Új Szó, 1977. február (30. évfolyam, 31-58. szám)

1977-02-10 / 40. szám, csütörtök

OVÁBB JAVUL A LAKOSSÁG ÉLELMISZER ELLÁTÁSA si Kendszer ózó ja: ikre n érnek a termő- optimális ki- ározzák minden lat szakosítási gy, hogy a ter- etésterülete le- dik és a követ­tartozó gépek rálása és szakó­ra is gondolni k nemzedékhez psorok maximá- ében külön kell szelését és kar­jelenti, hogy a átok gépjavító­iban a gépesí- szervezni az ed- lik az üzemza- solgáló ellenőr- a szezon utáni Ezeknek a kö- pjavftás teiUIe- >sal, ipari tech- 1, pontos hiba- ott javításokkal kumentációk az zán úgy rende- ok szervezéséi, iikséges korsze- meglevő épüle- berendezést op- iak, s az új be­gyék a minimá- sét az egyes ál- valamint a far­yésztésben zárt megvalósítani a belül, s a neme- iló».?tásával pár- itt borjúnevelő, termelő részle- Az üszőnevelés- őségek vannak, aoperációt is ki igyezni, hogy az rlati szempont­ok vannak a ikosítás fejlesz- lytermesztésben. met nem korlá- i lehetőségek, enyésztés kon- iházások szab­iidig a népgaz- eiből, pontosab- ©kben meghatá- kiindulni. kban azt is hogy optimális ;i a növényter- nyésztés között, ermelés intenzi- történjen a kör­vására. Az elő­irányzatok meg- íszi a szakosí- ek ágazati irá- >ét, s a számí- /el a termelési ésszerű kihasz­da igazgatója: SSEL nem tudunk mennyiségű ve­dbe. Cukorrépá- ozamokat érünk légsem vagyunk ik a jövőben oly , amelynek ter- vonhatnának ki akarmányalapot laszalmával tar- ijjal is bővítet- hogy jó takar- zünk. Évek óta t a száján ke­ntünk elő meg- innyiségű takar­ertéstenyésztés- értünk ©1. A hí- yarapodása kö­zel 57 deka volt, így terven felül 300 tonna húst adtunk el. Anyakocánként 19,3 malacot választottunk el. A ma­lacelválasztás tervét 4000 darabbal tel­jesítettük túl. Idén 852 darabbal nö­veljük a sertésállományt és mintegy 50 tonna hússal többet adunk el, mint tavaly. A gazdaságosságot szem előtt tartva a száraz etetési módszerről át­térünk a nedves. etetésre. A takar­mányba megfelelő minőségű és meny- nyiségü vitaminokat tartalmazó anya­gokat és orvosságokat juttatunk, hogy ilyen módon megelőzzük a betegsé­geket és nagyobb termelékenységet érjünk el. A jobb minőségű húster­melés érdekében keresztezzük az egyes sertésfajtákat. Reméljük, hogy az új hibridek ellenállóbbak lesznek a betegségekkel szemben és gyorsabb ütemben gyarapodnak. Nagy kiterjedésű gazdaságunkban összesen 2250 tehenet tartunk — min­den száz hektáron 32 darabot — amelyek termelékenysége kielégítő. A mult évben az egy tehénre jutó évi tejtermelés 3722 liter volt. Minden hektár után 1040 liter tejet adtunk el. ürömmel mondhatom, hogy a napi átlagos tehenenkénti tejhozam most is tíz liter körül mozog, de ezzel az eredménnyel még nem vagyunk meg­elégedve. Távlati terveinknek megfe­lelően keresztezzük a szarvasmarha- fajtákat — a szlovák tarkát, a kana­dai vöröstarkával — s reméljük, hogy ennek következtében az álllományunk Állami gazdaságunk valóságos me­zőgazdasági komplexum, hiszen 6035 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodunk. Határunk sík terüle.t Jellegzetessége, hogy mindössze 96 méterrel van a tengerszint felett, te­hát hazánk egyik legmélyebben fek­vő területe. A helyi üzem 1922 hektár mezőgaz­dasági földterületen gazdálkodik, ami­ből 1568 hektár a szántó. Az elmúlt évek során üzemeinket szakosítottuk, így állattenyésztésünk keretében el­sősorban borjúneveléssel és tenyész- sertések nevelésével foglalkozunk. Az elmúlt évben mindkét te­nyészetünkben jelentős korsze rűsítéseket haj tottunk végre, amelyek minde­nekelőtt a gaz­daságosságot, tehát a na­gyobb termelé­kenységet szol­gálják. Borjúnevelésünk eredményeit le­rontotta az aránytalanul nagy elhul­lás. A javulás érdekéljen komplex tervet dolgoztunk ki, amelynek szer­ves részeként szerepelt egy sertés- hizlalda átépítése, mégpedig elletés céljaira. Az új kapacitással kisebb lett az állatsürűség, s ez pozitívan hatott az elhullásra. Korszerűsítettük az elletőt is. Például a ketreceket el­választó farácsokat vasrácsokkal cse­réltük ki, amelyek könnyebben fer- tőtleníthetők. Párhuzamosan újszerű bérezési rendszert vezettünk be, olyat, amely dolgozóinkat erkölcsileg is érdekeltté teszi az eredmények el­éréséljen. Sokat jelent a két szocia­lista munkabrigád, hiszen a kollektí­vában dolgozók a kölcsönös felelős­séget Jobban tudatosítják. Az intéz­kedések jelentőségét egyetlen adat is kellően mutatja. A borjúknál tavaly az első félévben 45 deka volt a napi súlygyarapodás, de a második félév­ben már 80 deka. A kocanevelés és elletés eredmé­nyeit szintén a szocialista munkabri­gádok által tudtuk javítani. Az új­szerű jutalmazási rendszert itt is be­vezettük. Szlovák nemes fehér sertés tenyésztésével foglalkozunk, s hogy a tőlünk vásárló mezőgazdasági üze­meknek biztosítani tudjuk a szüksé­ges alapanyagot, kocaállományunkat 98-ról 140-re növeljük. Tudatában vagyunk annak is, hogy jó eredményeket csak megfelelő ta­karmányalappal lehet elérni. Az el­A Zselízl Állami Gazdaság 7216 hek­tár mezőgazdasági területen gazdál­kodik, ebből 6330 hektár a szántó. Területeink jellege különböző. A nagypusztai, a nyíri és a zálogosi részlegek területe sík. az ároki és a lontói részleg viszont jobbára dom­bos. nagyobb termelékenységű lesz. Azzal számolunk, hogy a 6. ötéves tervidő­szakban tehenenként mintegy 300— 400 literrel növekedik az évi tejho­zam. Tudjuk, nem kis feladat ez, de bízunk benne, hogy a tudomány és technika felhasználásával célunkat elérjük. Az állatállomány fejlesztésé­re újabb beruházásokkal teremtünk kedvezőbb feltételeket. Többek kö­zött felépítünk egy ezer férőhelyes korszerű tehénistállót, mégpedig a magyarországi sárvári típus szerint. Ebben az istállóban minden lehetőség adva lesz a munka termelékenységé­nek fokozására. A termelés anyagi feltételeinek megteremtése mellett nagy gondot fordítunk a dolgozók nevelésére. Az üzemi pártszervezet javaslatára hosz- szabb-rövidebb gyűléseken, szeminá­riumokon ismertetjük meg a dolgozók kai a haladó termelési módszereket. A kiváló munkát végző dolgozókat jutalmazzuk, erkölcsi elismerésben részesítjük. Viszont akik ismételten elmulasztják kötelességeiket, azokat megbüntetjük. Ha például a tej keve­sebb zsírt tartalmaz az előírtnál, az illető fejő nem kap prémiumot. Min­den módszert felhasználunk a mun­kafegyelem megszilárdítására. Azt valljuk, hogy minden az embereken múlik és ezért a jövőben is a dolgo­zókkal együtt a lehetőségeket felmér­ve igyekszünk megoldani, teljesíteni igényes feladatainkat. múlt télen nagyon kevés volt a tö­megtakarmányunk, ezért drága pén­zért vénünk kellett. Ezúttal — a ta-‘ valyi aszály ellenére — jobban ál­lunk, nagyobb a tömegtakarmány-ala­punk. Az elmúlt nyáron tagjainktól és más egyénektől is sok mázsa szénát vásároltunk, amit árokpartokon és gépekkel nem kaszálható lejtőkön gyűjöttek össze. Kétszeresen előnyös megoldás ez, egyrészt mert nem ve­szett kárba a fű, másrészt pedig azért, mert az így nyert szénáért há­romszor kisebb árat kellett fizet­nünk, mint tavaly télen. Itt szeretném megemlíteni egy to­vábbi nagyon előnyös és gazdaságos eljárásunkat, amit a Nižné Repaše-i Egységes Földművesszövetkezettel együttműködve valósítunk meg. Ná­lunk a legelők nyáron vagy kiszárad­nak, vagy kiönt a Bodrog és víz alá kerülnek. Ilyenkor mindig takarmány­problémáink vannak. Ennek enyhítését szolgálja az említett együttműködés, amelynek lényege, hogy az üszőket 13 hónapos korukban elvisszük az említett szövetkezet hegyi legelőire. Ott történik az állatok fedeztetése is. A hegyi levegő, víz, valamint nap­fény jó hatásának is köszönhetjük, hogy a visszakerülő állatok egészsé­gesek, s az üszőknek általában 85 százaléka borjas. Tavaly 350 üszőt „üdültettünk“, az idén már több mint 400-at akarunk elvinni „levegőválto­zásra“. Állattenyésztésünk kiegészítését szolgálja 445 fejőstehén. A tehenek számára most márciusban egy kor­szerű farmot adunk át. Az itt alkal­mazott új technológia majd minden bizonnyal a fiatalabbakat is vonzani fogja, akikre nagyon nagy szüksé­günk van az állattenyésztésben. Az új farm további előnye, hogy a felsza­baduló istállókat — megfelelő átala­kítás után — borjúnevelésünk és ser­téstenyésztésünk bővítésére használ­hatjuk fel. A korszerűbb technika egyébként egyre inkább nagyobb teret kap gaz­daságunkban. Nem mondok újat az­zal, hogy így egyre több szakképzett munkaerőre van szükségünk. A ká- dei'kérdést a legfontosabbak között tartjuk számon. Az intézkedések kö­zött első helyen szerepel a megfelelő lakásépítkezés. Jelenleg egy hatlaká­sos lakótömbünk van, egy továbbit pedig most építünk. Gazdaságunk ter­ve, hogy a jövőben rendszeresen épí­tünk lakásokat. Ezzel nagyban hoz­zájárulunk a szakképzett munkaerők állandósításához. A gazdaság szakosítását már régeb­ben megkezdtük, s merem állítani, hogy ezen a téren élenjárók voltunk. A szarvasmarha-tenyésztést a lontói és az ároki területekre koncentráltuk, mivel ez dombos vidék és a földte­rület az intenzív legelő-gazdálkodás­ra a legalkalmasabb. A sertésnevelés és -hizlalás viszont sík területekre összpontosult, ahol az utak és az egyéb komunikációk jobban kiépül­tek. Gazdaságunk állatállománya 1976 végén a következő volt: 4766 szarvas- marha, ebből 1841 tehén. Sertéseink száma 8850, ebből 700 anyasertés, juh­állományunk pedig 1509 darab volt. Ahogy a fentiekből kitűnik, az állat­sűrűség optimális. Az elmúlt évben 5 162 716 liter tejet, 8113 mázsa mar­hahúst, 13 047 mázsa sertéshúst és 5047 mázsa vágóbaromfit adtunk el, s ezzel eladási kötelezettségeinket 101 százalékra teljesítettük. Az elmúlt év az állattenyésztés sza­kaszán a felkészülés jegyében telt el. A 6. ötéves terv éveiben nagyon ko­moly feladatok várnak ránk, különö­sen a minőségi mutatókat illetően. Köztudomású, hogy az állami gazda­ságok színvonala az elmúlt években lényegesen csökkent. Nem célom az okokat firtatni, de el kell mondanom, hogy lemaradtunk az építkezésekben és a korszerű technológiák alkalma­zásában. A meglevő, elöregedett épü­letekben költségesen termelünk, és nagy az állatelhullás. Különféle átépí­tésekkel igyekezünk a termelés gaz­daságosságát és a munkateljesítményt fokozni, de ez az út nehezen járha­tó, nem elég progresszív. Végre meg kell érteni, hogy amikor szarvasmar­ha-programról beszélünk — hasznos fajták kialakításáról és haladó tech­nológiáról — nem lehetünk közömbö­sek az iránt, hogy például egy ezres telién farm felépítése a tervezéstől a betelepítésig tíz évet igényeljen. Az 1977-es terv mutatói igényesek, de teljesíthetők. Üzembe helyezzük az előbb említett tehénfarmot. Az ál­lományt elsősorban saját tenyészet­ből, másrészt vásárlással egészítjük ki. A gazdaság felkészült az új tech­nológia bevezetésére. Már 1973-ban megkezdtük állományunk keresztezé­sét kanadai vörös lapálymarhával. Az Fl-es generációk igen szép eredmé­nyeket hoznak. Szövetkezetünkben a termelés szako­sítását lényegesen elősegítik a koo­perációs kapcsolatok. Az ilyen irányú gyümölcsöző együttműködés eredmé­nyeként 1974. június 6-án kezdte meg működését a Hubái (Libádi) Efsz és a mi szövetkezetünk közös beruházá­sával épült sertéshizlalda. Az indulás előtt mindkét szövetkezet vezetősége hosszú ideig foglalkozott a termelési program kialakításával és végülis úgy döntött, hogy zárt rend^^’M felepet hoznak létre. A múlt év ben még a ter­melés nem ál landósult az előirányzott szinten, ezért a férőhelyek ki­használása sem volt teljes. A kocaállományt fokozatosan töl­töttük fel. Bár erre vonatkozólag előztes tervet dol­goztunk ki, menet közben mégis elő­fordultak zökkenők, egyes időszakok­ban nem volt elég malac. Túlzás nél­kül mondhatjuk, hogy a malacelvá­lasztás idényjellegű volt. A két közös gazdaság szakemberei ugyancsak meghányták-vetették, hogy milyenfajta sertést vásároljanak nagy­hizlaldába. Több tanulmányút után a magyarországi KA-HYB húshibridre esett a választás. Mivel ez a hibrid tovább tenyészthető, tenyészkanokat is vásároltunk. A zártfogós rendszer­ben előállítjuk a hizlalórészlegre a megfelelő számú süldőt, tehát jelen­tős pénzösszeget takarítunk meg. A tenyészkocát hét hónapos korban válogatjuk ki. Idén már az előre meghatározott terv szerint biztosítjuk a szükséges mennyiségű kocát, mégpedig a malac- szükségletnek megfelelően. Különböző intézkedések után a férőhelyek ki­használása is avult. A hizlalda üzemeltetésére készített tervek szerint a hízósertések napi súlygyaropodásának darabonként mintegy 52 dekának kell lennie. Az anyakocák évente 2,4-szer ellenek, és kedvező feltételek között egy darab­ra 20,5 darab malac elválasztása jut. A múlt évben jó közepes eredmé­nyeket értünk el. A hízósertések napi súlygyarapodása — 20 kilogrammos súlycsoporton felül — meghaladta az 55 dekát. Ez elég jó eredmény, ilyen sok állatnál. A hízósertések 3,83 ki­logramm abraktakarmány felhaszná­lásával vettek fel egy kilogrammot. Ahogy már említettem, üzemünk mind tökéltesebb koncentráció kiala­kítására törekszik. Két naev :'.-ipaci- tású borjúnevel- dénk van a vadalmási rész legen a bika borjak részére, a lontói részle gén pedig üsző két nevelünk Mivel a tenyész cél különböző ennek megfele lően alakítottuk ki a technoló­giát is. Nagy tartalékot látunk a le­geltetés korszerűsítésében. Sajnos, a sávos legeltetés, a villanypásztor ál­landó alkalmazása, a felmaradó le­gelőterületek idejében való lekaszá­lása és a rendszeres tápanyag-adago­lás még nem érte el a kívánt szintet, így az 1200—1400 szarvasmarha le­geltetése májustól novemberig ko­moly és körültekintő szervezést igé­nyel. A legeltetés idején felszabaduló istállókat baromfinevelésre használ­juk ki, így mintegy 18 vagon vágó­baromfit tudunk előállítani. Sertéstenyésztésünk jelentős részét a kocanevelés teszi ki. Az ároki rész­legen törzsállomány van, az alberti majorban produkció telep működik, ahol évente 12 000 malacot nevelünk. Ezt a komoly eredményt, amely a jö­vedelmezőségre is kihat, csak nagyon fegyelmezett munkabeosztással és szervezéssel lehet elérni. Kialakítot­tuk a helyes kocaforgót, az egyes csoportok szinkronban vannak. így érvényesül a mesterséges megtermé­kenyítés előnye. Az előhizlalást is ezen a telepen végezzük, és a süldők 25—30 kg-os súlyban keriiinek a hiz­laldába. Végezetül még annyit, hogy az el­avult, régi épületeket, istállókat ipar­kodunk átalakítani, hogy korszerű technológiát alkalmazhassunk. Ez az eredményes termelés lényeges félté­Összesen 70,5 vagon húst adtunk el a felvásárló szerveknek. Az 1977-es évben a termelési fo­lyamatok korszerűsítésével, lelkiisme­retesebb gondozással akarjuk elérni, hogy a hízósertések naponta átlago­san legalább 56 dekát gyarapodjanak. Ha ezt elérjük, akkor legalább 80 va­gon húst adhatunk el. Az állatok termelékenységének egyik feltétele, hogy tápanyagdús takarmányt kapjanak. Habár a takar­mánykeverékek minősége az utóbbi időben lényegesen javult, mégis akad­nak még problémák. Tapasztalataink szerint a keverékekben kevés az ás­ványi eredetű anyag. Az állatok nem kapják meg a szükséges mennyiségű vitamint. Nem nyugszunk bele az ál­datlan helyzetbe, és főleg az anyako­cák számára kézi erővel adagoljuk a keverékekbe a hiányzó anyagokat. Igaz, a munka fáradságos, de máris megmutatkoztak az első eredmények főleg a kocák szaporaságában. A ma­lacelválasztás tervét tehát előrelátha­tólag teljesíthetjük. Új telepről van szó, ahol az em­berek még csak most szoknak össze. Azt azonban máris megállapítottuk, hogy jó gazda módjára dolgoznak, többen javaslatokat tettek a termelé­si folyamatok korszerűsítésére, az abraktakarmánnyal való takarékos­ságra. Az újító mozgalom is fellendü­lőben van. Habár nem nagy tételek­ről van szó, mégis olyan ésszerűsítő javaslatokat kaptunk a dolgozóktól, amelyek egyengetik az utat az ol­csóbb termelés felé. A sertéstelepen egyre nagyobb fo­kú a dolgozók munkakezdeményezé­se. Többen máris bekapcsolódtak a szocialista munkaversenybe. A telep vezetősége úgy döntött, hogy meg­szervezik a szocialista munkabrigád címért folyó versenyt. Egyelőre két csoport nevezett be a nemes verseny­be. Reméljük, hogy a szocialista mun­kaverseny hozzájárul a munkafegye­lem megszilárdításához és a munka­termelékenység fokozásához. Terveink szerint a jövőben egy dolgozó 2500 sertést gondoz. Ilyen teljesítmény el­éréséhez fegyelmezett, szakképzett dolgozókra van szükség. Minden al­kalmat megragadunk arra, hogy bő­vítsük dolgozóink szaktudását. Nem túl sok tapasztalattal rendel­kezünk még, de a termelékenység foka azt bizonyítja, hogy a magyar- országi húshibrid megfelel a követel­ményeknek, ezért úgy döntöttünk, hogy továbbra is megtartjuk * Vastag Antal, a Streda nad Bodrogom-i (Bodrogszerdahelyi) Álfami Gazdaság helyi üzemének zootechnikusa: Meg kell becsülni minden takarmányt Fejes Sándor, a Želiezovcei (Zselízi) Állami Gazdaság állattenyésztési osztályának vezetője: A szakosítás alapkövetelmény Ivanics László, a Svodíni (Szögyéni) Barátság Efsz sertéshizlaldájának vezetője: Isi Rinftsőgü keverékre fenne szükségünk

Next

/
Thumbnails
Contents