Új Szó, 1977. február (30. évfolyam, 31-58. szám)
1977-02-15 / 45. szám, kedd
Eredmények és kérdőjelek JEGYZETEK EGY IRODALMI SZÍNPAD! FESZTIVÁLRÓL Légen rendezték meg a dunaszerdahelyi járás gyermek- és felnőtt irodalmi színpadjainak fesztiválját. A rendezvényeiért többször méltatott művelődési otthon vezetősége a közönség szervezésben ezúttal nem állt a helyzet magaslatán. A hiányos propagáció pedig akarva- akaratlanul rányomta bélyegét a délelőtti műsorra: a járásban működő gyermek irodalmi színpadok vetélkedőjére. Nyilvánvaló, hogy a telt nézőtér más hangulatot, más színjátszást eredményezett volna, mint az üresen maradt széksorok. így tehát a mozgalomban kitűnően működő járás öt benevezett irodalmi színpadának műsorát, több hónapos munkájuk gyümölcsét, pusztán maguk a résztvevők élvezték. És természetesen a zsűri, amely kénytelen volt két csoportra osztani a benevezetteket. A zsűri e döntését az Illésházai Tapsifüles Gyermek Irodalmi Színpad tagjainak kora és műsorának jellege indokolta. A Bors Éva vezette illésházai gyermekek Kigondolok, elképzelek című nagyszerűen megszerkesztett és koreografált, az öt vetélkedő színpad közül a legötletesebb, a gyermek lelki világának természetességét leginkább visszaadó műsorukkal elnyerték a II. Du- namenti Tavaszon való részvétel jogát. A náluk idősebb gyerekek,de nem minden esetben érettebb csoportok közül az alistáliak vitték el a pálmát, akiknek Napsugár elnevezésű csoportjukat Szikhart Zsuzsanna irányítja. A Romanovics Lívia irányította Pozsonyeperjesi Szolidaritás Gyermek Irodalmi Színpad csupán a jobb koreográfia és rendezés révén előzte meg a Dunaszerdahelyi Vajanský utcai KA Nyitnikék elnevezésű csoportját, amelyet Pápay László- né és Ozorák Lászlóné vezet. Szolidaritás No pasaren című, a spanyol polgárháború megidéző összeállításán a valótlanság ejtett csorbát. Ez az összeállítás, ilyen formában korai, hiszen a gyermekek nem tudják megemészteni, magukévá tenni mondanivalóját. Ennek tulajdonítható. hogy a színpadon látható forradalmiság — az eszmei öntudatosság, a halál vál lalása stb. —• helyenként már- már kínosan hatott az alig tizenéves emberkék szájából. A műsor összeállítója túllőtt a célon, hiszen a gyermek szellemi elkötelezettsége nem más, mint a gyermeki gondolkodásmenet természetességének megőrzése. Ezt pedig csak akkor érhetiük el, amikor az összeállításokban olyan világot keltünk életre,' amelyben a gyerkőc természetes önmagát adhatja, amelyben éntudatát közvetítheti. A Nyitni ke két a x’endezési koncepció egyenetlensége s feltétlenül öt- letesítendő koreográfia, valamint a pozsonyeper jesieknél halványabb kórusmunka teile harmadik helyezetté. A Barta- los Rozália és Miklós Év.a által irányított Bukni Ifjú Hajtás színpadtól a jövőben sokat várunk. hiszen tagjainak zöme tehetségről adott bizOftyságot. Érthetetlen néhány gyermek irodalmi színpad — többok között a tavaly oly reménykeltőén bemutatkozott somorjaiak — távolmaradása, amelynek végkifejleteként az öttagú bíráló bizottság az Alistáli Napsugárt és a Pozsonyeperjesi Szolidaritást a II. Dunamenti Tavasz válogató bizottságának figyelmébe ajánlotta. Késő délutánra híre szállhatott a községben, h >gy mozgolódás van a művelődési ház körül. mert amikor a felnőtt irodalmi színpadok járási vetélkedőjének első függönynyitására került a sor, szép számú nézősereg hagyott fel az egyébként kellemes színházi hangulattal kecsegtető nyüzsgő löd éssel, suttogással. A közönség elé táruló színkép Ady Endre korát idézte, s hogy megfelelően, az a nunaszerdahelyi Fókusz Irodalmi Színpad szcénikai munkáját dicséri. A Jarábikné Tru- chly Gabriella összeállotta és rendezte Ady-műsor első része a századelő Magyarországának erkölcsi züllöttségét. társadalmi ellentmondásának bonyolultságát vázolja. Ezt követi az a vonulat, amely Ady forradalmi- ságának költészetével a szembeszegülést, mint magatartást idézi, majd, zárótételként, a költő világhoz tapadó mozdulatlansága és magába zárkózása nyer hitelességet a nagyszerű színészi teljesítményekben. A bemutató főleg létigés állítmányaival váltja ki a néző döbbenetét. Hogy e döbbenet mégsem teljes, abban a politikus Adyt bemutató vonulat hiánya a ludas. Formai változás, sajnos, már hosszú ideje nem észlelhető a Fókusznál. Irodalmi színpadi mozgalmunkban immáron évek óta élenjáró alkotócsoportja, mintha önmaga epigonjává válna. De bizonyos, hogy a nagy rutinnal rendelkező együttes túltesz ezen, s mint mindig, ismét újítani fog. Kell is, hiszel) többek között az újításnak tulajdonítható, hogy a Páskán- di Géza Távollévők 'című groteszk színpadi játékából Zala- bai Zsigmond összeállította műsorával a Somórjai Üzenet Irodalmi Színpad lett a fesztivál győztese. És nemcsak ennek, hanem elsősorban a somorjaiak merészen formabontó, ötle’tgaz- dag, frappánsan szimbolizáló rendezésének, amely a tetszel- gést, a felelőtlenséget S az egyén társadalomhoz való közönyét állítja pellengérre, miközben tQlibetaláiő koreográfiával, s tavaly óta sokat gyarapodott színészi eszköztárral kari- kirozza, a hatalom szemellenzős megtestesítőit, többek kö zött a török szultánt és a magyar királyt. Páskándi Géza mon d a n i val ó; án ak kö vetelménýeként, a múltba helyezi a történést, amelyben a török és a magyar egymást szidalmazza, öli. A török Szel im és a magyar Demeter azonban a népiélek természetes életszereteté- vel túlnő a különböző ellentéteken. Felismeréseik, közös kis- ember-sorsuk megrendítő jelkép, s minthogy Szilvássy József rendezése is e jelképrendszerre épiil. a végkifejlet az internacionalizmus, a békés egymás mellett élés, a közös alkotómunka elveinek gyakorlati érvén yrejutásának elengedhe- tetlenségét példázza. S mit nem terem a véletlen! llülgye István választása ugyanerre a témakörre esett, amelyre a somor- jaiaké. A Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium Sugár Irodalmi Színpada, Hja Ehrenburx) Pierre és Peter című összeállításával, szintén a háború és a természetes emberi gondolkodásmenet elferdítése ellen szólt, mint a somorjaiak. Csupán Szel im és Demeter változott Pierré és Peterré. Az egyazon téma nemcsak az irodalom és irodalom, de az előadásformák közti különbséget is példázza. S itt megemlítendő, hogy igazságosabb lenne külön értékelni a pódiumjáték stílusát, s külön az oratórikus előadási formát magáénak valló csoportok munkáját. Együttes értékelésük nem reális, hiszen az oratórikus előadási forma csak a jó szövegmondásra és a fényeffektusokra épül, míg a pódiumjáték lehetőségei még a kőszínházénál is gazdagabbak, szinte korlátlanok. Az oratórikus előadási forma oldottabb változatát mutatta be a Hodosi Valóság Irodalmi Színpad, amelynek vezetője és rendezője Balódi Viola. Műsorukon a Weöres Sándor verseiből készült Nem létező fókuszok című ösz- szeállítás szerepelt, ami sajnos, sokak számára megközelíthetetlen, érthetetlen volt. Csupán »a dunaszerdahelyi gimnazistákénál valamivel jobb koreográfiájuknak és szövegmondásuknak köszönhetik a harmadik helyet. SZIGETI LÁSZLÓ A kortárs bolgár festészettel ismerkedhetnek meg a nézők a Művészetek Házában. Tíz, körülbelül, egyazon szellemi évfolyamba tartozó festő munkáival ismerkedünk. A rendezés rokonszenves koncepciója, hogy ©gy-ßgy művésznek négy-, sőt hat vásznát is bemutatja. így aránylag megbízható képet kapunk az egyes festők teremtő tevékenységéről, eredményeiről és egyéniségüket tükröző kézírásukról. Jószerével valameny- nyi alkotó közös vonása az emberközpontúság. Nyilván együtt vallják Szokratésszal, hogy „a föld csodája között az ember a legcsodálatosabb“. S ezt a kimeríthetetlen témát változatosan aknázzák ki. H. Sztefanov a színek képépítő szerepével, monumentális kifejező erővel különböző típusokról fest portrét. A könyvei között elmélyülteti gondolkodó tudóst és a szocialista társadalom átalakulásának tennivalóihoz igazodó munka hősét szinte heroikusán, vérbő realizmussal ábrázolja. L. Ru- szeva a naiv festő lelkes sze- retetével mutatja be a falusi leánykákat, akik áhítatosan figyelnek tanítójuk szavára. És az idősebb korosztályt, melynek tagjai mielőtt végleg elhagyják az iskolát, hálás szívvel s virágokkal búcsúznak tanítónőjüktől, aki elültette bennük a megismerés vágyát, a szépség szeretetét. J. Kaeamu- uer vásznán letompított színben tartott bánatos női fejekre és szánalmas kopár fákra szóródik az ősz álmos szürkesége. A konstruktív szerkesztésű Gyárkémények Bulgária mai ipari fejlődésének jelzői. J. Le- viev s a tárlat legmegkapóbb műve a Piéta. Az ikonok zárt formavilágában, szigorú felépítéssel, tömör lényegre szorítkozó megjelenítésssel, elvont aranyos háttér előtt borul a sebeibe belehalt, égő vörös lepelbe burkolt fia fölé a megtört, vigasztalhatatlan anya mély sötétkékbe öltözött alakja és egy másik, fájdalmában osztozó asszony, akinek zöld ruhája finom színérzékenységre vall. Egy vastag viaszgyertya sápadtan lobogó lángja fokozza a gyász kifejezését. A Realitások a milói Vénusz klasszikus torzóját idézik. Sarus lábával, szép márványtestével szinte közönyös nyugalommal áll szemben egy megbilincselt kezű, meztelen talpával a földet dacosan taposó, félelmet megvető hús-vér asszonnyal, akinek alakját vörös fény világítja meg. Heves eszmetársítást vált ki az ellentétekre épített megjelenítés. Elmélyült gondolatiság és finom érzékenység jellemzi az Atya arcmását. Ősz, öreg, súlyosan beteg értelmiségi férfi ül karosszékében. Feje fölött Michelangelo Mózesének festett képmása. A szoba ablakán túl a vörösen izzó holdkorong világít rá a gondtalan fiatalok mozgalmas életére. A. Pacev lendületes, temperamentumos ecsetjárással, üde színekkel jelenít meg egy Leányt. Kihívó színű, expresszív fogal- mazású önportréján ismerkedünk a festővel. Egyik kompozícióján a szerelmes ifjú nő változó lelkiállapotát három figurában vetíti elő. M. Goncse- va csendes harmóniát kereső vásznain a nyíló cserepesvirágot s a várnai kikötő mozgalmasságát tiszta képű beszéddel érezteti. Higgadt, erőteljes népi típusokat, érzékletes színekkel, pontosan, de nem földhözragadtan ábrázol. (Rodopei lány, Anya gyermekévelj. Kazakov festői alkata árulja el leginkább a bizánci hatást. Tudatosan megkomponált, mélytónusú, különös hatású díszítmény ező színekkel és hagyományos formákkal, mitológiai elemekben bővelkedő alkotásain archaikus hangvétellel éleszt föl egy stilizált mesebeli környezetet. A Forrásnál, a Kútnál gazdag növényzet között pompás vörösbarna művészi népviseletbe öltözött lányok, apró ember-, és állatfigurák, kis korsók régi meseillusztrációk hatását keltik. E. Panev széles ecsetjárással, költői realizmussal fogja képbe az ódon Balcsikot, Szozopol kikötőjét, s a Halászbárkákat. Hazájának jellegzetes tájaival, épületeivel erősíti a sajátos és rokonszenves bolgár légkört, amelyet a sikerült tárlat képei árasztanak. BÁRKÁNY JENÓNÉ ÚJ F1L MEK JELENETEK EGY HÁZASSÁGBÓL (svéd) Ingmar Bergman új, háromórás filmjének tárgya a mindennapi élet „aprócska“ gond- jainak-bajainak az elemzése. Az alkotás a házasság hétköznapjairól szól, a válásról, ennek terveiről, s arról, hogy tízévi házasság után a válás elszakíthatja-e egymástól a férfit és a nőt. Bergman alaposan szem- ügyre veszi és megmutatja a házasság különféle problémáit, örömteli és fájdalmas vonásait, őszinte és hazug mozzanatait. mentái. A nézőre bízza, hogy gondolkozzon a látottakon. Ö „csupán“ jeleneteket mutat be, méghozzá „átlagos“, köznapi dolgokat — hat jelenetben. A kezdet idillikus. Tökéletes házasság: jól kereső férj, a saját hivatását kitűnően űző csinos, ifjú feleség, szép lakásban, békés megelégedettségben nevelik két gyermeküket. Aztán pánik következik, kirobban a válság, a házastársak eltávolodnak egymástól. ,rü'ön-külön Liv Ullmann és Erland Josephson a svéd film főszerepében Elemzése sokrétű. Valósággal „beles“ a hálószobába, a konyhába és a nappaliba is. Az ő lesel kedése, kíváncsiskodása azonban egy percre sem válik ízléstelenné, hiszen lényeges dolgokról beszél: két különnemű ember összetartozásáról, illetve annak hazug illúziójáról; a gyűlölködésről, a szakításról, a válásról, majd a titkos újrakezdés szentimentális és gyermeki öröméről. A házasság intézményét vizsgálja, minden oldalról „körüljárva“- a témát. Tehát nemcsak egy házasságból mutat be jeleneteket, hanem a házasságot mint intézményt veszi bonckés alá. Bergman tudja, érzékeli és érezteti, hogy a magány elviselhetetlen, ,s az ember nem élhet egyedül. De azt is tudja, hogy az évek múlásával az emberek is változnak, tehát naivitás azt hinni, hogy a házasság változatlan. Bergman azonban nem kommegjárják kis kálváriájukat, míg magukra — egymásra találnak. A film nemcsak a házasság, a család hétköznapi gondjairól szól. Az alkotás elsősorban az emberi kapcsolatokkal foglalkozik. A film — ahogy Bergman írja — tökéletesen érthető mű {már amennyire ez elmondható az emberi kapcsolatokról!). Tény, hogy Bergman ezúttal nem alkalmaz nehezen megfejthető szimbólumokat, mint korábbi filmjében. Ez viszont korántsem jelenti azt, hogy hangot váltott, s filmje könnyebben „emészthető“. Ennek ellenére a mű rendkívül érdekes, leköti a néző figyelmét, átélésre és gondolkodásra készteti. Bizonyára azért, mert az emberi közösség problémáit látjuk és éljük át két nagyszerű színész — Liv Ullmann és Erland Josephson — és egy éles szemű rendező segítségével. A MAGAS SZŐKE FÉRFI VISSZATÉR (francia) A filmkedvelők még bizonyára emlékeznek a Magas szőke férfi felemás cipőben című fergeteges francia vígjátékra. Nos, a magas szőke férfi, illetve a téma most visszatért a vászonra. Persze, ebben nincs semmi különös, hiszen nem ritkaság, hogy az alkotók a film sikerén felbuzdulva újabb és újabb történeteket forgatnak a nézők által megkedvelt hőssel. Az viszont ritkaság, hogy a folytatás is legalább annyira érdekes és színvonalas legyen, mint a korábbi film. Márpedig' most ez történt. Yves Robert rendező és Pierre Richard, a főszereplő nemnők variálására épült. A rendező tökéletesen érti a dolgát, van humorérzéke és ízlése. Filmje krimi-elemekkel átszőtt szatíra, fergeteges paródia; a történet ismét a magas szőke férfi, azaz egy mit sem sejtő hegedűművész körül bonyolódik, az alkotás tartalmát azonban nem lehet néhány sorba sűríteni. Az alaphelyzet sok-sok vígjátéki lehetőséget rejt és a rendező nemcsak jól kihasználta ezt, hanem újabb és újabb ötletekkel, fordulatokkal, helyzet- komikummal kápráztatja el a nézőt. S a lényeg: a számos műfaji elem, a látvány és a Jelenet a francia filmből; balra Pierre Richard csak megismételte a korábbi sikert, hanem túl is szárnyalta. Hogy miben rejlik ennek titka? Elsősorban abban, hogy a vígjáték nem az ismert sablodialógus egységes egésszé áll össze — következésképp a film kellemes izgalmat és jó szórakozást nyújt. —ym— ma 1977. II. 15. 4 MAI BOLGÁR FESTŐK BRATISLAVÁBAN
