Új Szó, 1977. február (30. évfolyam, 31-58. szám)

1977-02-10 / 40. szám, csütörtök

Környezetünk védelmében Tartalmas képzőművészeti kiállítás Pártunk XV. kongresszusá­nak határozata megkülönböz­tetett figyelmet szentel a kör­nyezetvédelemnek. A civilizált országokban szerte a világon nagy problémát jelent az em­ber környezetének védelme. Sajnos a gyárak, a nagyüze­mek létesítése, a modern vá­rosnegyedek kialakítása sok­szor magával hordozza a vá­rosszéli erdők, gyümölcsösök ló segítés szándéka s még né­hány ezzel kapcsolatos gondo­lat: az esztétikus, higiénikus munkahely biztosítása, az egész­séges életritmus kialakítása, a szabadidő meggondolt kihasz­nálása, amely elősegíti a fizi­kai és^ szellemi frisseségün- ket, volt a mozgatója annak a felhívásnak, amellyel a Szlová­kiai Képzőművészek Szövetség­nek közép-szlovákiai vezetősé­5. Szabó Erzsébet: CSENDÉLET felszámolását, s ez egyben a benne élő állatvilág kiirtását is jelenti. A folyók szennyező­dése is nagymértékű. Nyilván­való, hogy nemzetgazdasági szempontból milyen fontos a vegyi ipar és más Iparág de — kivételektől eltekintve — még nem oldották meg azt a prob­lémát, hogy a felszabadult, mérgező anyagokat is tartal­mazó folyadékok ártalmatlan­ná váljanak, s ne veszélyeztes­sék vizeink élővilágát. Hasonló gondot jelent a nagyvárosok szennyezett levegője. A felsorolt problémákon va­ge felkérte tagjait környezet- védelmi tematikával foglalko­zó kiállítás megrendezésére. A tárlatot először a Banská Byst- rica-I Területi Képtárban ren­dezték meg, jelenleg a žilinai galériában látható. Külön figyelmet érdemelnek a kiállításon szereplő plaká­tok. Az egyik legötletesebb plakát a Védd, J. HudcoviC al­kotása. A semleges színű hát­térből egy nagyméretű tojás rajza bontakozik ki, amelyet madárszárnyak fognak közre. A platkát a konkrét motívu­mon túl, amely a madarak vé­delmét jelzi, tulajdonképpen az egész élővilág, benne az ember védelmét is hordozza. Juraj Su- tovskf) plakátja, a Megélik a 2000 évet? című, a cinkék és a sárgarigók védelmén keresz­tül szól időszerű gondokról. A füst és a szennyezett levegő ártalmaira figyelmeztetnek Ondrej Zimka és Milan Vavro platkájai, amelyekre az ironi­zált hangvétel jellemző, kari- kírozással akarnak erősebben hatni. Sikerült is. A közös ügyet szolgálná, ha ezekből a platkátokból minél több lenne látható utcáink hirdetőoszlopa­in, a különböző kulturális in­tézmények faliújságjain. S így eljutna üzenetük az emberek széles táborához, s ezáltal vál­na teljessé e plakátok külde­tése. 5. Szabó Erzsébet négy hi­degtűvel készített nyomatot ál­lított ki. Témái első benyomás­ra csendéletként hatnak, de miután jobban megfigyeljük a lapokat, megelevenednek a kompozíció tárgyai, szimbólu­mok hordozóivá válnak, ame­lyek az álérzelmek és áltettek ellen tiltakoznak. Stollmann Erzsébet art pro- tisei az ember és a bioszféra kapcsolataira utalnak. Áttéte­les értelemmel bír Jozef Sulo „Fehér horizont“ című art pro- tise. A gyerekek számára bizonyá­ra kedves hellyé válhatna Vla­dimír Kompánek és Jožo Ciller a modern lakótelepek közé tervezett játszótere. A mesék állandó szereplőinek a sár­kánynak s a medvének stilizált alakja jelenik meg a játszóté­ren. A fából készült, színes ál­latóriások lényege, hogy csúsz­kálni, mászni lehet rájuk. A művészek jól értelmezték feladatukat. Tartalmas tárla­tukkal is arra törekedtek, hogy közvéleményünk állandó köz­ponti témájává váljon a kör­nyezet védelme. FARKAS VERONIKA Jő, hogy jöttetek Felszedtük az anyagot, foto- riporterünk körbe fényképezett mindenkit, indulhatunk haza­felé. Kilépünk a házból, fogas es­tébe, sűrű havazásba. Szabadul terhétől az ég, ömlik a hó a a végtelen csallóközi mezőkre. Ilyenkor még a lélek is dide­reg, próbálnánk derűbe bugyo- lálni, még összébb húzódik, inkább magát melengeti. — Ismerek itt egy idős em­bert, Feri bácsit. Nézzünk be hozzá vagy tíz percre — mondja reszkető ajkakkal kollé­gám, akit hárman kísértünk el erre a riportútra. Nem segíte­ni jöttünk neki, arra nincs szüksége, inkább azért, hogy egy kicsivel megint többet tud­junk meg arról a világról, amely múltjával és jelenével erőt ad toliunknak. — Jókedvű, tréfás beszédű öregember, fölmelegít, meglát­játok. * * • Zöld vaskapu, rohamozza a szél, nyitná ki, söpörné be a havat az udvarba, lássa ember, állat, milyen ereje van, hogy meg tudja forgatni a világot. Csak akkor ámul el és fut -tova nyomban, telve szégyen­nel, amikor a kapu Feri bácsi kezének egyetlen érintésére szélesre tárul. — Hát téged is látni! — kö- s-rönii barátomat homlokba ug­ró, fölcsillonó szemmel. Aztán mindjárt meg is kérdi: — Ez mind csavargó? Ne, ezt jól megkaptuk, ma­gas véleménnyel van az új­ságírókról. Persze, ha meggon­doljuk, van benne valami. Egy­szer itt vagyunk, máskor ott. De mindenütt otthon, mert minden út emberhez visz. Lám, most is! Elég egyetlen szó, ez a csavargó, és már úgy beszél­getünk, mintha ezer éve is­mernénk egymást. — Jó, hogy jöttetek, legalább van kivel koccintani. Hogy ne zavarjuk a családot, a nyári konyhában lelünk he­lyet, széken, díványon. Feri bácsi elnézést kér, ki- megy. majd két perc múlva másodmagával tér vissza: hu­szonöt literes demizsonnal a karján. Hogy nem paradicsom­ié hintázik a sűrűn font vesz- szők mögött, azt mindjárt meg- sejtettük, ha meg nem sejte­nénk, Feri bácsi huncut tekin­tetéből olvasnánk ki. — Hát ennek a fenekére ve­rünk az este — ijesztjük meg a kedves öreget. De úgy lát­szik, látott ő már nagyobb le­gényeket is, mert a félrecsa­pott csinos kucsma meg se mozdul a fején. — Ha ezt mind meginnátok, ellapulnátok! Ellapulnátok!? Ilyen össze­függésben még nem hallottam e szót, hát úgy megörülök ne­ki, mint gyermekkoromban a repülőgépnek, amikor először láttam, alacsonyan a házunk fölött. Micsoda metafora, mi­csoda telitalálat, kapásból! Mi­nek sorolnám, hányféleképpen mondhatta volna? Ennél egyik sem lenne kifejezőbb, szemlé­letesebb. Mert, ha valóban fe­nékig isszuk a demizsont, az értelmező szótár szerint is a következő történik velünk: fo­lyamatosan lapossá válunk, pa­lacsintává lapulunk, a földhöz simulunk — hogy szépen fejez­zem ki magam. Ismerős a kép, ugye? És hadd tegyem mind­járt hozzá, sok-sok anya, gyer­mek szomorúságára. • • * Nem didereg már a lélek. Felállók, hogy cigarettával kínáljam, aki fölmelegítette. — Bété? — kérdi. — Sajnos — mondom, lát­ván, hogy nincs ínyére. — Én se kedvelem, de megszokott cigarettámat két napja hiába kutatom a dohányboltokban. — Adok én magának Spar- tát — és már húz is elő két csomagot a fiókból. Aztán vé­gigmér, már látom nem ülök vissza megjegyzése nélkül: Ha felálltam, illik rólam is mon­dani valamit: — Maga akkora, mint az isten létrája. Fölnevettünk mindnyájan, pe­dig egyikünk se látta azt a bizonyos létrát. Biztos vagyok benne, hogy Feri bácsi sem. De azért mindnyájan el tudjuk képzelni. Ahogy így elnézlek ben­neteket — szól kollégám felé — csak te vagy ember, a töb­bi legény. — Mind ember ez már, Feri bátyám, sőt több gyerekük van, mint nekem. Így beszélgetünk, tréfálko­zunk késő éjszakáig. Dal is fakad, népdal. Alijuk a ver­senyt Feri bácsival, és — meg­vallom — erre büszkék va­gyunk. A többi versenyszámban viszont le-lemar adózunk, sok leckét kell még vennünk cso­dálatos anyanyelvűnkből is, hogy mindig a dolgok lénye­géről beszélhessünk, szépen, tisztán, világosan, mint azok, akikhez szólunk, akik a nép­dalokat költötték, évszázado­kon keresztül. — A pasinak szép szakálla van — mondja fotoriporterünk- ről Feri bácsi, amikor búcsú­zunk a kapuban. Meleg kézfo­gással, hóhullásban. BODNÁR GYULA Bővülő kapcsolatok Sikeres csehszlovák filmhét Párizsban Az elmúlt napokban Pá­rizsban csehszlovák film­hetet rendeztek. A jelentős kultúrpolitikai eseményre a csehszlovák—francia kultu­rális és kormányközi meg­állapodás értelmében ke­rült sor. A nagyszabású rendezvényen dr. Jirí Purš- nak, a Csehszlovák Film­gyártó Vállalat központi igazgatójának vezetésével filmküldöttség is részt vett. A filmfőigazgató hazatérése után nyilatkozatot adott a Csehszlovák Sajtóiroda tu­dósítójának. — Filmjeink nagy sikert arattak Franciaországban. Ezt tanúsítja az a rendkí­vül kedvező visszhang is, melyet alkotásaink váltot­tak ki nemcsak a szakmai körökben, hanem az ifjúság között is — mondta dr. Jifí Purs» — Hét játékfilmet mutattak be (Szerelmesek az első évben, A romlás találmánya, Bátyámnak klassz öccse van, Autós kockázat, Magány az erdő­szélen, Nagy éjszaka, nagy nap, A szökevény élete j az egyik legnagyobb párizsi moziban. A legnagyobb ér­deklődést A romlás talál­mánya és a szökevény éle­te című filmek iránt mutat­Nagyon hasznosnak tartom a csehszlovák—francia film- művészeti együttműködési vegyes bizottság ülését is, mely ez idő alatt tartotta tanácskozását. A francia küldöttséget Pierre Viot, a francia állami filmgyártó központ főigazgatója vezet­te. A tárgyalás befejeztével jegyzőkönyvet írtunk alá, mely az együttműködés fel­adatait öleli fel, például az együttműködés elmélyítését a filmgyártásban, a kölcsö­nös tájékoztatás bővítését, közös filmbemutatók rende­zését, a művészek és szak­emberek véleménycseréjét. Tanácskozásunkról a Figaro is tárgyilagos hangnemben számolt be. A csehszlovák filmhét so­rán sajtóértekezletet is tar- tottunk. Ezen mintegy 15 francia lap munkatársa je­lent meg és elsősorban a csehszlovák filmművészet jelenlegi helyzetéről, a fia­tal utánpótlás nevelésének kérdéseiről érdeklődött. Kül­döttségünk tagjai — Anto­nín Kachlík rendező, Jana Brejchová és Štefan Kvietik művészek — megismerked­tek a francia filmesekkel és a francia—csehszlovák társaság képviselőivel is, Jelenet a Stanislav Strnad rendezte „Bátyámnak klassz öccse van* című cseh filmből kozott. Különösen érdekes észrevételek és vélemények hangzottak el a fiatalok kö­rében, főleg a Sezrelmesek az első évben című cseh film vetítése után. Elsősor­ban a film fiatal hőseinek mély érzelmi kapcsolatát emelték ki, értékelve az ábrázolásmódot, mely kerü­lt a nyugati filmekben oly gyakori olcsó és hatásvadá­szó megoldásokat. — A francia kulturális élet és a filmművészet kép­viselői is nagy figyelmet szenteltek a rendezvénynek. elsősorban Jean Effellel, aki az összes film bemutató­ján megjelent. Filmművészetünk párizsi szemléje — hangsúlyozta J. Purš — a helsinki konferen­cia záróokmányának szelle­mében zajlott le és ismétel­ten igazolta a kulturális ér­tékek kölcsönös megismeré­sének szükségességét. A Párizsban megrendezett csehszlovák filmhét viszon­zásaként szeptember végén és október elején hazánk­ban sor kerül a francia filmhétre. MIELŐTT KILÉPNEK AZ ÉLETBE A Hostivari Csiszológépgyár gazdasági ered­ményeiről szólva lapunk hasábjain a közelmúlt­ban beszámoltunk az üzemi pártszervezet kez­deményező tevékenységéről, a dolgozókról való gondoskodásáról. Kétségtelen, hogy a gyár szak­tanintézetében elért eredmények is sokban a párt és a szakszervezet körültekintő szociálpo­litikájának köszönhetők. A fiatalok ugyanis kez­deményezéssel és elkötelezett munkával igye­keznek meghálálni a részükre biztosított elő­nyöket. Ezzel magyarázható az ipari tanulóknak né­hány prágai bölcsőde és óvoda felett vállalt védnöksége is, amelynek keretében megjavítják az intézmények berendezését és a gyermekek játékszereit. — Eltekintve attól, hogy ezzel a tanulók szak­májukat gyakorolva, hasznos munkát végeznek, a családi életre is neveljük őket — mondotta Zdenék Vejmelka, az üzemi pártbizottság elnöke. A Hostivari Szaktanintézetben több mint 200 fiatal készül fel jövendő foglalkozására. A har­madik évfolyam befejeztével mint esztergályo­sok, marósok, fémcsiszolók, villanyszerelők, gép­lakatosok, fényezők, szerszámkészítők hagyják el az iskola padjait. De akadnak köztük igénye­sebbek is, akik tanulmányaikat — mestersé­gük gyakorlása közben — érettségivel fejezik be. A szaktanintézetben a tanulóknak az elmé­leti tananyagon kívül természetesen a gyakor­lati munkát is el kell sajátítaniuk. A pedagógusok növendékeiket munkafegye­lemre és kötelességtudásra is nevelik, s emel­lett a kultúrát is megszerettetik velük. Nagy fi­gyelmet szentelnek a sportolásnak, a katonák közreműködésével pedig a honvédelmi játékok­nak is. Se szeri, se száma körükben a munka- és sportversenyeknek. Az üzemi SZISZ-szerve- zet azokkal is szoros kapcsolatot tart fenn, akik tanulmányaikat befejezve már elhagyták a szaktanintézetet. Helytelen lenne, ha figyelmen kívül hagynánk a szaktanintézet dolgozóinak az érdemét. A pe­dagógusok szocialista versenyük keretében — Zdenék Stach irányításával — a szocialista mun­kabrigád címért versenyeznek. Egy további szo­cialista munkabrigádot Josef Jásek mester ve­zet. Mindkét munkacsoport kötelezettségválla­lása értelmében tanácsokkal is ellátja a pálya- választás előtt álló fiatalokat és szüleiket. Meg­ismertetik velük a szaktanintézetet, a diákott­hont és a gyárat. Megmagyarázzák nekik az ok­tatással kapcsolatos tudnivalókat, érvényesülé­sük lehetőségét és mindazt, ami a fiatalok neve­lésével és munkájával összefügg. Mert — amint tapasztalatból tudjuk — a szakemberek tanácsai döntő pillanatokban, például mielőtt kilépünk az életbe, felbecsülhetetlen értékűek. KARDOS MÁRTA 1977. II. HL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents