc éve sikeresen gyártjuk a A termelőszövetkezet bíitorkészitő komáromi részlege (Virág József felvétele) 1977. és városában Is működnek. A komáromi központi részlegre látogattam el, ahol a legtöbb tag dolgozik. Az egyes munka­helyeket Morvay Ferenc alel- nöknek, a tervezési osztály ve­zetőjének és Csutorús Sándor­nak, az üzemi pártszervezet el­nökének, a személyzeti osztály vezetőjének kíséretében járhat­tam végig, ük ismertették meg velem egyebek között a szövet­kezet múltját is. Annak idején 1953-ban kis lét­számmal, csupán 60 taggal ala­kult meg a szövetkezet a csök­kent munkaképességűek foglal­koztatására. Kezdetben bizony nehéz időszakot éltek át az itt dolgozók. A tapasztalatlan ve­zetők, az ideiglenes műhelyek egyáltalán nem feleltek meg a követelményeknek — és bizony gyakran adóssággal zárták az évet. A termelőszövetkezet éle­tében az 1957-es év jelentette a fordulópontot, amely már nye­reséggel zárult. Az 1965-ös ár­víz után fellendült a szövetke­zet tevékenysége. A felettes szervek is belátták, hogy az ideiglenes műhelyekben már nem igen lehet fokozni a tel­jesítményeket, hogy itt csakis egy komoly beruházás segíthet. A továbbfejlesztési program megvalósítása 1969-ben vette kezdetét, és 1970-ben a szövet­kezet vezetősége és központi műhelye beköltözhetett az új épületekbe. Az új körülmények kedve­zően hatottak a szövetkezet fejlődésére is. Taglétszáma 454 főre emelkedett, s ami még fon­tosabb, a szövetkezet jelentő­sen hozzájárult a járás tovább­fejlesztéséhez. A termelőszövetkezet egyes részlegeit, így a falvakon mű­ködőket is fokozatosan átala­kították és szakosították. Ze- mianská Olčában (Nemes- ócsán), egy komoly eredmé­nyeket elérő építőipari csoport működik, Cičovban (Csicsón) pedig sodronykerítést készítő részleg. Eredményeikről Mor­vay Ferenc alelnök a követke­zőket mondotta: — Csicsón megszüntettük az „ezermesterségei“, és egy szak­mára szakosítottuk: a sodrony- kötésré. A részlegen 20 nő dol­gozik, akik Var cia Ida vezetésé­nél évente félmillió méter hu­zalt dolgoznak fel, és termé­keiket a szövetkezet külföldre is exportálja. A nemesócsai részlegen összpontosítottuk a vidéki építőcsoijorlokat, ame- 'lyek munkáját Szalay Imre irá­nyítja. A komáromi építőcso­port Sárközi Jenő vezetésével dolgozik. A két kollektíva tag­jaira komoly feladatokat bí­zunk. így például nemrégiben fejezték be legnagyobb művü­ket, a bőr- és díszműipari ter­melőszövetkezet új üzemét, amelynek értéke több mint 17 millió korona. Nemesócsán új­jáépítették a 10 osztályos alap­iskolát. Több üzletet, egyéb lé­tesítményt és családi házat épí­tettek fel a járás területén. A központi fűtéshez szükséges kis kazánokat. A tapasztalat azt mutatja, liogý ezek jól be­váltak, mert nagy irántuk a ké­résiéi. Évente 1500 darabot ké szítunk belőlük. A szövetkezet dolgozói állan­dóan tökéletesítik gyártmányai­kat. Most tértek át egy újfajta kazán, az ún. UN1HOST soro­zatgyártására. A berendezésben a fától kezdve a háztartások­ban található mindennemű égethető hulladékanyagot el le­het égetni. Jól is vizsgázott, mert 70 százalékos a hatásfoka, 10 százalékkal nagyobb, mint a régi típusoké. A szövetkezetben nincs külön fejlesztőrészlege. Az újabb faj­ta, tökéletesebb kazánokat a tagság javaslatai alapján ké­szítik. A legjobb újítók közé tartoznak: Tóth fíéla, az előké­szítő osztály lakatosa, Hamran Ciril, Nagy Dénes karbantartók, és nem utolsósorban Morvay Fe renc, a tervezőosztály vezetője, aki a múlt évben kerületi első­séget szerzett. A pártszervezet és az üzem vezetősége 1975-ben kidolgozta a szövetkezet szociális prog­ramját. A program keretében az egyes munkahelyeket szociális berendezésekkel látták el, ame­lyek a szövetkezet újítói javas­latainak alapján készültek. Az ilyen körülmények között dolgozók nagyobb kedvvel vég­zik a rájuk bízott feladatokat. Kiváló eredményekkel viszo­nozzák e sokoldalú gondosko­dást. A legjobb bizonyíték erre az a lény, hogy a Stavba ter­melőszövetkezet dolgozói 1976- ban 5 millió koronás nyereség­gel az eddigi legeredménye­sebb, legsikeresebb évet zár­ták. KOLOZSI ERNŐ BRIGÁDOK NAGYÍTÓÜVEG ALATT HANDLOVÁI TAPASZTALATOK A Handlovái Szénbányák vezetői igényesek a dolgozókkal szemben, s a formalitást nem szívelik. A szakszervezet üzemi bizottsága mellett már évek óta sikeresen működik a. „szo­cialista munkabrigádok tanácsa“. Tagjai olyan bányászok, műszakiak, csoportvezetők, akik a szénkitermelésben és a politikai-társadalmi munkában egyaránt megállják helyüket. A tanács javasolja a szakszervezet üzemi bizottságának, hogy melyik brigád érdemli már meg a megtisztelő címet, s me­lyiknek kell még többet bizonyítania. Nem elég a naplójegyzet Az alábbi eset vázolásánál sem a csoportvezetőt, sem a részleget nem nevezzük meg, mert az ott dolgozók okkal szé­gyenkezhetnének. Igaz ugyan, hogy a teljesílménynormúkat és a termelési feladataikat hi­ánytalanul teljesítik, de ez a cím eléréséhez nem elég. Erről meggyőződhettünk, amikor egy alkalommal meghallgattuk a tanács megbeszéléseit. A különleges bírálóbizottság egyik tapasztalt tagja a követ­kezőket mondta azon a bizo­nyos gyűlésen: — Az a hiba, hogy a részleg vezetői a szakszervezettel kö­zösen egész évben elhanyagol­ták a szóban forgó kollektívá­nál a kötelezettségvállalások teljesítésének ellenőrzését. A tervfeladatok teljesítésében ugyan nem volt fennakadásuk. A naplójukat is szépen vezetik, de ez nem minden. írják, hogy segítettek a védnökségük alá tartozó iskolának, s bekap­csolódtak a polgári bizottság által rendezett társadalmi mun­kába is. A ledolgozott órákat viszont sem az iskola, sem a helyi nemzeti bizottság nem igazolta. Az érveket a brigád egyik tagja is végighallgatta, s tudo­másul vette, hogy a címet csak akkor kaphatják meg, ha a naplóban feljegyzett munkákat valóban igazolni is tudják, s pontosítják a szocialista válla­lásuk teljesítésével elért gaz­dasági eredményeiket is. A formalitás csak árthat Ezt jól tudják a handlo­vái szocialista munkabrjgádok tanácsának tagjai is. Éppen ezért minden egyes kérvényt alaposan megvizsgálnak, mi­előtt a brigádok továbbjutásra javasolnák. A kollektíva, amelyben Jozef Jokus, a tanács egyik tagja is dolgozik, már szintén megér­demelné a kitüntetést, de ki­mutatásaik közül hiányzik ered­ményeik gazdasági elemzése. S így kérvényüket egyelőre visz- szautasítják. Egyértelműen jó­váhagyják viszont a Július Vin- cze és Jozef Fabian vezette bri­gádok kérvényét, amelyben ké­rik, hogy a két csoport társul­hasson. Milan Habun mérnök, a tanács elnöke és társai még több kérdésben döntenek, de — mint az eddig felsoroltakban — mindig alapos megfontolás után. Túlzás nélkül állítható, hogy a tanács munkáját valamennyi versenyző munkacsoport tiszte­li, és alaposan felkészül egy- egy kérvény benyújtása előtt. A tanács tagjait ugyanis nem lehet félrevezetni. A tanácsban működőket néhány nappal a gyűléseik előtt a kérvényt be­nyújtók gyakran megállítják, s kérik őket, szóljanak majd egy két szót az érdekükben. Ilyenkor mindig egyértelmű a válaszuk: „Ha minden követel ménynek megfeleltek, akkor igen, de ha nem, akkor maga­tokra vessetek.“ A közelmúlt­ban volt egy érdekes esetük. Az ezüstjelvény elnyeréséért versenyző brigád kérvényét el­utasították, a következő indok­lással: „Annak ellenére, hogy a brigád magasan túlszárnyalja termelési feladatait, nem ítél­hetjük oda az ezüstjelvényt. Ma már ugyanis nem elegendő a termelésben való helytállás, Jia- nem politikai-társadalmi tevé­kenységet is ki kell mutatniuk a brigádoknak. Erre pedig min­denütt van lehetőség, csak ki kell használni.“ Érdekes, hogy a dolgozók so­ha nem tiltakoznak a tanács érvei7 ellen. Elfogadják a bírá­latot és a tanácsaikat, s a ké­sőbbiekben azok szerint dolgoz­nak. Nem csupón felajánlásokról van szó A szakszervezet üzemi bizott­sága mellett működő tanács munkája sokrétű. Foglalkoznak a vezető beosztású dolgozók személyes példaadásával, s egyesek jellembeli tulajdonsá­gaival is. Megtörtént például, hogy az egyik bányásznak, aki egyébként jól végzi a munkáját, vissza­vonták az ezüstjelvényre való jogosultságát. Az indok: dur­ván viselkedett idősebb munka­társaival szemben, s erre a kol­légái is több ízben rámutattak. Amikor kifogásolták a viselke­dését, megsértődött, de a ké­sőbbiekben teljesen megválto­zott. Ma már ő is tulajdonosa az arany fokozatnak, s mun­katársai körében is kedvelt. A handlovái szocialista mun­kabrigádok tanácsának sok a dolga, hiszen az ottani bányá­ban már 40 munkacsoport el­nyerte a megtisztelő címet, 11 pedig versenyben áll érte. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók fele bekapcsolódik a verseny­mozgalomba. Ennek köszönhe­tően HandlováifNi múlt évi ter­vet hiánytalanul teljesítették, s ebben az éviién is jól rajtol­tak. A szocialista munkabrigá­dok tanácsának tagjai meg sem pihennek. Štefan tukán erről így vélekedik: — Az emberek nem egyfor­mák. Akadnak olyanok, akik ugyan aláírják a felajánlást, de a teljesítéséért már nem lelkesednek. Éppen ezért az egyes szakszervezeti mű- helybizottságok tagjainak kelle­ne igényesebb munkát kifejte­niük. Mi arra törekszünk, hogy a versenyzőket eltérítsük a formális útról, s konkrét tet­tekre ösztönözzük őket. így munkájukat könnyebben is el­lenőrizhetjük. A Handlovái Szénbánya veze­tősége pedig minden segítsé­get megad a tanács tagjainak. Jó segítőtársra leltek benne, olyanra, amely sokat tesz a dolgozók szocialista nevelésé­ért is. bAtori jänos Kihasználják a koncentráció lehetőségeit Az emberek, alaptermészetük­nél fogva általában idegenked­nek az újtól. Fokozott mérték­ben érvényes ez a megállapítás, ha olyan változásról van szó, amely mindennapi munkánkat, életkörnyezetünket érinti. Szá­mosán reagáltak így egy esz­tendővel ezelőtt a Bátkai Állami Gazdaságban lezajló szervezé­sekre a gazdaság dolgozói kö­zül. Még azok sem bíztak lát­ványos eredményekben, akik határozottan az új irányítási mód mellett foglaltak állást. Az első esztendőt csak az újjal Félmillió szegfiípalánta A Nová Dedinka-i (dunaújfalusi) Efsz virágter-mesztői Schulz Vendelín vezetésével jó eredményeket érnek el. A napokban az óbudai Magtermesztő Termelőszövetkezet félmillió szegfűpalán­tát szállított nekik. Képünkön: Demeter Dénes mérnök, a ma gyarországi üzem szaktanácsadója a palánta perlitbe való he­lyezésének módját magyarázza, (Balla felv.) való ismerkedésnek, amolyan helyre rázódásnak tartották. És mi történt az átszervezés első esztendejében? Jóval több ennél. A hétezer ötszáz hektá­ron gazdálkodó közös gazdaság 3 millió 104 ezer koronás tisz­ta haszonnal zárta az évet. Csúcshozam kalászosokból Tavaly 3050 hektáron ter­mesztettek kalászosokat, mely­ről 12 622,8 tonna termést ta­karítottak be, 577 tonnával töb­bet a tervezettnél. Az elmúlt napokban mégis azt hallottuk Csiszár Zoltán mérnöktől, a gazdaság igazgatójától, hogy nem teljesen elégedettek az eredményekkel, mert a jórészt azonos feltételek és adottságok mellett is jelentős különbsé­gek voltak az egyes parcellák közölt. A cukorrépa hozama is alacsonyabb volt a vártnál, bár a kedvezőtlen időjárást figye­lembe véve, a 320 mázsás ho­zam nem tartozott, a legrosz- szabbak közé a járásban. A korábban silány termést adó dombos területek egy ré­szét szőlővel telepítették be. Az 53 hektáros telepítésből 17 hektár már termőre fordult, s a tervezett 680 mázsa helyett 703 mázsás össztermést értek el. Az idén Dúlháza és Zsíp irányában 112 hektáron tovább folytatódik a telepítés, mely­nek beruházási munkáit a je- senskéi (feledi) Agrostav vég­zi. Biztatóan fejlődik az állattenyésztés Az elmúlt esztendőben Bátká- ban sem bővelkedtek jó minő­ségű takarmányokban. Főleg á téli hónapokban volt nehéz a helyzet, s a nagy hiányokat csak komoly erőfeszítések árán sikerült pótolni. Ilyen körülmé­nyek között kétségtelenül si­kernek számít, hogy a tervfela­datokat túlteljesítették. A tej­termelés szakaszán nagy jelen­tősége volt a dolgozók lelemé­nyességének, kezdeményezé­sének. Ócskái Anna, Lukács Bé­la, Pozor Pál, Szajkó Mária és Fejes Piroska például átlago­san 3500 literen felül fejtek egy-egy tehéntől. A fenti meg­állapítás a sertésgondozókra is vonatkozik, hiszen a közöttük kibontakozott egészséges ver­senyszellem már nz er<i#mé- nyekben is kezd megmutatkoz­ni. A gazdasági fejlődés m<\#- gyorsításának alapvető tényező­je a műszaki fejlesztés és a be­ruházás. Idejében és jó minő­ségben végezték el a gazdaság dolgozói a nagy teljesítményű szárítóberendezés rekonstruk­cióját a zsípi gazdasági udvar­ban, s folyamatban van két te­hénistálló és egy takarmány­készítő üzem építése. A gazda­ság gépparkja is sokat fejlő­dött, bár még mindig hiány mu­tatkozik egyes komplex gépso­rokból, nagy teljesítményű ta­lajművelő és betakarító gépek­ből. A javuló eredmények ellenére nyoma sincs a gazdaságban az önelégültségnek. Jó gazda móc% jára önmaguk helyezik egyre magasabbra a mércét. Olyan belső hajtóerő a vezetők és a dolgozók tenniakarása, hogy meg-megújuló lendületet ad a nagyüzemi fejlődés útjára lé­pett gazdaságnak. HACSI ATTILA

Next

/
Thumbnails
Contents